Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-19 / 271. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1991. november 19., kedd NEM JÖTTEK MEG A RÉGI VEVŐK Krumplihegyek Mikében Nehéz eladni —A háztáji vetőmagja Ma még nehéz lenne meg­mondani, hogy valójában mennyi burgonya termett a somogyi homokháton, csak azt tudni, hogy a piacon túlkí­nálat van, de ebből a tényből nem lehet következtetéseket levonni. Mike a legnagyobb burgo­nyatermelők közé tartozik. La­kóinak egy cseppet sem kö- zönbös, hogy mi történik a pi­acon. Dodonka József elnök nyugtalan. Tavaly ilyenkor 12-13 forin­tért vitték a krumplit a keres­kedők, most nehéz eladni 10- 11 forintért is. — A kereskedők csak any- nyit vesznek meg, amennyit gyorsan el tudnak adni. A ter­melőknek viszont az az érde­kük, hogy minél előbb pénz­hez jussanak, így nagy a túl­kínálat, az olcsó árat is el kell fogadni. Főképpen azoknak, akiknek nincsen tárolójuk. Az járhat csak jól, akinek van tá­rolója, nélkülözhető pénze, tő­kéje. Ez pedig nem a termelő- szövetkezetekre jellemző. A bajok nemcsak az étke­zési burgonya körül sokasod­nak: nagyobb god, hogy a ve­tőburgonyát is nehéz eladni. A nagyüzemek nem tudják, hogy ősszel kinek veszik meg a tavaszi vetőburgonyát. Hi­ányzik a szövetkezeti törvény, nagy a bizonytalanság. A ha­gyományos vevőink sem je­lentek meg. Ennek persze más oka is lehet. Nincs pén­zük a vásárlásra, csökkentik a termőterületet vagy felszámol­ják a burgonytermesztést. Már nem népszerű a burgo­nya a költségei miatt. Száz hektárra közel tízmillió forintot kel befektetni. Ehhez pedig hi­tel kell, s a mai kamatok miatt hihetetlenül megnőnek a költ­ségek. A mikei elnök elmondta, a háztájiban gazdálkodók alig-alig vásárolnak már fém­zárolt vetőburgonyát, — egy­Fotó: Király J. Béla szerűen nem tudják kifizetni — s ez a tény a fajták leromlá­sához vezethet. Mindent egy­bevetve: a tavasszal ismét „burgonyaháborúra” számítha­tunk. N. J. Népszavazás lesz, de 50plusz 1 százalék...? Palotás János a nagy közvéleménykutatásról Mindenképp meg kell tartani a népszavazást a világkiállí­tásról, mert bizonyosan összegyűlik a szükséges százezer aláírás. Palotás Jánossal, a kezdeményezővel arról beszél­getett a Ferenczy Europress munkatársa, hogy a majd sorra kerülő referendumnak milyen hatásai várhatók. — A népszavazás csak ak­kor tekinthető érvényesnek és eredményesnek, ha a szava­zásra jogosultaknak eggyel több mint 50 százaléka vok­sol. Ez körülbelül 3,5 millió ál­lampolgárt jelent. Mit gondol, urnákhoz járulnak ennyien? — Nem tudom, de remélem. Óriási politikai tőkét ková­csolna magának az ország la­kossága, ha bebizonyítaná: csak a kisstílű politizálásból ábrándult ki; saját élete befo­lyásolására igenis jogot for­mál! Hiszen a világkiállításra szavazni új munkalehetősé­get, fellendülést és jobb életet jelent. — S ha nincs meg az 50,1 százalék? — Számolni kell persze az­zal, hogy csak 40, 30 vagy 20 százalék nyilvánít véleményt. Ha mondjuk 30 százalék lesz a részvételi arány, az is azt je­lenti, hogy több mint 1 millió ember álláspontját ismerjük meg. S bár a törvény előírásai szerint ez nem jelent kötele­zettséget, a politika Íratlan szabályai szerint ekkora vé­CSAK OT FORINT! Veszteséges év A somogyi termelőszövet­kezetek mintegy fele zárhatja veszteségesen az idei évet, ha nem tudja értékesíteni ter­mékeit. Nagy gondot okoz, hogy az eladatlan gabona- készletek elfoglalják a helyet a most betakarításra kerülő ku­korica elől. Kifejezetten gaz­dálkodási eredménytelenség miatt a gazdaságok 20 száza­lékát fenyegeti a csőd. Állatorvossztrájk A határállomásokon szolgá­latot teljesítő olasz állatorvo­sok sztrájkja miatt ma és hol­nap nem ajánlatos olyan szál­lítmányokat útba indítani Olaszországba, melyeknél el­engedhetetlen az állatorvosi vizsgálat. A munkabeszünte­tés érinti a repülőtéri határál­lomásokat is. VOSZ­értékelés Jelenleg a Vállalkozók Or­szágos Szövetségéhez több mint 6000 cég kapcsolódik, a legnagyobb magánvállalkozá­soknak pedig 90 százaléka a tagja. Adataik szerint a hazai magángazdaság mintegy 70 százaléka közvetlenül, vagy közvetett formában megjele­nik a VOSZ érdekérvényesí­tésében. Világszínvonalú fotótermékek Az Ofotért vállalat és a Bayer kft budapesti bemutató- termében november 27-ig egy professzionálisan berendezett műterem tekinthető meg. Az első három nap a német Profi-box Fotohandels GmbH tulajdonosa mutatja be műkö­dés közben a kiállított legmo­dernebb és legújabb világ- színvonalú fényképész be­rendezéseket. Egy alapítvány ötlete 1986 derekán előrukkoltam egy ötlettel. Kidolgozás után levél ment a Minisztertanács akkori elnökhelyettesének, a SZOT vezetőinek, az üdülte­tési igazgatóságnak, kérve segítségüket. A javaslat lé­nyege az volt, hogy az üdülők, más vendéglátóegységek a kapacitásukhoz képest „sza­kítsanak ki” egy-két étkezést a rászorultaknak, hisz mindig akad egy-egy fölösleges ebéd vagy vacsora. Ezt kellően megszervezve, felsőtagozatos leányok bevonásával jutattuk volna el a rászorultaknak. Az „illetékesek” az ötletet emberségesnek, segíteni aka­rónak, igen jónak találták, de... 1990 augusztusában — látva, hogy a szociálpoltika nem javul — a szegénység csak gyarapodik, bár vegyes érzésekkel, újságcikket írtam a témáról, „A kör bezárult!?” címmel. (Somogyi Hírlap 1990. augusztus 2.) Síri csend. Az „illetékesek” nem olvasták... A minap a 168 óra adásából értesültem, hogy a rászorultság lassan átterjed vagy újból átterjed a szeren­csétlen kiskorú iskolásgyer­mekekre is. Hallva a történetet kidolgoz­tam egy új, minden felnőtt számára igen „olcsó" megol­dást. A terv egy „alapítvány” létrehozása országos szinten. Megítélésem szerint körülbe­lül hatmillió felnőtt lakosa van Magyarországnak. Szponzo­rok segítségével 5 forintos kis bélyegecskéket nyomnának, természetesen hivatalosan. Ha minden állampolgár csu­pán egyet vesz ezekből az 5 forintokból 30 millió forintot le­hetne összehozni. Ennyi ke­rülne be az alapítvány kasszá­jába. De minden valószínűség leménytömeg igenis kötelez... Merész politikus az, aki ezt fi­gyelmen kívül hagyja... De ha csak 10 százalék, 350 ezer ál­lampolgár voksol, akkor is olyan monstre közvélményku- tatás tükrébe nézhetünk, ami­lyet az utóbbi időben nemigen tartottak elénk. — Gondolja, hogy egy de jure sikertelen referendumból a világkiállítás ellenzői is ön­höz hasonló következtetése­ket vonnának le? — Mások reagálásaira per­sze nem adhatok garanciát. De arra igen, hogy ha akárhá- nyan szavaznak, s a voksok nagyobb része nemet mond az expo-ra, akkor pillanatig sem vonom kétségbe: érvé­nyes a nem! Koós Tamás szerint lesznek bankok, válla­latok, vállalkozások, amelyek szívesen a zsebükbe nyúlnak. Tudva, hogy szegénysorsú, éhező gyermekeknek kell a pénz, hiszen fejlődésük, egészségük ettől függ! E szép összegből az alapítvány fizeti be az éhező gyermekek ebéd­jét, reggelijét, tízóraiját stb. Megítélésem szerint a pénz­ből szépen kikerül más is, pél­dául szükség szerint ruha­nemű vagy más érdemes do­log, eszköz. Akaratlanul is újból eszembe jut fiatalságom, ami­kor az Udvhadsereg tagjai gyűjtöttek. Nos, e témát vala­hogy így kell megoldani — mindenki javára, mindenki megelégedésére, jó lelkiisme­retünk miatt! Segítsünk a „Bicebócákon,,! Horváth Aladár Azt hitték, hogy kiadták Apartman-verem Fenyvesen Jött a kft, ígért, aztán nem fizetett Tihanyi Lászlóné már le­mondott a pénzéről, Géger Lászlóné sem táplál nagy re­ményeket. „Élménybeszámo­lójuknak” mindössze annyi a célja, hogy figyelmeztesse a még mit sem sejtő üdülőtulaj­donosokat, legyenek elővi­gyázatosabbak, mint ők vol­tak. A jelenség ugyanis terjed. Az asszonyoknak is tudomá­suk van több, az övékhez ha­sonló esetről, például abban a balatonfenyvesi társasüdülő­ben is sokan kerültek hasonló helyzetbe ahol Tihanyiék apartmanja van. — A történet még a tavasz- szal kezdődött, — mondja Ti- hanyiné — amikor többen le­velet kaptunk egy Budaörsi kft-től, amelyben felajánlották, hogy megszervezik és lebo­nyolítják balatonfenyvesi apartmanok, üdülők bérbea­dását. A levél korrekt volt, semmi okunk nem volt a gya­nakvásra, azért sem, mert a kft üdültetésvezetőjét régről ismertük már. Kellett a pénz a családnak, hát mi is belevág­tunk. Megbeszéltük, hogy a nyáron nem lesz nyaralás, bérbeadjuk három hónapra a 26 négyzetméteres apartma­nunkat. Azt kértük csak — s a kft ügyvezetője garantálta is —, hogy vállalatnak adják ki, mert így hamarabb (június ele­jén) jutunk már a pénzhez. Március végén, április elején kellett volna a szerződést megkötnünk a kft-vel, május végén még mindig erre vár­tunk. Valahányszor megkeres­tük őket, azzal szereltek le, sok a dolguk, de két héten be­lül sor kerül rá. Elmondták, már sikerült is kiadniuk az apartmant egy cégnek 90 napra, úgyhogy nemsokára a pénz is meg lesz. Azzal követ­tük el a hibát, hogy szerződés nélkül odaadtuk a kulcsot. Jú­nius vége felé még mindig nem volt szerződés, s egyre körülményesebb volt megta­lálni őket. Egyre inkább úgy éreztem, hogy bújnak előlünk. Közben az apartmanban már javában nyaraltak a vendé­geik, a fiam — hetente több­ször is járt Fenyvesen — min­dig látott az erkélyünkön ide­geneket. így telt el a nyár, ál­landó telefonálgatással és hi­tegetéssel. Augusztus végén mentünk a kulcsért, s még akkor is azt mondták, minden rendben van, igaz a garantált 90 nap­ból már csak 70 lett, annak a kifizetése viszont már folya­matban van. Azután (pénz he­lyett) jött a fekete leves: kap­tam egy gunyoros hangú leve­let a kft ügyvezetőjétől, Tiha­nyi Lászlóné úrnőnek megszó­lítással, amelyben arról tájé­koztat, hogy az apartmant a három hónap alatt — az „igen gyengének bizonyult ez évi szezonra visszavezethetően” — mindössze 27 napon ke­resztül tudták hasznosítani, s ezért alig 20 ezer forint jár ne­künk. Akik ismerik a balatoni viszonyokat, tudják, hogy ez milyen nevetségesen ala­csony összeg. En azonban ennyivel is kiegyeztem volna már. A levélben ismételten je­lezték azt is, hogy ennek az összegnek a lakcímemre tör­ténő átutalásáról haladéktala­nul intézkedni fognak. Mon­danom sem kell, a pénz azóta sem érkezett meg. Nem va­gyunk milliomosok, sok pénzt elvisz az adó, a rezsi. A bér­beadásból befolyó pénzből akartuk bebútorozni a gyerek­szobát az unokáknak. Kicsit egyenesbe jöhettek volna a gyerekeink. Most azonban futhatunk a pénzünk után. A történet így hangzik a ká­rosultak előadásában. A kft képviselőjének verzióját is szívesen közreadtuk volna. Többszöri próbálkozásunk el­lenére sem sikerült azonban megtalálni őket. N. L. Világbanki támogatás Világbanki szerkezetátalakí­tási privatizációs programcso­magot pályázott és nyert meg a Magyar Selyemipari Vállalat. A világbanki hitelt a vállalat egye­lőre csak az átvilágítási tanul­mányra kapta, a talpraálláshoz további pénzeszközökre van szüksége. A Világbank olyan piacfelmérést finanszírozott, melynek tapasztalata szerint a valaha 35-40 millió folyóméteres termelés helyett 14-15 millió fo­lyóméter előállítása a realitás a cég számára. Az Igái—Gölle és Vidéke ÁFÉSZ vállalkozót keres az 1992. évi gyógynövénygyűjtés és -Jelvásárlás lebonyolítására Bérleti díj ellenében hasznosításra felajánlja Büssüben lévő, háromszintes magtárát. Bővebb tájékoztatást az Áfész kereskedelmi osztálya ad, Igái, Vörös Hadsereg u. 32. szám alatt. __________________________________ (208880’

Next

/
Thumbnails
Contents