Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1991-11-16 / 269. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1991. november 16., szombat A Barátság Hídján Szabadabb szemlélet — Kísérleti fotográfiák Kuchta Nándor: Zsuzsa Werner R. Weigl: Portré Tizenöt ország 197 fotósa 776 képét juttatta el Kapos­várra a XVI. Barátság Hídja Nemzetközi Fotókiállítás pá­lyázatára. A zsűri 88 szerző 145 fekete-fehér és színes alkotását tartotta kiállításra méltónak. A színvonalas szereplésért húszán plaket­tet, heten különdíjat kaptak. A fotó szerelmesei rande­vúznak ezekben a napokban, hetekben Kaposváron, a So­mogy Megyei Múzeum nagy­termében. Abban az épület­ben, amely mintha most ke­gyesebb lenne a fotográfu­sokhoz. (Az elmúlt hat hétben ez a harmadik fotókiállítás.) Ez természetesen jó, hiszen Somogybán az elmúlt évtize­dek alatt több fotósgeneráció és közösség nőtt fel. Érthető, hogy a megye fotókedvelő kö­zönsége is várja a tárlatokat. Ilyen a kétévenként megren­dezett Barátság Hídja nem­zetközi kiállítás is, amelynek ötlete a Somogyi Fotóklub al­kotóitól származik. Ez a — most már maroknyi — társa­ság teremtett hagyományt Somogybán. Azt nem tudjuk, hogy a klub két év múlva is megrendezheti-e majd az egyedülálló tárlatot, hiszen a mostani kiállításra már csak­nem húsz szponzort kellett ke­resnie. Akik azonban áldoztak e figyelemre méltó „fotósün­nepre", nem bánták meg. A paravánokon a magyar alkotókon kívül Argentína, Ausztria, Belgium, Dánia, Franciaország, Japán, Jugo­szlávia, Lengyelország, Né­metország, Olaszország, Ro­mánia, Svédország, Szovjet­unió és Ukrajna fotósaitól kaphatunk ízelítőt a látvány művészetéből, a vizuális gon­dolkodás és megjelenítés gazdag tárházából. Ha a ko­rábbi tárlatok között tallózunk gondolatban, benyomásaink némiképp módosulnak: válto­zott — szabadabb lett — a képek szemlélete. A téma, a tettenért pillanat merészebb megközelítése használt e mű­fajnak. Ez a felszabadultság, könnyedség érződik a képek többségén, s érzékelhető: új utak nyílhatnak meg a fotó­művészet előtt. A kísérleti fo­tográfia jól megfér a szenzá­ciós szociofotók, riportképek, portrék társaságában. A táj, a kimeríthetetlen ter­mészet rejtett kincseit feltáró művészek manírok nélküli lát­ványt nyújtanak. Jevgenyij Komarov (Szovjetunió) Reg­gel című képe a hajnalt örökíti meg. Pasztellárnyalatai lazú­ros akvarellre emlékeztetnek, s harmóniát sugallnak. Csak­úgy, mint Berta Béla Hajnali átkelése. Mesterien kapta len­csevégre a köddel körülölelt Valerij Anzilov: Fürdés Andrej Usztyinovics: Ifjúság őzcsapatot. Balogh István Szi­lárd Dermedt folyója hófehér ragyogásával, Láng Tibor el­mosódó Őszi ködével nyújt maradandó élményt. Az emberi kapcsolatok, — és azokon belül is a szerelem — nemcsak a hétköznapok­ban, a fotóművészetben is ha­tásos téma. Valerij Anzilov (Szovjetunió) díjazott képe, a Fürdés — tekintetek párbe­széde. Esztétikailag is meg­kapó alkotás. Andrej Usztyi­novics (Ukrajna) felvétele— If­júság — érzelmeivel mesél. Mint ahogy Franz PayerI (Ausztria) Menyegzője is. A templomhoz vezető, sző­nyeggel borított lépcsőn menyasszonyi ruhában pom­pázó, mosolygó ara. Mellette az ifjú férj, aki sokat sejtetően vakarja a fejét... A félszeg, ám mégis bűbá­jos pöttöm leány alakja — Wawita — Ricardo Torossov képén (Argentína) még mindig előttünk van, s a kedves arcú Barátokat sem feledhetjük a szintén argentin Cristina Na- taltól. Bájával mosolygásra késztet Marx József (Romá­nia) Stop című fotója. (A halot­taskocsira felsurranó gyere­keket ostorral kezében akarja lezavarni a kocsis.) A kifejező portrék — Werner R. Weigl (Németország), Helle Kolan- der (Dánia) —, remek szocio­fotók — Gyertyás László: Át­meneti szállás, Csobod Péter: Szociház — után a múltban és az emlékekben, valamint a pa­raszti létben egyaránt kalan­dozhatunk. Jó, idegenvezető Péter János (ívek), Nagy P. Zoltán (Déli pihenő) és evoka- tív, barnított képével (Volt egyszer egy aratás) nem hiá­nyozhat a sorból Lang Róbert sem. A nő, a meztelen lány vagy asszony alakja hol premier plánban hol sejtelmes füstbe-homályba burkolózva bukkan elő a kollekció darab­jai közül. Nem csoda, hogy Juan Carlos Villareal (Argen­tína), Kuchta Nándor (Ma­gyarország), Berger E. Rudolf (Ausztria) nyújtózkodó, tá­volba révedő, avagy pihenő aktja lencsevégre kívánkozott. A tarka palettán üde színek a japán virágfantáziák, a Kép­zelet sorozat egyes darabjai, Minioru Daigaku Vörös zakó című képe, s a kísérleti kate­góriába sorolható Szentiványi Árpád, Rozslay Géza alkotása és Meyr Rudolf (Ausztria) me­seerdője, valamint a sok kép­pel szereplő olasz Franco Bo- nanomi Tavaszi álom című munkája is. A XVI. Barátság Hídja Nemzetközi Fotókiállítás no­vember 30-ig várja a közön­séget. Lörincz Sándor Jevgenyij Komarov: Levélhullás Nagy P. Zoltán: Déli pihenő (A Somogyi Hírlap különdíját kapta)

Next

/
Thumbnails
Contents