Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-16 / 269. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1991. november 16., szombat KGST helyett versenyképesség Megnyílt a Borostyán Az Impulse Enterprise Kft nevét eddig színvonalas üzlete és évenként többször megrendezett vásárai tette ismertté. Tegnaptól azonban már a vendéglátóiparban is érdekelt a cég, megnyílt ugyanis a színházzal szemben a Borostyán vendégház, az Impulse szálloda-étterem és kávéház együttese. A külsőleg is figyelemre méltó épület belsejében egy 3 apartmannal és öt kétágyas szobával rendelkező valóban első osztályú szálloda kapott helyet. Az ízlésesen berendezett szobákhoz természetesen fürdőszoba tartozik, de mindegyikben van televízió, rádió, minibár és telefon, közvetlen városi vonallal. A földszinten a szállóhoz méltó színvonalú étterem található, egy szinttel lejjeb pedig egy szintén igényes presszó és kávézó. Városgazdálkodási intézmény-vajúdás Nagyatádon Hosszúra nyúlt az átalakulás A volt szocialista országok regionális kereskedelmi forgalmának zuhanásszerű csökkenése időben egybeesett a KGST pénzügyi rendszerének megszűnésével. Nyugati és hazai szakemberek egyaránt megfogalmazták azt a javaslatot — legutóbb a sziráki nemzetközi pénzügyi konferencián is —, hogy a közép- és kelet-európai övezetben a kereskedelem élénkítésére hozzanak létre fizetési uniót. Az indítvány lényege, hogy az unió tagjainak az egyes ügyletek ellenértékét nem kell nemes valutában kifizetniük — hiszen abból hiányuk van —, elegendő, ha a kölcsönös szállítások éves egyenlegét rendezik konvertibilis pénzzel. Azoknak az országoknak pedig, amelyeknek ismétlődően adósságuk keletkezik a tagországokkal szemben, az utóbbiak vagy külső hitelezők nyújtanak konvertibilis valutában hitelt. Való igaz, a KGST-forgalom összeomlása súlyos gondokat okozott az érintett országoknak. Nálunk kivált néhány iparág, illetve nagyvállalat számára, jóllehet, a mi kereskedelmünkben a KGST-forgalom aránya a 70-es években már a teljes kereskedelem felére csökkent. Ám, ha nem is a teljes KGST-forgalom, de a szovjet forgalom meghatározó maradt hazánk üzemanyag-, s bizonyos nyersanyagok ellátásában, illetve mezőgazdasági-élelmiszeripari, gyógyszeripari, gép- és járműipari kivitelében. Számos állami nagyvállalatunk rendezkedett be a szovjet piac igényeire — ahol nemigen kellett versenytől tartani, s a minőséget, korszerűséget illetően sem voltak magas követelmények. Szó se róla, kényelmes volt számukra ez a helyzet, aminek azonban volt hátulütője is: a maguk egyetlen piacon eladható termékeikkel lényegében ki voltak szolgáltatva a szovjet fél ké- nye-kedvére. Nos, a fizetési unió — konvertibilis fizetőeszközöket kímélő metódusával — valóban orvoslást jelentene a gondokra, ha... Ha a KGST, s ezen belül a szovjet forgalom összeomlását csakugyan az idézte volna elő, hogy a korábbi, úgynevezett transzferábilis rubelben történő fizetést a konvertibilis pénzbeli fizetés váltotta fel — minthogy ez utóbbi hiánycikk volt a Szovjetunióban is, a tagországok zömében is. A dolog azonban már ott sántít, hogy a transzferábilis — azaz átruházható — rubel valójában nem volt átruházható. Egy szovjet viszonylatban transzferábilis rubelben keletkezett követelést nem lehetett például egy lengyel adósság rendezésére felhasználni, mert annak — magyar-lengyel relációban, de a többi kétoldalú partneri kapcsolatban is — más és más volt a tényleges értéke. Nem is ez okozta a forgalom ösz- szeomlását, hanem — a partnerek keresletének megfelelő áru hiánya. A kínálati hiány egyébként már a KGST ifjúkorában is tapasztalható volt: Hazánknak például 1968-73 között több mint 1 milliárd dollár értékű követelése keletkezett a Szovjetunióval szemben, mert szállításaink ellentételezésére nem volt elég olyan áru, amire szükségünk lett volna. Az újabb és újabb magyar aktívum keletkezése ezt követően is állandó problémája volt a két ország gazdaságpolitikusainak, s bár többféle módon próbálták egyensúlyba hozni a forgalmat, a KGST megszűnésének küszöbéhez ismét kétmilliárd dollár körüli magyar követeléssel érkeztünk. Ami a többi KGST-or- szágot illeti, egyesekkel megállapodtunk ugyan a keményvalutát kímélő formák valamelyikében (például a nemzeti valuták használatában az egymás közötti forgalomban), de ez sem állta útját a forgalom visszaesésének. Egyrészt, mert a fő gond a kínálat hiánya, másrészt, mert a partnerek is igyekeznek átterelni exportjukat a fejlett ipari régiókba. Ez a törekvés természetesen nálunk is erőteljes: néhány év alatt több mint 50 százalékkal nőtt a fejlett ipari országokba irányuló kivitelünk, ami feltétlenül ígéretes és elismerésre méltó teljesítmény. Különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy ott recesszió uralkodott és éles versenyben kellett piaci részesedésünket növelni. Összegezésként tehát nyugtázhatjuk, hogy a KGST helyébe sikerült „beléptetnünk” a magyar gazdaság nagyobb versenyképességét. Szemben a fizetési unióval, amely csak a konvertibilis pénzhiányt tudta volna áthidalni — az áruhiányt nem. Bácskai Tamás A nagyatádi költségvetési üzemből tavaly kivált a so- mogyudvarhelyi betonelem- gyártó üzem és mintegy 30- 35 dolgozóval létrejött a Metal- loplasztik Feldolgozó, Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. Időközben az ott gyártott hagyományos betonelemek iránti kereslet — az építkezések visszafogottsága miatt — jelentősen csökkent. Ezért új üzletágak meghonosításával próbálkoztak: bérbe vették a nagyatádi pb-gázcseretelepet, bevezették a házilagos építkezésekhez szükséges kisgépek kölcsönzését is (érdekes módon ez iránt sem volt kereslet), legutóbb pedig gombatermesztéssel is megpróbálkoztak. Az idén április elsejével a városi önkormányzat a költségvetési üzemet városgazdálkodási intézménnyé szervezte át. Ez jogi változást jelentett a szervezet életében, de akkor nem eredményezett profilváltozást és létszám- csökkenést. Tovább folytatták a Kossuth Lajos utcai épülettömb építését, szükségük volt hát a szakemberekre. Az új szervezet tevékenysége szerint állandó témája volt — és ma is az az önkormányzati üléseknek. Július 9-én határozatot hoztak az új intézmény átalakításának második üteméről. Az eltelt időszakban tervezett és megtett intézkedésekről, a tapasztalatokról Henger János igazgató mondta: — A nyereségtermelő egységek átalakulása gazdasági társasággá nem járt eredménnyel. Az önkormányzat úgy gondolta, hogy mintegy 90 százalékos részvénnyel vesz részt a szerveződő kft-ben. A dolgozók viszont arra az álláspontra helyezkedtek, hogy minek adják pénzüket a kft-be, ha — mivel az önkormányzaté az óriási többségű részvény! — a tevékenységébe úgy sem szólhatnak bele. Hozzájárult ehhez az is, hogy a vagyongazdálkodási törvény még nem volt teljesen rendezett, késtek a megfelelő jogszabályok, nagy volt a bizonytalanság. így érthető, hogy sok volt az aggályoskodó . vélemény, többször visszatértek a már kivált kft tevékenységére is. Július 9-én úgy döntöttek, hogy nem ragaszkodnak ahhoz, hogy az önkormányzati részvétel legyen túlnyomó többségben. Ezt követte a vagyonértékelés — ez túlságosan elhúzódott —, ugyanakkor nem változott meg a dolgozók korábbi álláspontja sem. Tehát egy helyben topogtunk és miután még csak a reményét sem láttam az átalakulásnak, úgy döntöttem, hogy az építőipari részlegben dolgozók — 36 személyről van szó — munkaviszonyát november 30-i hatállyal megszüntetem. Erre az elhatározásra az kényszerí- tett, hogy jelentős kapacitásfeleslegünk volt, a piacon nem tudtunk versenyre kelni a kisiparosokkal. A Kossuth utcai építkezés befejezését ez nem veszélyezteti, a műszaki átadását egyébként a napokban megkezdtük. Először a Hungária Biztosító irodáit, ezt követően a négy üzlethelyiséget, majd utolsóként a 22 lakást adjuk át. Az ipari szolgáltatás, a lakásgazdálkodás és fenntartás, hőszolgáltatás, a strand-, a temető-, a közterületfenntartás változatlanul a városgazdálkodási intézmény fontos feladata. Ellátásukhoz szükség van bizonyos szállítási kapacitásra és műhelyre is. így a 32 személyből csak öt- nek-hatnak kell felmondani. A meglehetősen hosszúra nyúlt átszervezési kísérletek átmeneti kudarca után tehát jórészt a hagyományos formánál maradnak. Létszámuk a jelenlegi 180-190-ről várhatóan 120- 130-ra csökken. Az önkormányzati hivatal illetékes irodájának vezetőhelyettese, Hubay Sándor véleménye: — Olyan helyzetbe kell hozni a városgazdálkodási intézményt, hogy versenyképesek legyenek a piacon, gazdaságosan, hatékonyan tudják végezni munkájukat. Megítélésem szerint megkülönböztetett figyelmet érdemel a városnak ez az intézménye, hiszen nem kevesebbről, mint a város fenntartásáról, üzemeltetéséről van szó. Országosan sincs kellő tapasztalat a költségvetési üzemek átalakításában, ezért kísérletezni kell, és nem lehet lemondani az egyes területek későbbi privatizációjáról.sem. A képviselő-testület fontosnak tartja — mondta —, hogy a pályázatok elbírálásakor fontos szempont legyen a tevékenységet ellátó, jelenlegi szervezetben dolgozók foglalkoztatásának garantálása legalább egy évre. Eszközállományuk fejlesztésére, minőségi cseréjére is tettek ajánlásokat. Dorcsi Sándor Most olcsóbban vásárolhat! Engedményes vásár 1991. november 11-től, amíg a készlet tart a Buda Flax Tabi Campingcikk Kft. mintaboltjaiban: Kaposvár, Berzsenyi u. 5. Tab, Kossuth L. u. 25. Tab, Kossuth L. u. 118. Ajánlatunk: —farmeráruk — konfekcióáruk — sátrak (208953) Hogyan tovább, magyar élelmiszergazdaság? ELSŐBBSÉGET A SZERKEZETVÁLTÁSNAK Szembe kell nézni a rideg ténnyel: a sokáig sikerágazatként elkönyvelt magyar élelmiszergazdaság mélyülő válságba került. Az okok ösz- szetettek, de közülük külön is figyelmet érdemelnek a termékszerkezettel és az értékesítéssel összefüggő problémák. A nemzetközi konjunktúra lanyhult, s az eddigi munkamegosztási rendszer — az élelmiszerkivitellel biztosított nyersanyag- és energiaimport — is megkérdőjeleződött. A KGST összeomlásán, a szovjetunióbeli eladási problémákon és a közös-piaci értékesítési csatornák bizonyos telítődésén (málna, gyapjú stb.) túlmenően a hazai kereslet — áremelkedés miatti — szűkülése is érzékenyen érinti az agrárágazatot. A feszültségeket és bizonytalanságokat fokozza, hogy a túltermelés bizonyos jelei is tapasztalhatók, miközben exportunkban a konjunktúrának leginkább kitett tömegtermékek — félsertés, vágott baromfi, gabonafélék, stb. — dominálnak. Mindennek ellenére nagyjából meghatározhatók azok a fejlődési irányzatok, amelyeket a magyar élelmiszergazdaság követhet. Több-kevesebb pontossággal körvonalazható a különböző piacokon értékesíthető termékek jellege és mindaz a változtatás is, amely szükséges és indokolt. Belföldön például az idegenforgalom, a bevásárlóturizmus révén dinamizálható az értékesítés. A lakosság egy része gyorsan gazdagodik, miközben egy másik, jóval nagyobb hányada elszegényedik. A kereslet tehát mind az igényesebb, mint pedig az olcsóbb, szerényebb nívójú termékek iránt emelkedni fog. Bizonyosra vehető, hogy az agrárkivitel továbbra is fontos szerepet tölt majd be a nemzet- gazdaságban. De nem az export erőltetése az elsődleges, hanem — a szerkezetváltás. A volt szocialista országok, de főleg a Szovjetunió bizonytalan helyzete miatt néhány, kifejezetten erre a piacra előállított termék — bizonyos borok, gyümölcsök, konzer- vek — exportja csökkenni fog, s a gabona, a húsok és húskészítmények értékesítése sem lesz zökkenőmentes. A Szovjetuniónak szánt nyugati segélyprogramokba bekapcsolódva a barterüzletek bővülése révén megőrizhetünk bizonyos piaci pozíciókat, bár ehhez kelet-európai agrárkivitelünk költségszínvonalát mérsékelni kellene. A fejlődő országokkal lebonyolított forgalomban csupán a közel-keleti államok megélénkülő keresletével számolhatunk. A közös piaci országok élelmiszerpiacára — az eddigi és a közeljövőben varható kereskedelempolitikai engedmények ellenére is — nehezen fogunk tudni bejutni. A jobb eredményességhez a magyar termékek minőségének, kiszerelésének, piacképességének jelentős javítására volna szükség. Az úgynevezett kis cikkek — a méz, a spárga, a zöldbab, a biozöldségek, a liba, a gyógynövények — nyugat- és észak-európai elhelyezése bizonyos reményekkel kecsegtet. A jelek szerint élelmiszergazdaságunknak a nagyvolumenű, közepes vagy gyenge minőségű tömegtermékek (az alacsony feldolgozottságú húsok, a konzervek, a gyönge borok) helyett a speciális, szűkebb fogyasztói kör által igényelt termékekre kell összpontosítania. Ez a fejlődési irány azonban azt igényli, hogy zöld utat kapjanak a piaci szereplők sokszínű, önálló kezdeményezései. Már csak azért is, mert egyidejűleg az állam befolyásoló és működési teret tágító szerepe jelentős mértékben átalakul és visszaszorul ebben az ágazatban. Mohácsi Kálmán
