Somogyi Hírlap, 1991. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1991-11-15 / 268. szám
1991. november 15., péntek SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Százmillió a vidéki színházaknak A magyar színházak az elmúlt két évben létezésük legnehezebb időszakát élték át. A csökkenő értékű állami támogatás — amely a legszámottevőbb bevételi forrásuk volt — működési szükségleteik minimumát sem fedezte. Idén azonban úgy tetszik, sikerült olyan megoldást találni, amely a szakma, az állam és az önkormányzatok számára egyaránt megnyugtatóan rendezi a színházak jövőbeni sorsát. — Mi az új koncepció lényege? — kérdeztük Szabó Istvánt, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium színházművészeti főosztályának vezetőjét. — Az eddigi gyakorlattól eltérően nem abból indultunk ki, hogy a központi költségvetésből mennyit tudunk kiszorítani a színházak fenntartására, hanem abból, hogy mennyi pénzre van szükség a még elfogadható működéshez. Természetesen, a jövőben is ön- korlátozásra kényszerülünk a finanszírozásban, de legalább világos, a körülményekhez képest mindenki számára elfogadható helyzetet teremtünk. — Felmértük minden egyes színház költségigényét — a 90-es év tényszámai szerint —, és az állami hozzájárulás mértékét ennek alapján állapítjuk meg. Eszerint az állam a fenntartási költségeknek vidéken 60, Budapesten 50 százalékát fedezi. A fennmaradó 40, illetve 50 százalékon az ön- kormányzat és maga a színház „osztozik". Megpróbáljuk a színházakat is érdekeltté tenni bevételeik növelésében. A színház előző évi többletbevételei, illetve az önkormányzatoktól kapott támogatás mértéke emeli a költségszámítás bázisösszegét. Ez arra ösztönöz: ha a színház jobban dolgozik, akkor a következő évben nagyobb támogatásra számíthat. — Milyen lehetőségük van egyáltalán a színházaknak bevételeik növelésére? — A legkézenfekvőbb a jegyáremelés volna, de ez hosszú távon aligha járható út. Másik lehetőség a szponzorok bevonása. Prosperáló gazdaságban működik is, de nálunk igen korlátozott ez a lehetőség. A harmadik variáció a színházak vállalkozói tevékenységének fejlesztése. Jó példát szolgáltat erre a zalaegerszegi színház, amely tavaly bérmunkában gyártott díszletet a grazi színháznak, s ezzel jelentős bevételre tett szert. A hatályos jogszabályok szerint az effajta bevételeket — költségvetési intézmény lévén — vissza kell forgatni az alaptevékenységbe, vagyis nem lehet a működésen kívül más célra fordítani. — Az új rendszerben megszűnik, vagy megmarad a jelenlegi formájában az úgynevezett színházi alap? — Megmarad, és remélhetőleg ezentúl el is tudja látni azt a funkciót, amiért eredetileg létrehoztuk.: vagyis nem a színházak általános működését szolgálja majd, mint eddig, hanem újszerű, kockázatos produkciók létrejöttét segítheti. Összesen 200 millió forint áll rendelkezésre, ebből százat a vidéki, százat a budapesti színházak használhatnak fel, s amelyből pályázat útján részesülhetnek. Januárban és szeptemberben nyújthatnak be pályázatot az alkotók, a következő három hónap egy-egy bemutatójára. — A pályázaton továbbra is csak az államilag támogatott színházak vehetnek részt? — Jelenleg 40 színház részesül támogatásban. Mivel vidéken szinte kizárólag állami színházak léteznek, ez a kérdés elsősorban Budapesten merül fel, de a minisztérium — úgy, mint eddig — most is a fővárosi önkormányzat rendelkezésére bocsátja a százmillió forintot. Domi Zsuzsa Megjelent a magyar Larousse Megjelent a magyar Larousse enciklopédia — a világhírű francia Larousse magyar változatának — első kötete — jelentették be az Akadémiai Kiadó sajtótájékoztatóján. A háromkötetes sorozat első darabja több mint ezeroldalas. A szócikkek huszonöt százaléka magyar vonatkozású kiegészítés. A könyv hatvanezer példányban jelent meg, kétharmadát már eladták. A sorozat következő darabja jövő év novemberében jelenik meg. ENCIKLOPÉDIA • l Hegedűs Géza író, a kötet propagálója A Larousse enciklopédia első kötete Népművelők randevúja Népművelőkkel és gazdasági szakemberekkel népesül be november 19-én a megyei önkormányzat balatonföldvári Jogar Továbbképző Központja. A somogyi közművelődési szakemberek éves szakmai továbbképzését rendezi ott meg a Somogy Megyei Művelődési Központ. A háromnapos találkozón a közművelődés kerül a középpontba. Végre valahol elsődleges a kultúra, a művelődés ügye — mondhatjuk elégedetten, ám örömünk nem tart soká. Miért? Éppen azért, mert érezzük: hova süllyedt a kultúra, s látjuk a népművelők erőlködését, tanúja vagyunk a szakma devalválódásának. És kételkedünk abban, vajon je- lent-e valamit jövőnkre nézve a mostani, földvári randevú? Bőkezűbbek lesznek-e a művelődési intézmények fenntartói, s vajon lesz-e kereslet az általuk kínált rendezvények, szolgáltatások iránt? Némi optimizmusra adhat okot, hogy éppen az az intézmény rendezte meg a továbbképzést, amelynek léte jó pár hónapja még teljesen bizonytalan volt. (És most vajon mennyire stabil?) Valamint a tartalmas program, a neves előadók. Hiszen itt lesz Hidy Péter, a Művelődéskutató Intézet igazgatója, aki a közművelődés helyzetéről, lehetőségeiről és perspektíváiról tart előadást. Lengyel László közgazdász, a Pénzügykutató Rt igazgatója pedig a művelődés pénzügyi-gazdasági körülményeit és annak tendenciáit ecseteli. A közművelődési dolgozók munkajogi viszonyairól, az új Munkatörvénykönyve és a közszolgálati törvény kapcsán várható változásokról dr. Herczog László, a Munkaügyi Minisztérium helyettes államtitkára számol be, s opponensként ott lesz Vadász János, a KKDSZ országos titkára is. A somogyi helyzetről dr. Várfalvi István, a Tákisz igazgatója beszél, dr. Kolber István, a megyei közgyűlés alelnöke pedig a közgyűlés és a közművelődési intézmények kapcsolatáról szól. Az előadások után a szakemberek az önkormányzatok, a hivatalok és az intézmények kapcsolatának mindennapjairól Takács Sándor, a Dél-balatoni Kulturális Központ igazgatója és Auguszt Bálint, a marcali önkormányzati hivatal kulturális referensének vitavezetésével két szekcióban tanácskoznak. A közművelődés somogyi — és országos — sajátosságai, gondjai tehát terítékre kerülnek e három napon. Az ott elhangzott információk azonban évekre adhatnak elegendő muníciót. De lesznek-e vajon akkorra még népművelők? (Lőrincz) A Magyar Művészetért Negyedszer adták át a Magyar Művészetért díjat. A kuratórium az idén Somogyi József szobrászművésznek, Cseres Tibor és Páskándi Géza írónak, Fodor Antal táncos-koreográfusnak, az Új Budapest Együttesnek, Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza filmrendezőpá- rosnakj Taub János színházi rendezőnek, Szántó Tibor grafikusnak, Olasz Ferenc fotóművésznek, a Téka együttesnek, Jancsó Adrienn és Illyés Kinga előadóművésznek, valamint a határainkon túl élő Borbándi Gyulának és Farkas Árpádnak ítélte oda a díjat. Nagy egészségkönyv A Kossuth és a Medicina Könyvkiadó közös gondozásában megjelent a Nagy egészségkönyv, amely a német Kiepenheuer és Witsch Könyvkiadó által kiadott munka átültetése magyarra. Másfél millió font a bankszámlán AZ ANGOL PETŐ-INTÉZET ÉS A PIAC TÖRVÉNYE Londonban sajtóértekezlettel, birminghami székhelyén pedig királyi védnöke, Diana walesi hercegnő fogadásával ünnepelte a konduktív nevelés brit országos intézete, hogy a tavasszal meghirdetett 10 millió fontos adománygyűjtő felhívása nem maradt hatástalan: már 1,5 millió font van a bankszámlájukon. A budapesti Pető-intézettel együttműködő, 1987-ben alakult brit vállalkozás azonban ma már csak nevében országos. Még vagy húsz más szervezet és intézmény alkalmazza, főként Anglia gazdagabb délkeleti részén, a negyven éve sikeres magyar konduktív nevelési módszert az agyhűdés miatt mozgássérült gyermekek képességfejlesztésére. Ám ez nem a birminghami intézet, vagy a budapesti intézet sikere, hanem a piac keserű diktátuma. Magyarok Birminghamben Nagy-Britanniában gazdasági recesszió van, nehezen nyílnak a pénztárcák. A birminghami intézet másfél milliója még talán elég lesz új épületük beruházására, de jövőre, úgy néz ki, már nem tudnak új angol konduktorokat küldeni Budapestre tanulni — mondta Andrew Sution, a birminghami alapítvány igazgatója. Most még 15 angol nevelő képzését finanszírozzák a Kútvölgyi úti Pető-intézetben. Birminghamben jelenleg 19 agyhűdéses gyerekkel és 20 Parkinson-kórban szenvedő felnőttel foglalkoznak, a munkát hat — jövőre hét — magyar konduktor segíti. De sikerül-e néhány év alatt elérni a célt: évi 100 gyerek és 50 felnőtt megsegítését? Nagy-Britanniában évi 1500 gyerek születik agyhűdéssel. A szakmai vita tulajdonképp eldőlt: a konduktív nevelés a hagyományos fizikoterápia mellett, sőt, előtt, polgárjogot nyert Nagy-Britanniában. Ám épp emiatt a kereslet óriási. — Manapság már magánszemélyek, magánvállalkozások éppúgy „importálnak” Magyarországról konduktorokat, mint mi. A magánúton „behozott” magyar konduktorok is a Pető-intézetben végeztek, a szolgáltatás színvonalát egyelőre nem fenyegeti veszély, de növekszik a verseny a jótékonysági adományozók pénzéért. Jó-e ez, vagy sem, az más kérdés, de ilyen a piac — mondta Andrew Sutton. Nagy-Britanniában az állami egészségügyi szolgálattól egyelőre senki sem remélheti, hogy egyhamar költségvetésébe foglalja a konduktív nevelés támogatását. Egyes esetekben a helyi egészségügyi hatóságtól függ, vállalja-e a rászoruló gyermek finanszírozását. A birminghami intézetben gyermekenként évi 14 ezer fontba kerül a képzés — hatalmas összeg, jócskán meghaladja az évi átlagfizetést. Eddig az intézet ingyen fogadta be a gyerekeket, de ettől a tanévtől, a jelentkezők nagy száma miatt ezt már nem teheti. Csak azokat a gyerekeket veszi föl, akikért helyi egészség- ügyi hatóságuk fizet. — Ez igazságtalan, de nem tehetünk mást — mondta Andrew Sutton. Kft a gyerekekért A birminghami, országosnak nevezett intézet egyik konkurense a London környéki Chigwellben működő Badj Conductive Education Kft. Csak nevében cég, igazából ez is jótékonysági alapítvány. A „Badj” négy gyerek nevének kezdőbetűje: szüleik alapították 1989-ben a szerény intézetet. — A szülők úgy vélték, képtelenség kivárni, míg Birminghamben vagy Budapesten sorra kerülhetnek gyermekeik, ráadásul sokkal drágább is lenne Budapestre menni. A helyi tanácstól kaptunk bérbe egy épületet. Jelenleg három magyar konduktorunk van. A Pető-intézetben végeztek, de aztán függetlenítették magukat. A harmadik néhány hete érkezett, történetesen Indiából — mondta Pauline Manning, a „Badj” Kft belső tanfelügyelője. Ez a cég évi 130 ezer fontból gazdálkodik. A bevétel egy része jótékonysági adományokból származik, más része a tandíj: itt a szülők fizetnek, évi 10 500 fontot, gyermekük konduktív neveléséért. — Ez igazságtalan, de a brit egészségügyi rendszer nem tesz lehetővé mást — mondta Pauline Manning. A „Badj"-nál most 7 bentlakásos angol gyerek van, őértük a teljes tandíjat fizetik szüleik, és 5 bejáró gyerekkel is foglalkoznak, csökkentett díjért. Miért nem egyesítik erőiket a különféle brit „Pető-intézetek” mind a nevelésben, mind a pénzért vívott harcban? Pauline Manning: Nagyszerű lenne együttműködni a budapesti Pető-intézettel, de erre nincs lehetőség, mert nincs pénzünk angol konduktorok ottani képzésére. Nagyszerű lenne együttműködni a Bir- mingham-intézettel is, erre tettünk kezdeményezéseket, de megint csak az a baj, hogy előbb meg kellene szereznünk munkánkhoz a budapesti intézet elismerését. Budapest messze van Andrew Sutton: — Persze, hogy jó lenne együttműködni. Ezt az nehezíti, hogy a szülők, érthetően, nem tudnak várni, s olcsóbb is nekik minket és a Pető-intézetet egyaránt megkerülve közvetlenül „importálni” magyar konduktorokat. A magukat függetlenítő magyar nevelőket azonban a budapesti intézetben afféle eretnekeknek tekintik. Azonkívül a konkurens cégek nem küldenek angol gyerekeket Budapestre, és a budapesti intézet arra sem számíthat, hogy a többi cég angol nevelőket küld oda tanulni, mert ennek költsége minimum 30 ezer font évente, beleértve a Pető-inté- zetnek járó tandíjat. Lehetséges, hogy a brit „Pető-inté- zetek” együttműködésének kulcsa Budapesten van, s azt is a piac törvénye őrzi? Mészáros György
