Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-10 / 238. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. október 10., csütörtök Olcsóbb és drágább gyógyszerek Olyan előterjesztést vitat meg rövidesen a kormány, amely megváltoztatná a gyógyszerek jelenleg érvényes támogatási rendszerét. Eszerint például a most 80-95 százalékkal támogatott gyógyszerek mellett 50 százalékos támogatást élvező, illetve fix összegű hatóanyag-támogatásban részesített orvosságok is forgalomba kerülnek majd. Öregek a fővárosban A klubok rendszeres, egynapos budapesti kirándulásainak tavaly bevezetett módszerét az idén is sikeresen alkalmazza a Nyugdíjasklubok és Idősek „Életet az éveknek” Országos Szövetsége. Az előzetes, levélbeni egyeztetések után különbusszal várják a főváros pályaudvaraira érkező klubtagokat, és a közösen kialakított program szerint egész nap járják a várost, ismerkednek Budapesttel. Közelebb a lakossághoz Az országnak abban a nyolc megyéjében, ahol még nem működik társadalombiztosítási kirendeltség, új szervezeti formaként létrehozzák a társadalombiztosítási fiókok hálózatát — így határozott a társadalombiztosítási igazgatóságok igazgatóinak tanácsa. Ezzel megvalósulhatna, hogy a biztosítottak ügyeit lakóhelyükhöz közelebb intézzék. És a somogyi települések? 430 ezer lakásban — az ország tizennégy városában — továbbra sem emelkedik a távfűtés költsége. Sajnos, a tizennégy között egy somogyi sincs. További 95 településen 210 ezer lakásnál folynak a vizsgálatok — ezeken a helyeken, valószínűleg drágul a fűtési díj... Adomány a társadalom- biztosításnak 450 millió dolláros adománnyal támogatja a magyar- országi társadalombiztosítás információs technikai rendszerének tervezését az Egyesült Államok. Az erről kötött egyezmény szerepel az Egyesült Államok kormányának kereskedelmi és fejlesztési programjában. Nyugdíjas pedagógusok Somogybán A somogyi nyugdíjas pedagógusok helyzetéről tanácskozott a Pedagógusok Szak- szervezetének megyei nyugdíjastagozata, Bemard Jenő vezetésével. A rendezvényen felszólalt Bálint Sándor, az országos tagozat titkára és Horváth Erzsébet, a Pedagógus-szakszervezetek Országos Irodájának szakértője is. Öreg pilóta sikere Dieter Schmitt heidelbergi pilóta 23 óra 15 perc alatt leszállás nélkül repült át Washingtonból a berlini tempelhofi repülőtérre. A 67 éves, nyugdíjas pilóta kis egymotoros géppel tette meg a hosszú utat az „Otto Lilienthal-emlék- repülés” során. „Megrángatom a palástodat!” n Isten szolgálatában Kisebbik lányával él együtt Somogyszobon Antal Gábor 81 esztendős — immár végleg nyugalomba vonult — református lelkész. Isten szolgájával pergettük vissza a tevékeny évtizedeket. — 1910-ben születtem Tor- nanádaskán. Anyám Kom- lósdról származott, apám Ka- lotaszegen látta meg a napvilágot. Gazdatisztként kereste a kenyerét, s meg is kapta érte a „grófok és bárók kutyája” titulust — meséli a szellemi erő teljében lévő tisztele- tes. — A gimnázium első és második osztályát magántanulóként Pécsett jártam. Harmadiktól pedig Csurgón koptattam a padokat. A teológiát Pápán végeztem. Kijutottam Hollandiába, s két szemesztert Kampenben töltöttem. Antal Gábor a lelkészi munkát Csurgón kezdte meg. Később Böhönyén, Kaposváron, Hajmáskéren, Nagykanizsán és Együd Árpád szülőfalujában, Perőcsényben szólíthatta az úrasztalához a híveket. Állami hitoktató volt Révkomá- romban, majd tanár a csurgói gimnáziumban. — Közben a pécsi Vili. gyalogezred tábori lelkésze lettem — mondja. — Megfordultam Erdélyben is, 1941-ben pedig részt vettem a délvidéki bevonuláson. Időközben Somogyszobon kötöttem ki; 1986-ban, 54 évi szolgálat után szerettem volna nyugdíjba menni. A paphiány azonban ezt nem engedte, arra kértek: maradjak még. Ezt megtettem, ám az idén végleg nyugdíjaztak. Az emberekért éltem, s Isten szolgájaként, lelkűkre hatva egyengettem útjukat — mondja, mintegy összegezésként. — Soha nem szerettem, ha bármiért is dicsértek. Nem vártam én a munkámért köszönetét. Ez volt a feladatom, a küldetésem. Amikor nyugdíjazásomkor méltatta munkámat az esperes úr, akkor is megjegyeztem: „Ne dicsérj engem a koporsómnál se, mert kinyúlok, és megrángatom a palástodat..." Mikor vitalitásáról faggatom a lelkészt, arcán pajkos mosollyal mondja: — Nem éltem soha vegetáriánus koszton. Szerencsére mindent megehetek. A so- mogyszobi Idősek Klubjában ebédelek. Az arcom csalóka egy kicsit. A lábaim, kezeim OSZIDO Diót koppant az ősz, beszédes mosolyé a dús szőlőbiling, pompázni készül a krizantém. A mélázó idillek évszaka jött el, könnyű füstök emelkednek a kertek fölé; terménnyel terhes szekerek zajától izgalmas-mozgalmas a határ. Most még igen hangos, jókedvvel szaladó a szó; a szüret parancsolatai szabják meg a napok rendjét — csak az egészen öregek tekintetét fátyolozza be az aggodalom: milyen telünk lesz az idén? A boltban az öregasszony forintjait számolgatja-rakosgatja: szigorú spórolást diktál a megélhetés. Aztán szatyrával hazafelé tipeg — a bágyadó, ajándékozó nap aranyával hinti be; ez az arany a bolti világban nem átváltható. A postás ma is elment a ház előtt: levelet csak a vén diófa küldött neki; többet is, mint kellene. Nem baj, érti ezt az üzenetet is — ha a feladója csupán az őszidő. Nem, dehogyis szomorú az anyóka! Apró, nagymamává szelídült asszonyisága, a csendben elmorzsolt rózsafüzérek léleknyugvása, a hét végére várt unoka öröme együtt teszi, hogy készülődő inkább. Hiszen dolgot ad az ősz is: fűzésre vár a paprika, etetésre az aprójószág és söprést sürget az a sok levél. Akár a kertje, olyan rendes, takaros-takarékos ő maga is. Es viszi, viszi tovább azt a régi szatyrot, miközben mosolyogva odahallgat, hogy lám: az idén is szüreti bálra dobol a kisbíró. (Tröszt) Késnek az emelések (Fotó: Kovács Tibor) egyre inkább cserbenhagynak, porckorongsérvvel küszködöm, és a szemem sem jó. A bal szememen szürkehályog, a jobbon ideghártyalevá- lás. Nehezen tudok olvasgatni; helyette inkább meditálok. Felidézem a múlt emlékképeit, s azon töprengek, vajon jövőre is egyre több lelket hív-e majd közös imára a harangszó... Lőrincz Sándor Az Országgyűlés két héttel ezelőtti ülésén megyénkből két képviselő is interpellált. István József (FKGP) az igazságügy-miniszternek tett föl számos somogyi nyugdíjast érzékenyen érintő kérdéseket — egyebek között a nyugdíjkiegészítések elmaradásának, illetve késedelmes folyósításának okáról érdeklődött. A következőkben a miniszter válaszából idézünk: „A Kárpótlási és Kárrendezési Hivataltól kapott adatok szerint szeptember 11-ig 312 ezer kérelem érkezett, ezek közül 92 ezer ügyben még nem született döntés, a többit elbírálták. A 92 ezerben szerepel 35 ezer olyan kérelem, amelyet hiánypótlásra visszaküldték, a további mintegy 60 ezer pedig olyan kérés, amelyet jogszabály hiánya miatt még nem sikerült elbírálni... Amit ígérni tudok a Kárpótlási és Kárrendezési Hivatal elnökének nevében is: ez év végére reálisnak tűnik a jelenleg folyamatban levő kérések elbírálása. Nagy tömegű aktát kell a hivatalban feldolgozni, s ez hosszadalmas munka. Nagyon rossz körülmények között működik a hivatal, szűkösek a helyiségek, naponta több száz ügyfél érdeklődik és kap eligazítást...” A kiegészítések elesett, megfáradt s ma már igencsak idős embereket érintenek, akiknek jól jön a nyugdíjukra tett minden forintocska. Olyan embereket, akiknek még mindig van türelmük várni. Csak éppen hátralevő idejük — s vele az öregek száma — fogyatkozik napról napra... h.f. Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc HALADUNK A KORRAL(?) Mesélik: a lengyelpiacon vásárolt elektromos vasalót otthon bekapcsolják, ám az az istennek se szuperál! A férj nekiesik, szétszedi. A kibelezett vasalóból 30 ezer forint fordul ki az asztalra... (Szó se róla, igencsak megtérült a szétszerelés díja!) Ebből is látható, hogy az anyag nem vész el, csak átalakul... ***** Gyesen levő anyukák gyermekeikkel a játszótéren múlatják az időt a forró nyárban (langymeleg őszben, az évszak tetszés szerint behelyettesíthető). Egyfajta lakótelepi idill a 90-es évek elejéről. Nem sokat kapnak az államtól, többet is megérdemelnének. De ott, a jóléti kapitalistá- éknál van-e ilyesmi? Ha nincs, itt sem lesz sokáig, eltűnik majd nyomtalanul... ***** Agronómus képzettségű barátom zoknit és férfi-, illetve női alsóneműt „terít”, ^z ebből származó havi tiszta jövedelme huszonötezer forint. A munkában nem kell megszakadni. Valamikor főagronó- musként hajnali négytől este kilencig hajtott a téeszben. Azt a munkáját otthagyta, most úriember módjára él napi néhány órás munkából. Kereskedik, közvetít. Havi fizetéséből félvagonnyi búzát vihetne a padlására, de nem kell neki. Már nem érdekli a búza... Ettől az utóbbi, egyszerű kijelentő mondatától máig borsódzik a hátam. Kerner Tibor — Mind több somogyi nyugdíjastömörülés kíván tagja lenni az országos szövetség somogyi szervezetének. A Nyugdíjasegyesületek Országos Szövetsége állás- foglalásának megfelelően Somogybán eddig — többek között — a vasutasok, a honvédség, Marcali város nyugdíjasegyesülete, a barcsi, a leilei, a fonyódi klub határozott úgy, hogy támogatja a megyei szervezet létrehozását. Kései találkozás Az idősek napközijében már jó ideje nézegették egymást. Beszélgettek is, de csak úgy és annyit, ahogyan azt mással is tették. Lászlónak feltűnt az asszony mosolygós tekintete — Margit a férfi ápoltságát vette észre: mindig frissen borotvált arcát, ragyogó fogsorát... Több hétnek kellett eltelnie, hogy észrevegyék: jobban ízlik az étel, ha együtt fogyasztják el, és egyre türelmetlenebbül várják — s nem az éhség miatt — a másnapi közös ebédet a napköziben... Egy klubesten aztán már egymás mellé ültek. László — mintha csak véletlen lenne — hozzáért az asz- szony kezéhez. Alig hitte el, hogy az az elektromosság, amelyet fiatal korában érzett, még egyszer végigfuthat a testén. Margit nem húzódott el, sőt, mintha bátorította volna a tétova férfikezet: kicsit megszorította ujjai hegyével... Amikor táncra került sor, a férfi izgatottan igazgatta nyakkendőjét, és udvariasan meghajolt az asszony előtt. Margitot a felkérés nem érte váratlanul, pedig Isten a megmondhatója, nem tegnap volt az a nap, amikor csinos, más nők által irigyelt férje táncba vitte... Az emlékezés rövid ideig tartott, az elvált, hűtlen férj képe csak egy pillanatig kísértett. Boldogan simult László karjaiba, aki mosolyogva szívta magába az asszony frissen mosott hajának illatát. Már későre járt, amikor együtt távoztak, s kéz a kézben már könnyebben vallottak életükről, körülményeikről, gondjaikról. Margit szégyenlősen nézett körül, nem látja-e őket valamelyik ismerőse — kicsit nevetségesnek érezte, hogy ő, aki eddig az unokáját vezetgette, most egy férfi kezét szorítja... Úgy gondolta, hogy a férfinak szüksége van az ő meleg kis kezére, hiszen László a közelmúltban lezajlott infarktusáról, felesége hűtlenségéről, egyáltalán nem könnyű életéről beszélt. Margit szeretettel és megértéssel hallgatta. Ő is elmondta csalódását, a gyermekneveléssel járó küzdelmeket. A gyermek azóta felnőtt, tanult ember lett belőle és kiröppent a fészekből. Mire Margit föleszmélt, már magára maradt. A fiatalok látogatják ugyan, de sokat van egyedül — azért is ment el az öregek napközi otthonába, hogy ott legalább emberi hangot halljon... Az asszony reggel kikészítette azt a ruháját, amelyikben délben menni akart. Elővette az apró, rég félretett bizsukat, klippeket, mert a férfi egyszer megjegyezte, hogy nagyon jól választja meg a „kiegészítőket”. És elérkezett a nagy nap. Egy vasárnapi ebédnél megkérdezte a fiataloktól, bemutathatná-e a barátját? A csendnek súlya volt... A veje tért először magához és tréfára fordította a szót: látni akarta azt a merész fickót, aki elcsavarta az ő kedves anyósának a fejét! A lánya szorongva mondott igent... Nyugodtan ment az ajtóhoz és bevezette az ott várakozó gavallért, aki a hölgyeknek szánt óriási virágcsokor mögé rejtette az arcát. A beszélgetés döcögve indult, de hamarosan mindent tudtak egymásról. A fiatalok befogadták az idegent, csak titokban kérték arra, hogy vigyázzon az anyuka szívére, mert az bizony néha csak a gyógyszerek segítségével kalimpál normálisan... Azóta mindig akad közös program, cukrászda vagy presszó, ahol egy kávé vagy üdítő mellett beszélgethetnek, félve tervezgetik a jövőjüket, miközben kezeik ösz- sze-összekulcsolódnak, tekintetük egymásba mélyed... Ha valamelyikük gyengélkedik vagy más okból nem jelenik meg az ebédnél, a másik tányéron is ottmarad az étel nagyobb része... László is, Margit is azon töpreng, minek nevezze azt a váratlan ajándékot, amelyet még naplemente előtt kapott az élettől. Szeretet ez vagy szerelem? Mindketten úgy vélik: az a fontos, hogy ismét szebb az élet, van célja, és lehet örülni a hétköznapoknak is! Báli Györgyné
