Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-05 / 234. szám

6

SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK

1991. október 5., szombat

Lomniczi Peter (középen), s a tervrajzok

laknak — Ariscalnak hívják. Áll vagy háromszáz házból, és van negyvennyolc kocsmája. Magyar vendég legfeljebb szombaton ül az asztalhoz: sört isznak vacsora után, esetleg sült krumplit harapnak hozzá. Beosztók az emberek. Ezt leginkább abból lehet tudni, hogy fizetéskor kevés pezetát kérnek. A pénzük nagy részét a vállalat teszi bankba. Azt mondja egyikük:

— Van két családom és sok adósságom. Az OTP, a rezsi otthon tizenháromezer forint. Most azért kell hazaküldeni a pénzt, mert fölemelték a második törlesztés kamatait.

A tolmács -r- aki maga is építészmérnök — családja kaposvári. Tito Bohorquez Fernandeznek hívják, és bolíviai útlevéllel érkezett. Azt mondja:

— A legtöbb embert a pénz hozta ide. Mégis a legkevesebb szó a pénzről esik. A világkiállításon magyar pavilont építeni nagyon szép feladat, s ez teljesen lefoglalja az embert. Itt csak a darut béreltük és a cementet, homokot, valamint a palát vettük. Minden mást Magyarországról hoztunk. Eddig 24 hatalmas kamionnal. Ma egy hete az utolsó torony is a helyére került az épületen.

— Ez azt is jelenti, hogy a magyar építők túlvannak már a nehezén?

— A nehezén régen túlvagyunk — felelte Lomniczi Péter, aki a Surján sevillai vállalkozásának vezetője, s mindenért felelősséget vállalt.

— A főnök itt egy kicsit a közösség vezetője is?

— Itt együtt kell élni az emberekkel, odafigyelni rájuk. Velük élek, az ajtó mindig nyitva áll.

—; Amikor ideértem, elsőként arra figyelmeztettek, hogy ne igyák a csapi vízből.

— Volt egy fertőzés az expo területén, és akkor írásban kérték, hogy ne igyunk a csapi vízből.

— Pedig az itteni hőségben igazán kell a folyadék annak, aki dolgozik.

— Az emberek napi két és fél liter ivóvizet kapnak.

Kemény munkával az andalúz nyárban

A Surján Sevillában expót épít

Sokszor kevés volt.

— Volt már ilyen nagy vállalkozásod?

— Ilyen különleges még soha: 3200 kilométerre az otthontól, teljesen más környezetben dolgozni nem könnyű. Másfél hónapja akkora volt még a fejetlenség, hogy azt mondtam: nem lesz Itt Expo, Most szervezetten folyik a munka..

— Összehangolja ezt valaki?

— Előírtak bizonyos szabályokat: például azt, hogy

merre lehet mozogni, milyen fázisban kell lenni a háznak. December 30-a után például nem lehet külső munkát végezni. Mi a saját ütemtervünk alapján úgy szervezzük a munkát, hogy amit vállaltunk, december 15-re elkészüljünk, ígéretet tettem az embereknek, hogy karácsonyra mindenki hazakerül.

* * *

Az Expo nemcsak a Surján Rt-nek nagy vállalkozás. Az Sevilla számára is. Nem egészen egy évvel a hivatalos nyitás előtt felfordították a háromnegyed millió lakosú várost. A beruházás nemcsak az Expo irányításában és a szolgáltatásban résztvevő több mint ötszáz embernek ad munkát, hanem további négyezernek. Fel kell építeni a pavilonokat. Parkolóhelyet 40 ezer gépkocsinak és ezer autóbusznak. Kész már az expo belső tömegközlekedési rendszere: jár a magasvasút, elkészült a függővasút is.

— A magyar pavilon az expo egyik legforgalmasabb útjára került — mondta Pedro Vera Hormazábal. — A kiállítási terület közepére. Körülötte középnagyságúak a pavilonok. Azon az útvonalon van, ahol a legtöbb látogató megfordul majd.

— Hogyan került éppen ide?

— A vezetőség nagyon kevés pavilon helyét jelölte ki. Csak Spanyolországét, a tartományokét. Előre megtervezték az EGK-pavilonok helyét is. A többit földrajzi egységek között osztották szét. Egy helyre kerültek az európai, az ázsiai, az afrikai országok. Külön helye van ezenkívül a vállalatoknak. Azok, akik nem egy országot, hanem egy ágazatot képviselnek.

— Mit tart ön a sevillai expo különlegességének ?

— A nyitvatartás hat hónapja alatt ötvenezer előadás, rendezvény lesz: a gyerekműsoroktól a baletton át a zenéig minden. Azt tudja ugye, hogy a sevillai kiállítás jelmondata ez: a felfedezések kora? Néhány felfedezésről már tudunk, hogy itt lesz azok közül, amelyek még nem kerültek piacra. Steve Wondert, az amerikai fekete vak énekest a spanyol vakok szövetsége

Oázis a „sivatagban"

hívta meg ide, és a Siemenssel közösen itt mutatják be azt a gépet, amelynek segítségével a nem látók is olvasni tudnak majd.

A vásár egy része készen áll már: működnek a mozik, kinyitották és felavatták az auditóriumot, a színházat, Október elsején megnyílt a Pa- lenque. Ez lesz az egész Expo szórakoztató központja.

— Milyennek látja ön a magyar pavilont? — kérdezem a programigazgatót.

— Rendkívül attraktívnak. Nagy sikert jósolok neki. Ezt egyébként nem nehéz megjósolni, hiszen már most is sokan keresik. Mi nagyon elégedettek vagyunk a Makona és Surján Rt munkájával. Értik a dolgukat.

— Mi következik ezután?

— Január 1. és március 1. között be kell fejezni az épületek belsejében a munkát. Március közepétől április közepéig tart az Expo főpróbája, s aztán jön a nyitás. Ahhoz, hogy sikeres legyen az expo, a befogadó városnak is áldozni kell. Sevillában ez a teljes infrastruktúra rekonstrukcióját és egy sor új beruházás megvalósulását jelenti.

Az új sevillai repülőtér csarnokaiban ma még majdnem eltéved az utas. Nincs nagy forgalom. Az épületen két szín uralkodik: a sötétkék és a fehér. Ez az expo két színe. A Guadalquir felett hat új híd ível át. Több lett a szálloda. Decemberben üzembe helyezik Madrid és Sevilla között a gyorsvasutat: s a több mint 500 kilométeres távot két és fél óra alatt teszik meg a szerelvények. Az expo ideje alatt egyenesen a kiállítási területre futnak be a vonatok. A portugál határ, valamint Malaga, Cordoba és Cádiz felé vezető utakat autópályává építik.

A sevillai expo látogatói földön, vízen és levegőben érkezhetnek.

A rendezők az érdeklődés alapján 18 millió látogatóra számítanak, s arra, hogy mindenki legalább kétszer lépi át az expo kapuját, mert egy alkalommal nem lehet végignézni a sok látnivalót. Egy belépő ára 30 dollár.

— Önnek hogy tetszik a magyar pavilon?— kérdeztem a programigazgatót.

— Én chilei vagyok, a szívem a chilei pavilonhoz húz. De tudom, hogy a magyarnak sikere lesz.

— S mi a véleménye az építőkről?

— Közel kerültek a szívemhez.

* * *

Sevillában nagyon későn sötétedik. Ha lebukik a nap, az expo fényei világítanak nagyon messze.

Kercza Imre

tizenhét és fél méteres területen-efheiyezett pavilont végig járják — üzenetet kap a magyar életből, ízelítőt a magyar történelemből és kultúrából. Makovecz álmát a Surján Rt munkásai váltják valóra. Van, aki hosszú távra kötött szerződést a céggel, s olyan is, aki csak erre a munkára. A munkajogi státusztól függetlenül a Sevillában dolgozók közös vonása, hogy nagyon szeretik ezt a feladatot. Ezért dacoltak az égető nappal — negyven fok fölé csúszott itt még szeptemberben is a hőmérő —, s vállalják, hogy karácsonyra befejezik az épületet. A rend szigorú: engedély nélkül senki nem hagyhatja el a munkaterületet.

— Hogyan telik el a hétvége?

A kérdést a magyarok szálláshelyén, Sevillától tizenöt kilométerre egy igazi spanyol faluban teszem fel. Ketten felelnek rá. Vajda Ferenc, aki Kaposvárról jött és Balogh Mihály, aki Boglárról.

— Vasárnap tízig, tizenegyig alszunk, aztán beszélgetünk. A Surján minden második vasárnap szervez kirándulást is. Legközelebb például Gibraltára megyünk majd, s lehet, hogy Afrikába is.

— Miért vállalták ezt a munkát?

— Az otthoni megélhetés érdekében. Megfizetnek bennünket, de dolgozni is nagyon kell.

— S hogan élnek?

— Van itt egy asszony — Cserős Sándornénak hívják —, ő főz nekünk vacsorát. Vasárnapra pedig nyersanyagot kapunk, s magunk készítjük el az ételt. Most például bablevest főzök majd. A nyersanyag itteni. Hazai csak csomagból van. Az busszal érkezik: négy napig tart az út s van, amikor megromlik a csomag mire ideér. Ezért aztán leginkább sonkát, szalonnát, konzerveket küldenek.

A falut — ahol a magyarok

Sevillában csoda születik, és ennek a vajúdásnak boldog somogyi résztvevői is vannak: a szentbalázsi Surján Rt. munkatársai. A. csodáknak is megvan a maguk története, idézzük most fel ezt.

— Uram, a legnagyobb csoda az, amit itt lát. — Tömött bajuszé, energikus férfi tette ezt a kijelentést. Származására nézve chilei, de húszéves kora óta itt él Spanyol- országban, és a sevillai világ- kiállítás programigazgatója. A neve: Pedro Vera Hormazábal. Az iménti kijelentő mondatát egy kérdő mondattal toldja meg: — Tudja, hogy mi volt itt amikor elkezdődött a munka? Semmi! Egy fa és egy ház, a valamikori karthauziak kerámiagyára és kolostora.

Ma olyan a sziget, mint az oázis a sivatagban: derékvastagságú pálmafák, díszcserjék. dús leanderbokrok között vezet az út. A világ szinte minden országából hoztak ide növényt.

Az 1992-es sevillai világkiállítás szervezési központja mindössze egy emeletes épületben van. Előtte zászlóerdő: több mint százharminc ország — köztük hazánk — lobogóját lengeti a szél. A zászlóerdő mellett üdezöld füves terület, benne helikopter leszállópályák. A füvet vastag olajfák szegélyezik. Azt mondják, mindegyik legalább 250 évet élt már meg Andalúzia valamelyik vidékén. Ide földlabdával együtt telepítették az elmúlt másfél év alatt.

* * *

Andalúzia — s benne Sevilla — a spanyol Dél. Gazdaságilag is, földrajzilag is. A szárazság az Atlanti óceán közelsége ellenére október

elejére mindent kipusztít: a fű szalmasárga, a kopár sziklákon csak cserjék nőnek.

A szárazságtűrő olajfák és a melegkedvelő narancsliget dacol csak az esőhiánnyal, s

alkot végeláthatatlan ligeteket.

* * *

Az expó — az 1992-es világkiállítás helyszíne — 215 hektár. A terület szervesen kapcsolódk az andalúz fővároshoz, valójában azonban egy szigeten fekszik, s a szigetet a Guadalquivir öleli körül. Az a folyó, amelyik úgy viselkedik, mint az óceán: ha ott dagály van, itt is megemelkedik a vízszint.

A sziget ma leginkább egy óriási gyárudvarhoz hasonlít, ahol mindenki fúr, farag, hegeszt, épít. S ami elkészül, azt nyomban birtokba is veszik. Az 1992-es expóra bejutni ma úgy lehet, ahogyan egy szigorúan őrzött területre. De a kapu a látogató autóbuszoknak és — hétvégén — az érdeklődőknek nyitva van.

Hét közben a munkásoké a sziget. Reggel korán érkezik ide a Surján Rt autóbusza, és tizenkét órás munkaidő után viszi haza az embereket. Amit építenek — a magyar pavilon — kitűnik a többi közül. Itt mindenki acélt és betont használ építőanyagként, a magyarok a fát. Az épületet Makovecz Imre álmodta meg, s úgy képzelte el a pavilont, hogy az építészet, a zene és a film nyelvén szóljon. A közönség húsz perc alatt — ennyi kell ahhoz, hogy az ötvenszer

A magyar kiállítás bejárata A belső tér