Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-31 / 255. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. október 31csütörtök EMLÉKEZŐ FALU Ők így csinálják... A felnőttkor küszöbén Egy nyugdíjas A somogyi „sarjú pulykák” A hagyományos magyar pa­raszti életben minden korosz­tálynak meghatározott sze­repe és joga volt a közösség életében. A felnőttkor kezdetét a bérmáláshoz, a konfirmá­láshoz, az iskola befejezésé­hez, valamint a helyi hagyo­mányok szerint kialakított avató szokásokhoz kötötték. Somogy megyében például a „sarjú pulykák” külön tanyáz­tak, a nagyobb lányok még nem engedték őket maguk közé. A korcsoportokat a templomi elhelyezkedés rendje is tükrözte. A 16-20 évesek az első sorba, a 14-15 évesek a másodikba, az ép­pen nagylánysorba kerülők a harmadik sorba állhatták. A teljes jogú nagylánynak, le­génynek már számos köteles­sége és joga volt. Az eladó­sorú nagylányt már az öltöze­téről meg lehetett ismerni. Ka- lotaszegen például a konfir­mált lány pártát, a legény bok­rétát viselhetett. A virágos ab­lak, vagy piros kukoricacső je­lezte, hogy a házban eladó­sorú lány lakik... A legények­nek az igazi legénysorba lé­pését a legényavatás előzte meg. Volt, ahol borral „keresz­telték be” a legényt, s volt, ahol pálcaütéssel tették emlé­kezetessé számára a napot. Ez ideig nem udvarolhatott, Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Kárpótlási jegy — novembertől A jövő hónapban kezdik a kárpótlási jegyek forgalmazá­sát. Az értékpapírokat — egyelőre két sorozatban, ösz- szesen 20 milliárd forint névér­tékben — az Állami Pénzjegy- nyomdában állítják elő. A századik születésnap Geiszt Annát köszöntötte századik születésnapján esz­tergomi otthonában a város polgármestere, aki átadta az ünnepeknek Göncz Árpádnak, a Magyar Köztársaság elnö­kének jókívánságokat és gra­tulációt tartalmazó levelét. Az „ügyfélnyilatkozat” is elég Egyszerűsödik az 1938 és 1945 között személyi szabad­ságukban korlátozottak kár­pótlásának, nyugdíjkiegészí­tésének intézése. Az eddig ki­adott igazolások elismerése mellett ezután elegendő, ha az érintettek az általuk el­szenvedett sérelmekről „ügy­félnyilatkozatot” tesznek a polgármesteri hivatalban. Kamatozik a kárpótlás! Az ezután kibocsátandó kárpótlási jegyek október 1 -jé- től kamatoznak. Már sor került az első kamatjóváírásra; a törvény szerint három évig kamattal növelik a kárpótlási jegyek névértékét. Konfirmandus lányok Kaloteszegen. (Mogyorósi Tibor felv.) Ausztráliából este az utcára nem mehetett ki, mert az idősebbek elverték vagy elzavarták. A lányoknál nem volt szokás a legényeké­hez hasonló avatás, de a le­gényavatás egyúttal a nagy­lánnyá avatást is jelentette a legényeknek megfelelő kor­csoportú lányok számára. A A kivitelezők január végén szeretnék átadni a barcsi ge­rontológiai központ udvarában épülő négylakásos társashá­zat. Az épületben — ahova egyedülálló nyugdíjasok vagy idős házaspárok költöztietnek majd be — két egyszobás és két másfél szobás lakás kap helyet egy közös társalgóval. Kollárovics Lajostól, a vá­rosfejlesztési iroda munkatár­sától megtudtuk: az önkor­fiatal lányt nénje vitte el a fo­nóba, de az ottmaradása attól függött, hogy a legények ér- deklődnek-e már iránta. Az a legény, aki már aratott, fel­nőttnek, az a lány, aki már el­sajátította az asszonyi mun­kákat, eladósorúnak számí­tott. Ma népszerű szokás az mányzat hárommillió forintot nyert a Népjóléti Minisztérium­tól, amelyet még egymillióval megtoldottak, hogy az idős embereken segíthessenek. A városban jó pár elhanyagolt ház van, amelynek lakói nem képesek a felújításra. Itt, va­lamint tanácsi bérlakásban élők érdeklődtek az új lehető­ség iránt, s járulnak hozzá az építkezéshez. Várhatóan 20- 25 lakásra lesz igény, s az iskolát befejező ballagás utáni családi ünnepség: szinte kis lakodalmat rendeznek. Ez is bizonyítja: változó világunk­ban is szükségét érezzük an­nak, hogy megünnepeljük a felnőttkor küszöbére lépő fia­talt... épületegyüttes „U” alakban folytatódna. Az önkormányzat békés öregkort szeretne biz­tosítani az ideköltözőknek, akik nemcsak lakáshaszná­latra, hanem teljes ellátásra is köthetnek szerződést. Itt ugyanis az élelmezésen kívül az orvosi és a hét végi ügyelet is biztosított. A lakók halálukig élhetnek új otthonukban. A la­káshasználati jog viszont nem örökölhető. L. S. Dr. Merész László Ausztrá­liából látogatott haza szülővá­rosába, Kaposvárra. A Fő utca 81 -ben látta meg a napvilágot 1915-ben. Apja a városházán dolgozott, az iktató-iroda igazgatója volt. Negyvenhat évi távoliét után sem halvá­nyultak itthoni emlékei — élénken beszél a Búza térről (ma Rákóczi tér), ahol a labdát rúgták, a Haza Kis Polgárai­nak ajánlott épületről, ahol legszebb diákéveit töltötte... Tizenegy éve ment nyugdíjba. Arról faggatom, hogyan élnek Ausztráliában a nyugdíjasok; milyen náluk a nyugdíjrend­szer. — Nálunk a férfiaknál 65 év, a hölgyeknél 60 év a nyugdíj- korhatár. A kapott összeg két biztosítástól függ. Aki privát öregségi biztosítást fizet, az több nyugdíjat kap, mint az, aki csak az államit fizeti. Én csak állami öregségi biztosí­tást fizettem, így ketten a fe­leségemmel ezer dollárt. ka­punk. Lehet kérni végkielégí­tést is, akkor viszont nem jár nyugdíj, csak a bizonyos ősz- szeg kamataiból él a nyugdí­jas, vagy befekteti a pénzét és annak jövedelmét élvezi. Én a biztosat választottam, s ez a nyugdíj évente kettő, kettő és fél százalékkal emelkedik. — Hogyan lehet ennyiből megélni Ausztráliában? — Nálunk is van telekadó, házadó, és ott van a rezsi is: a villany, a víz, a gáz, a telefon költsége, attól függően, hogy kinek milyen háza van. A be­tegbiztosítás is elég nagy ősz- szeg. Ha saját háza van vala­kinek és nincs semmi adós­sága, szépen megélhet ek­kora nyugdíjból... — Kapnak önöknél valami­Sokan összetévesztik me­gyénkben is a rokkantsági nyugdíjat a rokkantsági jára­dékkal, jóllehet a kettő között sok tekintetben meglehetősen nagy a különbség. A járadék — például — nem kötődik szolgálati időhöz, s noha a társadalombiztosítás keretében állapítják meg és fo­lyósítják, nem társadalombiz­tosítási ellátás', ha a járadékos munkát vállal, a jövedelmét nem kell a járadék összegével összevonni a személyi jövede­lemadó meghatározásánál... Az jogosult rokkantsági já­lyen kedvezményt a nyugdíja­sok? — Aki bérlakásban lakik, az a bérleti díjból, aki saját ház­ban, az az adóból kap en­gedményt, de a víz, a villany, a telefon díjából is adnak 15-16 százalék kedvezményt a nyugdíjasoknak. — A betegbiztosítás levo­nása után, tisztán kapják kéz­hez az ezer dollárt? — Nem. Ebből fizetjük a havi 110 dollárt... — És mi történik azzal, aki ezt nem tudja fizetni? Neki az orvosi költséget teljes egé­szében ki kell fizetnie? — Az orvosi és a kórházi el­látás nálunk is ingyenes, de az, aki nem fizeti a privát öregségi betegségi biztosí­tást, bizony várhat a sorára, amig bejuthat a kórházba, és nála az ellátás színvonala is sokkal alacsonyabb... — Miből él meg öreg napja­iban az, akinek semmi nyug­díja sincs? — Vannak öregházak, sze­gényházak... Ezeket abból az alapból tartják fenn, amit a dolgozók béréből levont bizo­nyos százalékból képeznek... Sokan azok közül, akiknek ilyen alacsony a nyugdíjuk, mint az enyém, rendszeresen mulatoznak és panaszkodnak, hogy nem elég a nyugdíjuk. Mi, a feleségemmel, kijövünk a havi ezer dollárból... — Megkérdezhetem, hogy mennyibe került ez a magyar- országi út? — Itthoni pénzben szá­molva körülbelül 200 ezer fo­rintba. Van némi megtakarított pénzünk, abból párszor még hazajöhetek... radékra, aki 25. életéve betöl­tése előtt teljesen munkakép­telenné vált (munkaképes­ség-csökkenés alapján l-ll. csoportba tartozó rokkant), és nyugellátásban, baleseti nyu­gellátásban részesül. Legko­rábban az igénylő 18. életé­vének betöltése után adható. A járadékost is megilleti a nyugdíjasoknak adott utazási kedvezmény. A járadék megállapítása iránti igény személyesen-vagy levélben a lakóhely szerint ille­tékes társadalombiztosítási igazgatóságnál nyújtható be. VISZIK A SZÓT Manapság nincs olyan intézmény, amelyik, ha valamit is ad magára, ne foglalkoztatna szó­vivőt. Mára a szóvivő majdhogynem státusz­szimbólummá vált. A szóvivő: bennfentes em­ber. Ott van főnöksége minden ülésén, fogadá­sán, valamennyi megnyilvánulásán; jelen van a repülőtéren, elutazásnál és megérkezésnél he­lyet foglal az autóban... A figyelmes tévénéző ott láthatta a kormányszóvivőt például Antali miniszterelnök háta mögött a washingtoni Fe­hér Ház kertjében is. Szóval: természetes, (Egy nyugdíjas feljegyzései) hogy a szóvivő bennfentes, hiszen „szót vinni” csak így lehet, híreket, eseményekről szóló tu­dósításokat első kézből csak így kaphatunk. Szó, ami szó, magam is belátom, hogy kell a szóvivő. Kell a kormánynak, a honvédelemnek, a határőrségnek, a szakszervezeteknek, az önkormányzatoknak és másoknak külön-külön is. A kormánynak két szóvivője is van: egy kül­ügyi (külpolitikai?) és egy belügyi (belpolitikai?) szóvivő. Szóval: kell a szóvivő! De ennyi?! Kerner Tibor Tátrai Zsuzsanna A békés öregkorért Barcson Berzeviczi Anna Nem árt, ha tudják olvasóink... A rokkantsági járadékról TEMETŐBEN Szeretjük mi a halottainkat. Talán azért, mert fel-felcsuklik bennünk a szorongás, meny­nyivel maradtunk adósuk, amíg éltek! Kimegyünk hát a temetőbe, hatalmas csokrok húzzák a kezünket, koszorú­kat viszünk fehér szalagok­kal... Néhány percre megál­lunk a fejfa vagy sírkő előtt, még valami meghatottság is szorongatja torkunkat, amíg lángra lobbantjuk a gyertyát. Szeretjük mi a halottainkat. Legalább egy napon egy esztendőben. Kimegyünk hozzájuk a temetőbe, törő­dünk velük, s ezen az egy napon idézgetjük emléküket. Eszünkbe jutnak szavaik, mozdulataik, tanításaik, ku­darcaik. Olyan most a temető, mint egy tündérkert! A sírokra vi­rágból fakadt hózápor hullott, csupa-csupa fehér krizan­tém... Mennyi ember! Autóbu­szon, kerékpáron, villamoson, kocsival, gyalog indultak a temetőbe. Napokig jöttek, hi­szen a sors gyakran szór szét bennünket a sírdomb mellől, ahova anyánkat, apánkat el­temették. Ezen a napon útra kelünk mégis. Messziről is.. A temetőben, a tömérdek virág -között kicsi lócán, szemben egy sírkővel öre­gember ül. Kucsmáját letette maga mellé. Látván, hogy a szomszéd síron motoszkálok a gereblyével, odaszól: — Olvassa már el, lelkem. Odalépek, olvasom a kőbe vésett betűket. — L. Istvánné, 1916- 1979... A felesége volt? — Az volt. Fiatalabb volt, mint én, mégis itthagyott... Olvasom tovább: — L. István 1910-19 — Ennyi csak. A második szám­ban két szám helye üres. Felnézek, előbb magam elé, aztán a bácsira. — És ez itt a bácsi helye? — Az enyém. Látja-e? Kint vagyok a temetőben! Itt a ne­vem, ni! Még soha nem láttam olyan embert, aki eljött volna meg­nézni halottak napján a saját nyughelyét, elolvasgatta volna kőbe vésett nevét, és levett kucsmával áldozott volna előtte... — Azok már odalenn elpor­ladtak — mondja az öregem­ber. Bizonyára tudja, hogy alig van már hátra számára valami a földi létből. És ami van, az is milyen már? Milyen? Élet. Valami hihetetlen és emberfölötti ragaszkodás él ebben az öregemberben. Ra­gaszkodik ahhoz, hogy itt jár-kel még a föld fölött, leül a padra... Kijön a temetőbe, a sírkő elé, amelyre rávésette a nevét és születési évét, s amely alá majd ő is bebúvik, ha végleg lecsukja a szemét. Nézem az öregembert. Mú­landó ő is, a név és az év­számok idézik már a biztos elmúlást. — Olvassa csak el! Megint szól. Nem tudom, odalépjek-e, maradjak-e. Az­tán mégis odalépek a sírkő­höz. — Hát már elolvastam... — Nem baj. Olvassa még egyszer. Olvasom. L. István 1910 — 19.. Több szám nincs. — Itt vagyok én! Látja-e? — Látom. Szerencsére még itt van a bácsi. A pádon. Itt ül és beszélget velem... — Az a. — Ennyit mond. Megfordulok, lehajolok a ge- reblyéért. Csönd van. Mire fölnézek, a bácsi nincs sehol. Azt hihetném, nem is volt ott. De a pad valóság, valóság a sírkő. Rajta az évszám is ott van, a név is... Aztán meglátom. Tipeg magába roskadtan, viszi vál­lán az elmúlt esztendőket. Bényei József

Next

/
Thumbnails
Contents