Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-01 / 230. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM 1991. október 1., kedd A somogyi kórházak jövőjéről I Túl a Kárpátokon Katasztrófahelyzet és stabilitás Műtét a kaposvári idegsebészeten — Az előzményekkel kezdem, mert ahová most eljutottunk, az egyéves folyamat eredménye — mondta dr. Gyócsi János, a kaposvári kórház orvos-igazgatója. — A múlt év végén és ez év kezdetén kialakult egy olyan elképzelés a társadalombiztosítónál, hogy minden kórházzal külön-külön beszéli meg a költségvetését. Az elképzelések megszülettek, de mind a mai napig nem ültünk le, hogy ezt összehangoljuk. Gyakorlatilag most sincs elfogadott költségvetésünk. A társadalombiztosító a múlt évi bázisévre alapozva adott 10 százalék dologi fejlesztést és 20 százalék dologi automatizmust; ez mindössze arra elég, hogy ez év novemberéig működjünk, és utána — úgy érzem — katasztrófahelyzet áll elő. Ördögi körben — Számíthatunk arra — mondta dr. Gyócsi János —, hogy ha nagyon sürgősen nem történik konkrét lépés, akkor működésképtelenné válhatunk. A tüzelőanyagból van még két-három hétre elegendő tartalékunk. A betegellátás folyamatos biztosításáért azonban mindent megteszünk. A kaposvári kórház a múlt évben olyan fejlesztéseket realizált, amelyekhez nem kapta meg a társadalombiztosító által ígért fedezetet. Hiába indult be azonban a privatizáció is, ennek végrehajtásához ugyancsak központi döntésre lenne szükség. A kórház tartozásai — az OMKER-nek, valamint a Pannon egyetemnek is — egyre nőnek, és úgy tetszik, ez már beláthatatlan következményekkel jár. Előfordulhat hogy egyes osztályokat be kell zárni. — Kormányzati, illetve par- lamentális szinten kellene sürgősen tenni valamit, mert közel állunk az összeomláshoz. A jóindulatot nem vonom kétségbe, de ez, sajnos, nem elég... — összegezte a helyzetet az orvos-igazgató. — Az egészségügyi törvény megszületése szabad utat engedne az olcsóbb, racionálisabb megoldásokhoz. Dr. Frank Ferenc, a nagyatádi kórház orvos-igazgatója várja is a törvény megszületését, meg nem is. A felemás érzelmeket a kórház sajátos helyzetéből adódó problémák okozzák. Az 1976-ban épült intézmény osztályait kissé túlméretezték. Ráadásul 50 kilométeres körzetben két nagyobb kórház — a nagykanizsai és a kaposvári — vonzza a betegeket. Ha belép a szabad orvos- és intézményválasztás, akkor a mostani versenyhelyzet még csak fokozódik. Ennek kellemetlen velejárói hosszú távon is beleszólhatnak az intézmény életébe. Munkanélküliség réme — Az új biztosítási rendszer bevezetésével az eddigi 80- 85 százalékos ágykihasználás számottevően csökken, és számolnunk kell a személyzet arányos csökkentésével is. Orvosok, ápolók maradnak munka nélkül — mondta a főorvos. — A szabad orvosválasztás következménye lehet, hogy a családiorvosi hálózat beindulásával több betegtől elesünk. A család orvosának a joga lesz ugyanis abba az intézménybe küldeni az ápoltat, amelyikbe akarja. Abban bízunk, hogy a biztosító kontroll alatt tartja majd ezt a folyamatot. A költségvetésük 6 millió 600 ezer forinttal fedezethiányos, és ehhez jön még a gyógyszerár-emelésből adódó 5 millió forint többletköltség... — A minisztérium mindösz- sze 10 százalékos dologi automatizmust biztosított a 40 százalékos inflációval szemben. A hiányt, saját erőből 10 millió forinttal tudjuk csökkenteni. Az ígért árellentételezést (Fotó: Kovács Tibor) mind ez ideig nem kaptuk meg — mondta. Hogy miből gazdálkodjék ki a tízmillió forintot? — Lemondunk a számító- gépes park kiépítéséről. A gépek részben megvannak, jövőre talán sikerül a hálózat egy részsét működőképessé tenni. Különböző szolgáltatásaink— étkeztetés, nővérszállás, infúziós labor stb. — bevételeiből pótoljuk még a hiány egy részét. Előzetes számításaink szerint, ha az ígért gyógyszerár-emelést ellentételezés nélkül léptetik életbe, a működésünk veszélye kerül. Ha nem emelik az árakat, akkor biztosítani tudjuk a szinten tartást, de az is elképzelhető, hogy egyes gyógyszereket és fogyóanyagokat (papírvatta stb.) recept alapján a betegeknek kell beszerezniük. Nagy gondot jelent és hátráltatja a fejlesztést a műszerbeszerzésnél alkalmazott 25 százalékos áfa. Úgy vélem: az állami költségvetésből 14-15 százalékot kellene biztosítani az egészségügyre, akkor nem lenne különösebb gond. A privatizáció nálunk is beindult: a röntgen és a szülészet-nőgyógyászat várja a térítések közös megállapodás szerinti rendezését. — Ha nem lesz újabb áremelkedés, akkor az idén is zökkenőmentesen tudjuk biztosítani a múlt évinek megfelelő betegforgalmat — mondta dr. Kaszás Tibor, a siófoki kórház helyettes orvos igazgatója. — Energiagondjaink nincsenek, az elsőfokú készültséget nem kell bevezetnünk. A gyógyszer-ellátással is csak akkor lehet gond, ha túlléptük a keretet. A régi tanács patronálta a kórház fejlesztését, így építhettük meg az új intenzív osztályt, és működik a komputer tomográf is. Hogy minek köszönhető ez a viszonylagos stabilitás, arra így válaszolt a főorvos: — Orvos igazgatónk a Kórházszövetség vezetőségi tagja. Birtokában van azoknak a legfrissebb információknak, amelyek segítik a munkát, és tudja, miként kell a reformot elkezdeni. Emellett kiváló szervező. Több siófoki cég — köztük a takarékpénztár — támogatja a munkánkat. 2 millió forintot kaptunk az újszülöttosztály fejlesztéséhez, és az urológiai osztály korszerűsítését is társadalmi összefogásból sikerült megvalósítani. Három orvosunk képviseli érdekeinket az önkormányzatban. Gondot legfeljebb az okozhat, ha túllépjük a tervezett gyógyszerfelhasználást, s ha az újonnan elkészült épületszárny megbomlik statikailag. Sajnos, ez utóbbira számítani lehet. Akik „kint vannak a vízből” — Ha az idő kegyes lesz és az energiaárak sem emelkednek az égig, akkor talán kinn vagyunk a vízből — nyilatkozta dr. Rádler Antal, a marcali kórház orvos igazgatója. — Optimizmusának okát tudakolva példabeszéddel válaszolt: — Akinek 5 cigarettája van, ne akarjon hatot szívni. — Bízunk benne, hogy nem emelik tovább a gyógyszerárakat — folytatta —, mert ha a dologi automatizmus nem nő, akkor jövőre gondok lesznek. A II. félévtől egyébként már teljes áron kapjuk a gyógyszert, de ígéretet kaptunk, hogy ezt a többletkiadást kompenzálják. Inkább a műszerbeszerzéssel vannak gondjaink. A marcali kórházat nem nyomasztják a nagyatádihoz hasonló gondok. Itt ugyanis eleve úgy tervezték az ágylétszámot, hogy a 65 ezres lélekszámú városhoz igazodik. A kihasználtság 80-85 százalékos, és ez várhatóan így is marad. A privatizáció már megindult ebben a körzetben is : Fonyódon 3, Marcaliban 2 szakrendelőt adtak át magánkezelésbe. Várnai Ágnes Vásári meglepetések a KARAVÁN EXPO Somogyker pavilonjaiban! Egyet fizet — kettőt kap! Hélia-D hidratáló krém vására «■ Mopedek, férfi-, női és gyermekkerékpárok, fagyálló folyadék nagy árengedménnyel! SIMSON nyereg és kipufogódob több mint 70% árengedménnyel, BLANC CAR autóápolási cikkek féláron! Testápolási cikkek <*Szabadidőruhák, pólók, olasz harisnyanadrágok, fehérneműk Női nadrágakció! 4-et fizet, 5-öt kap! mROBOTRON margarétafejes írógépek, UNIS táskaírógép! A vásárban is kezdje a SOMOG YKER-nél! (208446) Úiomogükfr\ General Motors Hungary OPEL-Ranger Kft. Szekszárdon a Domusban Nyitás: 1991. október 4-én 13 órakor. A nyitás napján minden gépkocsi 50 000 Ft-tal olcsóbb! A Domus árukészletéből történő vásárlás után 10% engedményt adunk. (208335) Hol sírjaik domborulnak... Az egykori tábori lelkész tovább szervezi a zarándokutat a somogyi bakák sírjához Újabb II. világháborús, somogyi hősi halottak nevét bocsátotta rendelkezésünkre Péteri Ferenc egykori tábori lelkész, aki a 10. hadosztály kötelékében vett részt a Kárpátok előterében vívott harcokban. Mint lapunk augusztus 31-i számában megírtuk: a ma Mozsgón élő Péteri Ferenc zarándokutat tervez, az 1944 végén Kőrösmező — Tatarov körzetében vívott súlyos harcok színhelyére. Máig megőrzött feljegyzései, térképvázlatai bizonyítják: somogyi származású katonák százai nyugszanak az ottani temetőkben. A kaposvári 6. gyalogezred veszteséglistájának közreadása óta szinte mindennap jelentkezik valaki — személyesen vagy írásban — az idős lelkésznél. Sajnos, időközben arra is fény derült, hogy a kő- rösmező-keveli temető ma már nincs meg. 1968-ban még jártak ott magyarok, azóta azonban — országútépítés miatt — felszámolták. Az elesettek maradványait kihantolták, és közös sírba helyezték. Péteri Ferenc joggal fél: vajon nem jutott-e hasonló sorsra a másik két magyar katonatemető, a bloteki és a ta- tarovi? A zarándokút terve nagyon sok hozzátartozót érintett közelről; menni szeretnének. Sajnos, autóbusszal rendelkező vállalat vagy idegenforgalmi iroda eddig még nem jelentkezett... Péteri Ferenc — följegyzései alapján — kiegészítette a nagy valószínűséggel somogyinak minősíthető hősi halottak névsorát. Eszerint Nagy-Rokiétán (Rokieta-We- lika) nyugszik Léber József, Dölleg János, Sebestyén Sándor és Lukács János. A tatarov északi temetőben: Bőhm Lőrinc, Túri József, Sajdonik János, Steiner József, Lendvy Gyula, Takács László, Gere János, Mayer István, Körmendy József, Csörge József, Rajna Pál, Prorok Márton, Gulyás Géza. A Blotek-völgyben temették el Telük Bélát és Horváth Györgyöt. Kőrösmező-Kevelén nyugszik: Fiala József, Marosán Traján, Honti László Imre, Vu- jevick Jenő, Boldoczky György, Debreceni Márton, Gyuricza Péter, Szűcs János, Miszari János, Sterer Antal, Hopter József, Biró József, Bencze János, Szili József, Szemelyácz János, Gyenes Ferenc, Kovács József, Hamburger Béla, Fuksz István, Peskele Karácsony, Schmidt János, Keszü József, Bozsolik József, Isa György, Baranya József, Námer Sándor, Győrök Mihály, Boiler Mihály, Dráfi Béla, A. Molnár Lajos, Ada- mecz László, Kántor István, Sárog István, Illés József, Hu- gya Sándor, Horváth Gyula, ifj. Gyanó József, Bosnyák István, Takács István, Czim- merman Péter és Miskó László. Kiskunhalas-Figuratanyán temették el Miklián Sándort. A felsorolt hősi halottak a 6., a 8., a 18., valamint a 21. gyalogezredben, illetve a 10. felderítő és a 10. tüzérosztályban vagy az 54. utászzászlóaljban szolgáltak. Péteri Ferenc továbbra is reméli, hogy jövő év elején, húsvét előtt, sor kerülhet a hozzátartozók zarándokútjára. Az egykori magyar katonai temetők jelenlegi állapotáról, illetve sorsáról a közelmúltban levélben kért tájékoztatást a kárpátaljai református püspökségtől. Ha megérkezik a válasz, ismertetjük annak tartalmát is az olvasókkal. Békés Sándor Százhatvanhárom aláírásról Van, aki elsőként az aláírók névsorát böngészi; e sorok írója nyomban meg is számolta: 163 elismert, ismert vagy ismerősen csengő név sorakozik egymás alatt. S van, aki a Demokratikus Charta címet viselő felhívás tartalmával kezdi a tájékozódást. Tagadhatatlan, előbbi is, utóbbi is meggondolkoztató. A névsor többek közt azért, mert a szellemi élet legkülönbözőbb rendű, rangú reprezentánsát, korosztályát vonultatja fel, ideológiai vagy pártkötődések nélkül. Tizenhét pontba foglalt mondandója azért, mert bár jelenünk, közéletünk szinte minden érzékeny, sebzett vagy sebezhető pontját érinti, a lázcsillapjtás, a fájdalom nélküli gyógyítás közös szándékát tükrözi. A 163-ak, amikor fölrajzolják, hogy milyen Magyar Köztársaságot akarnak, refrénként visszatérően így kezdik a mondatot: „Demokrácia akkor lesz, ha..." S a gondolatok közös nevezője alighanem a jövőidejű feltételes módban rejlik, amely jelzi a sok felől érkezett aláírók véleményét: a mai demokrácia állapota és képe messze van attól, amit oly sokan megálmodtak és remélnek... Lesz-e vonzása, hatása, következménye a rokonszenves állásfoglalásnak? Erre ma még nemigen lehet válaszolni. Hiszen az első visszhangokból a fanyalgó értetlenséget épp úgy kihallani, mint a feltétlen azonosulást. Az azonban egyértelmű, hogy olyan jelzés, ha úgy tetszik figyelmeztetés, amelynek önvizsgálatra kell késztetnie a hatalom gyakorlóit és aspiránsait egyaránt: jó irányban keressük-e a társadalom megbékélése, demokráciája és fölemelkedése felé vezető utat? a Chartások aggályairól kell is, érdemes is vitatkozni. (bajnok)
