Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-29 / 253. szám

1991. október 29., kedd SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA, EGÉSZSÉGÜNK 5 Az orvos, mint pap Évtizedek az ismeretterjesztés szolgálatában Európai dimenzió az oktatásban Egy konferencia margójára Bármennyire is közeledik 1992, s születnek sorra a határ­nélküli Európa létét szolgáló „szabványosítási” rendelke­zések - az elméleten túl nehéz elképzelni a mindennapok gyakorlatát. A csak félig nyitott határokon átözönlők tö­mege is riadt visszakozásra készteti a kormányokat, nem beszélve az érintett országok lakosságáról, amely egysze­riben csak elkezdte félteni saját jólétét az újonnan betele­pedőktől. Az egyik homályos pont az oktatás. Dr. Angeli István főorvost lapunk hasábjairól is jól isme­rik: számos alkalommal igazí­totta el az olvasót az orvostu­domány útvesztőiben. Tegnap magas kitüntetést kapott tudományos ismeretter­jesztő munkájáért, a dr. Bugát Pál Emlékérmet. A rangos el­ismerést a 150 éves Tudomá­nyos Ismeretterjesztő Társulat alapítójáról, az egykori orvos­ról, egyetemi tanárról, az aka­démia tagjáról nevezték el, aki megteremtette a magyar or­vosi és kémiai szaknyelvet és kiadta az első magyar nyelvű természettudományos szótárt. Nem véletlen tehát, hogy dr. Angeli István nagyon örül e ki­tüntetésnek. Mielőtt erről szól, felidézi pályájának legfonto­sabb állomásait. — Nem akartam katona lenni, aztán mégis katonaor­vos lettem 1951-ben, és 1956 decemberében sikerült csak leszerelnem. Kaposvárra ke­rültem körzeti orvosnak, majd a belgyógyászati szakvizsga után, 4 évvel később a rende­lőintézetben kezdtem dol­gozni. Itt foglalkoztam először a cukorbetegekkel, aztán én lettem az első főállású cukor­beteg-gondozó orvos. Már ak­kor sokat publikáltam, s ezt azóta sem hagytam abba — mondta a főorvos. Dr. Angeli Istvánt a táplál­kozás, a mozgás, az alkohol, a szívinfarktus és a rák orvosi összefüggései érdeklik iga­zán. Ezen belül is a cukorbe­tegség és a kövérség okainak és megelőzésének kérdései, amelyekről számos formában igyekszik terjeszteni ismere­teit. Előadásokat tart itthon és külföldön, újságcikkeket és könyveket ír, meg persze gyógyít. Hat éve nyugdíjas, azóta a (Fotó: Gyertyás László) mosdósi kórházban orvossza­kértőként dolgozik, és a cu­korbeteg-ellátást fogja össze Somogybán. Gyerekekkel be­szélget az egészség megóvá­sáról, a szívinfarktusos bete­gek rehabilitációját segíti elő és az egészséges életmódról próbálja meggyőzni hallgatóit. Hiszen dr. Angeli István azt vallja: a testi, a lelki és a kö­zösségi jó közérzet együtte­sen jelenti az egészséget. Nem véletlen, hogy a TIT-nél fölkérték a megyei el­nöki feladatra, és most kitünte­tést kapott. Elhivatott ismeret- terjesztő. Arról igyekszik meggyőzni az embereket, hogy a tudományban megte­remtettük a világvége nukleá­ris alapját, ugyanakkor az em­beriség egészségkultúrája alig fejlődött. Vagyis éppen az ember érdekében nem haladt előre annyit a tudomány, mint kellene. Ezen változtatni kell! Hogy ezt elérje, ezért hangoz­tatja a rákkutatás, a környe­zetvédelem fontosságát, a ká­ros szenvedélyek és a moz­gásszegény életmód felha­gyását. Dr. Angeli István szerint a gyógyító orvosnak papnak is kell lennie, hiszen a betegek­kel való együttérzésnek, a hit­nek nagy szerepe van a be­tegségek leküzdésében. Im- munstimulátor, védelmet nö­velő hatás a beteg szervezet felépülésében. Ez nemcsak a betegekkel van így: orvosként is azt mondja, hogy hit nélkül nem lehet tudományt csinálni. Dr. Angeli István ma is őrzi fiatalságát, hiszen úgy él, mint ahogyan azt másoknak is ta­nítja. Varga Zsolt A lakhelyet változtatókkal gyermekek jönnek, akiknek elhelyezést kell biztosítani az iskolákban, s megadni a beil­leszkedés lehetőségét. Erre is gondolt az Európa Tanács állandó oktatási kon­ferenciája, amikor 17. bécsi ülésén a múlt héten lényegé­ben az oktatás nemzetközivé tételéről tanácskozott. Az osztrák főváros éppen ezekben a napokban, hetek­ben — helyhatósági választá­sokra készülődvén — hangos a külföldi gyerekek iskolai je­lenlétének túlsúlya elleni szü­lői tiltakozástól. Alig van németül tudó osz­tálytárs - így szól a panasz. Nem tudnak haladni az órán, a külföldiek nem értik, amiről szó van. A nyelvtudás hiánya miatt az idegen gyerekeket koruk­nál lejjebb járatják, kilógnak a sorból, rossz hatással vannak a kisebbekre — a végtelensé­Exkluzív kiállítást nyitott meg Keszthelyen a Festetics kastélymúzeumban Boross Péter belügyminiszter. Az áb­rázolás- és kifejezésmódjában is egyedülálló tárlat Somogy — Balatonújlak — szülöttje, a ma Svédországban élő Simon József világhírű festő- és ke­ramikusművész munkáit mu­tatja be a rá jellemző sokolda­lúságot tükrözve. A természet és a képzelet egyéni kompozíciókban való megjelenítése, északi honá­nak csodálatos tájait idéző ak­varelljeinek bemutatása mel­lett magyar aktualitást és helyi sajátosságot is szánt tárlatá­nak a művész. A történelem ad keretet „A forradalom hét fázisa” című monumentális szoborcsoportjának. Az alko­tássorozat a művészet nem­zetközi nyelvén mondja el 1956 szellemét és megélését. Kortársaitól eltérő művészetét szőkőkút-kompozíciója fejezi ki leginkább az anyag lehelet­finom megmunkálásával, ter­mészeti asszociációval. Első magyarországi tárlata kapcsán a gyökerekhez való visszatérést is kifejezi egy gig folytatható lenne a sirámok özöne. Ausztria idejében felismerte a kor kihívását — mondotta ezzel szemben Rudolf Schöl­ten osztrák közoktatási és művészeti miniszter. Büszkén sorolta, hogy mi­lyen nagy mennyiségű tan­szert juttatnak el a volt kom­munista országokba, 500 osztrák iskola tart már fenn partneri kapcsolatot külföldi oktatási intézménnyel, Buda­pesten és Prágában osztrák iskola működik, s napról napra több német anyanyelvű tanár oktat a közép-kelet-európai országokban. Hogy valójában nem azok érkeznek menekült­ként vagy vendégmunkás­ként, avagy csak úgy illegáli­san, akiknek otthon már volt részük német nyelvű oktatás­ban — az viszont az iskolai statisztikákból eléggé nyilván­való. Az európai dimenzió kifeje­szobortablója. Kaposvár Anna utcai általános iskolájának .egykori kisdiákja Keszthelyen végezte a gimnáziumot, ott kapta az indíttatást, hogy gondolatait a művészet meze­jére vigye. Ennek állított emlé­ket szeretett osztályfőnöke, s kedves iskolatársai megfor- mázásával. Simon József a művészeti tanulmányait Bécsben és Pá­rizsban végezte. Világhírneve Koppenhágából indult, amikor az ottani lllums-Biloghus bel­sőépítészeti galéria vala­mennyi bemutatott darabját megvásárolta. Ez adott anyagi hátteret ahhoz, hogy saját ga­lériát is nyisson mai otthona, Stockholm közelében. Immár harminc esztendeje a Sjoe- holm Kerámiagyár művészeti vezetője. Ónedények, ezüst-, textil- és üvegtárgyak forma- tervezőjeként Portugáliában és Olaszországban is jól is­mert. A keszthelyi tárlat a művész sorsát, sikereit és kudarcait osztja meg a látogatókkal al­kotásain keresztül. Horányi Árpád SIMON JÓZSEF KIÁLLÍTÁSA KESZTHELYEN Pirosra fázott faleveleket görget a szél a Balaton-parti sétányon. A surlódó levelek halk zi- zegésébe belebőg az utaso­kat hívó hajókürt. Hűvös szél cibálja az utasok haját, felhők szállnak a bágyadt fényű napkorong elé. Kevés utas készülődik a túlsó partra, többnyire idő­sebb emberek. Hol van a hangos, nyári fiatalság? Már hetek óta koptatja az iskola­padokat szerte a hazában. Egy idősödő, kissé lomha járású, elnyűtt asszony, két reklámszatyorral a kezében, a hajóállomás pénztárától a vaskorláttal szegett rámpa felé ballag. Félúton két pirospozsgás Őszi férfi csatlakozik hozzá, s elkí­séri a beszálláshoz. A férjnek látszó, bajszos férfi szenvte- lenül elbúcsúzik az asszony­tól. A második, hosszú tülkölés után a hajó kissé ringatózva elindult az északi part felé. Senki nem integetett bú­csút, nem lengetett kendőt a hajóról a part felé, sem a part­ról a hajó utasainak. Ez már őszi járat. A két férfi mellém ült a sé­tány hideg fapadjára, és be­lehajolva a napfénybe be­szélgetni kezdtek, mintha ott sem lennék. járat — Derék asszony, jólélek, csak nehezen jár — kezdte a beszélgetést a bajszos férj­forma. — Pedig nem olyan öreg még — vette át a szót a fiata­labbik. A bajszos tovább fonta a szót. „Megráncosodott sze­gény. A katalógusban szeb­bet mutatott.” Mikor a fényképet szembe­sítettem a valósággal, már késő volt, hisz valóságos va­gyon feküdt a kapcsolatban: a párkereső iroda díja, a fényképek, az útiköltség, a levelezés, meg néhány aján­dék... Megbékéltem a való­sággal, meg vele is. Az is le­het, hogy ő is szebb legényre számított. Békés asszony, mintha galamblelke lenne. A fényképeken minden szebb, mint az életben. A tanulságon mindeketten elgondolkodtak, csend vette körül a padot. A hajó lassan kihimbáló- dzott a néptelen kikötőből, nem zavarta útját az elválás legkisebb bánata sem. A két férfi elindult a közeli csárda felé egy kortynyi viga­szért, mert az mégsem ta­gadható, hogy a fényképen minden és mindenki szebb, mint az életben. Kellner Bernát zés mindenesetre jól illik arra, ami a megoldást jelenthetné. Ilyen egyszerű: minden euró­pai országban olyan oktatási rendszert kell fétrehozni, ame­lyikhez illeszthető a másik, a gyerekek beszéljenek nyelve­ket, s akkor igazán csak rész­letkérdés, hogy melyik or­szágban vannak „otthon”. A hogyan kérdésére a mi­niszterek — 29 országból vol­tak jelen — ugyancsak tudtak receptet: nem kell egyéb, mint megteremteni a kereslet és kínálat börzéjét, ahol a számí­tógépek segítségével össze­hoznák azokat, akik idegen­ben akarnak tanítani, illetve tanulni, s azokat, akik szíve­sen fogadnák őket. Ezeknek a cseréknek már van kitaposott útjuk, nincs más feladat, mint még jobban népszerűsíteni, bővíteni. Ilyen egyszerű? Nem esett szó a konferen­cián arról, milyen nagy az esély­egyenlőtlenség a különböző volt, szocialista országokból érkezők között. Amennyire természetes egy magyar gye­reknek, hogy Európa bármely országába elutazik, olyan ka­land ez egy szovjetnek vagy egy bolgárnak. Az európai di­menziót oly lelkesen támogató Ausztria hihetetlenül nehezen ad tartózkodási engedélyt a nála tanulni vágyónak, ha az nem a szerencsés nemzet szülötte, legyen bármilyen szép is az oktatási miniszterek álma a nagy közös és átjár­ható képzésről. S miközben a miniszterek tervezték a közös jövőt, szót kért az albán küldött, aki meg­figyelőként volt jelen. Arról be­szélt, hogy nincs kréta, nincs ceruza, és nincs füzet, hogy az iskolák nagy része télen fűthetetlen, ha ugyan nem ro­mos, hogy Albániában a hideg idő beköszönte után összeom­lik az oktatás. Sem az Európa Tanácsnak, sem a konferen­ciának nem feladata a közvet­len anyagi segélyezés: Albá­niának most mégis ezt sza­vazták meg. Nevetséges: európai di­menzióról beszélünk, miköz­ben van ország Európában, amely a legelemibb hiányok­kal sem képes megküzdeni — szakadt ki a sóhajtás Schölten miniszterből, aki nemcsak az európaiság élharcosaként, hanem a gyakorlatiasság, a tettek embereként is kitűnt ezen a tanácskozáson. Szászi Júlia Abortusz Magyarországon _________i____________:_______________________________________________ „ Békét az anyaméhben” Az Alkotmánybíróság hamarosan dönt arról az in­dítványról, melyet a Pacem in Utero (Békét az anya­méhben) egyesület terjesz­tett be 1990 elején. A jelen­leg is érvényes rendelet normatív feltételekhez köti a terhességmegszakítást. Eszerint abortuszra az jo­gosult, akinek már van két élő utódja, illetve akinek férje még legalább hat hó­napig sorkatonai szolgála­tot teljesít. Azokban az esetekben, amikor ezek a feltételek fenn­állnak és dokumentumokkal igazolhatók, bizottság előtti el­járás szükségtelen. Műtétre szociális indok alapján is sor kerülhet, ennek elbírálása azonban hatósági eljárást igényel a család- és nővé­delmi tanácsadók keretében. A jogszabály kimondja: a mű­tét a terhesség 12. hetéig vé­gezhető el. Számadatok bizonyítják: hazánkban nemzetközi ösz- szehasonlításban is magas, átlagosan 35 ezer a szülőké­pes korú nőre jutó abortuszok száma. Magyarországon átlagosan 100 terhességből 40 végződik abortusszal — derül ki a Köz­ponti Statisztikai Hivatal má­jusi jelentéséből. A legális ter­hességmegszakítások száma 1950-ben 1707, 1960-ban 16 2160, 1970-ben 192 238 („re­kordév"), majd az 1973-ban hozott szigorító rendelkezé­seket követően nagymértékű csökkenés volt tapasztalható. 1980-ban 80 882, 83-ban pe­dig már csak 78 600 terhes­ségmegszakítást jegyeztek fel. Ettől kezdve azonban mérsékelt, de határozottan emelkedő tendencia figyel­hető meg 1989-ig. Az Orszá­gos Szülészeti és Nőgyógyá­szati Intézet adatai szerint 1990-ben 124 977 szülésre 91 567 abortusz esett. Ez év első hét hónapjában 63 499 gyer­mek született és 45 571 ter­hességmegszakítást hajtottak végre. A KSH-jelentés kiemeli: a terhességmegszakítások száma az elmúlt két eszten­dőben csaknem azonos volt, viszont változások tapasztal­hatók az abortuszon átesett nők társadalmi-demográfiai helyzetében. Emelkedik azoknak a száma, akik első terhességü­ket szakíttatják meg, s ez egyúttal azt is jelzi: emelkedik a fiatalok, főleg a 20 éven alu­liak részaránya. Szembetűnő, hogy a fiata­lok között is a 15 éven aluli le­ányok körében végzett ter­hességmegszakítások száma majdnem a háromszorosára emelkedett két esztendő alatt. A Pacem in Utero szervezet tagjai mindezt orvosilag, jogi­lag és demográfiailag egya­ránt tragikusnak tartják. Állít­ják: a magzat a fogamzástól kezdve emberi élet, amelyet a jog nem tekinthet nem létező­nek. Ezért véleményük szerint alkotmányellenes az a rende­let, mely teret enged a legális abortusznak. Alapszabályuk kimondja: nem az abortusz tel­jes elvetését, hanem korláto­zását követelik. Három eset­ben tartják megengedhetőnek a beavatkozást: ha a terhes­ség bűncselekmény eredmé­nye, ha a magzat veszélyez­teti az anya életét, és ha a magzatnak súlyos, genetikai károsodása van. Sokan eluta­sítják a terhességmegszakítás engedélyezésének szigorítá­sát. A nemrég nyilvánosságra hozott vizsgálat adatai szerint a megkérdezettek 71,8 száza­léka úgy gondolja: sem a csa­ládnak, sem az országnak nem lenne jó, ha nem kívánt gyermekek születnének. A la­kosok többsége úgy véli: a nők emberi joga eldönteni, megtartják-e terhességüket vagy sem.

Next

/
Thumbnails
Contents