Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-26 / 251. szám

1991. október 26., szombat 5 Glindei kolléga a szerkesztőségben Jó, itt maguknál... A glindei honismereti és polgári egyesület küldöttségé­vel immár másodszor látoga­tott el Kaposvárra Albert Stol- ler. Foglalkozása: korrektor az Axel Springer mélynyomású hetilapjainál — így megláto­gatta a Somogyi Hírlap szer­kesztőségét is. A szakmai ér­deklődés mellett látogatásuk „magánemberi” tapasztalatai­ról is beszámolt feleségével együtt. — Csoportunkban többen is voltak, akik másodszor, illetve harmadszor látogattak az önök gyönyörű városába. Egybehangzó véleményként mondhatom: óriásit változott a város. A sétálóutca képe, a megváltozott kirakatok, portá­lok, a változatlanul szívélyes emberek mind, mind arra ösz­tönöznek, hogy mielőbb visz- szatérjünk. — Mi akadálya van egy hosszabb somogyi tartózko­dásnak? — Két leánygyermekünk van, 13 és 15 évesek. Amikor ők töltik nyári szabadságukat, sajnos, mi nem szabadulha­tunk el hosszabb időre mun­kahelyünkről. Ismereteink szerint nyáron a Balaton és Somogy megye idegenfor­galmi szempontból zsúfolt is. Mi pedig szeretnénk megis­merni az itteni tavaszt, avagy az őszt — kapcsolódik a be­szélgetésbe Stollerné asz- szony, aki egyébként óvónő Glindében. — Milyen élményekkel gaz­dagodtak mostani látogatásuk során? — Voltunk a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinátban, és megkóstolhattuk azokat a borokat, pezsgőket és szőlő- leveket, amelyeket a korábbi keletnémetországi honfitársa­ink némi nosztalgiával emle­getnek. Jó lenne ezekkel az italokkal otthon is találkozni, mert nagyon ízlettek — mondta Albert Stoller, majd a felesége folytatta: — Megtekintettük a Pan­non Agrártudományi Egyetem kaposvári karát. Lenyűgöző volt az intézmény egészének architektúrája. Megtekintettük az egyetemi kar életéről készí­tett videót, majd a lovasiskolát és a kísérleti intézeteket. — Miként vélekednek a magyar vendéglátásról és a magyar konyháról? — Megható az a szívélyes­ség, amivel bennünket fogad­tak. Jó itt lenni maguknál. Ami a konyhát illeti, prímán főznek és nagy adagokat szolgálnak fel. ízanyagaik és elkészítési különbségeik ellenére nyu­gateurópai színvonalú a ven­déglátásuk. — Egy szerkesztőségi láto­gatás alkalmával óhatatlanul meg kell kérdeznem, hogy tet­szik a Somogyi Hírlap? — Semmiképp nem szabad szigorú összehasonlítást tenni az otthoni újságokkal. Mindent át kell gondolni, s ahogy itt más emberek élnek, úgy más újság szól nekik. Más gondol­kodásmenetről tanúskodik a szerkesztés, és ez így van jól. A két évvel ezelőttihez képest azonban óriási itt is a techi- kai-tipográfiai fejlődés — mondta a kolléga. Hisszük: kü­lönösebb hízelgős nélkül. (Mészáros) SÁRKÖZI ÉS HABÁN KERÁMIÁK KÖZÖTT A Verseghy-rezidencián SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS___________________________________________________________________________________________________ Fotó: Gyertyás László A hófehér falú felújított pa­rasztházat frissen nyírt pázsit öleli körül. A teraszon még mosolyognak a muskátlik. Verseghy Ferenc hét éve él Buzsákon. Itt találta meg, amire régóta vágyott: a fage­rendás vályogházat, a szénail­latot. Azt a fajta a „parasztro­mantikát”, amely segíti az al­kotómunkát. A gazda ugyanis fazekas, és neve külhonban is ismert. — Az idilli környezetben más a hangulata az embernek — mondja. — Ez egy hétszer tizenhat méteres ház, vaskos falakkal. Egy szobával és a te­rasszal toldtuk meg, de még sok a tennivaló. A hamisítatlan népi miliő nagy érték. Ehhez szerencsére már gyermekko­romban hozzászoktam. Verseghy Ferenc a Sárköz szívében, Alsónyéken látta meg a napvilágot. Ezt a vidé­ket ma is az ország legszebb területének tartja. Apja orvos volt, aki csodálatosan rajzolt és festett. (Néhány képe fia lakásában lóg.) A gyermek művészetközeiben élt, hiszen olyan neves elődök voltak a családban, mint Czuczor Ger­gely és Verseghy Ferenc. Ez utóbbinak volt az öccse a bu- zsáki fazekas ükapja. Tolnára költözött a család, s népi kerámiában főtt a töltött káposzta, aludt a tej, s a terí­téskor is ilyen edényekből fo­gyott az étel-ital. A kis Ver­seghy ügyesen rajzolt, de nem készült fazekasnak. Hogy a korong mellé vetette a sors, egy ismerősnek köszönheti. A jó tanácsot — „Légy te csak fazekas, meglátod, nem bá­nod meg!”— ma is emlegeti. — 1969-től Kaposváron, az akkori agyagipari szövetke­zetben tanultam a szakmát. Tamás Laci bácsit vallom mesteremnek — náluk laktam —, és a habán, valamint a sárközi motívumoknál marad­tam meg. Nekem ezek a leg­kedvesebbek. Saját műhe­lyem volt Kaposváron, ahol 11 évig kerestem bedolgozóként a kenyeremet. Dr. Mészáros Gyulának, a szekszárdi múzeum nyugal­mazott igazgatójának köszön­hetem, hogy szabad bejárá­som volt az intézménybe. Ott, valamint a Néprajzi Múzeum­ban gyűjtöttem, fotóztam a sárközi és a habán mintákat. Ezek díszítik a tálakat, a ká­vés-, boros-, süteményes- és étkészleteket, kuglófsütőket, tányérokat, köcsögöket. Több mint félezer munkámat fo­gadta el a zsűri. A tetszetős bemutatóte­remből átsétálunk a mű­helybe. A villanykemence me­legében ül a félkész kancsó­hoz, hogy hozzáfogjon a díszí­téshez. Pillanatok alatt szület­nek meg a virágok. A meg­szokott mozdulatok mestere játszi könnyedséggel dolgozik az agyaggal és a festékekkel, amelynek zöme méreg. Min­den fortély a kisujjában van. Nem csoda, hogy megfordult már nála a fél világ. Jöttek Dél-Afrikából, Olaszországból, itt voltak a franciák, akik taní­tani hívták; kínai, japán, német és osztrák urak vendégesked­tek nála, s válogattak, mely használati és dísztárgyakat árusítanák a legszívesebben hazájukban. Legutóbb Göncz Árpád látogatta meg a felesé­gével és az unokájával Ver- seghyéket... A buzsáki fazekas most át­tört tányérokkal kísérletezik, és szeretne nekiállni egy önálló tárlatra elegendő sár­közi anyagnak is. Saját ál­landó kiállítást tervez... Mun­kája mellett kéthetente jár Lengyeltótiba, a művelődési házban szervezett fazekas szakkörre. Ügyes kezű fiúk-lányok veszik körül és fi­gyelnek szavaira, mozdulata­ira. Lörincz Sándor A szabadművelődés lehetőségei Tabon „Megtalálni azokat, akik alkalmasak a közösség szolgálatára” A tabi városi képviselő-testület munkatervében már fon­tos szerepet tulajdonított a művelődésnek, ezért a szep­temberi ülésén tárgyalta a szabadnépművelés helyzetét és lehetőségeit. Az új államigazgatási rendszer kialakulásával egyidejűleg fogalmazódott meg az a kérdés: az új helyzet­ben milyen tartalommal és emberekkel kívánják megtölteni a kereteket; a változások együttjárnak a fogalmak átértéke­lésével, újragondolásával. Ezek közé tartozik a közművelő­dés is, amely a jövőben szélesebb értelmezést kínáló sza­badművelődés formájában jelenik meg. Gyermekvédelem Németországban Középpontban a család és a megelőzés Bertalan Béla, a tabi városi önkormányzat titkársági és in­tézményiroda vezetője: — A szabadművelődés a kulturális önmegvalósítás sa­játos formája, amely magában foglalja mindazokat a művelő­dési helyzeteket, viszonyokat, lehetőségeket és formákat, amelyek a mindennapi élet gyakorlatában valósulnak meg. A szabadművelődés célja és funkciója pedig sok­rétű. Ezek közül csak néhá­nyat hadd mondjak: teret ad minden hasznos kulturális kezdeményezésnek, az érté­kek és érdekek sokszínűsé­gének; felkarolja, illetve ösz­tönzi az egyéni és közösségi kulturális és művészeti kez­deményezéseket, de nem fe­ledkezik el a múlt értékeinek megőrzéséről sem; szolgálja az esztétikai értékítélet fej­lesztését, az új kialakítására törekszik; érdekegyeztető és érdekképviselő, valamint tá­mogató szerepet vállal a kultu­rális infrastruktúra szélesíté­sében, a népi, nemzeti kultúra éltetésében és terjesztésé­ben. A közoktatásra építve, azzal folyamatosan együttmű­ködve, támogatja-ösztönzi a nyitott emberek nevelését, ta­nítását, de egyúttal biztosítja azt is, hogy a helyi társadalmi, művelődési intézmények a nemzeti értéket képviseljék. Amit a lakosság akar — Ha jól értem, akkor a szabadművelődés — az alap­vető célok, elvek elfogadásá­val — alulról építkezve alakítja ki szervezeti rendszerét, igé­nyelve az önkormányzat tá­mogatását. — így van. Önkormányza­tunk a lakosság részéről je­lentkező, a település érdekei­vel összhangban levő igénye­ket képviseli a rendelkezésre álló szellemi állomány és az anyagi feltételek alapján. A kü­lönféle törekvések egymásra találása pedig különböző szervezeti formákat ölthet. — Hallhatnánk erről bőveb­ben? — lyenek lehetnek a családi és baráti öntevékeny közös­ségek, vagy a társadalmi, poli­tikai, gazdasági, egyházi okta­tási szervezetek szabadműve­lődési intézményei, de ide so­rolandók az önkormányzat ál­tal fenntartott és működtetett intézmények is. Ám most már nem fogalmazhatunk meg di­rektívákat úgy, mint azt a közművelődés esetében meg­tettük. Ezeknek a közössé­geknek a tagjai sem az ön- kormányzatnak, sem a pár­toknak vagy a társadalmi szervezeteknek nincsenek közvetlenül alárendelve. Mindez azt is jelenti, hogy új oldalról és közelebbről kell megismerni azt a közeget, amely múltjával, hagyományaival, szokásaival együtt itt él közöttünk, velünk. Azt is mondhatnám, hogy a fo­lyamatok felismerésének bir­tokában kezdhetünk hozzá az értékgyarapító, szolgáltató te­vékenységhez. Ehhez azon­ban nagyon jó szervezőkész­ségre, kapcsolatteremtő- és reagálóképességre, valamint elemzőkészségre van szük­ség. Célunk az, hogy mindezt figyelembe véve Tabon és a hozzánk kapcsolódott közsé­gekben — Sérsekszőllősön, Lullán, Torvajon és Zalán — megtaláljuk azokat az embe­reket, akik alkalmasak társaik jó célú összefogására. Szárbaszökkenö kezdeményezések — Tabon a korábbi közmű­velődési intézmények tettek már néhány kísérletet a sza­badművelődési formák fel­élesztésére, például gazda­olvasókörök szervezésére. — Igen. De a korábbi köz- művelődési koncepcióktól ezek részben idegenek ma­radtak. A városi könyvtár számos kezdeményezése cé­lozta a szabadművelődés megvalósítását, de ehhez a jogi lehetőségek a közeljövő­ben teremtődnek meg. — Mit terveznek ezek után? — Sok lehetőség van. így például: megszervezünk egy esélyjavító iskolát azok szá­mára, akik az általános iskola befejezése után más képzés­ben nem részesültek. A lakos­ság egészségügyi kultúrájá­nak emelése érdekében ki kell dolgozni a megelőzés módo­zatait. A művelődési központ nyitva tartási idejét meg kell változtatni, hogy az az iskolai szünetek idején látogatható, legyen. A helyi TIT-szervezet- nek munkastílust kell váltania. Célszerű lenne a helyi terme­lőszövetkezettel együttmű­ködve a gazdakört is létre­hozni. Lehetne hegyközség is Az egyik ilyen megnyilvánu­lási forma lehetne például a hegyközség alakítása. A sza­badművelődés alapbázisának azonban továbbra is a városi könyvtárt kell tekinteni, hiszen egységes hálózati rendszeré­vel a legnagyobb hatást fejt­heti ki a kulturális csoportok, a közösségek érdekében. Ta­bon az oktatási, művelődési intézmények és a társadalmi szervezetek bevonásával de­cember végéig olyan feladat­tervet dolgoznak ki, amely konkrét tennivalókat tartalmaz és a lakossági igények fel­színre hozásával valós igé­nyeket szolgál. Krutek József A Magyar Gyermek- és If­júságvédelmi Kamara 9 tagja dr. Orbán István elnök szervezésében látogatást tett Németországban azért, hogy az ottani tapasztalato­kat a magyar gyermekvéde­lem javára fordítsa. Gaál Tiborné kaposvári gyógypedagógus, hivatásos pártfogó — a küldöttség tagja — elmondta, hogy a kiéli mű­velődési minisztérium vendé­gei voltak, amelynek segítsé­gével számos egyházi és ál­lami fenntartású szociális és gyermekvédelmi intézménnyel ismerkedtek meg. így például tanulságos volt az a látogatás, amelyet egy olyan intézetben tettek, ahol az általános iskola elvégzése nélkül tanítják szakmára a fiatalokat, ezzel teremtve számukra munkale­hetőséget. A korszerűen fölszerelt, minden szakmai igényt kielé­gítő intézmény — ahol uszoda, elektroterápiás köz­pont, pszichológiai szolgálat és posta is van — teljesen nyi­tott, a falu lakossága is igénybe veheti szolgáltatásait. Különlegességnek számí­tott a terápiahajó, ahol két szellemi fogyatékos fiatalkorú és ifjú felnőtt él egy gyógype­dagógussal, ezzel is a csalá­dias jellegű nevelést és a szo­cializációt könnyítik meg. Németország minden tar­tományában önálló kormány van, amely a szövetségi tör­vény figyelembevételével maga alakítja gyermek- és if­júságvédelmi munkáját. Eb­ben az évben lépett életbe az új ifjúsági törvény, amelynek középpontjában a megelőzés áll. Ezzel is magyarázható, hogy a jövő évig a német ál­lam kivonul az intézményes család-, gyermek-, és ifjúság- védelemből. Helyette a jóléti intézményeknek, az önkéntes és karitatív szervezeteknek adja át a helyét. A jóléti intéz­mények továbbra is élvezik az állam pénzügyi támogatását. Gaál Tiborné elmondta, hogy Németországban az ifjú­ságvédelem a gyermek csa­ládban való nevelésének megsegítését jelenti. Vagyis számos család-tanácsadó in­tézet működik magas színvo­nalon és legvégső esetben ke­rül el a gyermek családjától. Ekkor is családokhoz, a ma­gyar hivatásos nevelőszülői rendszerhez hasonlóan. A kü­lönbség annyi, hogy ezidő alatt is azon fáradoznak az in­tézmények, hogy fölkészítsék a vér szerinti szülőket gyer­mekük visszafogadására. A börtönök munkáját a szo­ciális és egészségügyi hivata­lok vették át, ahol nyitott cso­portokba kerülnek a bűnelkö­vető fiatalok. Szakmát tanul­hatnak és munkaterápiáról gondoskodnak számukra, így nagyobb lesz az esélyük a társadalmi beilleszkedésre. Gaál Tibornétól azt is meg­tudtuk, hogy jövőre nemzet­közi tanácskozást szervez a kamara Egyezmény a gyer­meki jogokról címmel Magyar- országon. Varga Zsolt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents