Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-24 / 249. szám
1991. október 24., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 HALÓDÁS VAGY ÁTMENET? Szemlén az amatőrfilm A RADIO LEMEZLOVAS HOBBIJA A múltból a jelen köszön vissza Válságban van az amatőr- film. Vagy ha bizakodóak akarunk lenni, csak átmeneti időszakban — vetődött föl bennem minap. Ami viszont szubjektív benyomásoktól mentesen, tényszerűen megállapítható: a XXVII. dél-dunántúli amatőrfilm- és videószemlén bemutatott alkotások mennyisége és minősége egyaránt visszaesést tükröz. Mihez képest? — adódik az elmaradhatatlan kérdés, amely — gyorsan hozzá is tesszük — jogos. Hiszen azoknak, akik „első szemmel” nézték meg a filmeket, nem egyértelmű az értékcsökkenés. A cikkíró jelen esetben abban a helyzetben van, hogy megélt már néhány színvonalas amatőrfilmszemlét. De térjünk vissza a kályhához! A XXVII. dél-dunántúli amatőrfilm- és videószemle első díját a Kotnyek István, Gerócs László, Peterman Károly nagykanizsai triumvirátus Ho- kusai, Hiroshige és Utamaro rátalálnak J-re cimű Krisztus-parafrázisa kapta. A legjobb alkotás volt ez. Kotnye- kék minden S/8-as technikára jellemző kötöttséget meghazudtolva kezelték a fényeket; a beiktatott szűrő segítségével (nem véletlenül képzőművész Kotnyek István) szinte festették a vászonra az őszi-téli tájakat. Gyönyörűen használták ki az erdő, a fák adta formai lehetőségeket, amelyek mellesleg a film alap-metaforáját, az életszerűséget is kitűnően erősítették. Második helyre futott be az Erős berendezés, Klencsár Gábor és Kele János (Somogy AFS) kaposvári alkotók „dokumentuma”. A Somogy Megyei Művelődési Központban (a szemle rendezője), a fesztivál szintjétől egy félemelettel magasabban rendezett késő-avantgarde kiállítást rögzítették videóra — huszonhat percben. A „dobogó alsó fokára” Vuncs István (Somogy AFS) álhatott; Hobby című tízperces videójában iskoláját mutatta a plánok használatának, a vágások ritmusának. A legjobb első film különdíjában Kató Balázs és Máté Attila részesült Fonyódi pillanatok című munkájáért. Szintén különdíj volt a jutalma a Hallássérültek Országos Szövetsége Somogy Megyei Szervezetének: Sándor János Portré egy hallássérült népművészről és Megtörik a csend című S/8-as filmjeinek. Igen szép pillanatokkal lepte meg a közönséget — ha djjat nem is kapott — Zsíros Éva (Somogy AFS) Jelenidő című animációjával. A kevés szerzői játékfilmek számán javított, és izgalmas gondolatokat is ébresztett Sasvári László (Szigetvár) Ön-Ábra és Káplán Géza (Somogy AFS) Naturális kaland című filmje. Dr. Buglya Sándor filmrendező, a zsűri elnöke kérdésünkre elmondta véleményét az amatőrfilm-mozgalom jelenlegi — válságosnak tűnő — állapotáról. — A mozgalom szerintem nincs veszélyben, mivel nem fölülről szerveződik, nem azért készülnek filmek, mert a szövetség azt látja jónak. Sajnos, mostanában a kultúra amatőrfilmezést támogató kis sejtjei szétrobbantak, nincs pénz az alkotások kivitelezésére. Én hiszem, hogy ez átmeneti állapot, és az amatőrfilm mindaddig életben marad, amíg csak az ember csodálattal veszi kezébe a kamerát. Nos, mint mindent, ezt is az idő hivatott eldönteni. Mindenesetre amíg pereg a film, addig nincs gond. Balassa Tamás A kis budai lakás akár múzeum is lehetne. Egy letűnt, de ma már újra reneszánszát élő világ hangulata tölti be a szobákat. Ami öt évtizeddel ezelőtt még a mindennapok világához tartozott: Meinl kávé, Zwack unicum, Dreher sör, Oetker sütőpor, Kalodont fogkrém — ma újra visszaköszön ránk az üzletek polcairól. És minden bizonnyal előbb vagy utóbb ismét lesznek a kis magánboltok tulajdonosát reklámozó képes számolócédulák is, amelyekből tízezret őrzött meg, illetve gyűjtött össze e múltidéző lakás-múzeum gazdája. Az élet különös fricskája az, hogy aki ebben a nosztalgiát sugárzó milliőben érzi igazán otthon magát, az honosította magyarrá mintegy negyed- százada a harsogó rock zenét. Furcsa ellentmondás — kétségtelen. Esténként hazatérni a zajos beat zenével telített rádióstúdiókból a múltra emlékeztető falak közé, lekuporodni a szoba padlójára, és elindítani a majd hat évtizede működő Märklin-vasutat, s az igazi katonák helyett ólombábukat sorakoztatni fel a kanyargó sínek mellett. Kikapcsolódás? Pihentető felüdülés? Vagy egyszerűen hobbi csupán? Ez is, az is. És mégis több. Aki nemcsak a hangjával, de személyesen is találkozott már Komjáthy Györgygyel, az könnyebben megérti e különös kettősség lényegét. Az első rádiós lemezlovas nem egészen úgy képzelte el az életét, ahogyan az alakult — bizonyos értelemben tőle függetlenül. Komolyzenei pályára készült, Sugár Rezső, Rossa Ernő, majd Gergely Ferenc növendékeként zeneszerzést, zongorázást és orgonálást tanult. Aztán egy váratlan találkozás Sebestyén János orgonaművésszel, aki már akkor a Rádióban dolgozott, eldöntötte további életét. Komjáthy György számára reggeli zenés műsorok összeállításával kezdődött ez a „rádiós-szerelem”, az ötórai teákkal folytatódott, hogy végül is a híres-hírhedt Vasárnapi koktélokba torkolljon, azzal a hivatalosan soha ki nem mondott céllal: a Szabad Európa Rádió hallgatásától — amely hasonló programot is sugárzott — kellett volna elcsábítania elsősorban a fiatalokat. Ám ez az életre szóló „rádiós-szerelem” soha nem tudta feledtetni vele azt a miliőt, amelyben gyermekként felnőtt. Esténként a „vad” zene világából hazatérve újra és újra visszaálmodta a Baross utcai bérházat, gyermekkora otthonát, szomszédságában a reklámként oly sokszor megénekelt Royal Bútorbolttal, (Royal bútor olcsó, jó, részletre is kapható. Te is Royal bútort végy, Baross utca 34 — citálja ma is a ritmust.) Breuer bácsi papírüzletével, Hős bácsi órásboltjával. Ma is jól emlékszik még Grósz néni fűszerüzletére, ahol elsejétől elsejéig felírásra vásárolhattak. A sokszínű pléh fűszerdobozokra, a rajzos-képes hátlapé számolócédulára, a különböző cigarettaskatulyákra. Hetskó borbély szélben himbálódzó réz cégérére... Olyannyira a magáénak érezte valamennyit, hogy sajnálta tűzre vagy szemétre dobni a legszebbeket. Őrizgette őket akkor is, amikor már a cégéreket is leverették a falakról a színes zománctáblákkal együtt, hogy semmi se emlékeztesse az embereket a múltra, a régmúlt békeidőkre, a magántulajdonra. Pedig akkor még gondolni is szinte bűn volt arra, hogy ezek, a számára az ijfúságot őrző, oly becses emlékek egyszer még újra életre kelnek, és ismét hozzátartoznak hétköznapjainkhoz. Prukner Pál Szigorúbb feltételekkel Ösztöndíj -rendszerváltás A második világháborút követő időszakban, már a negyvenes évek végén, az ötvenes évek elején is tanultak külföldi diákok hazánk felsőfokú intézményeiben. Hosszú évtizedeken át az egykori szocialista tábor országai államközi szerződésekben rögzítették és biztosították a tanulás lehetőségét. A szerződések azt is lehetővé tették, hogy magyar ösztöndíjasok külföldön szerezzenek diplomát. Milyen hatással vannak a Közép-Kelet-Európában bekövetkezett politikai és társadalmi fordulatok a hazánkban tanuló ösztöndíjasok sorsának alakulására? Hányán és milyen feltételek mellett tanulnak nálunk? Kérdéseinkre Striker Judit, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium osztályvezetője válaszolt. Akkor is értékes... — Az államközi szerződések alapján nálunk tanuló ösztöndíjasokat két csoportra kell osztani. A Szovjetunióval és az egykori európai szocialista tábor országaival már 1948-ban, 1949-ben kezdődött ez az együttműködés. Ismert tény az is, hogy a külföldön tanuló magyar ösztöndíjasok többsége a Szovjetunióban végezte tanulmányait. A távol-keleti, szocialista típusú országokkal ez a kapcsolat csak később, a hatvanas évek elején jött létre. Visszatérve az európai csoportra: 1968-ban illetékes szervek úgy döntöttek, hogy főleg olyan szakokra kell küldeni magyar diákokat, amilyen szakokon nálunk nincs képzés. így tanultak aztán a Szovjetunióban a polgári repülés különböző képzettségű szakemberei —- a Malév fejlesztése akkortájt kiemelt kormányprogram volt —, a Paksi Atomerőmű mérnökei, aztán a leendő diplomaták és újságírók, akik a moszkvai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetében szereztek diplomát. Speciális képzés Ez a törekvés a partnerországokban is megvolt, tehát ők viszont a speciális magyar képzési módokat keresték. A speciális szakok mellett valamennyi országból szívesen tanultak a közgazdasági egyetemen is, mert felismerték, hogy már évekkel ezelőtt reformtantervek alapján folyik a képzés. A speciális képzésre példaként említem a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetemet, ahol a korábbiakban évfolyamonként 27-30, napjainkban 15 szovjet ösztöndíjas tanul, és mező- gazdaság gépészmérnök lesz belőlük. Kiemelem a Budapesti Műszaki Egyetemen speciális oktatási formáját, a robottechnikai kombinált képzést. A hallgatók három évet a Szovjetunióban végeznek el, két évet pedig Magyarországon. Az évente 15 jól felkészített és kiválogatott hallgató számára a budapesti képzés orosz nyelvű. — Mi van a többi európai, egykori szocialista országgal? — A bekövetkezett változások hatására, a Szovjetunióhoz hasonlóan, csak két évre kötünk szerződéseket az érdekelt országokkal. A lengyelek a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán tanulnak szívesen, mert náluk nincs ilyen képzés. Összességében évfolyamonként mintegy 30 lengyel fiatal tanul hazánkban. Az NDK-val a partneri kapcsolat megszűnt, de nem hívták haza ösztöndíjasaikat, így 60-70 német hallgató fejezi be nálunk a tanulmányait. A németek pedig 220 magyar diáknak adnak lehetőséget a diploma megszerzésére. Jugoszláviával a hatvanas évek óta olyan megállapodás van érvényben, hogy ők szerbiai, horvátországi és szlavóniai magyar diákokat küldenek, mi pedig Magyarországon élő szerb és horvát, valamint szlovén hallgatókat küldünk, évente 20 hallgatót. Az idén ősszel is ennyien jöttek hozzánk. 30 román hallgató A hetvenes évek elején román diákok is tanultak nálunk, de aztán hosszú éveken át nem jöttek ösztöndíjasok. A januárban született tárcaközi megállapodás szerint újra 30 hallgatónak biztosítunk képzést. Huszonöt diákot küldtek teljes képzésre, és jelezték, hogy öt hallgatót majd részképzésre küldenek. Ezek a fiatalok kétharmad-egyharmad arányban román illetve magyar anyanyelvűek. Zömükben műszaki egyetemekre jelentkeztek, ketten orvosira, és van köztük néhány bölcsész is. A Cseh és Szlovák Köztársasággal nem sikerült megújítani a megállapodást, erre az évre nem küldtek diákokat, aki viszont már itt van régebbről, az itt is tanul. Bulgáriából régebben sokan tanultak nálunk. Tudni kell, hogy az ösztöndíjasok tanulmányi költségeit mindig a küldő ország biztosítja, ezért a bolgárok most pénzügyi, devizális okok miatt csökkentették a létszámot. 2- 3 diák tanul most nálunk. A szolidaritás ma már nem elég — Mi a helyzet a távol-keleti és az afrikai országokkal? — Régebben ezekből az országokból évente körülbelül 250 diák érkezett. Ez a létszám a nyolcvanas évek elején 200-ra csökkent. 1989-ben megszüntették a politikai és társadalmi szervek — MSZMP, SZOT, KISZ és mások — által felajánlott ösztöndíjakat. Jelenleg évfolyamonként mindössze ötven diák fogadására van lehetőség. Néhány olyan diáknak is biztosítunk magyaroszági tanulást, akiknek a szülei hazánkban szereztek diplomát, vagy akiknek a szülei közül az egyik — többnyire az anya — magyar. Az idén már jött etiópmagyar, egyiptomi-magyar, hondurasi-magyar házaspár gyermeke. E humanitárius döntés alapján évente öt diák tanulhat nálunk. —A létszámváltozások mellett milyen új jelenségek tapasztalhatók a külföldi ösztöndíjasok életében? — Szigorodtak a jelentkezés feltételei. Az idén már csak az kapott ösztöndíjat, aki 75 százalékos érettségivel, a felvételi tárgyakból 80 százalékos eredménnyel rendelkezett. Azért százalékban mondom a tanulmányi eredményt, mert vannak országok, ahol számokkal, betűkkel, pontokkal, százalékokkal osztályoznak, és elég nehéz „magyarra fordítani” a külföldi érdemjegyeket. A Nemzetközi Előkészítő Intézetben is, ahol egy évig a magyar nyelven tanulásra készítik fel a diákokat, szigorodtak a feltételek. Év végi elégtelen magyar nyelvvizsga esetén a vizsgázó kiesik a rostán, nem tehet szaktárgyi záróvizsgát. Míg korábban 20-30 százalék volt az évismétlők száma, az idén 50 diákból csak négy kapott évismétlésre engedélyt. Ugyancsak szigorodtak az egyetemi évismétlések és a főiskolákra való átiratkozások feltételei is. Összességében ösztöndíjasként 1500-1600 külföldi ösztöndíjas tanul nálunk mintegy 40 intézményben. Még két tanulási lehetőség van külföldiek számára hazánkban. A 80-as években kezdtek el nálunk tanulni külföldi fiatalok saját költségükön, devizával fizetve, elsősorban a műszaki és az orvosi egyetemeken. Számuk 2500-3000 között mozog. A Kemény Zsigmond Alapítvány pedig arra ad lehetőséget, hogy a határainkon túl élő magyar fiatalok itt, az anyaországban tanuljanak. Az idén mintegy 220 ilyen fiatal érkezett hazánkba. Kiss György Mihály
