Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-22 / 248. szám
1991. október 22., kedd SOMOGYI HÍRLAP — GAZDASAG 11 Az eddigi módszerekkel nehéz lesz a helyzetet megoldani Igazgatóváltás a húskombinátban A Kaposvári Húskombinát igazgatója Marosán László 1989. április 1-je óta tölti be ezt a posztot, s akkor meghatározott időre — 1992. március 31-ig szóló — munkaszerződést kötött. Most a minisztérium felajánlotta ennek a munkaszerződésnek a felbontását. A vállalat pénzügyi nehézségekkel küzd, megoldást csak a vállalat által már egyébként kezdeményezett privatizáció jelenthet. A húskombinát adósságállománya meghaladja az újraértékelt vagyonának 40 százalékát. A kialakult helyzetről nyilatkozott a Somogyi Hírlapnak Marosán László igazgató. — Milyen körülmények között vette át a vállalat irányítását 1989. április 1-jén? — 1988. december 1-jétől megbízott igazgatóként dolgoztam, majd az akkor még nem divatos pályázat útján nyertem el a megbízatást. A vállalatnál eltöltött korábbi 13 éves tapasztalatom alapján nem szerepelt vágyálmaim között az első számú vezetői beosztás. A nagymértékű belső nyomásra azonban — mely szerint mindenképpen itteni ember kerüljön a vezetői posztra, ne pedig pártbizottsági instrukció alapján kiválasztott személy legyen az igazgató — pályáztam. A vállalat akkori belső, szakmai vezetői és úgy hiszem a dolgozók is teljes támogatásról biztosítottak. Az már más kérdés, hogy az 1989 után bekövetkezett politikai és gazdasági változások erősen megkérdőjelezik akkori döntésem szerencsés voltát. Az örökség — Az Ön által vezetett vállalatnak jelentős az adósságállománya. Ma, amikor a termelők létbiztonságáért folyik ádáz harc és a szállítóiknak is nagymértékben tartoznak, hogy áll a húskombinát pénzügye? — A vállalatnak mindig is alacsony volt a forgóeszköz-ellátottsága. A tröszti szervezet megszűnésekor, 1987-től, és az önálló vállalati gazdálkodás megkezdésekor nem rendezték ezt. Súlyosbította ezt a tavalyi veszteségünk, amelynek rendezéséhez ezután nem tudtunk forrásokat bővíteni, ezért likviditásunk rendkívül leromlott. Gyakorlatilag a hitelállományunk a tavaszi szinten maradt. Jelenleg a szállítóink hiteleznek, s ennek a tarthatatlan állapotnak a rendezéséhez elkerülhetetlen a mielőbbi forrásbővítés. Ez banki hitelből, vagy a privatizáció során óhatatlanul bekövetkező állami rendezés vagy egyéb külső forrás lehet, amely eddig is elképzeléseink között szerepelt. — Mennyiben személyes kudarc ez? — A forgóeszköz-ellátatlanság öröklött helyzet és nemcsak a húskombinát problémája. Az egész élelmiszerfeldolgozó ágazat hasonló gondokkal küzd. Az 1989-ben kialakult elképzelésem ennek a helyzetnek a megoldására olyan decentralizált működési formára való áttérés volt, amely a nagyvállalati merev és rugalmatlan szervezet helyett egy sokkal hatékonyabb, a piaci körülményekhez al- kalmazkodóbb stílust eredményezett volna. Ebben láttam a vállalat hosszú távú jövőjét. Világos volt ugyanis, hogy korábban felvett hiteleink visszafizetésére, külső forrásbővítés nélkül, a vállalat önállóan képtelen, sőt a működéséhez szükséges forgóeszköz-hiteleket sem tudja már a hagyományos módon megszerezni. Személyes felelősségemet abban látom, hogy az elképzelt szervezet kialakítását és hatékony, eredményes működését nem tudtam az általam elképzelt időre befejezni. Sajnos, menet közben derült ki az is, hogy a vállalat rendelkezésére álló pénzügyi források és az 1989 után bekövetkezett belső és küiső gazdasági, valamint politikai változások nem tették lehetővé az elképzeléseim gyors megvalósítását. Rosszul mértem fel a vállalat belső szellemi erőforrásait, egyes területek vezetőinek szakmai színvonalát, a vállalati dolgozók egy részének az új szervezeti elképzelés iránti befogadókészségét, és így ezek ösz- szességében gátolták az elképzeléseimet. A külső okok közül legfontosabbnak tekintem azt, hogy nem tudtam megoldani a kft-k önálló pénzügyi gazdálkodását, mivel az ehhez szükséges — döntően pénzügyi — rendezéshez számlavezető bankunk nem járult hozzá. Ennek következtében a mai napig úgy működik a Kaposvári Húskombinát, hogy van egy államigazgatási felügyelet alatt álló vállalati központja, amely felel az állami vagyonnal történő gazdálkodásért, emellett különféle szolgáltatásokat végez a vállalatnál működő kft-knek, felel a felvett banki hitelekért és a külső anyagi forrásokat összegyűjtve közvetíti azt a kft-k nek. A kibontakozás — Mennyire volt Ön szerint elhibázott' az üzem ilyen hatalmas mértékű fejlesztése? — Az 1979-ben megvalósult, és döntően az exportüzemi fejlesztéshez kötődő beruházás jogosságának megítélésére nem vagyok illetékes. Személyes véleményem az, hogy az akkori nép- gazdasági helyzetben indokoltak voltak azok a beruházások, amelyek az exportértékesítést növelték, mivel a népgazdaság által felvett hitelek törlesztésére devizatermelő ágazatokat kellett fejleszteni. Az már kérdés, hogy 1991 őszén egy megváltozott politikai helyzetben ki, és hogyan ítéli meg az előző rendszerben hozott gazdasági döntéseket. — Említette a privatizációs folyamatot Jelenleg hol tart ez? — Tavaly október 30-án a francia Rohtschild bankházzal és az OKHB Rt-vel kötöttünk pénzügyi tanácsadói szerződést a húskombinát privatizációjára. A befejezés határideje 1991. április 30-a volt.Sajnos, a szakmai előkészítés', a vagyonértékelés, a mérlegaudi- tálás és az ezt követő partner- keresés a tervezettnél hosz- szabb ideig tartott. Jelenleg a privatizáció második fázisában járunk: a befektetésre vállalkozó partnerekkel ismertetjük az üzem belső technológiai és termelési viszonyait, a vállalat általános gazdálkodási körülményeit és piaci megítélését. A harmadik fázisig, a konkrét pénzügyi befektetési ajánlatig azonban még Amerikai piacra készül a sonka nem jutottunk el. Látva a folyamat elképzelnél lassúbb megvalósulását, folyik a vállalatnál egy belső szakmai munka, amely olyan alternatív javaslatokat tartalmaz elsősorban a tulajdonosi jogokat gyakorló minisztériumnak és a hitelező bankunknak, amelyben való döntés esetén lehetőség kínálkozik a privatizáció elhúzódásából keletkező problémák megoldására. — A múlt örökségéért a jogutódnak vállalni kell a felelősséget. Hogyan szembesül Ön ma a helyzettel, a majdnem 1700 dolgozóval? — A múlttal tisztában voltam, amikor pályáztam 1989-ben az igazgatói beosztásra. Azt viszont nem láttam előre, hogy a bekövetkező gyors politikai és gazdasági változások nem fogják elősegíteni a múltból örökölt problémák megoldására szolgáló elképzeléseimet. Utólag is vállalom azonban a húskombinát szervezeti korszerűsítése érdekében hozott döntésemet és tényleges felelősséget érzek a húskombinátnál és az általa létrehozott kft-knél dolgozó mintegy 1700 ember. Ezért is döntöttem úgy, hogy a minisztérium ajánlatát, a meghatározott ideig szóló munkaszerődésem felbontására — elfogadom. — A minisztérium szerint Önnek nem volt koncepciója a mielőbbi kilábalásra? — Azt, hogy a minisztérium hogyan ítéli ezt meg, nem tudom. A közös megegyezéssel történő szerződésbontási ajánlatuk megtételekor — amely egyébként augusztus 8-án volt — ilyet velem nem közöltek. Természetesnek tartottam azonban, hogy a vállalatnál kialakult gazdálkodási helyzet miatt ezt az ajánlatot megtették. Az erre vonatkozó misztériumi döntést én már magam is korábban több ízben kezdeményeztem. A koncepció — amely szerint a mielőbbi privatizációt a vállalatnál végre kell hajtani — ismeretes volt a minisztérium előtt, sőt javaslatukra vette fel az Állami Vagyonügynökség vállalatunkat a II. privatizációs programba. A koncepció —Ön ma még az igazgatói székben aláír, döntéseket hoz, jogosítványai vannak. Mi is tényleges helyzet? — Október 2-án az illetékes államtitkárhoz írt levelemben ismételten sürgettem az első számú felelős vezető kinevezését. Az augusztusi beszélgetésünkkor elmondott véleményemet ugyanis elfogadták. miszerint a vállalat gazdálkodási helyzete, a privatizációs folyamat.a mezőgazdasági szállítókkal szemben fennálló tartozás rendezése olyan első számú vezetőt igényel, aki bírja a minisztérium bizalmát, és rendelkezik azokkal a jogosítványokkal, amelyek ennek a folyamatnak a gyors befejezését elősegítik. Ezért is javasoltam, hogy ne a szokásos pályázat útján történjen meg az utódlás, hanem miniszteri biztos kinevezésével. Októberben ugyanis a vállalat előtt olyan fontos döntések állnak, amelyek meghozatalához elgengedhetetlen a megfelelő feltételekkel rendelkező első számú vezető kinevezése. — A vállalat dolgozóinak megélhetése, a megye, a termeltetési körzet állattenyésztésének jövője függ a Kaposvári Húskombinát jövőjétől. Mennyi időn belül és hogy lehetne hisztériamentesen, a legkisebb zökkenőkkel megoldani a kialakult helyzetet? — Mint ahogy említettem, a helyzet megoldására vonatkozó alternatív javaslatainkra vonatkozó szakmai munka jelenleg folyik a vállalatnál.Az már most kétségtelennek látKészül a „sokadika” (Fotó: Lang Róbert) szik, hogy az eddigi módszerekkel nagyon nehéz lesz a helyzetet megoldani. A vállalatot felügyelő minisztérium és a számlavezető bank részéről is, az eddigiektől eltérő, más Kezelési módokra lesz szükség. A vállalat egyébként nem eladhatatlan termékeket gyárt, piaci megítélése belföldön közepesnek mondható, a külpiacon kimondottan jó. Félkész- és késztermékkészletei a termelési folyamatnak megfelelőek. A működőképesség folyamatos fenntartásához azonban alapvetően a likviditási helyzeten kell változtatni, amelyhez a szükséges forrásokat még októberben meg kell szerezni. Minden további késlekedés már ettől eltérő kezelési módot igényel, amelynél nem lesz elkerülhető egy válságkezelő program kidolgozása, és végrehajtása. Mégegyszer szeretném hangsúlyozni, — a dolgozók és a mezőgazdasági szállítók megnyugtatására, — hogy a vállalat létét alapvetően meghatározó értékesítési pozíciói jók. A tanulság — Az igazgatói műűködése alatt szerzett személyes tapasztalata alapján vállalna-e a hazai gazdasági életben menedzseri beosztást? — Erre nem tudok konkrétan válaszolni. Ennél sokkal rövidebb időszakra szóló elképzelésem van, szeretnék még ebben a hónapban túllenni ezen a procedúrán, mégpedig úgy, hogy sem a vállalati dolgozókat, sem a mezőgazdasági szállítóinkat ne érje semmiféle megrázkódtatás. Az biztosnak tűnik, hogy a jövőben állami vállalati vezető nem kívánok (enni. Szeretném hinni azt, hogy az igazgató váltást a közvélemény nem személyes kudarcnak tekinti, hanem természetes folyamat egy pontjának; olyan pontnak, amikor egy vállalat vezetőjének szembe kell néznie elképzelései megvalósulásával, és amennyiben úgy ítéli meg, hogy azokat a szakmai hitelének és önbecsülésének fenntartásával nem tudja megoldani, akkor önként távozik. Szeretném azt is hinni, hogy ezeket a gondolataimat megértik a vállalat dolgozói, az eddig elvégzett munkám alapján reálisan ítélik meg azt, és a jövőben, — ha erre sor kerül — nem kell lehajtott fejjel belépnem a vállalat kapuján. —Köszönöm a véleményét. Mészáros Tamás Tájértekezletek Felkészítik a termelőket ■ November 5-én Siófokon tartják A piacgazdaság feltétel- rendszeréhez a mezőgazda- !; sági termelőknek és az élel- ! miszeripari ágazatnak is alkalmazkodni kell. A Földművelésügyi Minisztérium tájértekezletek sorozatával kívánja segíteni az agrárágazat „sze- ! replőit” abban, hogy eredményesebben készüljenek föl a jövő év várható folyamataira. .A íájértekezieteken - melyekre a napokban küldi szét a meghívókat a szervezésben részt vevő Mezőgazdasági ! Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége, valamint az élelmiszeripari ágazat képviseletében az ÉSZOSZ - meghívásos alapon vesznek részt az agrárágazatban működő szövetkezetek, vállalatok és egyéni gazdálkodók. Az | első tájértekezlet október jl 31-én lesz Debrecenben. A l debreceni előadást a minisz- | térium közigazgatási államtit- l kára, Raskó György tartja. Ezt j; követően még négy tájérte- ! kezletet szerveznek: novem- ! bér 5-én Siófokon, november \ 7-én Kecskeméten, november i 12-én Győrben, és végül no- i vember 14-én Budapesten. A I felsorolt városokban tartandó értekezleteken a környező megyékből meghívottak vesznek részt. Szőlősi Endre, a minisztérium közgazdasági főosztályának vezetője elmondta: — Ezeken az előadásokon nem is tudnánk és nem is akarjuk pontosan megmondani a termelőknek, hogy ki. hol, mikor, mit termeljen. Ezt minden termelőnek magának kell kitalálnia, már csak azért is, mert a termelő kapcsolata a legközvetlenebb a piaccal. A tájértekezletek azonban igen fontos segítséget nyújthatnák a termelőknek azzal, hogy összefoglalják az agrárágazatban idén történteket; ezekből fontos következtetések és tanulságok vonhatók le.^Ebből kiindulva körvonalazzák majd az előadók az ágazat 1992. évi fő feladatait. A piaci orientációhoz szintén fontos tudnivalókat kaphatnak az értekezletekre meghívottak, azzal, hogy az előadók körvonalazzák az agrártermelés jövő évi várható feltételrendszerét. A termelők így felkészülhetnek azokra a változásokra, amelyek például a jogi és pénzügyi szabályozás várható módosításaiból fakadnak. P. P. Kullogunk... Hogy tájéftekezletek lesznek országszerte október 31-től, azt igazán csak örömmel lehet fogadni. Az agrárágazat „szereplői” így végre érzékelhetik, hogy a Földművelésügyi Minisztérium segíteni kívánja a jövő évi felkészülést. Csakhogy... A paraszt- ember akkor tudott nyugodtan szembenézni önmagával, ha legalább október 25-re elvetette az őszieket, és már őszelőtől látta a jövő évet. A tájértekezletek most október 31-től november 14-ig tartanak. És a jövő évről lesz szó. De melyik jövő évről?! V. M.
