Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)

1991-10-19 / 246. szám

4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1991. október 19., szombat Sziklák és fenyvesek Lánckesztyű nélkül dolgoztak a hentesek A szlovák rendőrök udvariasak Tátralomni- con. Nemcsak elmagyarázzák, hol van a Grand Hotel Praha, hanem a kicsit vaksi villanyfénynél kocsink előtt haladva el is vezetnek bennünket a felhőbe burkolózó, esőáztatta szállodáig. A nemzetközi hotellánc szlovák tagja méltó tradí­cióihoz. A pincér a vacsorát frakkban szolgálja fel. Magyar nyelvű étlapot tesz elénk, s így kér­dezi, mit óhajtunk. Asztalunknál filézi a roston sült pisztrángot, amelyről barátom azt mondja, nem sebes folyású hegyi patakból, hanem sze­líd tóból fogták ki. Az előbbit feltételezni puszta romantika. Lehet, hogy igaza van, ám ez a hely hajlamosít a romantikára. A mögöttem bekapcsolt tévé hangja zökken­tett vissza a jelen Tátrájához, amely ha távol esik is a népek országútjától, nem kerülték el a változások. Ezt bizonyítja a korszerű szolgálta­tás is. A portán nyugati lapokat kínálnak. S ami nem lényegtelen: itt egy éjszakára adóval, kur- taxával és reggelivel sem kerül többe a költség személyenként kilencszáz forintnál. Nem sokat változtak viszont a Tátrában a sziklák és a fenyvesek. A magyar, ha ilyen helyre ér, hamar dalra fakad. A Barátom is ezt teszi. Dúdolni kezd egy régi nótát a búcsúzó öreg bakáról meg a fenyveserdő aljáról. Ám a rádióba hirtelen berobbanó, kicsit alpesi stí­lusú, ropogós lengyel dal szinte elnyomja a hangját. Hát persze: Zakopane határában va­gyunk... Ahogy kibomlik a táj, mintha repülőről látnánk a mesevárost, az üdólőhelyet és sípa­radicsomot. Csak most síléc helyett hátizsákot cipelnek az itteniek, többnyire fiatalok. Olyan vidáman, lendületesen mennek a hegyekbe, mintha a kirándulásnál nem lenne nagyszerűbb program. A városka központjában mintha mindenki az utcán lenne. Nem úgy, mint a napközben is gyakran néptelen magyar városokban. A len­gyelekben talán nagyobb a kíváncsiság, az egymásrautaltság érzése? Vagy csak a kiraka­tok csalják őket az utcára? Aki, mondjuk két évvel ezelőtt járt Zakopanéban, elcsodálkozik a látottakon. A korábban szinte üres üzletek tömve vannak áruval. A narancstól a banánig, a kolbásztól az angol szalonnáig, a szűrtől a legújabb divat szerint készült ruhákig, minden megtalálható. Igaz, a nálunk ismert magas ára­kon. Aska, a kaposvári Turul Kft igali vendéglő­jének lengyel vendégmunkásnője — akit a kft vezetője az út megkönnyítése vegett hozott Zakopánéig, hogy aztán innen vonattal Lódzba utazzon — azonnal észreveszi az árnöveke­dést. A frissen vásárolt cigarettát a magasba tartva újságolja: még egyszer annyiba kerül, mint korábban. Nevetve mondja. Látszik rajta: az árak sem csökkentik a hazatérés örömét. Zakopane bizonyítja: faházakban is lehet kor­szerű üzleteket, szép kirakatokat alkotni. Egyik másik már szinte alkotás. A városban ugyanis alig van kőház, ami van, az utóbbi időben épült. Közéjük tartozik a Kasropwy is. A város legmo­dernebb szállodaegyüttese, amelyben úszó­medencét, szaunát, nigth klubot éppúgy találni, mint a legköznapibb szolgáltatásokat. Azt hi­szem, hogy mégsem erről nevezetes. Inkább a hely az érdekes, ahová épült. Innen ugyanis nagyszerűen látni a hegykoszorút, amely kö­rülveszi a várost. Ez olyan „díszlet”, amelynél különbet a legjobb tervező sem alkothatott volna. Szegedi Nándor Kis pénzért, veszélynek kitéve — Szigorú vizsgálat a Balaton-parton Életveszélyes gépeket, tör­vénytelenül foglalkoztatott fia­talkorúakat találtak a Somogy Megyei Munkavédelmi és Munkaügyi Felügyelőség munkatársai a boltokban és a vendéglőkben a balatoni ide­genforgalmi szezonban. Bö- röcz Györgyöt, a felügyelőség igazgatóját kérdeztük: mit ta­pasztaltak az elsősorban a magán-kereskedelmi és ven­déglátóegységekben tartott vizsgálat során. — Nagy számban adtak ki az idén újabb működési enge­délyeket, ugyanakkor a ma­gánvállalkozók nem tettek eleget bejelentési kötelezett­ségüknek — mondta az igaz­gató. — Sok esetben még a legalapvetőbb villamos és gázüzemeltetési biztonsági, munkajogi követelményeknek sem tettek eleget. Robbanásveszélyes gázpalack A leggyakoribb hiányosság a villamos hálózat szabályta­lan kiépítése, a berendezések hatásos érintésvédelmének hiánya. A felügyelők a 196 be­rendezés többségének üze­meltetését ezért függesztették fel. Sokszor közvetlenül ve­szélyes üzemeltetésű volt a gáztűzhely a vendéglátóhe­lyek konyháin, a büfékben és cukrászüzemekben. A kis alapterületű helyiségekben esetenként 6-12 PB-gázpa- lackot is elhelyeztek, pedig a szabályok legföljebb hármat engedélyeznek. Az üzemelte­tők a hálózat kiépítése helyett inkább a kockázatot és az esetleges szankciót vállalták. Két-három esetben még a nyomáscsökkentőt sem sze­relték föl a gázpalackra, pedig így akár egy robbanás is be­következhetett volna. A vizsgálat tapasztalata szerint az eladó- és fogyasztó­terek szépek, rendezettek, a tárolóhelyiségek, az előkészí­tők, a főzőkonyhák azonban rendetlenek és zsúfoltak. A szabálytalan tárolás még a közlekedés biztonságát is ve­szélyeztette. A konyhában dolgozóknak nem volt csú­szásmentes talpú lábbelijük, a henteseknek kézvédő eszkö­zük (lánckesztyű); nem gon­doskodtak megfelelő lábbeli­ről, ruházatról azoknak, akik vizes munkahelyen dolgoztak, a szakácsok sem kaptak égési sérülések ellen védő hőálló kendőt, kesztyűt. Ez a vállal­kozók kötelessége; nem lehet elvárni az alkalmazottaktól, hogy ők szerezzék be. A vál­lalkozók sokszor nem ismerik a munkavédelmi előírásokat sem. Alulfizetett alkalmazottak A felügyelők több mint 300 alkalmazottat, besegítőt tiltot­tak el a munkavégzéstől, mert olyan berendezéseket kezel­tek, amelyek fokozott hatóké­pességű veszélyforrásnak mi­nősülnek. Különösen kirívó szabálytalanság, hogy még fi­atalkorúakat (12-14 éveseket) is foglalkoztattak tiltott mun­kakörben. Sajnos, formálisak voltak a munkavállalókkal kö­tött szerződések is. A rövid időtartamú alkalmi munkavál­lalókkal még szerződést sem kötöttek. Sok esetben a napi nyolc órát vagy még ennél is többet dolgozó alkalmazottak még a kötelező minimálbért sem kapták meg. Sok helyen 3200-5000 forintot fizettek egy hónapra az egésznapos munkáért. Természetesen a felügye­lők intézkedtek, hogy az al­kalmazottak megkapják a kö­telező minimálbért. 330 ezer forint büntetés Böröcz György elmondta, hogy egy kirívó eset fordult elő a vizsgálat során. Egy vállal­kozó kétségbe vonta a fel­ügyelő ellenőrzési jogát, ille­tékességét, őt azonban sike­rült jobb belátásra bírni. A többi helyen hiányzó ismerete­iket kiegészítve intézkedtek a feltárt hibák megszüntetésére. A felügyelők 1585 hiányos­ság megszüntetéséről intéz­kedtek; 124 vállalkozóra 330.000 forint büntetést szab­tak ki. Ez mindenképpen keve­sebb lehet a következő ide­genforgalmi szezonban, ha a vállalkozók megismerik a munkavédelmi előírásokat, szakemberekkel felülvizsgál­tatják a termelőberendezése­ket. S talán jobban fölkészítik majd alkalmazottaikat is szakmai és biztonsági tudniva­lókból. Lajos Géza A miniszter a fejét csóválta Egy minisztérium helyett kettő? IRDATLAN SOK A FELADAT Köszöntő helyett Rendőr leszek én is! Beszélgetés Farkas Helga édesapjával Október 2-án a Helgák ünnepelték névnapjukat. Van Sze­geden egy család, ahol nem tudták köszönteni az ünnepel­tet. Farkas Helga három hónapja eltűnt, azóta senki nem tud róla. A rendőrség a nyomozás érdekében hallgat, a család távoltartja magát a sajtótól. Farkas Imre felhívott: van va­lami, amit nem hagyhat szó nélkül. A parlament legutóbbi ple­náris ülésén ismét súlyos bírá­latot kapott a társadalombiz­tosítási koncepció. Szeleczky Zoltán MDF-es képviselő a Népjóléti Minisztérium ketté­válását sürgette, mondván, a megnövekedett feladatok in­dokolnák egy önálló egész­ségügyi és egy szociális tárca életrehívását. (( ■ ■■ ^ Figyelem! Bemutatkozik a világhírű 1991. október 22-én de. 10-től este 19 óráig. Részletes termék- ismertetés 16 órakor. Egész napos smink- bemutató, kozmetikai szaktanácsadás Kaposváron a Csokonai fogadó Dorottya-termében Minden kedves érdeklődőt szeretettel várunk! Lilla ajándékbolt Kaposvár, Fő u. 1. és Primőr Kft. (4768) v- —V Az elahangzott javaslatot dr. Surján László, a népjóléti tárca vezetője rosszaié fej- csóválással hallgatta. — Miniszter úr nem tartja indokoltnak a kettéválást? — kérdeztük a legilletékesebbtől. — A javaslat már korábban is szóba került, felvetették a parlament szociális bizottsá­gának ülésén is. Már akkor elmondtam: meg lehet tenni, de én ebben nem vagyok és nem leszek partner. — Szakmai ellenvetése van ez ügyben? — Ha csak az egészség­ügyet nézem, akkor szakmai­lag indokolt lehet egy ilyen el­képzelés. Az is kétségtelen, hogy a mostani minisztérium nehe­zen birkózik meg az irdatlan sok feladattal. Bárki lehet elé­gedetlen, jómagam is az va­gyok. De egy ilyen szétdara- bolás nem hogy felgyorsítaná, ellenkezőleg — fékezné az átalakulás folyamatát. Önző egészségügyi szemlé­let az olyan, amely azt su­gallja, hogy minden egyéb szempontot félretéve csak az egészségüggyel törődjünk, mert akkor sokkal gyorsabban végbemegy majd az ágazat korszerűsítése. Mindez hamis állítás, nem szólva a megvalósításhoz szükséges pénzügyi költség- kihatásokról. U. G. — Tessék, ezt kaptam a múlt hét végén. Hosszú hóna­pok óta először ezzel jelent­keztek — s az asztalra teszi a fénymásolt levelet, borítékot. — Elmentem, illetve elmen­tünk a rendőrökkel Vásár­helyre. Azt kellett csinálnom, amit a rendőrök mondtak. A kocsit leállíttatták velem egy szerintem teljesen indifferens helyen, én meg jó ötszáz mé­terre odébb sétálgattam. — Miből gondolja, hogy újabb eredménytelenség elé néznek? — Abból, hogy három hó­napja elrabolták a lányomat, és azóta is vakon tapogatóz­nak. Egyszerűen nem tudnak semmit, de semmit, mert hi­ányzik a szakértelmük. Nézze, június 27-én este fél 9-kor te­lefonált utoljára a _ kislány, hogy elindult haza. Ő eltűnt, megérkezett viszont Tonhau- ser úr, az ORFK akciócso­portja, onnan kezdve erőd lett a lakás egy hétre. Mindeddig vártam egy értelmes gondo­latra, utasításra, hiába. Ton- hauser úr azt mondta: Imre, innen kezdve úgy vegye a le­vegőt is, ahogy én mondom. Rendben, válaszoltam, min­dent úgy csinálok, ahogyan önök mondják. De a gyerekem meglegyen! Elég volt! Három hónap pénzadósságból is sok, nemhogy egy gyerek fogva tartásából. — Nagyon megértem az el­keseredését, de nem értem, miért vádaskodik. — Ezt már ép ésszel nem lehet kibírni. Hajnalonta, há­rom-négy órai alvás után föl­ébredek... Lövöldöznék leg­szívesebben. Kibírhatatlan ez a tehetetlenség. S hiába bírá­lom én ebben az ügyben a rendőrséget, a társadalmat, az emberek hozzállását. Mindez már ilyen, ilyenné for­málódott. Se jobb, se rosz- szabb nem lesz, ha én mocs­kolom őket. A feleségem ke­vésbé, én viszont bíztam a rendőrökben mindvégig. Azt hittem, jó szakemberek. Kiáb­rándultam. — Hát az lehet, hogy nincs köztük Simon Templar, de biz­tosan megtesznek mindent. — Két dolgoban látok hiá­nyosságot. Hibás a módsze­rük, a hozzáállásuk. Eleve rosz- szul indítottak, rossz a straté­giájuk. Legalább úgy kellett volna kezdeniük, mint gyilkos­ságokkor szokták. Olyan tüze- tességgel, erővel, szakembe­rekkel. Eleinte voltak is. Azt hitték, az ujjúkra csavarják az ügyet. Vártak a cserére. Aztán megszűnt a kapcsolat, nem hívtak a zsarolók, nincs is semmi... Még azt sem tudják, hol rabolták el a lányomat. Orosházán? Vásárhelyen? Szegeden? Ennyi idő után joggal elvárhatnám, hogy va­laki beszámoljon az ered­ményről. Annál is inkább, mert leadok nekik 60-80 vonalat: hol, merre induljanak, kit hall­gassanak ki. Egyetlen egyet sem tudok kontrollálni. Annyit sem mondanak, Farkas úr, elmentünk a falig... — Két okot emlegetett. Mi a másik? — Többlábas az ügy. Van egy 30 cm magas dosszié a Csongrád Megyei Rendőr-fő­kapitányságon, van egy 5 cm-es Tonhauseréknál, a harmadik meg az ORFK-n. Egyik sem tud a másikról. — Magánnyomozásba fo­gott, a Danubius rádióban be- játszották a zsarolók hangját. Itt a boríték, rajta a bélyegző, Budapesten adták fel. — Na látja! Mi mást csinál­hatnék? A rendőrködés is egy szakma, mint az enyém. Hát meg fogom tanulni! Az összes kihallgatott, személyi, feltárt adatot én adom nekik. Az orosházi társaságból külföldre szivárogtak heten. Fejvadá­szokat küldtem utánuk, így tudta a rendőrség meghall­gatni, akit visszahoztak. A rá­dióbeli fölhívásra 240-en je­lentkeztek, 31 látszott érdem­legesnek. Gyakorlatilag én végzem a feltáró munkát. — Nem hallgat el semmit? — Ugyan kérem, ez szóbe­széd! Ha akarnám se tudnám. Minden levelemet felbontják, lehallgatják a telefonjaimat, még az összes munkatársa­mét is. Aztán ellenőrzik, jelen­tem-e nekik. — Úgy érzi, bizalmatlanok önnel szemben? — Méghogy bizalmatlanok! Ez a legdurvább vájkálás egy ember magánéletében, amit velem csinálnak. S most már ideje lenne tiszta vizet önteni a pohárba. Szeretném tudni, a levél után miben nyomoznak: zsarolásban, eltűnésben, em­berrablásban, netán gyilkos­ságban? Azt írják, a lányomat már nem kapom vissza... Annyi variáció volt már: benne van a kislányom, benne va­gyok én, egyik se jött be. Ret­tenetes! — Mit tervez? — Fölhagytam a gazdálko­dással, lemondtam mindkét kft-ben az ügyvezetői tisztsé­gemről. Ez, amit csinálok, egész embert kíván. Most szórólapokat csináltatok. Ki­számoltam, 1 millió 200 ezer kell minden nagyobb városba, iskolákba, rendelőkbe. Össze akarom Toppantani a zsaroló­kat. Engem már sikerült kiké­szíteni... Már nem hihetem, hogy Helga az országban van, bár ez tetszett kézenfekvőnek. Meglehet, kivitték, ezért épít­getem a külföldi kapcsolatai­mat. M. E.

Next

/
Thumbnails
Contents