Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-12 / 240. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1991. október 12., szombat Jeremiás próféta volt a mestere A jutái „vándorpiktor” A legfelső lépcsőn Jézus áll, háta mögött kereszt, s körülötte szentek sokasága. Az Úrhoz legközelebb Szent Antal térdel. A XVII. században épült jutái katolikus templom védöszentje. Pufók angyalok muzsikálnak a bárányfelhőkön, és virág mindenütt. A freskó Köteles István keze munkája. A fiatalember Nagyváradon, Kolozsváron, és Bukarestben végezte el az.elemit, a líceumot és a teológiát. Három éve hagyta ott szülőföldjét. Jött, mert nem tudta elviselni azt a világot. Volt már egy kisfiúk, ám 1988 márciusában született egy Ce- ausescu-törvény, amely megtiltotta, hogy a magyar szülők magyar keresztnevet adjanak gyermekeiknek. A zöld határon egy nyáréjszakán szöktek át. Szerencséjük volt, a mögöttük jövőket golyó terítette le. A két kislány így már Debrecenben született. Most 2, illetve 3 évesek, és édesanyjukkal gyakran figyelik az ügyes kezeket, amelyek nyomán csoda születik... — Debrecenben — mivel a katolikus egyháztól hamar kaptam megbízást —, felújítottam a Szent István templom belsejét, majd Csombárdra vetett a sors, s a kastély házikápolnája és három szoba rendbetétele volt a feladatom. Az Országos Műemléki Felügyelőség állítólag 5 millió forintért, két brigáddal egy évre vállalta volna a munkát. Én három hónap alatt végeztem, s a tét sem volt akármilyen: 1 millió 900 ezer forintot kaptam volna. Ebből — mivel leminősítették a munkámat — rögtön 800 ezer lett, amiből — mivel nem vagyok magyar állampolgár — nekem 150 ezer jutott. A többi pénzen mások osztozkodtak. Köteles István közel húsz templombelsőt újított fel Romániában. (Vajon Somogybán hány helyre hívják majd?) Egyik mesterének Próféta volt a vezeték neve, és szülei Jeremiásra keresztelték. így tehát büszkén mondhatja: Jeremiás Próféta volt az egyik tanítója. Tőle, Mélán Józseftől és Chelsoi Popescu Mariától lesett el mindent, ami szükséges a freskófestészethez. Azóta is megszállottja a templomoknak. A csombárdi kúria beli munkákról bosszúsága ellenére most is fellelkesülve beszél: — Fehér-barna kontúros alakok díszítették a parányi házikápolnát, ám többen úgy véltük: a nem túl tehetséges festő műve alatt valami rejtőzik még. Rinkóczi Józseffel éppen- kapargattuk a rétegeket, amikor a spakni lerántott egy nagyobb vakolatréteget. Itt bukkantunk rá egy ezi- dáig ismeretlen, de képzett festőművész nagyszerű alkotására. Felismerte, hogy a helyszűke miatt emberalakokat nem festhet, jelképrendszerhez nyúlt. Szőlőtőkehajtás, búza, kosár, piros tojásokkal, amelyek között jellegzetes csombárdi mezei virágok. A tojások mögött kereszt, töviskoronával és halászháló. Az egész újtestámentum — húsvét, pünkösd, mennybemenetel és az „emberhalászat” — belesűrítve egyetlen műbe. Ezt a freskót újítottam föl. A falat olyan anyaggal impregnáltam, ami legalább egy évszázadot kibír. Hamar híre ment, hogy egy ügyeskezű idegen dolgozik a faluban. Portik József hetesi plébános a jutái templomatyával, Bajzik Kálmánnal. kereste meg az erdélyi művészt, akit megbabonázott a somogyi táj. Szívesen hozta volna a családját So- mogyországba, de nem volt hova. A plébános felajánlotta: költözzön be a jutái papiakba, hiszen az lakatlan. A hívó szó jólesett; hamarosan jött a háromgyerekes család. — Ez a vidék hasonlít az én Erdélyemhez. Igaz, itt a hegyek dombokká szelídültek, de mégis kedves a környék. Az emberek szívesebbek, engedékenyebbek, mint máshol az országban. Jó itt. Most már a falu .is befogadott. 100 négyzetméteres lakást ajánlottak fel annak fejében, ha az épületet rendbehozom. De az első dolgom nem az volt, hogy a plébániát „kipofozzam”, hanem hozzáláttam a templomszépítéshez. Az oltár felett megfestettem Jézus második eljövetelét, amit mások még nem álmodtak meg. A falu csak a festékköltségeket rendezi majd, a munkát felajánlásból végzem. Köteles Istvánnak lett is elég baja emiatt! Amikor nekifogott a világítás korszerűsítésének, már ment is a feljelentés: kontár dolgozik a templomban, holott a festő egy személyben szakavatott villanyszerelő. Papír van róla. Kapott egy levelet a veszprémi megyéspüspök is: Jutában egy kóbor festő pingál Isten hajlékában. Egy idő után szerencsére minden — és mindenki — elcsendesedett. — Ha van a fejem fölött tető és meleg a gyerekeimnek, s ha még hagynak alkotni is, akkor boldog vagyok — veti közbe a piktor. — Míg én itt benn dolgozom, feleségem a lurkókkal bajlódik. 8700 forint családi pótlékot hoz a postás, és több mint 100 baromfit tartunk. Ebből élünk öten. A templomot teljesen ki akarom festeni. A falakat Magyarországon még ismeretlen összetételű anyaggal kezeltem, és egy Barabás Miklós festette, bitumen alapú, Ladon lévő képet is úgy restauráltam, hogy az idősebbek meghökkentek. Azt mondták, ötven éve látták ilyennek ezt a festményt... Köteles István azt állítja: a Mun- kácsy-képek is megmenthetők. Azt, hogy milyen technikai eljárással fogna hozzá a munkához, nem árulja el. A titkot — azt tervezi — majd egyszer saját családig házában meséli el növendékeinek. Úgy, mint ahogy a (Fotó: Kovács Tibor) neves román mesterek tették. Ám a kései utódoknak is — akik freskófestészetre vagy -restaurálásra adják fejüket —, hinniük kell. Mert hit nélkül nem lehet Jézus arcát megfesteni... Lőríncz Sándor Kaposváron a Teleki utca déli oldalán találtak telephelyet a századelőn azok az iparosok, vállalkozók, akik hosz- szú időre meghatározták a városrész hangulatát. Kirakataik, cégtábláik méltán ellensúlyozták a hajdani megyebörtön épületének komorságát. Sajnos lassan az utcakép is áldozatává válik a városrendezésnek; egyre kevesebben emlékeznek már arra, hogy hol is volt a szappanfőzde, merre hirdette a keményingek vasalását a Hungária gőzmosoda. A Kimmel cég fél évszázada kiállított iparigazolványán (Fotó: Gyertyás László) nemcsak az idő vasfoga hagy maradandó nyomokat, de az időnkénti profilváltás, a változó igények ellenére áll és él a nagymúltú vállalkozás. A Kimmel ősök a század- forduló táján jöttek Kaposvárra, feladták a mézeskalács-bábos szakmát, s a kor kihívásának megfelelően ipart váltottak. A korabeli fotón jól olvasható az alapítási évszám 1907. Hungária mosoda. — Nagyapám családi vállalkozása itt volt a szomszédos épületben. Az államosítáBlondelkeretes álmok sok után a bőrösök üzlete volt éveken át. Édesapám 1941-ben önállósította magát, miután a mosoda már alig jövedelmezett. 1941. november 13-án keltezték az iparigazolványt — sorolja a családi történelmet, Szabó Károlyné Kimmel Ágnes.. A képkeretező műhely alapítója, Kimmel József a háború után rövid ideig képkereskedéssel is próbálkozott. 1952-ben az államosítást a kisvállalkozás sem kerülhette el, de a sors kegyeltjeként saját üzletében tovább folytathatta a tevékenységet. A rendkívüli kézügyességű mester a színdarabírás mellett fafaragással, majd karikatúra rajzolással múlatta idejét. Eleinte csak saját, és a család örömére, majd később a kirakatba kitett jellegzetes rajzaival a köz gyönyörűségére. A középkorosztály még emlékezhet a sok derültséget keltő rajzokra, hiszen a megye- székhely ismert alakjai voltak a karikatúrák ihletői. — Ami megmaradt a rajzokból, azokat megőriztük, szeretnénk egy kiállítással is emlékezni apura — mondta Kimmel Ágnes. A legkisebb lány örökölte apja kézügyességét, s bár grafikusnak készült, a szülői aggódás nem engedte, hogy képességeinek megfelelő iskolát végezhessen. Ma viszont mint vállalkozó kamatoztathatja közgazdasági ismereteit. A serdülő leányka szabadidejének nagyrészét az üzletben töltötte, s kitanulta a szakmát. Kimmel József "önállóságának" 35-ik évében súlyos betegség miatt kényszerült megválni a munkától. A hagyomány folytatójának sorsa azonnal eldöntetett. — Édesanyám özvegyi jogon vitte tovább az üzletet 1987-ben bekövetkezett haláláig. Azóta én vagyok a cégtulajdonos. Férjem eredeti szakmája szerint szerszám- készítő lakatos, de 1981-ben üveges szakvizsgát tett és szabad iparként gyakoroljuk azt is. fgy fér meg egymás mellett a blondel keret és az ablakráma. . Az 1979-es drasztikus áremelések a képkeretező iparra is kihatottak, fellendülést csak az üvegező szakmától remélhettek. Áz utóbbi időben egyre inkább nyílik alkalom a hőn szeretett restaurátori munkákra is. Újra divat lesz a lakásokban egy szépen keretezett kép, grafika, sőt a családi fotók is üveg alá kívánkoznak. A Kimmel műhely továbbra is dolgozik. — Amíg lesz két ember, aki betér az üzletbe és megrendelést ad, én kitartok, mert any- nyira megszerettem a szakmát. Remélem, hogy három fiam közül egy legalább folytatja és fenntartja a céget — mondja Kimmel Ágnes, és puha gyolccsal törli meg az elkészült keretezés üveglapját. Szabó Károlyt következetesen Kimmel úrnak szólítják a megrendelők. A kárrendezés során az utód visszakéri apja tulajdonát. Ha a városrendezés tovább nem rombol a környéken, az épület hamarosan megszépül, a fél évszázados cég ismét felvirágzik. Az álmokat tovább szövik a blondel keretben Kimmelék- nél. Mészáros Tamás
