Somogyi Hírlap, 1991. október (2. évfolyam, 230-255. szám)
1991-10-12 / 240. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1991. október 12., szombat Üzletrész, részjegy — bizonytalanság / Érintettek a törvénytervezetről Üres székek a Parlamentben Singerszalon A varrógép Isaac Meritt Singer felfogása szerint segédeszköz, amely arra szolgái, hogy segítse valóra váltani tulajdonosának elképzeléseit. Az amerikai feltaláló 140 éve ezzel bocsátotta útjára találmányát. S fél évszázad után Budapesten újra megnyílt a Sin- ger-szalon. (Fotó: Asztalos Zoltán) NAGYOBB A KAMAT, MINT AZ INFLÁCIÓ! Ami jó a betétesnek, csapás az adósnak Lassan már mindenki hozzászokott ahhoz, hogy a betéti és a hitelkamatok a bankoknál és a pénzintézeteknél időről időre emelkednek. Érdemes figyelni a különböző befektetési formákat. Aki tisztában van a különböző lehetőségekkel, lényegesen előnyösebb feltételekkel tudja befektetni pénzét. A kamatok követték a gyorsuló inflációt, és lassították a forintmegtakarítások értékének romlását. Ez a helyzet az utolsó három hónapig fennállt. Akkor alapvető változás következett az infláció és a kamatok párharcában. Elbírja a gazdaság? Czirják Sándor, a Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettese szerint ha a legutolsó háromhavi inflációs adatokat vesz- szük figyelembe, megállapítható: több év után első ízben a kamatok meghaladják az áremelkedés mértékét. így 4-5 százalékos pozitív reálkamatszint alakult ki. Júliusban, augusztusban és szeptemberben olyan alacsony volt a havi áremelkedési ütem, hogy ehhez képest a kamatok lényegesen meghaladták a háromhavi inflációs szintet. Ez örvendetes a befektető számára, hiszen első ízben tudják már nemcsak megőrizni befektetéseik értékét, hanem bizonyos mértékben növelni is. Ám a banki szakemberek véleménye szerint a mai magyar gazdaság nem bír el ilyen jelentős reálkamat-színvonalat. Ami ugyanis a betéteseknek jó, az a hitelfelvevőknek kész csapás. Márpedig a bankoknak a betéteket ki kell helyezni, s ha magasan tartják a betéti kamatok színvonalát, nagyon gyorsan előfordulhat, hogy nem akad majd hitelfelvevő. Terták Elemér, az OTP vezérigazgatója már most úgy vélekedik: a pénzintézetek egyre nehezebben találnak visszafizetésre képes hitelfelvevőt. Bár a vállalkozók azt mondják, hogy tőkehiány van a gazdaságban, ez csak részben igaz. Ilyen magas kamatszínvonal mellett jelentős hitelfölöslegekre lehet számítani. Kompromisszum Ez a magyarázata annak, hogy meglehetősen gyorsan létrejött egy kompromisszumos megállapodás a Magyar Nemzeti Bank, a kereskedelmi bankok és a Pénzügyminisztérium között. Úgy tetszik egy ponton csaknem azonossá váltak a pénzügyi irányítás és a kereskedelmi bankok sokszor ellentétes érdekei. Ez az egy pont pedig az, hogyha sikerül megfékezni az inflációt, akkor közösen ehhez kell igazítani a kamatszínvonalat. így jött létre a megállapodás, hogy a Magyar Nemzeti Bank októbertől 1 százalékkal csökkenti egyes refinanszírozási hitelek kamatát. Ha olcsóbbak lesznek azok a hitelek, amelyeket az MNB nyújt a kereskedelmi bankoknak, akkor a pénzintézetek is kevesebb pénzért tudják kihelyezni a hiteleket. így várhatóan novemberben az OTP-nél, a kereskedelmi bankoknál is lesz némi kamatcsökkentés. Ez részben a lakosságot is, de főként a vállalkozókat érinti majd. Nem készül áremelésre A pénzügyi irányításnak nem is annyira az 1 százalék kamat lefaragása a fontos, hanem az a jelzés, amit ez eljuttat a befektetőkhöz, az üzletemberekhez. Ebből ugyanis arra lehet következtetni, hogy nemcsak a kormány, a gazdasági vezetés, hanem a többé-kevésbé függetlenül működő bankszféra is csökkenő inflációra számít. Ez pedig — bármilyen furcsán hangzik is — igen lényeges ahhoz, hogy felerősödjön az áremelkedések ütemének csökkenését hozó tendencia. Czirják Sándor szerint a gyors infláció objektív, a gazdaságban rejlő feltételei egyre inkább megszűnőben vannak. A kormány már nem készül további támogatás leépítésére, s ennek következtében újabb központi áremelésekre. A magyar gazdaság kiheverni látszik a kelet-európai piacvesztés okozta sokkhatást, s jövőre hasonló csapás már remélhetően nem éri a gazdaságot. Gyorsulóban van a struktúraváltás és a privatizáció is. Mindez azt jelenti, hogy azok a tényezők, amelyek az infláció lökésszerű gyorsulását előidézték, megszűnőben vannak. Nem lebecsülendő azonban az inflációs várakozások hatása. Ha sikerül visszafogni, akkor elképzelhető, hogy reálissá válik a jövő évi kormányprognózis. „Úriemberek szava”? A kamatcsökkenéshez persze még hozzá kell szokni. Nemcsak a lakosságnak, a pénzintézeteknek, hanem a Magyar Nemzeti Banknak is. Éppen ezért a most kötött megállapodás azt is tartalmazza, hogy a módszereket közösen dolgozzák ki az MNB, a PM és a kereskedelmi bankok szakemberei. Ezen nemcsak az értendő, hogy megegyeznek a kamatcsökkentés formáiban, hanem az is, hogy közösen kísérik majd figyelemmel az időszaki inflációs mozgásokat is. A megállapodás egyfajta „gentleman agreemant”, ami a résztvevők véleménye szerint nagyobb erővel hat, mintha az ilyen jellegű együttműködést részletes szerződésben szabályoznák. A felek ugyanis önkéntes kötelezettséget vállaltak, olyat, ami a piacgazdaságban szokásos. Pichler Ferenc Az utolsó csepp — autósoknak Ezentúl kocsit kilóra? Zsebbe markoló felelősségbiztosítás, négy-tízszeresége növekvő Casco, hétszámjegyű kocsiárak, drága benzin... Az autósokat sújtó terhek mellé a pénzügyi kormányzat egy újabbat is kiróni készül: a gépkocsiadót. (Folytatás az 1. oldalról) Rózsa László: — A falu, a falun élők még mindig csöndesek. A szólamos pártharcokba belefáradtak, viszont bizonytalanságban vannak. A holnapukat, a jövőjüket illetően késnek és kuszálódnak a törvények. Hiszen mindenki azt remélte, hogy az egész agrárágazatot érintő szabályozás egy csokorba gyűjtve jelenik meg, ehelyett egymástól elszakítva, szétszabdalva születik meg egy-egy döntés, és kicsit úgy érezzük, ami az előzőben nem kellően tisztázott, az belekerül majd a következőbe. Berend Ferenc: — A Mező- gazdasági Termelők Országos Szövetsége október elején ezzel egyező módon foglalt állást: nemcsak elhúzódik a mezőgazdaság átalakulására vonatkozó törvények meghozatala, hanem ezek szétszaggatottan, az összefüggések figyelembevétele nélkül kerülnek a törvényalkotók elé. Talán még ennél is lényegesebb: igen kevéssé érvényesül a törvényjavaslatokban azok véleménye, állásfoglalása, akiket érint a törvény. — Az első kifogás tehát az, hogy készül egy nagy tömegeket érintő törvény - üres parlamenti széksorok kíséretében - úgy, hogy az érdekeltek véleményét előzetesen nem igen vették figyelembe. Rózsa László: — A szövetkezeti törvény tervezete a nyár elején ismertté vált, beszéltünk róla, és jelentősebb kifogás, észrevétel ezzel kapcsolatban nem volt. Személyes véleményem, hogy más a helyzet ezzel az átmeneti törvényjavaslattal. Egyáltalán mi a célja? Berend Ferenc: — A cél érthető, erre az átmeneti törvényre szükség van. Nem ebben látom a gondot, hanem a módszerben, a gyakorlatban, ami végülis egy sor diszkriminatív intézkedést tartalmaz a falun élők, a mezőgazdasági szövetkezetekben dolgozók számára. — Az érdekvédelmi szervezetek, helyileg a szövetkezetek is a tervezet megismerése óta igyekeznek hangot adni véleményüknek. Mi az, amit a leginkább sérelmesnek tartanak? Rózsa László: — A tervezet szerint a mezőgazdasági szövetkezetek vagyonának 10 százaléka lesz a fel nem osztható vagyon, a szövetkezetnek ebből kell biztosítania továbbra is a szociális ellátást. Vagyis az állam a falun élőkről való szociális gondoskodást a szövetkezetek vállára helyezi. De kérdem én: a maximum 2 százalékos nyereséghoza- dékkal működő mezőgazda- sági tőkéből — amelynek jórésze nem is mobilizálható — miként lehet tisztességgel vállalni ezt a kötelezettséget?! Berend Ferenc: — Egyáltalán hogy lehet ezt a 10 százalékot értelmezni? Államosítják a szövetkezeti vagyon egyti- zedét és majd valahol, valahogyan döntenek felőle?! Rózsa László: — Más gazdasági ágakban az átalakulás során nem kellett ilyen alapon tőkét képezni. Vajon mi indokolja, hogy a falu szociális ellátásáról a szövetkezetek gondoskodjanak?- Az átalakulás elsősorban a vagyoni kérdések tisztázásával jár. Egy korábbi törvény lehetővé tette a vagyon ötven százalékának nevesítését, — egyben módot adott arra is, hogy elinduljon egyfajta átalakulás. Rózsa László: — Az átmeneti törvényjavaslat ellentmondásosan ismeri el ezt a tényt, illetve nem határozza meg pontosan, figyelembe- véve a folymatokat, hogy mi is a helyzet. Arról az ötven százalékról a demokratikus törvények és szabályok alapján a szövetkezetek belső közmegegyezéssel döntöttek. Berend Ferenc: — Az országos szövetség nem véletlenül foglalt úgy állást, hogy a vagyonnevesítés módjának törvényi előírása a tulajdonosi, a közgyűlési, és a tagsági jogok olyan korlátozását jelenti, ami szinte alkotmányellenes. Rózsa László: — Nálunk például minden tag tulajdonában három értékjegy van. Az egyik, a vagyon ötven százalékának névre szóló felosztásáról, a másik kettő a nyolcvankilences és kilencvenes vagyonnövekményről szóló értékpapír. Berend Ferenc: — Ezért is tartom fő problémának a szövetkezeti tulajdonba való állami beavatkozást. A maradék vagyon felosztását vajon miért nem lehet árra a tulajdonosi, szövetkezeti tagságra bízni, amely józan paraszti bölcsességgel, a helyi sajátosságok figyelembevételével a vagyon felét már felosztotta?! — Ketten, szövetkezeti vezetőként, csaknem egy tucat somogyi faluban élők véleményétismerik. Mit mondanak az emberek? Rózsa László: — Röviden mondjam? Nem értik! Nem értik a pártharcokat, békességet szeretnének, jövőlátást, bizonyosságot. Kevésnek tartják a helyzetükkel foglalkozó tájékoztatókat, éppen ezért nekünk sok kötelességünk van. Berend Ferenc: — Az is igaz, hogy a mezőgazdaság mai vezetői hovatovább az ellehetetlenülés helyzetébe kerülnek. „Kívülről” a legkülönfélébb, állítom, hogy megalapozatlan támadások érik őket, „belülről” pedig valójában tő- iük várnak választ az emberek helyzetük, gondjaik megoldásához. Két tűz között vannak. — Sok részletkérdésről — árverés, részjegy, foglalkoztatási kötelezettség, kiválás — nem esett szó. Mi az, amit mégis a legfontosabbnak -tartanának a sok szempontból vitatott törvényben? Berend Ferenc: — Az ismert rossznál sokkal rosszabb a bizonytalanság. Nem tudhatjuk, hogy észrevételeinket, ki hogyan veszi figyelembe a törvényalkotásnál, — azt nem tudhatjuk! A legfontosabb most már az, hogy mielőbb legyen törvény! Rózsa László: — A bizonytalanság a működőképesség elvesztéséhez, a széthulláshoz vezet. Bár óriási terhet jelent, de az átalakulás határidejét 1992. június 30-ban kell meghatározni! A mezőgazdaságban az év nem január 1-jével kezdődik, ősszel vetni kell, és '92 őszén végre tudni kell mindenkinek — bármilyen formában gazdálkodik —, hogy mit is vessen! — Köszönöm a beszélgetést! Vörös Márta Ez az adó lehet az az utolsó csepp, ami miatt az autósok pohara kicsordul, elöntve az ipari és a szolgáltatási ágak egész sorát. A még csak javaslatként ismert tervezet szerint a Pénzügyminisztérium az adót az autó súlya alapján kívánja kivetni: minden megkezdett mázsa után évi 200 forintot. Egy középkategóriának alig tekinthető Lada 2107-es autó „álló rezsije” már most, adó nélkül, megközelíti a havi 2000 forintot! Majd csak a végrehajtási utasítás mondja ki, hogy a gépkocsi melyik súlyát tekintik hivatalosan az adó alapjának. Valószínűleg a menetkész tömeg kerül majd be a jogszabályba, ami a régebbi forgalmi engedélyekben önsúlyként szerepel. E kettő azonban nem ugyanaz, hiszen ha szigorúan vesszük, akkor az önsúlyból a pótkereket, az emelőt, az akkumulátort, sőt még a különféle feltöltések — olaj, kenőanyagok — súlyát is levonhatják a pontos adatra kíváncsiak. Ezekkel a súlyadatokkal valószínűleg azok az autósok érvelnek majd, akiknek kocsija ép- pen-hogy átesett valamelyik száz kilós határon. A mázsákra felkerekítés szabálya miatt szerencsésnek mondják magukat a Lada 2105-ös tulajdonosai, mert a kocsi súlya csak 995 kiló, és a dáciások és a wartburgosok is, akik alatta maradnak a tonnának. Mérgelődhetnek viszont a Lada 2107-esek tulajdonosai, és az Audi 100-asok gazdái. Sokaknak már előre nem tetszik a nem adózó kivételezettek köre. Nem értik, miért nem fizetnek a költségvetési szervek, az önkormányzatok és az egyházak? Számos jogász lelki szemei előtt máris hosz- szadalmas alkotmánybírósági hercehurca lehetősége sejlik fel, ha ilyen formájában hagyja jóvá az új adót a parlament. A kivételezettek szűkös anyagi lehetőségére hivatkozni is gyenge lábon álló érv, hiszen ha a pénzügyi kormányzat szükségét érzi egy újabb adóbevételnek, akkor az egyenlő teherviselés elve alapján ne mentesítse ez alól sem önmagát, sem az állam más intézményeit, hiszen autóval dolgozni, közlekedni kényszerülő magánemberek százezrei sincsenek rózsásabb helyzetben, mint maga a kormányzat. Csupán tájékozódás végett felsoroljuk néhány, a hazai utakon gyakoribb személyautó hivatalos önsúlyát, hozzátéve: egy-egy kocsi tömegét az ajtók száma, a karosszéria formája, a motor, a felszereltség és sok más tényező befolyásolhatja. Csupán az 1988- as VW Passatból 31 féle szériaváltozat készült, közöttük egyik-másik önsúlya akár 130 százalékkal is különbözhet. A P 126-os 595 kiló, a Ma- ruti 595, a Trabant 615-680, a Citroen AX 645, a Zastava 835, a Tipo 945, az Escord 855, a Mazda 323-as 910, a Skoda 890, a Wartburg 921-960, a Suzuki 680, a Moszkvics 1060, a BMW 3-asok 1065, az Audi 100-as 1110, a Scorpio 1225, a Mercedes 200-as 1260, a Volvo 780-as 1490, a Range Rover 1620, a Niva 1150, a Rolls- Royce Silver Sprint 2245 kiló a forgalmi engedély tanúsága szerint. A hazai autó- tulajdonosok mintegy 87 százaléka évi 1200-2400 forint körüli adóra számíthat. Szűcs József
