Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-09 / 211. szám
1991. szeptember 9., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — AZ ÜZLET VILÁGA 7 Pénz lesz, de kevés Kupa Mihály a fejlődésben elmaradott térségek támogatásáról (Folytatás az 1. oldalról) A szakembereket most az elmaradott régiók, az iparilag visszafejlődőt (hivatalos nevükön „depressziós térségek”, és a magas agrárfoglalkozta- tottságú, alacsony jövedelemszintű területek sorsa foglalkoztatja. Aa Európai uazüaságl Közösség e feladatokra (beleértve a munkanélküliség problémáit is) három pénzalapot hozott létre: az Európai Regionális Fejlesztési Alapot, a Mezőgazdasági Alapot, és az Európai Szociális Alapot. 1989-ben az elmaradott térségek támogatásából (9 milliárd ECU) Spanyolország, Olaszország, Portugália és Görögország részesült a legnagyobb arányban. A magyar szakemberek értékelése szerint ha felvételt nyernénk a közösségbe, Magyarország egész területe megfelelne az elmaradottság kritériumának, mert az egy főre jutó nemzeti jövedelmünk nem éri el az EGK átlagának 75 százalékát. —Hol tart az elmaradott területek fejlesztése?— kérdeztük Kupa Mihály pénzügyminisztertől. — Egyelőre a program kidolgozásával foglalkozunk, de ez is olyan nehezen megy. Felállítottuk az elmaradott régiókkal foglalkozó tárcaközi munkabizottságot, az ő dolga most felmérni, hol, mi a legégetőbb tennivaló. Az a régi gyakorlat már nem tartható, hogy mindig csak egy várossal törődünk, a többit meg elhanyagoljuk. A fejlesztés nem csak anyagi kérdés: sokféle pénz „futkározik” a különböző pénzügyi csatornákban. Milliók vannak az elmaradott térségek, a kedvezőtlen adottságú mezőgazdasági területek, a foglalkoztatási és a kör- nyezetvádelmhoérokraeikurö- nített alapokban. Ezeket a forrásokat próbálja a bizottság egységes célokra összpontosítani, hogy hatásosabban működhessenek. Nagyon fontosnak tartanám a külföldi befektetők bevonását. Itt van például a kelet-magyarországi autópálya építése. Sokan nem bíznak benne, pedig el fog készülni. Az ilyen és ehhez hasonló célokra hozzuk létre a Rekonstrukciós és a Befektetési Bankot. Arra, hogy milyen legyen a munkahelyteremtést célzó privatizációs befektetési rendszer, még nincsenek konkrét elképzeléseink. Gondolkodunk rajta. Az adókedvezmény az elmaradott régiókban nem jól működik. Ott a cégek csak kirakják a táblát, felveszik a támogatást, de a tevékenységüket valójában Budapesten végzik. A vállalkozások támogatására jövőre már több pénz lesz, mint az idén volt, de még mindig kevesebb, mint amennyi kellene. (k.gyurkó) Szeptember 20-tol őszi BNV A mamutok helyett a fürge kicsik Szeptember 20-án nyit és 10 napon át várja a látogatókat a 94. őszi Budapesti Nemzetközi Vásár. A nagy hagyományú rendezvény az idén sok tekintetben más már, mint a sok éve megszokott demonstratív árubemutató, hiszen a térségünkben bekövetkezett gazdasági és politikai változások az országok közötti kereskedelmi kapcsolatokat éppúgy alapvetően befolyásolták, mint ahogy a piaci szemlélet magyarországi eluralkodását. — Megújul a BNV, de megújultunk mi magunk, a vásár szervezői is — mondja elöljáróban Győrfi Judit, a Consum Stúdió igazgatója, aki e tisztségére utalva kezdheti magyarázatát: — Míg korábban a Hungexpónál két igazgatóság foglalkozott a bel- és külföldi kiállítások megszervezésével, most öt operatív és három funkcionális stúdió kapta a részvénytársasággá alakult Hungexpo kiállításszervező feladatait. A Consum Stúdióé ezek közül az őszi BNV és más, fogyasztási cikkekkel kapcsolatos kiállítások, általános jellegű nemzeti megjelenések szervezése külföldön, valamint a vidéki vásárokon való részvételek, árubemutatók, börzék rendezése. Mi az új az őszi BNV-n? — A belföldi kiállítóknál maradva, először is az, hogy megváltoztak az arányok. A nagyvállalatok, trösztök széthullásának folyamata jól tükröződik a vásár szerkezetében: a korábbi monstre kiállítások, amelyek jórészt presztízsszempontokból szerveződtek, szétesőben vannak. Helyüket mindinkább elfoglalja a magántermelők, kereskedők szektora, s erősen élénkül a vegyesvállalatok jelentkezése is. Ami viszont ma is alkalmas a régi rendből, azon nem akarunk változtatni. így például most is 14 árucsoportban mutatjuk be a kínálatot. Az őszi BNV-vel egyidejűleg három szakkiállítást is megnyitunk: az Interplayexpót, azaz a nemzetközi játékkiállítást, a Hoventa néven bevezetett kereskedelemtechnikai, vendéglátóipari árubemutató és a már említett Privátexpót, a Vállalkozók Országos Szövetségébe tömörült szervezetek kiállítását. — Milyen külföldi részvételre számítanak? — A bemutatkozó országok számában nem lesz nagy változás. Eddig 30 ország küldte el jelentkezését, közülük az idén nemzeti évfordulóját ünneplő Svájc a díszvendégünk. Franciaország először állít ki 440 négyzetméteren kollektív anyagot, a legnagyobb területet viszont a kínaiak igényelték: ők több mint 1000 négyzetméteren mutatják be fogyasztási cikkeiket. A volt szocialista országok közül nem lesz itt mindenki. A Szovjetunióból például csak egyéni kiállító érkezik, s nem is kifejezetten az őszi BNV programjához, hanem a Hoventához kapcsolódva. — Ez a legújabb szovjet politikai fejlemények következménye? — Nem, már korábban is tudtuk, hogy a szovjet kereskedelmi és iparkamara nem tervezi részvételét. Három éve hiányoznak már a kubaiak is, az NDK pedig megszűnésével esett ki a hagyományos partnerek közül. Egykori területéről egyéni kiállítók jelezték részvételüket. Románia és Bulgária is távol marad az idén, viszont Lengyelország és Csehszlovákia részt vesz, sőt: Vietnam is. — A látogatóközönséget várja-e valamilyen újdonság a szervezők részéről? — Feltétlenül ide sorolható, hogy az „A” pavilonban — ahol eddig a könnyűipari termékeket láthatták — most önálló élelmiszeripari bemutató lesz. Újdonságunk: a családi jegy, amely két felnőtt társaságában lévő, legalább két gyermek ingyenes látogatására jogosít. A gyermekek személyazonosságát nem vizsgáljuk, hiszen nem kizáró ok, ha valaki nem a saját gyerekeivel, hanem rokon kisfiúval szeretné igénybe venni a kedvezményt. — A vasúton érkezők számíthatnak-e a megszokott félárú jegyre? — Igen. Minden maradt a régiben. Az utazási kedvezmények ugyanazok, mint amihez hozzászokott a BNV vidékről érkező közönsége. Vállalati sorbanállás, bukott hitelek Budapesten úgy tartják, hogy a magyar bankok a legnyereségesebbek között vannak Európában. 199Q-ben a kereskedelmi bankok nyeresége 44 milliárd forintra rúgott. E látszólag minden tekintetben rózsás helyzet hátrányairól Várhegyi Éva, a Pénzügykutató Rt. tudományos főmunkatársa mondta: A nyereségnek látszó veszteség — Az 1993. január 1-jén életbe lépő európai előírásokra való felkészülés lehetősége szempontjából jó ha egy magyar kereskedelmi bank viszonylag könnyen nyereséges. Kérdés azonban, hogy valóban erre fordítódik-e a kereskedelmi bankok nyeresége. A 44 milliárd forintnyi nyereségnek majdnem felét ugyanis befizetik adóként, a fennmaradó részből osztalékot fizetnek, s ami megmarad, az a bankok nyeresége. Ezt pedig szigorú értelemben már nem tekinthetjük igazán nyereségesnek. Mert abban az esetben, ha a kereskedelmi bankoknál felhalmozódott kétes vagy bukott hiteleket — melyeknek ősz- szege manapság már 50-60 milliárd forintra tehető — leírnák, eltűnne a nyereségük. Azaz a nyugat-európai ban- “Ortrtsi s nszSi nyereségek nem lennének kimutathatók, olyan nagymértékű kétes követelés áll mögöttük. — Hogyan áll valójában a nagy publicitást kapott portfó- liótisztítás ügye, azaz mi lesz a rossz hitelekkel? — A kereskedelmi bankoknak összesen körülbelül 50 milliárd forintnyi kétes vagy bukott hiteléből a három nagy kereskedelmi banknál 21 mil- liárdot tekintenek örökölt, azaz rájuk kényszerített hitelnek. Ennek felére, azaz 10,5 milliárd forintra a kormány garanciát vállal, másik felét a bankoknak le kell írniuk. Rendet tesz a számviteli törvény — A kétes hitelek mellett a magyar pénzügyi rendszer másik nagy problémája a vállalati fizetésképtelenség, a sorbanállás. Mi történt ebben az ügyben? —A bankokhoz benyújtott követelések állománya körülbelül 25 milliárd forint, ehhez társul még az MNB becslése szerint mintegy 115 milliárd forintnyi „fiókban tartott” követelés, azaz összesen 240 milliárd forintra tehető a kifizetetlen követelés. A tartósan, legalább hat hónapon át fizetésképtelen vállalatok köre aligha változik, a problémák tehát -koncfintráítan jeíentkez- nek. —A már elfogadott, s 1992. január 1-jén életbe lépő új számviteli törvény értelmetlenné, praktikusan pedig lehetetlenné teszi a sorbanállást. Mit fognak tenni a vállalatok? A váltóforgalom valószínűleg sokkal élénkebb lesz, és az eddig inkább sikertelennek bizonyult vállalatok közötti klí- ring is jobban elterjed. Eddig csak a bankok voltak érdekeltek e megoldásokban. Jövőre már a szállítók érdekeltsége is nagyobb lesz ezen a téren. Itt meg kell jegyezni azonban, hogy mindezen a költségvetés bukik igazán nagyot, mégpedig a gyorsan csökkenő vállalati adóbefizetések miatt. Minden jel arra mutat, hogy a sorbanállás mennyisége valószínűleg csökkenni, a bukott hitelek állománya pedig nőni fog. Azaz egyre több kétes hitel változik valóságosan is bukott hitellé. 1992. január 1-jétől a kereskedelmi bankok a bukott hiteleket az adózás előtti nyereségből írhatják majd le. Veszélyben a kis bankok —Egyértelmű, hogy a magyar kereskedelmi bankok közötti verseny élénkítésre szorul. Ebből a 2Z2É1.nCr.iitűCÍ viszont érthetetlen a pénzintézeti törvény tervezetének azon pontja, mely szerint a hazai kereskedelmi bankok alaptőkéjének a jelenlegi egymilliárd forint helyett minimálisan kétmilliárdnak kell lennie. — A törvénytervezet négy év türelmi időt javasol a kétmilliárdos alaptőke elérésére a ma ennél kisebb alaptőkével működő kereskedelmi bankok számára. Ám még ez a türelmi idő sem volna elég ahhoz, hogy valamennyi kereskedelmi bank képes legyen a szükséges alaptőke-emelésre; a javaslat elfogadása tehát feltétlenül a hazai kereskedelmi bankok egy részének fúziójához vezetne. Belátom, hogy bizonyos köröknek az a jó, ha minél kevesebb bankot kell felügyelniük, de ez nem élénkíti a versenyt. Egyébként már csak azért is érthetetlen a javasolt limitemelés, mert a Közös Piacon belül ötmillió ECU az előírt minimális alaptőke, ami körülbelül 500 millió forintnak felel meg. Ez a szakosított pénzintézetek számára nálunk előírt limittel egyenlő. A kétmilliárd forint viszont ennek éppen a négyszerese. Beszélgető partnerünk: Bauer Tamás közgazdász Hitelképességünk titka Nem sok jót Ígér költségvetésünk közelmúltban közzétett első félévi mérlege: az egész évre tervezett 78 milliárdos deficitből az év első hat hónapjában 61 milliárd már realizálódott. Ez pedig azt jelenti, hogy óvatos becslések szerint is 90 milliárdos évi deficittel kell számolnunk. Hogyan ítéli meg a negatív túlteljesítést a gazdaság folyamatait figyelemmel kísérő szakember? — kérdeztük a neves közgazdásztól, Bauer Tamástól. — Nem tartom váratlannak vagy különösebben meglepőnek, hogy gazdálkodásunk ez évben sem az előzetes tervek szerint alakul. Tudomásul kell ugyanis vennünk, hogy egy-másfél év alatt ezen a területen nem lehet gyökeres fordulatot elérni. Reálisan csak azt várhattuk, hogy olyan fordulat történik a gazdasági folyamatokban, illetve az azokat befolyásoló tényezőkben, amelyek megalapozzák a későbbi pozitív irányú változásokat. Ez azonban csak részben következett be. Véleményem szerint az igazi gondot nem is az idei, hanem a jövő évi költségvetés jelenti majd. 1992-ben ugyanis előreláthatóan minden eddiginél nagyobb hiánnyal kell számolnunk. Ez csak akkor kerülhető el, ha a költségvetés drasztikusan csökkentené kiadásait a szociális, az egészségügyi, az oktatási és a kulturális szférában; ami viszont e területek összeomlásához vezetne. Ott látom a bajt, hogy a kormány — takarékoskodás helyett — újabb hatalmas kötelezettségeket vállal, méghozzá olyanokat, amelyek nélkülözhetők lennének. Ilyennek tekintem elsősorban a világkiállítást, a kárpótlást és az állam- apparátus növelését. Ezek tükrében a tavalyi viszonylag sikeres gazdasági év számít kivételnek, s az idei már az'elkövetkező év nehézségeit vetíti előre. — „Kívülről” az ország gazdasági helyzete stabilnak látszik, változatlanul hitelképesek vagyunk. „Belülről” viszont egyre nagyobb a feszültség. Meddig tartható fenn ez a kettőség? — Kifelé azért vagyunk hitelképesek, mert a kelet-európai országok közül — talán a Cseh és Szlovák Köztársaságot kivéve — még mindig nálunk a legstabilabb a helyzet. Egy- nemzetiségű ország vagyunk, tehát nem kell nemzetiségi villongástól tartanunk. Adósságtételeinket mindig pontosan fizettük. Az ellátás jó, az üzletekben bőséges az áruválaszték. Sok minden azt sugallja tehát, hogy itt kulturáltan lehet élni. Az nemigen érdekli a hitelezőket, hogy egyre gyorsabb az elszegényedés és szélesedik az a réteg, amelynek súlyos megélhetési gondjai vannak. A kormánynak azonban sokkal határozottabban szembe kellene néznie ezzel a súlyos problémával, s nem szabadna úgy költekeznie, mint egy normális pénzügyi helyzetű országban. Ha tartani akarjuk a külkereskedelem egyensúlyát, nagyon keményen vissza kell fogni a kiadásokat. S azért is, mert a kérdésben említett kettősség sokáig valóban nem tartható fenn. (Domi)