Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-07 / 210. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1991. szeptember 7., szombat SOMOGY ÉRT KITÜNTETÉS HÁROM FELJELENTÉS UTÁN Kiss Vince a szőcsénypusz- taí erdészeti szakmunkás- képző intézet igazgatója — miközben pályaképét jóízű históriaként mesélte — nem tűnt túlságosan sértődős embernek. Pedig lett volna oka rá! Ugyanis a három év alatt, — amióta az intézet igazgatója — pontosan háromszor jelentették feí. Ha névtelenül is, de a közérdekre hivatkozva, s a bejelentést mindhárom esetben alapos vizsgálat követte: kiderítendő, hogy mi is áll ama „fedezetlen” beruházások mögött, melyeknél az induló összeget messze felülmúlta a kivitelezés értéke, kiderítendő továbbá, hogy az igazgató miért tartózkodik oly sokat távol az iskolától. A vizsgálatokat lezárták, az új épületszárnyakat pedig megnyitották. Mert a beépített érték valóban meghaladta az „előirányzatot” s az igazgató éppen emiatt volt sokat távol: a szakképzésben érdekelt vállalatok, gazdaságok anyagiakban is „testet öltő jószándékáért.” Tehát lezárták a vizsgálatot az igazgató pedig nem firtatta a névtelen kilétét, elraktározta erről sejtéseit, mert tényleg nem sértődős fajta. Sokkal inkább okosan célratörő, aki nem riad vissza a kockázattól sem. Azok közé az iskolavezetők közé tartozik, akik nem a felülről várt-hozott-kapott támogatás birtokában vezénylik a „kész” intézetet, hanem fejlesztik, futkosnak érte, kilincselnek, kölcsönös hasznú vállalkozásba kezdenek, akiknek a meglevő mindig kevés. A fejüket törik s nem a kezüket tördelik. Ezért meglehet, hogy sok minden gyanús körülöttük, irigyük is akad bőven... Ez az alapállás Szőcsény körülményeiből is fakad. Ugyanis néhány éve még az ágazatban és nem a környezetben és lehetőségekben goldolkodó irányítás az intézet sorsát is majdnem megpecsételte. Az alapító igazgató Ott György és helyettese (a hetvenes évek elejétől) Kiss Vince a visszavonulás helyett a támadást választotta. Vagyis az életképtelenség minősítése helyett az új képzési profilokat, az intenzív fejlesztést, amit Kiss Vince az általa tisztelettel említett Ott György nyugalomba vonulása után tovább folytatott. Volt mire alapoznia. Úgy is volt mire alapoznia, ahogy útja kötelezte erre. A Dráva-menti tótujfalui „gyökér” akit a műszaki területek meg az erdő szeretete indított el szakoktatói útján, először a boldog pályakezdés és a könnyű legény- évek színhelyére, Sárvárra került. Onnan helyezték 1964-ben az egy évvel korábban indult szőcsény- pusztai intézetbe, amely akkor még csak a kastélyból állott. Az Ott házaspár alapította iskola családiassága, a képzés elméleti gyakorlati lehetőségei jelentették Kiss Vincének a talajfogást, a végleges megtelepedést. Nemcsak a feljelentés, az új szárny is készült Szőcsényben ma több mint kétszáz nappalis ifjú legény tanul erdőt telepíteni, fát kitermelni modern gépekkel, s tanul vezetni olyan járműveket, melyek jogosítványai birtokosaként még az is álláshoz juthat napjainkban, akinek az útja kifele vezet az erdőből. Rajtuk kívül felnőttek sokasága vesz részt az egész Dunántúlról az itteni szaktanfolyamokon, s tesz vizsgát olyan ismeretekből, amelyekből a Szemléletesek a múlt emlékei is Fotó: Lang Róbert Az erdőjáró monstrumok — tanévkezdésre készen számadásra — néhány területen — immár csak Szőcsény- puszta jogosult. Kiss Vince úgy tartja, hogy a puszta határában — de milyen puszta is Szőcsény a modern majorságával, virágos utcájával?! — nem ér véget a világ. Sőt fontos útkereszteződés fókusza, mert innen a diák és az ismereteit gyarapító felnőtt szapora buszjáratokkal indulhat a Dunántúl minden fontos pontja felé. Ez képletesen is Az igazgató, aki nem sertö- dös igaz. Ehhez kellett a szállodának beillő új kollégiumi szárny, az éttermeket lepipáló küllemű ebédlő, a német, a szovjet, a cseh és a magyar masinákkal büszkéjkedő géppark,, kellett az avatás előtt álló tornaterem meg az új gépszín... És kellett a szívós utánajárás, meg az a biztonságtudat, hogy amíg az igazgató távol van, a testület addig is becsülettel teszi dolgát. Mert az bőven akad. Az igazgató tudja — okos békességben élvén a fenntartó marcali önkormányzattal —, hogy a város képviselő testületétől kapott pénz az alapfeladatokra elég. Nem is perel emiatt, viszont jónéven veszi ha hagyják, hogy esetenként tetézze még, olyan gazdaságok szponzorálását elnyerve, melyeknek a holnap erdőgazdasági szakembere is fontos. Erre Szőcsényből is van rálátás, főleg akkor ha az igazgató útja a mezőgazdasági kamarába is elvezet, hiszen egyik szakbizottságában aktív tag. Kérdezem tőle: mi a hobbija? Elhúzta a száját. Nem volt nehéz megérteni, hogy amikor a szakképzés mai válságáról riasztó tanulmányok sora lát napvilágot (s nem véletlenül), az oiyan embernek nemigen marad szabadideje aki ezt a válságot saját iskolája és eltökéltsége okán nem akarja tudomásul venni. Miként arról sem igen vesz tudomást, amikor „jóakarói” feljelentik... Estefelé hazaérve fáradtan kinyitja a levélszekrényt, s kissé meglepődik, hogy a megyei közgyűlés meghívója kitüntetési ünnepségre invitálja, s a Somogyért elismerő titulus birtokosa. Három feljelentés után ez azért jól jön. Minden jó, ha vége jó — mondhatnám, ha nem ismerném Kiss Vincét. Számára a szőcsényí iskolában kóránísincs vége semminek, persze lehet, hogy hamarosan ismét feljelentik... Tröszt Tibor Marcali múzeumai Dr. Sütő László: Élő kiállítóhelyeket szeretnénk Dr. Király István: Komolyabb szakmai munka szükséges Két múzeum van Marcaliban. A régi nevén Lengyel József (most helytörténeti), és a Bernáth Aurélról elnevezett. Az iskolai csoportokat leszámítva mindkettőben 3-4 látogató fordul meg havonta. Sorsukat — hogy ne csak „nemakarom" kisiskolásoknak tartsanak nyitva — ideje lenne rendezni. Úgy tűnik, erre most minden eddiginél több remény van: a megyei közgyűlés szeptemberben tárgyalja a kérdéses tulajdon- és jogviszonyokat. Az érintettek miként vélekednek a jelenlegi helyzetről, és — főként — mit várnak a képviselőtestületi döntéstől? A város tervez — E pillanatban mindkét múzeum állami tulajdonban van, s a kezelés a megyei múzeumigazgatóság feladatköre — tudtuk meg dr. Sütő László polgármestertől. — Marcali képviselőtestülete szeretné ezeket a város tulajdonában tudni, természetesen, s ezt hangsúlyozom, szeretnénk ha mindkettő múzeummá válna. — Mi az elképzelésük? — A Helytörténeti Múzeumban, ahol a minap nyílott meg a Kis-Bala- ton régészeti kiállítás, ezt kiegészítendő akarjuk itt e terület természet- tudományi tárlatát is. Erre — a vitrinek, installációk készítésére — már adtunk százezer forintot. Ezen kívül szó van egy Noszlopy emlékkiállítás rendezéséről is. A Bernáth-ház sorsa ennél némileg bonyolultabb. Míg a Helytörténeti Múzeum esetében a megyei múzeumnak joga van arra, hogy beleszóljon a döntésbe, miként a város, avagy a megye bábáskodhat-e tovább, itt az érvényben lévő törvények szerint nincs, vallja a polgár- mester. Az ok: a város egy életjáradéki szerződés fejében, mint hagyatékot kapta meg a Bernáth-házat a Suszter családtól. Ezt az épületet a város örökölte és a város újította fel. Azonban ekkor még csak megyei tulajdonban lehetett múzeum. Ezért kellett a városnak a házat átadni. Ha a közgyűlés a városra nézve kedvezőtlen döntést hoz, a marcali ön- kormányzat bírósághoz fordul. Újra rendezik — Ön szerint megkapják a tulajdonjogokat? — Nagyon remélem. Ezek a múzeumok eddig gyakorlatilag nem működtek. Mi vállalnánk, hogy működni fognak. — Mi a tervük a Bernáth-házzal? — Szeretnénk élő kiállítóhellyé varázsolni, mert egy anyag lehet szép és színvonalas, de tíz év után kifullad. Az emeleti részen megőriznénk a Bernáth-szobát, az ismertebb képeket. A szocreál típusú freskókat kellő tárolás mellett máshol helyeznénk el. Az alsó szintre képző- és iparművészeti tárlatokat szeretnénk. Orosz Lajos festőművész keresett meg egy magángaléria és menedzseriroda létrehozásának ötletével, melyet elképzelhető módon itt helyeznénk el. Mi még azt is vállalnánk, hogy ők anyagilag semmit se kockáztassanak, a város finanszírozná a galériát. Szerintem ugyanis a művészet értékesítéséből itthon nem lehet megélni. Ezt csak mecenatúrával tudom elképzelni. És ezt a szerepet vállalná az önkormányzat. Feltétel a felújítás Ez év május 25-én kerékasztalhoz ültek az illetékesek, melynek eredményeképpen 1992. január 1-jétől a marcali önkormányzat fenntartási, működtetési jogosítványt kaphat a két múzeumra. Feltétel: addig is fel kell újítaniuk az intézményeket. A szakmai felügyelet továbbra is a megyei múzeumigazgatóságnál maradna. Ebbe még természetesen van beleszólása a megyei közgyűlésnek. Dr. Király István óvatosan nyilatkozott, ami teljesen érthető, hiszen nemrég vette át a Somogy Megyei Múzeum vezetését megbízott igazgatóként. — Azt hiszem az a lényeg, hogy szakmailag sokkal komolyabb munkára lesz szükség. Egyébként akkor kellene e témára visszatérni, miután eldől az intézmények sorsa. Aztán lehet koncepcionális kérdésekről beszélni. Balassa Tamás
