Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-05 / 208. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. szeptember 5., csütörtök EMLÉKEZŐ ÖTVENESEK .Importálhatnánk” a szokást Farkaslakáról... Nyugdíjascsendélet, kártyával — avagy: változó lapjárás a kaposvári Berzsenyi parkban. (FotóiHernesz F.) Nem árt, ha tudják olvasóink... Olvastam valahol, hogy Farkaslakán, ahol Tamási Áron született egykoron, érdekes szokás dívik. Az év egy bizonyos napján — ha tehetik — összegyűlnek ott mindazok, akik ötvenesztendősek és Farkaslakán születtek. Összejönnek emlékezni, bárhol éljenek is az országban vagy a világban, s ez a nap valóságos ünnep a székelyek lakta faluban... Hogy ez az ünnepi alkalom évenként ismétlődik-e, ■nem tudom. De valószínűnek tartom, hiszen minden évben mások ünnepük ötvenedik születésnapjukat, így évről évre mások jönnek össze múlt idézésre Farkaslakán, a Nyikó völgyében fekvő székely faluban. Ml lenne, ha ezt a példát a somogyi településeken is követnék? Ha egy, a falu lakói által meghatározott napon össze- , jönnének az ötvenesek, s akár a kultúrházban, akár valakinek a borospincéjénél, kint a szőlőhegyen szerét ejtenék a székelyekéhez hasonló találkozónak? Vajon jönnének-e busszal, vonattal, autóval a somogyi települések ötvenévesei, azok, akik ott, azokban az utcákban, tömésfalú házakban látták meg fél évszázada a napvilágot? Kit „dobna fel” és kit hagyna érzelmileg érintetlenül a földiekkel, a szülőházzal való találkozás? Sajnos, nem gyarapíthatom a bizakodók sorát, azon egyszerű oknál fogva, hogy személyes tapasztalatom íratja le velem: szülőfalum neves ünnepein alig-alig találkozom valakivel az onnan elszármazottak, s az alkalomra rövid időre hazatértek közül. Ha a helybélieket kérdem, mit tudnak erről vagy arról a földimről, azt mondják: jó, ha öt-tíz évenként látják, másról meg azt sem tudják, él-e, hal-e... Szeretném, ha olvasóink közül valaki ennek a tapasztalatnak az ellenkezőjéről hozna példát, és arról tudósítana, hogy náluk bizony „divat” még a rendszeres hazalátogatás — nemcsak búcsúkor vagy halottak napján —, még ha ezt nem is teszik ünnepnappá, mint Farkaslakán a székelyek az ötvenesek találkozóját... A rokkantsági járadékról Legkorábban annak a hónapnak az első napjától lehet megállapítani a rokkantsági járadékot, amelyikben az igénylő betöltötte a 18. életévét. Ha valaki ezzel a feltétellel rendelkezik, járadékfizetési igényével a területileg illetékes — nálunk a Somogy megyei — társadalombiztosítási igazgatósághoz fordulhat. Ha tovább dolgozik... Előfordul, hogy a már nyugdíjba vonult dolgozó — ha egészsége engedi és több jövedelemre van szüksége, mint amennyihez a nyugdíjából jut — nyugdíjának teljes összegű folyósítása mellett újból munkaviszonyba lép. llyer*or^6 havi kereset alapján igényt tarthat arra, hogy új átlagbérét — mely föltehetően magasabb, mint a nyugdíjazást megelőzően volt — figyelembe véve állapítsák meg részére a nyugdíjat. Ebben az esetben — szolgálati idejének változatlanul hagyása mellett — megváltozik (növekszik) az addig folyósított nyugdíj ösz- szege. Mi az öregségi résznyugdíj? Számos somogyi olvasónkat érdekelheti a kérdés: miként tehet szert öregségi nyugdíjra az a 60. életévét betöltött férfi, illetve 55. életévét betöltött nő, aki nem rendelkezik ugyan húsz év szolgálati idővel — mint ismeretes, eny- nyi kell az öregségi nyugdíj megszerzéséhez —legalább tíz évet azonban „össze tud hozni”. Nos, ők az öregségi résznyugdíjra szóló jogosultságot szerezték meg. Hogy ez forintban mennyit tesz ki? A húszévi szolgálati idő alapján meghatározott öregségi teljes nyugdíjnak annyiszor 2 százalékkal csökkentett összegét kapja a jogosult, ahány évvel a szolgálati idő húsz évnél kevesebb. Nem kell utána adózni Az egyes nyugellátásban részesülők, továbbá a családi pótlékot kapó családok 1991 .évi rendkívüli támogas- tásáról szóló 100/1991 .(VII.25.) számú kormányrendelet nyomán folyósított összeg mentes a személyi jövedelemadó alól. A nyugdíjasoknak és családi pótlékban részesülő családoknak folyósított egyszeri támogatás ugyanis segélyjel- legű juttatásnak minősül. f Az Eden elvesztése A nyugodt, békés, szép napokra kitervelt, húsz-harminc év munkájával megszerzett édeni kert — szőlőskert, hobbikért — elveszni látszik... Hamar felébresztette álmodozásaikból a kisnyugdíjasokat az aprópénz csörömpölése, pedig szívükbe szabadságot, kezükbe kapát, Trabantjukba benzint álmodtak... És íme: a kisnyugdíjas napjai a két fal közé szorultak, álmainak aranykoronája töviskoszorúvá változott, szívét bánat, négyszögöleit gyomtenger árasztja el. A benzin ára meghaladta életszínvonalát, a lábait elhagyta az erő, szőlejének koszorús lombja közt, ha hetente rendet is tesz, a dudvára már nincs idő... Valaha arról álmodott, hogy a kert majd eltartja a nyugdíja mellett — de nem így lett. A múltban szerzett nyugdíja nem tartja el, a gyermekei nem tudják eltartani, a jelen nem akarja, a jövő meg... A jövőnek már nem lesz rá ideje. Az Edénkért elveszett! B.A. Eddig csak javítgattak... ÚGY ROSSZ, AHOGY VAN? A megállapítást, miszerint úgy rossz, ahogy van, dr. Kiss Gyula, a parlament szociális, családvédelmi és egészségügyi bizottságának elnöke tette a múlt hónapban, és nyugdíjrendszerünkre vonatkoztatta. Azt is hozzátette, hogy néhány éven belül össze fog omlani — mármint nyugdíjrendszerünk—, ha nem változtatnak rajta. A változást az indokolja — olvasom —,hogy a bizottság által az első félévben megtárgyalt és a parlament elé vitt nyugdíjemelési, népegészségügyi, nyugdíjfelülvizsgálati kérdések vitája nem volt alkalmas másra, mint arra, hogy egy örökölt, erősen központosított állami elosztó rendszert javítgassanak... Újra kellene gondolni az egész szociális támogatási rendszeri — javasolja dr. Kiss Gyula. Létre kellene hozni a kormány mellett működő és a tárcák fölött álló humánpolitikai kabinetet... Közben telik az idő. Kérdés, a megállapítások és javaslatok nyomán mikor érik be a gyümölcs — a jelenlegi vagy az öt, tíz, húsz év múlva „esedékes” nyugdíjasok szakíthatják majd le? — sz.— Hús lombok alatt... A Dráva menti horvátok lakta településen, Szentbor- báson él Aranypataki Fe- rencné. A szép nevű asszony gyakran ül ki a kispadra. A takaros porta előtti árnyas fák alatt jólesik a pihenés, és a szomszédokkal való diskurá- lás is felfrissíti. Főleg, ha nem a nyugdíjról, az egyre növekvő drágaságról, az ország gazdasági helyzetéről esik szó... — Tudja, a/igyalorn, nekem ‘■'a postás aliíj négyezer forintot számol csak le havohta — meséli a 69 esztendős asz- szony. — Jöttek a gyerekek — ötnek adtam életet —, nemigen jártam el dolgozni, csak a házi munkákat láttam el. Volt itthon is dolog elég. Ezért ilyen kevés a járandóságom. Aranypataki Ferencné egyik fiával és családjával él együtt. Néhány baromfi és három disznó az összes állatállomány. — Nem éri meg többel fog- Älkozni; nem fizetődik ki a munka — panaszolja. — Csak annyi állatot tartunk, amennyi a háztartáshoz szükséges. A konyhakertben is csak magunknak termelünk. Nemrég a paradicsomot és a paprikát elverte a jég, így már attól is elment a kedvem... Megtudom: a horvát eléggé vallásos nép. A mindennapok gondjaira-bajaira a lélek megtisztulása, a hit, az imádság ad némi gyógyírt. A testvértelepülés, Lakócsa plébániahivatalának felújítására 100 ezer forintot adott össze Po- tony, Tót- újfalu, Szentborbás és Lakócsa önkormányzata. Az április végi bérmálásra készültek el a munkával, így^a megyés püspököt már a megszépült épület fogadta. Az enyhet adó lombok alatt gyakran akad beszélgetőtársa Aranypatakinénak. Miről folyik a szó egy-egy reggelen vagy estén? Szebb, jobb időkről. A fiatalságról, a múlt és a jelen apró örömeiről... L.S. Fotó: Kovács Tibor Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Egy nyugdíjas feljegyzései ÍRATLAN TÖRVÉNYEK Balatoni hétvégi házam kertjében beérett a nyári alma és a cukorkörte. Vendégeim — szelíd-szolid németek — frissen (saját felszereléssel) . kifogott halat fogyasztottak kiegészítésképpen ebédre és vacsorára, az általunk kínált ingyen-gyümölcsből alig ettek valamit. Hogy a gyümölcs- termés ne menjen veszendőbe, eladtam. Kaptak is a szép, friss árun, s jó áron túladtam rajta. Elmenőben Trabantom lehúzott ablakából megpillantottam az akkorra már kirakott, az imént eladott ismerős gyümölcsöt — dupla áron! Az első gondolatom az volt: engem nem érdekel, kedves kereskedő, hogy mennyiért adod tovább a tőlem megvett portékát, az a fontos, hogy én túladtam rajta. De kisvártava feltámadt bennem a lázadó kun virtus, és azt mondtarh magamban: milyen jogon keresel te az én bőrömre órák alatt annyit, mint amennyit én, a termelő egy év munkájával?! Tényleg, miféle (íratlan vagy írott) törvények ezek? Kerner Tibor
