Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-30 / 229. szám

1991. szeptember 30., hétfő SOMOGYI HÍRLAP — AZ ÜZLET VILÁGA 7 „Lobbiznak” a terhek csökkentéséért Egymásnak címzett követelések Az adócsökkentés legjobb útja a költségvetési kiadások mérséklése A magyar gazdaság és a működő tőke Még nyilvánosságra sem került az adótörvény terve­zete, máris élénk vita zajlik róla, illetve a feltételezett el­gondolásokról. Ki a családi pótlék esetleges megadózta­tása miatt háborog, ki a talál­mányi díjak adómentességét, ki pedig a vállalkozási kedvet félti. A nagyjából azonosan érintettek szakmai, családi helyzetből eredő, fogyasztói és más közösségekbe tömö­rülve „lobbiznak” terheik csök­kentéséért, s ez természetes. Amint természetes az is, hogy érveik — egy kedvező kime­netelű későbbi alku énjeiké­ben — jobbára túlhangsúlyo- zottak és kiélezettek. Minden mindennel összefügg Tagadhatatlan, hogy népe­sedési helyzetünk a nagyobb családok fokozott támogatá­sát igényli. Kétségtelen, hogy a találmányi díj megadózta­tása nem a legjobb ösztönzője az innovációnak. Vagy hogy a tőkejövedelem — ezen belül különösen a vállalkozói tevé­kenységgel párosult befekte­tési jövedelem — adójának emelése visszafogja a befek­tetési kedvet. Azt sem nehéz belátni, hogy a munkavállalók jövedelemadójának emelése, pénzbeli társadalmi juttatásai­nak növekedése előbb-utóbb maga után vonja a bérek és a bérközterhek növekedését. Erre pedig a versenyben levő vállalkozó e költségekre a fog­lalkoztatottság csökkentésé­vel, a munkamegtakarító be­ruházások erőltetett beveze­tésével, a munkaigényesebb termékek kínálatból való törlé­sével válaszol. A magyar gazdaságban a foglalkoztatást gyors szerke­zetváltoztatás és műszaki, csomagolási, stb. újítások kö­zepette kell bővíteni. Ilyen fel­tételek között a vállalkozást terhelő legfontosabb közvet­len (úgynevezett egyenes) adó mérséklése, új kapacitá­sok üzembe helyezése esetén még a befizetések egy részé­nek a visszatérítése is indo­kolt. S ha a hazai össztőkén belül a jelenlegi 3-4 százalék­ról 20-ra akarjuk emelni a kül­földi működő tőke arányát, ak­kor nem a külföldiek kedvez­ményeinek mérséklésével egyenlíthetjük ki a belföldi tőke hátrányát, hanem for­dítva: a magyar tőkést kell fel­hozni a külföldiek kedvezmé­nyeinek szintjére. Fellendülés és találmányok A feltaláló életeleme a be­ruházási fellendülés. Ekkor va­lósulnak meg tömegesen — s ezzel feltalálói díjat hozóan — a találmányok. Ha az újítások iránt jelentősen nő a kereslet, ugrásszerűen megnőnek az ebből származó jövedelmek, s akkor az adó utáni nagyobb nettó jövedelem nem teszi vi­szály almájává a jövedelmet. Amíg azonban alacsony a ke­reslet szintje és a találmányok száma, nem volna szabad az újítók kedvét szegni. Ismeretes, hogy a fogyasz­tási adók nem igazodnak a jö- vedelemekhez, nem veszik fi­gyelembe a családok között a teherviselő képességben, az eltartottak számában, tehát költségeiben meglevő különb­ségeket. A szociális szempon­tok és a jövedelmi arányok szabályozása szükségessé teszi az egyenes, tehát a személyi vagy vállalati jöve­delmet közvetlenül megra­gadó adókat. Sokáig az egye­nes adók, elsősorban a sze­mélyi vagy összevont (csa­ládi) jövedelemadók prog­resszivitása volt általánosan elfogadott követelmény. Kide­rült azonban a progresszivitás teljesítményvisszatartó ha­tása, ami miatt jövedelmek sem jönnek létre, vagyis a tár­sadalmi adóztatható összjö­vedelem kisebb. Együtt megoldhatatlan Mindez azt jelenti, hogy a pénzügyminiszternek címzett javaslatok, követelések volta­képp egymásnak vannak cí­mezve, többségük közvetve vagy közvetlenül felesel egy­mással. Változtatni, illetve fenntartani az adóterhek va­lamiféle megoszlását nagy- családosok és egyedülállók, találékonyak és kivitelező tí­pusú emberek, tulajdonosok és munkavállalók, a fogyasz­tói és a munkavállalói létforma között — miközben világos, hogy a nagyobb adó utáni munkajövedelem és a vállal­kozó terhének növekedése a munkahely létét kérdőjelezi meg... — együtt vagy egyide­jűleg mindez megoldhatatlan. Látnunk kell, hogy adott költ­ségvetési kiadások mellett csupán az adóterhek egy­másra hárításáról lehet szó. Hatékonyan, konszenzussal adót mérsékelni csak a költ­ségvetési kiadások csökken­tésével lehet. Több és tágasabb tér Tegyük hozzá: az állam szerepének ezzel együttjáró csökkenése azzal az egész­séges következménnyel jár, hogy több és tágasabb tér nyí­lik a magánkezdeményezés előtt. Bácskai Tamás Több mint 40 évnyi közpon­tilag irányított gazdálkodás után — ez alatt több generáció nőtt fel úgy, hogy a piacgaz­dálkodás feltételeit, követel­ményeit, várható előnyeit és problémáit nem ismerte —, érte el az országot az a politi­kai-gazdasági és társadalmi változás, amelynek kapcsán most ki kell építeni egy műkö­dőképes piacgazdaságot. Eh­hez pedig sok minden hiány­zik ma még, s a hiányok kö­zött természetesen első he­lyen a tőke áll. A tőkecsalogató A működésre kész tőke be­áramlását illetően a nyolcva­nas évek végén sok embernek illúziói voltak: azt gondolták, hogy Nyugat-Európában csak a lehetőségekre várnak, s máris özönlenek majd a tőkés vállalkozók az országba. A jogi-igazgatási feltételek való­ban kaput nyitottak a külföldi tőke előtt, s az is kétségtelen, hogy a magyar éledő piacon a befektetés több szempontból is attraktív lehet a külföldi üzle­temberek számára, a tőke mégsem olyan mértékben jött, mint azt vártuk. Nemzetközi összehasonlí­tásban nálunk még ma is rela­tíve olcsó a munkaerő (a ve­zető beosztásúaktól a szak­munkásokig), liberalizált a külkereskedelem, a megter­melt profit kivihető kemény va­lutában vagy befektethető más, jó hozamú üzletekbe. Vannak persze az invesztá- lásnak közismert árnyoldalai is: a magas infláció és az el­maradott infrastruktúra mellett a még mindig soknak tetsző és elméletben jól szabályo­zott, gyakorlatban lassú és bü­rokratikus ügyintézés. Érdemes azonban a dolgot a másik szemszögéből is megvizsgálni: vajon mennyi­ben kívánatos a külföldi tőke a hazai befogadó, a magyar gazdaság, a magyar vállal­kozó számára? Hivatalos ada­tok szerint az iparban, az épí­tőiparban és a belkereskede­lemben együttvéve 3590 vál­lalkozásban működött külföldi tőke, ebből 1400 csak a szű­kén vett ipari üzemekben. Becslések szerint 1991 köze­péig már mintegy 10 ezer joint venture létesült, 60 százalék­ban a szolgáltatások terüle­tén. A külföldi partnerek döntő többsége német, osztrák vagy USA-beli vállalkozó. Ezek kö­zött egyaránt vannak nagy vi­lágcégek, közepes méretű vál­lalkozók és néhány egysze­mélyes cég is. A magyar válla­latoknak előny, ha új termék vagy tevékenységfajta előállí­tását tanulják meg, s ennek kapcsán technikai-technoló­giai ismereteket vesznek át a jól működő külföldi partnertől. De ez az új technológia csak akkor működik nálunk is — a külföldi fél által megszokott hatékonysággal —, ha a munka szervezését, minőségi követelményeit, a kulturált termelést és forgalmazást ugyanúgy elsajátítja a magyar partner, mint az alaptechnoló­giát. Ez pedig ma még koránt­sem természetes számunkra. A nemzetközi együttműködés ilyen formáinak óhatatlanul fi­gyelembe kell venniük azokat a magyar sajátosságokat is, amelyek nem változtathatók meg egyik napról a másikra. A piaci körülmények, a feltételek és a lehetőségek kiépítésének „ára” van, s ezzel a joint ven­ture mindegyik résztvevőjének számolnia kell. Nem kis mér­tékben az indulás problémái­ról, az adaptáció hiányosságai­ból adódott, hogy az iparban 1900-ben működő 1 436 vál­lalkozás közül 525 veszteség­gel zárta az évet, s még a bel­kereskedelemben és idegen- forgalomban is 45 százalékos volt a veszteséges joint-ven- ture-ök aránya. Változtatni a változatlanon Úgy vélem, ezek egy része törvényszerű, s az indulás problémáiból adódik. Más ré­szük azonban a rugalmas al­kalmazkodás hiányával ma­gyarázható. Nem lehet egy jól működő, tradicionális piac- gazdaság vállalkozási köve­telményeit egy az egyben átül­tetni a magyar gazdaságra, de nem szabad a hazai adottsá­gokat sem megváltoztathat- lannak tekinteni. Ma már elég ismeret összegyűlt ahhoz, hogy a 30-40 évesek generá­ciója fordítson a változtathatat- lannak hitt adottságokon is. Nyitrai Ferencné dr. Vállalkozási kislexikon (IV) Vállalkozás magyar módra Bejelentési kötelezettség, alkalmassági vizsgálat Ha a vállalkozó úgy gon­dolja, az előkészületekben el­jutott addig a pontig, hogy ténylegesen munkához láthat, akkor még eleget kell tennie a bejelentési kötelezettségnek, vagyis írásban közölnie kell az Apehhel és a Tb-vel, hogy megkezdi tevékenységét. Ne feledjék: az adóhatóság az adószám, a társadalombizto­sító a törzsszám alapján tudja csak az érintetteket azonosí­tani, tehát ezeket a számokat feltétlenül fel kell tüntetni a be­jelentkezésben. (Ez egyéb­ként a továbbiakban minden­fajta írásbeli közlésre vonat­kozik.) Az ipar kiváltásától számí­tott három hónapon belül a vállalkozónak és alkalmazotta­inak orvosi alkalmassági vizs­gát kell tenniük. Negyvenéves korig 3 évenként, 40-50 év között 2 évenként, 50 év fölött pedig évente szükséges meg­ismételni a vizsgálatot. Ezen kívül a fizikai dolgozóknak fél­évenként kell igazolniuk egészségügyi alkalmasságu­kat olyan szakmákban, mint például cukrász, mézeskalá- csos, keletiédesség-készítő, vendéglátó, pék, marcipánké­szítő, száraztésztagyártó. Er­ről a nyomtatványboltban be­szerezhető egészségügyi könyv bejegyzései tanúskod­nak; a könyvet a munkavé­delmi felügyelőség esetenként ellenőrzi. Balesetek, megbetegedé­sek és károk esetére célszerű biztosítást kötni. Évek óta lé­tezik az úgynevezett kisipari biztosítás, amely jelenleg az ÁB Generali és a Providencia Biztosítónál köthető. A biztosí­tási díj költségként számol­ható el, tehát az adóalapból le­írható. Célszerű riasztóberen­dezést is fölszerelni. Ezt kár esetén a biztosító is méltá­nyolja. (Ferenczy-Europress) — Szégyen is volna, ha mi magyarok nem tudnánk meginni a borunkat! Új típusú állam­papírok Az állam ez évben új tí­pusú állampapírokat bocsá­tott, illetve bocsát ki, céljuk a költségvetés hiányának finanszírozásán kívül a hosszú lejáratú adósságok piacának „fölélesztése”, va­lamint az államkötvények iránti befektetői bizalom visszaszerzése. A rövid le­járatra befektetni szándé­kozók igényének felel meg az egyéves lekötésű vál­tozó kamatozású kincstár- jegy, amely a lejárat előtti visszaváltás esetén is már a 31. naptól fizet kamatot. A kamat negyedévenként emelkedik 28 százaléktól (31. naptól) 36 százalékig, éves lekötés esetén 36 százalék bruttó kamat illeti meg a kincstárjegy tulajdo­nosát. A változó kamato­zású kincstárjegyet belföldi és külföldi természetes és jogi személyek vásárolhat­ják — csak forintért — 10 ezer és 100 ezer forintos címletekben. A kincstárjegy forgatható, átruházható, bemutatóra szóló, a for­galmazó pénzintézetek né­vértéken bármikor vissza­vásárolják. Az értékesítést a megyében jelenleg a BB Rt, október 1-jétől pedig a MNB Somogy megyei Igazgatósága is végzi. A Magyar Államkötvény a hosszú lejáratra befektetni szándékozók részére nyújt 3 éves lejáratra, féléven­kénti mozgó kamattal és prémiummal kedvező, biz­tonságos befektetést. A kötvény biztonságát, koc­kázatmentességét a kamat megfizetéséért és a névér­ték visszafizetéséért vállalt állami garancia jelenti. Az állam lejárat előtt ezt az ál­lampapírt nem vásárolja vissza, mivel azonban be­mutatóra szól, szabadon forgatható, átruházható. Nagyon fontos körülmény, hogy az államkötvényt a ki­bocsátást követő 2 hét múlva bevezetik az érték­tőzsdére. A tőzsde bizto­sítja a likviditást, illetve he­lyet és alkalmat teremt a tőzsdei spekulációra. A Magyar Államkötvényt belföldi természetes és jogi személyek vásárolhatják. Az 1991. október 1-től no­vember 29-ig tartó jegyzési lehetőség mellett 10 és 100 ezer forintos címletekben. A kibocsátás — a kötvé­nyek kézhezvétele —1991. december 1-jét követően lesz. A jegyzési időszakban úgynevezett jegyzési áron (diszkont jegyzés) lehet a kötvényhez jutni, ami né­vérték alatti árat jelent. A jegyzési időszakra évi 30 százalék diszkont kamatot, mint árfolyamnyereséget biztosít a kötvény. Ezen túlmenően további 1 száza­lék árkedvezményt élvez az a kisbefektető (1 millió forint alatt jegyző), aki kötvényét nem kívánja kézhez venni, csak nyilvántartásba vételét kéri. Aki vásárolni szándé­kozik, akkor jár jól, ha a jegyzési időszak elején te­szi azt. A kamatot a Magyar Nemzeti Bank a diszkont kincstárjegyek átlaghoza­mát alapul véve — ez tulaj­donképpen a piaci kamatot tükrözi — félévente állapítja meg, hozzáadva 2 százalék kamatprémiumot. A Magyar Nemzeti Bank Somogy megyei Igazgatósága

Next

/
Thumbnails
Contents