Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-02 / 205. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASAG 1991. szeptember 2., hétfő A bankok ülnek a pénzükön — Lassú külkeresek — Közel a váráslóhoz Új gondolkodás, új gyártmányok A Kaposbútor Kft másfél éve alakult a Somogyi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság bútorgyárából. A vállalati tanács határozta el három kaposvári egységük átalakítását. Azokat a gyárakat választották ki először, amelyek az alaptevékenységen kívül vagy attól messze álltak. (Egy kisebb egység általában hatékonyabban tud működni). Az önállósággal új jogosítványok is jártak. — Az átalakulás részben új lehetőségeket jelentett — mondta Choma Zsoltné igazgató. — önálló gazdálkodást indítottunk, önállóan alakítottuk ki a terveinket. Hátránya, hogy 1988-ban, 5 éves lízingszerződés keretében 35 millió forint értékben, nyugati gépeket vásárolt a vállalat és ennek a költségeit a kft-nek kell állni. A speciális kamatfeltételek és a forint árfolyamváltozásai miatt ez az egyre növekvő összeg óriási terhet jelent egy ilyen kis cégnek, ezért ebben az évben megemelt bérleti díjat fizetünk. Keményedtek ◦ feltételek A vezetés legnagyobb feladata az első időben az önálló pénzügyi gazdálkodás megteremtése volt. Egyre keményedtek a piaci feltételek. Érezhetően csökkent a vásárlóerő. Májustól fokozatosan visszamondták a második negyedévi szerződéseket. Nem vettek át 6 millió forint értékű bútort. Ha talpon akartak maradni, júniustól teljesen új gyártmányszerkezettel, új gondolkodásmóddal kellett elindulni. Diktált a piac A hagyományos szekrénysorok előállítását megszüntették. Új termékcsaládot indítottak, amit négy féle színváltozatban, többféle variációban lehet összeállítani. Egy pesti belsőépítész végzi a forma- tervezést. Rengeteg kisbútort dobtak a piacra: íróasztalt, előszobafalat, polcrendszereket, térelválasztókat. Ezeket lapra szerelt változatban kapja meg a vevő. • Eddig konyhabútort sem gyártottak. Most elemes kivitelben készítik és kívánság szerint állítják össze. A kárpitosgarnitúráknál már tavaly bővítették a választékot. Itt kisebb mértékű volt az átalakítás. Korábban nem gyártottak például franciaágyat és sarokgarnitúrát. A drága ülőgarnitúrák helyett olcsóbb kategóriájú kárpitos bútorokat készítenek. Megkezdték a közületi, egyedi bútorok előállítását: szállodák, panziók, iskolák berendezéseinek gyártását. — A piac beszűkülése miatt visszaálltunk egy műszakra — folytatja az igazgatónő. Két lépésben 19 százalékos létszámleépítést hajtottunk végre. Elsősorban a betanított munkásokat küldtük el és azokat a szakembereket tartottuk meg, akik a leggyorsabban alkalmazkodnak a váltáshoz. Jelenleg 130-an dolgoznak nálunk. — A termékszerkezet megújítása sehol sem zökkenő- mentes. Milyen nehézségekkel küzdenek? — A magyar gazdaságban semilyen elmozdulást nem látok. A termelés nagyon háttérbe szorult. Első helyen áll a kereskedelem és arra figyel mindenki. A kormány jó elhatározásai a gyakorlatban nem realizálódnak, Igen sok a gond az import területén. Borzasztó lassú az üzletkötés a külkereskedelmi vállalatoknál. Tavaly márciusban gépalkatrészeket rendeltünk a Techno- impexnél. Októberben kaptuk meg. Ebből 1 millió forintos termeléskiesés keletkezett és 500 ezer forintos többletköltség. Előfordult, hogy az egyik géphez 6 hónapig nem tudtak árajánlatot adni. Ezért külkereskedő céget váltottunk, most a Möbelcooppal dolgozunk. A másik gondunk, hogy a bankköri kapcsolatok lassúak. A bankok szinte ráülnek a pénzre. Gond van a hazai anyagbeszerzéssel is, főleg a fiókokat, speciális kellékeket készítő háttériparra gondolok. — Nemrég nyitották meg üzletházukat. Ez nyilván egy új marketingszemlélet része. Az üzletház előnye — A kereskedelmi partneri kapcsolataink is átalakulóban vannak. Korábban három nagykereskedelmi céggel dolgoztunk együtt. Minimális volt a kapcsolat a boltokkal és a megánszektorral. Az üzletház megnyitásával nagy előnyre tettünk szert: a vásárlókkal közvetlen kontaktusba kerültünk és egészen más információkat kapunk az igényeikről. A másik előnye: ide a vevő készpénzt hoz. A Kft megalakulása óta sok külföldi partner keresett meg bennünket. Mi is próbáltunk új kapcsolatokat teremteni. A hazai piac szűkülésével döntenünk kellett: egy termékkel, amit a legjobbnak tartunk, elindulunk. Jelenleg egy igényes kidolgozású, rusztikus sarokszekrényt gyártunk német exportra. Kárpitos termékre is tettünk ajánlatot egy német cégnek, várjuk a kedvező választ. Többfelé is próbálkozzunk. Az eredményhez hosszabb idő kell. S. Pap Gitta Magyar bankdiploma? Alapítvány brókerképzésre Megszületett a döntés: 2,8 millió forintos indulótőkével létrejön a Közép-európai Brókerképző és Értékpapírpiaci Ismeretterjesztő (KBÉl) Alapítvány. A részletekről Száz János, a szervezés oroszlánrészét vállaló Nemzetközi Bankárképző Központ oktatási igazgatója, a Tőzsdetanács tagja nyilatkozott: — Az Állami Értékpapír-felügyelet egymillió, a tőzsde 900, a Bankárképző Rt 500, a Brókerszövetség 300, az Alkuszszövetség pedig 100 ezer forintot fizet be. Ma az értékpapír-piaci ismeretek oktatásával nagyon sok kisebb-na- gyobb cég foglalkozik, természetesen igen eltérő színvonalon. Bennünk is fölmerült, hogy társaságként hozunk létre egy ilyen vállalkozást, de végül is az alapítványi forma mellett döntöttünk. Azok az intézmények ugyanis, amelyek hozzájárultak az indulótőkéhez, nem rövid távú haszonra törekednek. Megelégszünk azzal, ha a nyereségesebb üzletágak (például a klasszikus brókerképzés) eltartják a „népszerű-tudományos”, azaz a szélesebb körnek szóló oktatást. Emellett nagy előnye az ilyen típusú intézménynek, hogy koncentráltan tudja fogadni a pénzben vagy szakértelemben kifejeződő külföldi támogatást, s mivel a Bankárképzőnek ilyen irányban széles körű kapcsolatai vannak, célszerűnek látszik ezt kihasználni. Fő célunk az, hogy tevékenységünket kiterjesszük a környező országokra is, hiszen egy-egy neves külföldi szakember meghívása csakis akkor kifizetődő, ha (angol nyelvű) kurzusait sokan hallgatják. S az sem mellékes, hogy közösen munkálkodhatunk a tőkepiac fejlesztésén. — Az említett országokból számottevő fizetőképes kereslet várható? — Remélhetőleg; a résztvevők ugyanis számíthatnak külföldi pénzekre költségeik finanszírozásában, s az is szóba jöhet, hogy közösen szervezünk tanfolyamot. — Az alapítványnak az említett feladatok ellátása után fennmaradó pénzére ki pályázhat? — Elvileg bárki. Nemrégiben keresett meg bennünket egy középiskola, amelyik két; éves, hétvégenként folyó bankügynöki, értékpapír-ügynöki kurzust szeretne indítani tanulói számára. De akár egy szakfolyóirat is pályázhat... — A bankárképző számára az alapítványi teendők részbeni ellátása csak egyike a sok feladatnak. Hogyan alakult a cég első féléves működése? — Csaknem 1600 hallgatónk volt, s hetvenegy tanfolyamot szerveztünk, 12 ezer tanfolyami nappal. A résztvevők háromnegyede a hat nagy kereskedelmi bank dolgozói közül került ki; legtöbben a Nemzeti Banktól és a Kereskedelmi Banktól jöttek. A magas szintű oktatást a jövőben egy korszerű számítógépes hálózat segíti, amit éppen most építünk ki a Phare program keretében elnyert forrásból. Intézményünk egyébként válaszút előtt áll. Él kell döntenünk, milyen irányban haladjunk tovább: maradjanak-e a jelenlegi tanfolyamok, amelyeket eladhatunk a volt szocialista országokból érkező hallgatóknak — ami nyilván a legegyszerűbb és legkifizetődőbb megoldás — vagy térjünk át az emelt szintű oktatásra, hiszen a magyar banki középvezetők jó része alapkurzusokat már elvégzett. Áz is felmerült, hogy szükség lenne magyar bankdiplomára, amelyhez a tananyagot a Bankárképző alakítja ki. Ehhez természetesen az kell, hogy a bankvilág elismerje ennek az oklevélnek szükségességét és a képzés minőségét azáltal, hogy azt követelményként beépíti saját személyi értékelési rendszeGyávák lettek, akik nyertek? Ezernyi kis biznisz érdeke fogant meg mostanság a Balaton-parton. Mindegyik abban bízik, hogy ripsz-ropsz felcseperedik, hisz nem fenyegeti sem az abortusz, sem a törvény. A vállakozó méltányosnak tartaná, ha legalább száz méteres partszakaszt kapna az önkormányzattól eddigi érdemeiért. Rajta egyetlen, saját üzletsorral. Egyesek hiszik is, hogy a villatulajdonosok verejtékéből épült, és a vállakozók tartják fenn ezt a Balaton-parti dzsungelt. Kedvezni kell tehát nekik, nem helyi adót kérni tőlük — mondják. A bőbukszájú hölgyek és urak ötven decibel fölötti erővel harsogják igazságukat. Szórakozni, kikapcsolódni, duhajkodni jön a vendég a partra. Ha szólsz nekik, megkaphatod: akinek nem tetszik, költözzön el. A kiüti, széplaki stb. őslakos másként gondolja. Felettébb dühös. Főleg ha már eltakarja előle a napot a nyárfasor. Ha kell, egy szavazás kiírásához elég aláírással nyomatékosítja: az eddigi csend után tűrhetetlen a szomszéd „masszázs-szalon” zaja, mert tönkreteszi az este 10 után már alvó leánykák és ifjak erkölcsét. A házaktól 200 méterre levő zenebonaháztól meg nem nyughat se vendég se gazda. A nagykereskedő elégedett. Néha nyugtalan, de számára az az igazságos, ami van. Ott árusít, ahol akar. így kárpótolja magát. Mire véget ér a szezon, nagyra nő. Árnyékot vet a jövőre, amelyben már ő is tisztes, törvénytisztelő polgárként fogja kioktatni az élhetetleneket. Merthogy manapság a tisztességtelen gazdasági tevékenység kicsiben nem bűn. Az éppen beugrottak, a kihasználtak, akik az olcsó húsról is lemaradtak, fogyó türelemmel, mennek panaszkodni a helyi hivatalba. Csakhogy igazságuk erőtlen, satnya, a bizalmukkal égyütt fonnyad el a szezon szemete alatt. Mert ha a szemetelőre panaszkodnak, még jó helyen járnak, ha a hamisan mérőre,- akkor nem. A helyi adók kivetése miatt mindenki egységesen dühös. Meglehet, hogy egyedül ebben van nemzeti egység? Méghozzá tartós. Annál inkább el kéne mondani tízszer azt is, hogy ezeket nem a szegény vállalkozók és állampolgárok nyomorga- tására vetették ki. Jobb útra, jobb vízre, több szennyvízcsatornára kevés helyen futja belőlük. (Viszont ősztől eggyel biztos bővül a lehetőségek köre. Az önkormányzatoknak joguk lesz saját hatáskörben meg- szábni (emelni) a víz és csatornadíjakat. A törvény szerint már csak a piacé a felelősség, ha néhány élelmiszerbolt a privatizáció, vagy a megemelt bérleti díjak miatt átmenetileg bezár, majd a hatósági húsbolt, s más „haszontalanság” helyén jól jövedelmező üzlet nyílik.. Az önkormányzat megteheti, hogy oda se figyel. Törvényes, ha a beugrott fogyasztókat Kaposvárra küldik. Fel is vesznek ott fogadásukra tíz-egyné- hány embert. De kinek jó az, ha az egyszerű, és a lakosság, a vendég számára fontos dolog — a korábbi helyzettel szemben — helyben nem intézhető el? Ha némely helyen nemcsak a közrend pocsék, de időnként az együttműködés is elalszik a rendőrség és az önkormányzat között. Van egy hely Somogybán, ahol a pénteki iparcikkpiacon érvényt szerez a „megállni tilos” táblának a rendőr, míg a szombati autópiacon nem. Hosszú távon nem kifizetődő politika, ha annak van igaza, aki azt a legerőszakosabban bizonygatja. Ha a halott érdekvédelemre tovább lapátoljuk a földet. Némely önkormányzat senki igazságát, bizniszének jogosságát se akarja-meri-tudja kétségbe vonni. Mintha félne rendet tartani. Talán arra gondol, hogyha nem segíthet, ne is rontspn, mert még megharagszanak rá. így aztán gyorsabban terjed a parton a káosz, mint a vízben az angolnafrász. Persze, a zűröknek még sok fontos oka van. Néhány dolgot érdemes lenne megfontolni: pazarlás magára hagyni a boltot, a meglévő vagyont a szalmazsák alá dugni. Rajta ülve vitatni, hogy alkalmasak-e a döntések végrehajtására azok, akik sorsáról a szűzi tisztaságú önkormányzatok még nem döntöttek. Kevéske indok az, hogy a felsőbb hatalmak addig nem értek rá leverni az ön- kormányzati karámokat jelző cölöpöket. Veszélyesebb sumákolni, mint eldönteni például, hogy a település mely részén legyen szilen- cium és hol lehet éjjel-nappal dajdaj. Meg kéne mondani az izgága „Sz” úrnak itt, „Z” kisasszonynak ott, ha nincs igaza. Ma egyrészt fontos dolgokról késik a döntés fent és lent, másrészt megint belenyugszunk abba, hogy mások söpörjenek a portánkon. Pedig a világos beszéd és a tettek kínjait — a lehetőséget önmagunk igazgatására — akár anyagiak árán is illik vállalnia minden önkormányzatnak. Sem a túlérett döntések meghozatalával, sem a régi de érvényes és használható szabályok betartásával nincs mire várni. Cselekedni kellene, mert „itt lent” is lehet hely, ahol előbb elfogy a bizalom, mint a pénz. Honvári Tibor
