Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-28 / 228. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1991. szeptember 28., szombat PÁRTOK — PÓLUSOK Az SZDSZ-ben nincs „balratolódás” Dr. Páris András (SZDSZ): Az ellenzéki lét összetartozást követel — A polarizációt vizsgálva nehéz párhuzamot vonni a legerősebb kormánypárt és a legerősebb ellenzéki párt között. Azért is, mert az ellenzéki helyzet önmagában is nagyobb összetartást és egységet követel. Ez nem jelenti a viták hiányát, azt hogy ne lennének különböző vélemények. — A kérdés nem csupán a parlamenti frakcióra, hanem a párt egészére vonatkozott, melyben azért érzékelhetőek „áramlatok”... — Nekünk is tudnunk kell, hogy a tavalyi első szabad választások előtt létrejött pártképződmények, nem feltétlenül azt jelentették a választók számára, amit valójában képviseltek. Egyes pártokra mások aggattak jelzőket, más pártok önmagukat „címkézték”. Az, hogy valamelyik párt kereszténynek vagy liberálisnak hirdette magát, nem sokat jelentett. A programok között is nehéz volt eligazodni. Végül is a választói rétegek kialakulása és párthoz kötődése szükségszerűen nem lehetett végleges és stabil. Ez is oka a mostanában tapasztalható „pártváltásoknak”. Végül is ha valaki nem ért egyet egy párt programjával mindkét félnek előnyösebb a válás. — Mindaddig, amíg ez nem jelenti egy párt tömegbázisának jelentős csökkenését. Az SZDSZ-t az elmúlt hónapokban épp az a „bukósisakos" réteg hagyta el, amelyet azelőtt a radikális kommunistael- lenesség megnyilvánulásai vonzották. A jelenlegi higgadtabb politikai iránnyal ők nem tudtak mit kezdeni. — Ilyen markánsan ez nem jelenik meg. S fönntartom, hogy bár tömegpártjellegünket meg kívánjuk őrizni, jobb ha távoznak azok, akik a párt politikájával össze nem egyeztethető módon próbálnak politizálni. — Az SZDSZ-ben mostanában több szó esik a munkás és alkalmazotti érdekek képviseletéről. Ezt a kívülállók a szocdem irány előretöréseként értékelik. — E tömegek hathatós képviselete ma megoldatlan a parlamentben. Az MSZP egyelőre ül a maga karanténjében, s ez egy darabig így is marad. Lehetnek bármilyen szakszerű javaslataik, akármilyen szimpatikus módon képviselhetik irányvonalukat. Olyan keresztjük van, amit cipelniük kell. Az SZDSZ a liberális vállalkozáspolitika mellett nagyobb hangsúllyal próbál részt vállalni a parlamentben a munkás és alkalmazotti érdekek védelmében, ám ez a legkevésbé sem jelenti, hogy ezt szocdem szellemiséggel tenné. Mégkevésbé az SZDSZ „balratolódását”. Végül is igazi polarizáció nincs az SZDSZ-ben. Nálunk jól megfér a klasszikus szabadelvűség és a „középnek" mondott reálpolitizálás. Az előbbit például Tamás Gáspár Miklós, az utóbbit Pető Iván neve fémjelzi. Bíró Ferenc „A Magyar Honvédség nem lehet a politika kiszolgálója” PREININGER AMBRUS vezérőrnagy nyilatkozott a SOMOGYI HÍRLAPNAK A hét végén a magyar honvédeket ünnepeljük. Végre neve lett a napnak. Két évvel ezelőtt még azt mondtuk, hogy most van a fegyveres erők napja, aztán tavaly a pákozdi győzelemre emlékeztünk, majd valahol valakinek eszébe jutott, hogy ez apolitikus esemény lenne, mert 1848 szeptember 29-én Pákozdnál azt a Jelasics horvát bánt vertük le csapataival együtt, akit ma nemzeti hősként tisztelnek a szomszédaink, s egyre-másra állítják fel Horvátországban az eddig eldugott szobrait. Ez a hétvége végül a magyar honvédség napja lett. Tisztelgés katonáink előtt, akik egyre nehezebb körülmények között látják el feladataikat. A Magyar Honvédség második hadtestének parancsnokával, Preininger Ambrus vezérőrnaggyal egyebek között erről beszélgettünk. — Tábornok úr, a negyvennyolc évével a legfiatalabb tábornokok közé tartozik. Azonban jól ismeri a Magyar Honvédség helyzetét. — Nem én vagyok a legfiatalabb tábornok, viszont tényleg jól ismerem a hadseregben uralkodó állapotokat. Fiatal koromban kezdtem a katonai szolgálatot és végig jártam a ranglétrát. Mindenféle beosztásban szolgáltam. — Korábbi beszélgetéseinkből is kitűnik, hogy a gondokkal együtt reálisan látja a Magyar Honvédség helyzetét. Néhány nappal ezelőtt külföldi újságírókkal beszélgettünk, ők nem a legjobbakat mondták a Magyar Honvédségről. —Tény, hogy vannak gondjaink, de szakemberek állnak az alakulatok élén. Néhány nappal ezelőtt a miniszter úrral ugyanebben a szobában beszélgettünk. Én azt mondtam neki, büszke vagyok arra, hogy a második hadtest parancsnoka lehetek, de még büszkébb vagyok arra, hogy jól képzett dandárparancsnokaim vannak. — De vannak-e jól képzett sorkatonái? — Erről mindenképpen beszélni kell. Már csak azért is, Fotó; Király Béla mert a sajtó egy kicsit eltúlozta az eseményeket. Az elmúlt időszakban hatvan százalékkal csökkent a szabálysértések aránya. Mi volt ennek az oka? Nem biztos, hogy Somogyba a Nyírségből kell katonákat besorozni. Minél közelebb vannak a családjukhoz, minél többet foglalkoznak a gondjaikkal, annál kevesebb gondunk lesz. A kiképzési feladatokat végre kell hajtani. Ez alól nincsen mentség. — A tábornok is elmegy a sorkatonák közé? — Természetesen. Volt rá példa, hogy szemlét tartottunk, én elküldtem a tiszteket és a közvetlen parancsnokkal meglátogattam a katonákat és beszélgettem velük. A pedagógia sokáig huszadrangú kérdésként szerepelt a tisztek képzésében, és ennek a hátrányait egyre jobban érezzük. — Milyen a magyar tisztképzés? Milyen egzisztenciát jelent a katonai pálya? Van-e rangja az egyenruhának? — Ez összetett. A gépkocsizó lövész megtanulta a gépkocsilövészetet, a harckocsizó a harckocsizást. Egy tiszt azonban nem lehet szakbarbár. Mindenkinek fel kell ismernie, hogy intelligens emberek vonulnak be sorkatonának és ezekkel az emberekkel a mindennapi, ha kell a politikai hírekről is beszélgetni kell. Szégyen az, ha valaki nem tudja, hogy mikor volt a Rá- kóczi-szabadságharc, mikor volt a fegyverletétel Világosnál. Tanították a marxizmus-le- ninizmust, de a politikatudományt viszont nem. A kettő nem ugyanaz. Kétórás tantárgyakkal nem lehet fölkészíteni embereket. Én már láthattam az új tanterveket, amelyeket be fognak vezetni a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán. Az emberekkel foglalkozó tantárgyakat több száz órában tanítják majd. Mi a köztársaság alkotmányára tettük le az eskünket. Az alkotmányos törvényeket mindenképpen be fogjuk tartani és tartatni. Nagy Jenő Thomas Schreiber könyve Magyarországról A tekintélyes francia kiadóvállalat, a Le Monde kiadójánál jelent meg Thomas Schreiber ismert francia újságíró „Magyarország - a békés átmenet" című könyve. Az „Időszerű események” sorozatban közreadott 150 oldalas tanulmány átfogó képet és elemzést nyújt azokról a változásokról, amelyek Magyarországon mentek végbe, ismerteti a Kádár-korszakot és annak felbomlását, az új, demokratikus rendszer kialakulását, a politikai pártokat és vezetőiket, a magyar külpolitikát, a piacgazdaságra történő áttérés eredményeit és gondjait. FARMEREK FÖLÖTT ESERNYŐ VAN ” A szellemiséget is lehet importálni SOMOGYI SZAKEMBEREK IOWABAN Az Egyesült Államok-beli lowa állam farmerszövetségének küldöttsége júliusban járt hazánkban, hogy tapasztalatokat szerezve, és tapasztalatokat átadva, a magyar Agrárkamara kezdeményezésére segítse a gazdasági átalakulási folyamatokat. Akkor Hajdú-Bihar, Tolna és Somogy megyében jártak az amerikai farmerek, és ők ajánlották: a hitelesség kedvéért legyen módjuk a magyar szakembereknek is helyszíni tapasztalatokat szerezni. A tíz meghívottból augusztus második felében így utazott lo- waba három fiatal somogyi szakember. Az Agrárkamara somogyi irodájában találkoztunk a napokban. Dr. Exner Zoltán, a kamara megyei vezetője is most beszélgetett először az út után a három küldöttel: Poór Andrással, a bogiári kombinát szaktanácsadójával, Kovács Ernővel, Gölle polgármesterével, a szövetkezet háztáji ágazatvezetőjével és Kutas Csabával, a Bárdibükki Állami Gazdaság állattenyésztési igazgatójával. A beszélgetés tulajdonképpen egy kis múltidézéssel indult. A somogyi Agrárkamara — igencsak rövidke létezése óta — három országgal alakított ki eddig kapcsolatot. — A Franciaországgal való együttműködés valójában az agrárinformációs, piacszabályozási rendszer kiépítését segíti mind technikailag, mind anyagilag — mondta dr.Exner Zoltán. — Alsó-Ausztriával az információs és a tapasztalat- csere kapcsolat a jellemző, a harmadik pedig az iowai farmerszövetséggel való kapcsolat. — Találkoztak itt Magyarországon, beszélgettek, tájékozódtak. Milyen érdeklődéssel, várakozással utaztak oda? Kovács Ernő: — Akinek a sors ad egy ilyen lehetőséget, az, azt hiszem, csak boldog lehet. Szakmailag engem leginkább a termelés szervezése, szerkezete, polgármesterként pedig természetesen az élet- körülmények érdekeltek. Poór András: — Valójában az életkörülményekre voltam kiváncsi leginkább én is. lowa nem gyümölcstermelő övezet, ám a magamfajta szakembernek is adhat tanulságot. — És adott? — Eljutottam egy 15 hektáros almatermelőhöz. Nem olyan szinten műveli ezt a szakmát, mint teszik ezt itt általában nálunk. Viszont van hűtőháza, léfeldolgozója, boltja, — egyszóval a termeléstől a piacig, a háziasszonyig megteremtett mindent. Kutas Csaba: — A változások korát éljük itthon, és ezzel összefüggésben engem minden érdekelt. Persze úgy, hogy tudom: ott is és itt is megvannak az adottságok, hagyományok — és ezek nem hasonlíthatók! De valami szellemiséget, igényt, törekvést hozhatunk magunkkal. — Említene ezek közül valamit? — Számomra például nagyon lényeges volt, hogy mennyire közvetlen és élő a kapcsolat az egyetemek, az oktatási intézmények és a termelők között. Az állam minden megyéjében van embere ezeknek az intézeteknek, ahová bárki bemehet ügyes-bajos dolgával. Azt mondanom sem kell, hogy mindenki mindenkivel számítógéppel van összekötve. Az információ azonnal megy — és jön! Nálunk nagy gond a gyors, pontos információs kapcsolat hiánya. — A kamara ezen már munkálkodik. Persze egy kicsit az még „odébb” van, hogy egy göllei ember asztalán, lakásában is ott legyen a számítógép. Kovács Ernő: •*— De egy fajta cél lehet ez is! Mert ez a technika a napi gazdálkodásban is nélkülözhetetlen. A farmer nemcsak a napi szakmai gondjaira kaphat ezen keresztül választ, hanem óránként dönthet a piaci lehetőségekről. — Vagyis arról, hogy miként, hogyan, hol, mit adjon el? — Ott olyan nincs, hogy termelek, aztán majd meglátom, ki, hogy veszi meg. A farmerek fölött esernyő van! Az állam a stratégiai cikkek termelését szabályozza — lowaban ez elsősorban a szója, a kukorica, a sertéshús és a tej. A parlagon hagyott földekért hektáronként 230 dollárt fizet az állam, többet, mint a bérleti díj. A farmer a termésére köthet szerződést, de természetesen ezt száz százalékra nem teszi, mert még más, legalább négy értékesítési lehetősége van. — Csak bele kell nézni a számítógépbe, a tőzsdei árfolyamokba... Kovács Ernő:— Sok minden elgondolkodtatja az embert. Például a praktikum, a takarékosság. Nincsenek paloták, olajat zabáló szárítók. Azt már nem is említem, hogy az emberek jóval kevesebbet dolgoznak, mint nálunk , mégis kiegyensúlyozottabban, higgadtabban élnek. — Persze ehhez kell a technika, kell a tőke! — teszi hozzá Kutas Csaba. Tapasztalatokat szerezni jó és fontos. Akkor is, ha a hagyományok, az adottságok merőben mások. Egyfajta szellemi muníciót minden új ismeret ad, és változó viszonyok között erre különösen szükség van. Vörös Márta
