Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-26 / 226. szám
1991. szeptember 26., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 Árulkodó kéziratok Jellemhordozó betűképek A grafológus álma — Miben halt meg Semmelweis? Tollas István festőművész első önálló kiállítását nyitotta meg Pogány Gábor művészettörténész tegnap 17 órakor. Az amatőr alkotó impresszionista alkotásaiból álló tárlat otóber 25-ig látogatható Kaposváron, a Gyergyai Albert Középiskolai Kollégiumban. A. tehetség pódiumot követel Hangverseny a marcali zeneiskolában Muzsikáló esték címmel hangversenysorozatot szervezett a Marcali Állami Zeneiskola. A kisváros igényeinek megfelelően olyan kamarakoncerteket rendeznek a 80 személy befogadására alkalmas koncertteremben, amelyek szép élményt nyújthatnak a hallgatóságnak. Elsőként, kedden este, a zenei világnap alkalmából hallhatta a közönség a zeneiskola tanárainak hangversenyét. Ezt követően még három zenei esten vehetnek részt a marcaliak. — Petőfi Sándor, Madách, Széchenyi kézírását felkérésre vizsgáltam és vizsgálom. Petőfi Sándorról megállapítottam kézírása alapján azt, hogy az egyik térdkalácsa deformisos volt, amitől fantasztikusan erős kisebbségi komplesszussal küzdött. Ez nála úgy jelentkezett, hogy bohém, csapodár külsőt vett föl. Nagy valószínűséggel emelkedőn húzta is a lábát. Megnéztem Szendrey Júlia írását is a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Nagyon szép szerelmi házasság volt az övék, fantasztikusan illettek egymáshoz. Szendrey Júlia azonban nagyon féltékeny volt Petőfi Sándorra: nem ok nélkül. Ezt tudtuk. Ellenben nem tanultuk az iskolában, hogy Petrovics papa milyen agresszív volt. Ütlegelte Petőfi Sándor édesanyját, nagyon kegyetlen bánásmódban részesítette. Levélben nem, csak a sorok között olvastam ilyet. o Pécsen, az egyetem jogi karán — igaz, egyelőre csak speciális kollégiumként — grafológiát oktatnak. Az előadót, aki az iménti történeteket mesélte, dr. Lépőid Józsefnének hívják. Céltudatos, csöndes, derűs asszony. Hivatásos betűfejtő. Elnöke a Magyar írás- tanulmányi Társaság dél-dunántúli szervezetének. Azt állítja — a kéziratok vallatásából jutott erre a következtetésre —, hogy Az ember tragédiájának Éváját Madách három nőről mintázta. © Sokan összetévesztik és keverik az igazságügyi írásvizsgálattal a grafológiát, pedig nem azonos — mondja. — A grafológia: kézírás'alapján jellemrajz készítése. Tulajdonképpen agyírásnak kellene neveznünk, mert amikor írunk, mindent amit életünkben megértünk és átéltünk, valamint a pillanatnyi hangulatot, kivetítjük az agyból a papírra. Az írás semmi egyéb, mint kifejező mozgás, éppen úgy, mint a gesztikuláció, a járás, a mozdulat. A grafológus a mozgást figyeli s abban a ritmust, a hangulatot. Jellem- rajzkészítésnél — amikor egy írást nézek — nem szükséges tudni a nyelvet, amelyen írták: csak' a grafikai formát figyelem. Számtalan apró jelből kell kiolvasni a jellemrajzot. Az írásnak van alsó-, felső- és Vágó Iréntől, az Országos Közoktatási Kutatóintézet munkatársától kérdeztük: mi az oka annak, hogy valósággal elburjánoztak az oktatási kísérletek? — A magyarázat rendkívül kézenfekvő: az elmúlt években a kísérleti iskolák pénzhez juthattak az Országos Közoktatási Fejlesztési Alapból. Volt olyan iskola, amelyik ebből a pénzből vett krétát, ebből fedezte a pedagógusok továbbképzését, a konferenciák költségeit. Mások ezt a lehetőséget használták fel arra, hogy kibújjanak a szakfelügyelet szorításából, mert csak így tudtak — jó értelemközépzónája. A középzónát az a, e, o betűk helye jelenti. A vonalas papíron a középső sorban megjelenő betűk ezek. Ez az én-tudatra mutat rá, arra, hogy milyen az önmagához való viszonya, mennyire elégedett. A felsőzóna — ez van a középzóna felett — a szellemi értékekre mutat, ugyanide tartozik az ékezet is. Az alsózóna a nemi ösztönre és az anyagiasságra utal. Nem mindegy az sem, hogy valaki hogyan kezdi a betűjét, milyen nyomással írja. A grafológus ha írást kap, a következőket teszi: megnézi a múltat, ami mindig a lap bal oldalán van. Itt van a gyermekkor a felnőtté válásig. A jobb oldal a világra figyelésé: arról árulkodik, hogy mennyire aktív az írás tulajdonosa, milyen a befogadóképessége. Nagyon érdekes: a pillanatnyi hangulatról az írás közepe tudósít. Híres agykutatókkal 20-25 éve tartom a kapcsolatot: nem tudtak feleletet adni arra, hogy miért van ez így, pedig sok a grafológus közöttük. Aki nagy cirádával kezd, az öt mondatban mondja azt, amit egyben is lehet. Karnyi távolságból nézve különböző írásképek rajzolódnak ki. A füzéres vagy girlandos tulajdonosa nagyon kedves, közlékeny, szeretetre méltó típus, mindenki kedvence, mert könnyen köt kapcsolatot: szívélyes embertípus. A fordítottja, aki árkádokban ír, mindent lezár. Ennek a boltíves írásnak a tulajdonosa a titkolódzó, nehezen megközelíthető, kissé pesszimista alkat. A szöges vagy sarkos íráshoz az intrikus természet társul, de így írnak a fejlett bírálóérzékkel rendelkezők is, akik ázt sokat gyakorolják. És — vigyázni kell! — a neurotikus beteg is így ír. — Erről mesél az A'4-es lap, ha teleírják. Mit mond a grafológusnak egy aláírás? — Egy aláírásban dióhéjban benne van az ember jelleme: legintimebb, legközvetlenebb viszonyban önmagunkkal, azon belül a nevünkkel állunk. — A grafológia tehát elfogadott tudomány? — Most már igen. Van vezérigazgató, aki középvezetőket vagy vezetőket nem is vesz fel a grafológus véleménye nélkül, mert annyira igaznak tartja. Egy férfiről, akinek az írását vizsgáltam, azt írtam: alkoholos befolyásoltság alatt írta a levelet, de antialkoholista. Kiderült, hogy valóban nem szokott inni. A pályázatát egy nőnapkor írta meg, amikor három pohárral ivott, s az neki ben véve — a helyi igényekhez igazodóan működni. Ezeknek az iskoláknak csupán fedőnév volt a kísérlet. És persze voltak igazi kísérletező műhelyek is, ahol valódi próbálkozások kezdődtek. — Ezek egy része felülről indított kísérlet volt? — Természetesen. Ilyen volt a Zsolnai-program is vagy mondjuk a külföldről átvett Waldorf-módszer. Nem volnánk azonban igazságosak, ha nem említenénk meg: nagyon sok iskolában a tanárok, már megártott. Az írásban nemcsak a személyiségtípus jelenik meg, hanem az egészségi állapot is... Jó lenne, ha felhívhatnánk a figyelmet arra, hogy a rizikófaktorok közül ki- ' nek mit kell kerülni, milyen genetikai hajlama van egy betegségre. Sajnos, nem tehetjük meg ezt, mert ninc^ elég grafológus. Nyugaton a grafológus a személyzetis mellett dolgozik, és munkáját segédeszközként használják: véleménye, megállapítása adalék az ember megismerésére. 0 — Ön hogyan lett grafológus? — 1951-ben hazánkban megszűnt a Magyar írásta- nulmányi Társaság. Az akkori alelnök Románné Goldzicker Klára az angol nyelvtudásával az Egyesült Államokba emigrált, és ott 1967-ig — haláláig — tanszékvezető professzora volt egy egyetemnek. A grafológiát nálunk a szociológiával és a pszichológiával együtt száműzték. 1951-ben azt vették fel első számú vezetőnek, aki a párt iránt hűséges volt. Ennek megállapításához miért kellett volna grafológus? Azért, hogy esetleg megmondja: közepes képességű az illető? 1988-ban alakult újjá a Magyar írástanulmányi Társaság, és egyesület formájában működik. Huszonnyolc évvel ezelőtt hallottam Rá- kosné Ács Kláráról, a pszi- cho-grafológusról. Nem akartam elhinni, hogy ő megállapította Semmelweis Ignácról, hogy nem elméjének elboru- lása okozta a halálát, hanem vérmérgezés. Exhumálták, és megállapították, hogy valóban így volt: utolsó kézírását adták a grafológusnak, és még azt is megmondta, hogy a középső ujjpercén egy sérülés történt. Ezen a közlésen annyira felindultam, hogy elhatároztam: nekem ezt meg kell tanulnom. Elkezdtem bújni a könyvtárakat: 8-10 évig jellemrajzot sem adtam ki, csak tanultam. Utána elkezdtem orvosokkal dolgozni, például egy szürke- hályog-beteg írását kértem. Legalább háromszáz írását kellett megnézni, amire rájöttem az azonosságokra. Utána azt mondhattam: bárki ír nekem, aki szürkehályog betegségben szenved, megállapítom, hogy mi a baja. Most ha belekever az orvos az írások közé más szembetegségben szenvedő betegtől származót is, kiemelem, hogy melyik a szürkehályogos beteg. Nagyon boncolgató, elemző munka ez, sok kitartást igéaz igazgatók saját kezdeményezéseiket vezették be, amelyek azonban többnyire csak egy-egy részletében újították meg az oktatási menetet. A legtöbb gondot azonban mégis ez okozta: másik iskolában, felsőbb osztályokban könnyen lyukat támadtak az ilyen kísérletek, már óvodás kortól kezdik „építeni” a gyermekeket, s egészen a középiskoláig kísérik a fejlődésüket. De sajnos számtalan olyan középiskolai kísérletnek is tanúi lehetünk, amelyek az én nyel. Nekem úgy telt el az életem, hogy nem éltem, csak a könyvtárakat bújtam. Nem árulok el titkot, de külföldön még nem jártam. A szabadságomat eddig mindig könyvek mellett töltöttem. Húsz évvel ezelőtt részletre vásároltam könyvet 25 ezer forintért. Az életemet áldoztam a grafológiára. Ma én is pszicho-grafológus vagyok. Van egy kislányom: őt is beoltottam ezzel a tudománnyal: pedagógusként alkalmazza, és bizony nagyon jó, hogy a gyerekeket tudja figyelni. — Hányféle betegséget lehet diagnosztizálni az írás alapján? — A rákos betegségtől az érrendszeri betegségig sok mindent. A vérnyomást, a szembetegségeket. — Van-e gyakorlati haszna ennek a gyógyítás szempontjából? — Három professzorral állok állandó kapcsolatban. Előfordul, hogy amikor már nem tudnak lépni, bedobják a levelesládámba a beteg írását: mondjam meg, hogy mi az illető betegsége? — Sarlatánságnak tetszik ez az orvosok között? — Akik kérdezik tőlem, azok nem tartják annak, inkább a közvélemény. De egyre többen nem annak tartják. Az, hogy az egyetemre bekerültem, már rangot ad. 160-an hallgatnak most is, tavaly is ennyien voltak. — Mit profitál ebből egy jogász? — Ha lát egy írást, akkor meg tudja mondani, hogy az illető agresszív, durva, kötekedő vagy a légynek sem árt. A rendőrség is nagy hasznát vehetné. Ha valaki késsel agyonszúr valakit, és a kihallgató tiszt leíratná vele, hogy balta, kés stb., mindegyik szót folyamatosan, de a kést apró, szaggatott betűvel írná. A társaságnak 450 tagja van DéLDunántúlon: 449 szimpatizáns és egy grafológus. — Magánmegrendelője is van? — Van adószámom, de nincs képem pénzt kérni. Beleszerettem a betűkbe... Kercza Imre Pécsen az Akadémia székházában ma kezdődik az első magyar grafológiai konferencia. Szervezője a Magyar írástanulmányi Társaság dél-dunántúli szervezete és a pécsi egyetem állam- és jogtudományi karának polgári jogi tanszéke. A téma: a grafológia a gazdaság szolgálatában. szememben igen kétes értékűek. Az iskolaszerkezetet átalakító kísérletek tulajdonképpen Glatz úr idejében kezdődtek, akkor melegítették fel a nyolcosztályos gimnázium ötletét. Azóta is folytatódnak a próbálkozások, ma már van 6+6-os, 8+1-es, 10+2-es iskola is. Ezek most még abban a helyzetben vannak, hogy mindent megígérhetnek, de még semmiért sem vonhatók felelősségre: nincs visszajelzés a munkájukról, tanítványaik még nem kerültek ki az életbe. A jelenlegi helyzetben amúgyis jó, ha kitolódik a képzési idő. Péhl Gabriella — Szeretnénk, ha a zeneiskola nemcsak oktató, hanem szórakoztató intézményként is részt venne a város kulturális életében — mondta a hangverseny előtt dr. Völgyi Zoltánná igazgató. A szándék nemes és az első találkozó — bár szerény közönséget vonzott — őt igyekezett bizonyítani. A zeneiskola fiatal, tehetséges művésztanárainak bemutatkozása a kívülállóknak is élményt szerzett. Mert ki go- dolná, hogy egy somogyi városka — mely különösebb zenei tradícióval nem rendelkezik — ilyen magasan képzett oktatókat tudhat magáénak? A Pécsi Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Zenetanárképző Intézetének hallgatói művészi vénájukat csillantották meg ezen az estén. A barokk, a bécsi klasszikusok és a romantika egy-egy jeles képviselőjének szóló, valamint kamaraművei csendültek fel. Bach, Beethoven, Brahms, Liszt, Bartók és Rahmanyinov zenéje bármely hangversenypódium repertoárjában megállta volna a helyét. Talán kissé tömény és sok is volt ez a zenei élmény. Már csak azért is, mert az alkalmi koncertterem szűkössége nem tudott megfelelő teret adni a tehetséges fiatal zongorista, Szabadfi Mónika játékának. A pécsi Bánky József művésztanár metódusán nevelkedett zongorista kiváló technikával, zenei intelligenciával és mély érzelmi azonosulással szólaltatta meg Bach, Beethoven és Liszt egy-egy művét. A hagyományos előadásokhoz szokott hallgatónak azonban feltűnt a zongorista egyéni felfogásmódja, játékstílusa. Már Bach a-moll preludium és fugája, majd később Beethoven e-moll szonátájának interpretációja is megdöbbentő reakciókat váltott ki az érzékeny hallgatóságban. A szélsőséges és erőteljes érzelmi kitörések, a szinte sokkoló akkordok felkorbácsolták az érzelmeket. Liszt Obermann völgye című művének tolmácsolásában csodálatos harmóniába olvadt a zongorista sajátos előadói stílusa a darab erényeivel. Liszt művét, ilyen interpretációban, női előadótól még nem hallottam. Szabadfi Mónika ígéretes tehetség, nemcsak az oktatásban, de a hangversenypódiumon is. Az est másik szólistája, Baranyai Gyula (hegedű) volt. Bartók Román népi táncok című művét Thomas Benke (zongora) kíséretében adta elő. A „bartóki" világ feszessége és visszafogottsága tiszta hangzással szólalt meg előadásában. Ugyancsak őt és Machlik Mariót (gordonka), valamint Thomas Benkét hallhattuk még az estén. Kamarajátékuk Brahms e-moll szonátájában kissé fakóbbra sikeredett. A két hangszer szólistája nehezen találta meg azt az egyensúlyt, mely teret enged az önálló produktumnak és ugyanakkor nem csorbítja az összjáték harmóniáját sem. Brahms műve kissé színtelenné, egyhangúvá vált előadásukban. A gordonka puha, bársonyos hangzása azonban már e darab tolmácsolásakor is erényként tűnt ki, majd Rahmanyinov Elégikus triójában sikerült megvalósítani a három hangszer együttes, szép megszólalását. A marcali zeneiskola hangversenyét kevesen hallgatták végig, ám akik jelen voltak, azzal a kellemes érzéssel távozhattak a koncertteremből, hogy a fiatal oktatók nemcsak tanárok, hanem művészek is. Csak meg kell adni számukra a pódiumjáték lehetőségét. Várnai Ágnes Mindent ígérő iskolák
