Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-24 / 224. szám

1991. szeptember 24., kedd SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 5 AZ OTKA TÁMOGATÁSÁVAL Hálóval nappali pillangók után Szegélyes csíkbogár Mindennapos testnevelés az iskolákban Mozdult a mozgás ügye Somogy természeti értékei­nek kutatására négy éven át évi 213 ezer forintos támoga­tást ad az Országos Tudomá­nyos Kutatási Alap. Ábrahám Leventével, a megyei mú­zeum természettudományi osztályának vezetőjével arról beszélgettünk, milyen vizsgá­latokra fordítják a pályázaton nyert összeget. — Szeretnénk Somogybán föltérképezni a jelenleg ismert és még ismeretlen botanikai, zoológiái, elsősorban rovar­tani értékeket — mondta Áb­rahám Levente. —: Mi indo­kolja ezt? A megye területén olyan országosan is figye­lemre méltó természeti kin­csek vannak, amelyeket bűn lenne veszni hagyni. Elsősor­ban a barcsi tájvédelmi kör­zetre, a Baláta-tóra, a Kis-Ba- latonra, a Zselicre gondolok, de előzetes vizsgálódásaink alapján értékesnek tetszik a Látrány körüli homokhátvidék, Gamma bagolylepke a Dráva völgye, Őrtilos, Gyé­kényes környéke és a Lonkoci erdő. Az anyagi támogatást a te­repmunkák finanszírozására, illetve technikai eszközök be­szerzésére, dokumentációra, a számítógépes adatbázis to­vábbi építésére használjuk fel. A terepen évenként 30-30 na­pot szeretnénk tölteni. — Milyen botanikai és zoo­lógiái kutatásokat végeznek? — Ritka és védett növényfa­jok állományfelmérését, a fa­jok előfordulási helyeinek fel­kutatását tervezzük. Megbe­csüljük az állomány nagysá­gát, s leírjuk az élőhelyeket is. Egyedül a barcsi tájvédelmi körzetben található például a királyharaszt, s abból is csak egyetlen tő van. Zoológiái témában elkezd­jük a gerinctelen fauna feltá­rását. Belső-Somogyban fel­mérjük a nappali lepkék popu­lációját. Ritka és védett fajok esetében rögzítjük az egyes társulásokhoz való kötődésü­ket, és vizsgáljuk a recésszár- nyúak előfordulását a külön­böző növényszintekben is. — Mit remélnek a vizsgála­toktól? — Abban bízunk, hogy a megye több pontján botanikai és rovartani szempontból vi­szonylag jól meg tudjuk hatá­rozni az ottani természeti ér­tékeket. Elkészítjük a csoko- nyavisontai fás legelő, vala­mint a barcsi tájvédelmi körzet vegetációtérképét, és értékes területek védelmére teszünk javaslatot a természetvédelmi hatóságoknál. Természetesen a kutatással párhuzamosan publikálni is szeretnénk ered­ményeinket. — A négyéves időtartam minden bizonnyal nem jelenti a vizsgálódások végét. — Nem. Ezt a tevékenysé­get sohasem lehet abba­hagyni. Kolléganőmmel, Ju­hász Magdolna botanikussal kutatunk Somogybán. Keve­sen vagyunk erre a feladatra, nemcsak a megyében, az or­szágban is. Az ember termé­szeti környezete egyre üte­mesebben pusztul. Napról napra tűnnek el az élőhelyek, a természetes életközössé­gek, és vesznek el örökre az általuk hordozott információk. Ábrahám Levente el­mondta, hogy Somogy élővi­lágát bemutató kiállítást ter­veznek. A forgatókönyv, a több milliós költségvetés már elkészült. Ha a megye támo­gatja e remek ötletet, az osz­tályvezető ígérete szerint két év alatt végezhetnének a munkával, s a múzeum, a me­gye új kiállítással gazda­godna. Lörincz Sándor Nemrég még kísértett a rémkép: gyerekeink ülnek, csak ülnek az iskolapadban, s dagad a fejük a sok okítástól. Ha megmozdulnak, rájuk szól a nevelő, holott természet adta igényük a mozgás. So­káig valahogy mégis elmaradt, nem volt fontos. A játék túl komolytalan volt „poroszutas” iskolarendsze­rünkhöz. Az országos testne­velői kongresszuson András- falvy Bertalan miniszter fölszó­lította az iskolákat: ahol tehe­tik vezessék be a mindenna­pos testnevelést. Kaposvár legtöbb általános iskolájában igyekeznek is eleget tenni en­nek, s ha nem is megy máról holnapra, érzékelhető a javu­lás, érezhetően megmozdult valami. A Bartók Béla Általános Is­kolában már régóta foglalkoz­nak a mindennapos testneve­lés gondolatával. Dénes Já- nosné igazgató elmondta, hogy az egész alsó tagozatra még nem sikerült kiterjeszte­niük. — A délelőttbe nem fér, délután a napköziben van ugyan egy óra játékra, de sok gyereknek ekkor már különó­rára, zene-, nyelvórára, jobb esetben edzésre kell mennie. Valóban túl vannak terhelve, be vannak táblázva reggeltől este 5-ig—6-ig. Tavaly óta le­galább a tagozatos osztályuk­nak biztosítani tudják a min-' dennapos testnevelés órákat, s a többinek is a rendszeres úszásoktatást. Ezenkívül „Bar- tók-olimpiákat” rendeznek, s népszerű diáksportkörük is. — A Berzsenyi iskolában minden osztály testnevelés óráinak számát tagozatos szintre növeltük. így két-há- rom órával többet mozognak gyerekeink, mint amit előír a tanterv — így Sziklai Béla a igazgató. — A testnevelés-ta­gozatosoknál pedig minden nap van testnevelés óra. Ta­nulóink még tömegsportra és diáksportkörbe is járhatnak. Ennél többet egyelőre nem tehetünk, mivel csak az órake­ret átrendezésével lehetne az óraszámot tovább növelni. Ezt mi nem tehetjük meg, csak a minisztérium. Másrészt a tár­gyi föltételek sem elegendőek, s több szakemberre lenne szükség. A Honvéd Utcai Általános Iskola is megemelte a testne­velési óraszámokat. Gundy Richárdné igazgató elmondta, ötödikben-hatodikban beépí­tették a tömegsportot az óra­rendbe, így heti három óra a tesnevelés. Több, mint a tan­terv előírása. Alsóban úgy próbálják ki­elégíteni a mozgásigényt: amelyik napon nincs testneve­lés, akkor délután tömegsport, diksportköri foglalkozás van. Ezek szinte teljes létszámúak. Hasonló a helyzet az Anna is­kolában is. Hetente csak há­rom tornaóra lehet, s minden nap van tömegsport. Idejét igyekeztek az órarendhez iga­zítani, a gyerekek a napközi­ből tanulás után mehetnek át mozogni. N. L. Maha-mantra Kaposváron is vibrált Rendhagyó irodalomóra Fodor András Kaposvárra látogatott tegnap. A somogyi származású többszörös Jó­zsef Attila—díjas író, költő, mű­fordító a közgazdasági szak- középiskola tanulóinak tartott rendhagyó irodalomórát. Fotótárlat a Latincában Balogh László gyűjtemé­nyes fotótárlata fogadja az ér­deklődőket Kaposváron a La- tinca művelődési központ színházi előterében. A Somo­gyi Fotóklub alkotójának kiállí­tását Pap János, a központ igazgatója nyitotta meg teg­nap. Balogh László képeit ok­tóber 20-ig láthatja a fotóked­velő közönség. Tollas István képei Festőművész vendége lesz a Gyergyai Albert Középisko­lai Kollégiumnak. Szerdán 17 órakor Pogány Gábor művé­szettörténész ajánlja az érdek­lődők figyelmébe Tollas István alkotásait. A képek október végéig láthatók a kaposvári kollégiumban. Zengőék Linzben Duna-parti majálison vett részt Linzben a Zengő együt­tes. A népzenészek új lemez­anyagukból adtak ízelítőt a publikumnak. Több számra — amelyben somogyi feldolgo­zás is volt — Merczel István, a Somogy Táncegyüttes tánc- karvezetője táncolt. Hare Krishna! „Örök lelki lényekként szerves részei vagyunk a Legfelsőbb Léleknek, akit a Védák Krisnaként ismernek. Eredeti helyzetünkben örökké Krisnával voltunk. Szabad akaratunkat helyte­lenül használva azonban fel­lázadtunk az Úr szolgálata ellen, hogy megkíséreljük Tőle függetlenül használni az anyagi világot” — olvas­hattuk a Hare Krishna fesz­tivál programfüzetében. Tizennégy hazai város — köztük Kaposvár — polgárai, vallási, ideológiai hovatarto­zástól függetlenül lehettek, le­hetnek részesei egy nem min­dennapi élménynek, a Hare Krishna fesztiválnak. A Magyarországi Krishna- tudatú Hívők Közössége az­zal a céllal rendezte ezt, hogy megismertessék a nyitott em­bereket India eredeti lelki kul­túrájával. „Bárhol vagyunk, bármit teszünk, úgy kell csele­kednünk, hogy megtisztítsuk vele tudatunkat. ” Még a földön is ültek. Mi­több, legalább annyian onnét nyitották meg lelkűket a Kilián György Művelődési Központ nagytermében, mint ahányan székeken ülve tették ugyan­ezt. Merthogy — túlzás nélkül — óriási érdeklődés övezte a fesztivál negyedik — kapos­vári — állomását. Krishna Caitanya das, szí­nesbőrű londoni Krishna- szerzetes köszöntötte a me­gyeszékhely polgárait — La- banga das'(debreceni szerze­tes) tolmácsolásában —, kü­lön üdvözölve Szabados Péter kaposvári polgármestert. Bha- jan — ének. Autentikus hang- zásvilágú meditációs zenével „lopakodott a terembe” a keleti kultúra, mely „megtisztítja és felemeli a lelket.” Majd Bha- ratnatyam•— India tánca kö­vetkezett, melyet dél-indiai vi­seletbe öltözött szólótáncos adott elő. Mozdulataival, ár­nyalt mimikájával és gesztusa­ival Úr Krisnát dicsőítette. Az európai esztétikától gyökere­sen különböző— az általunk megszokott színházkultúrától messzeeső — előadás volt, a Dráma, Valmiki: Ramayana című műve. Az Úr Ráma, az Úr Krishna inkarnációja kedv­teléseinek történetét mesélte el az Angliából érkezett Bhak- tivedanta Színjátszócsoport előadása. Arati — szertartás tett koronát az első felvo­násra. A szünet vegetáriánus ételkóstolója után pantomim előadás, Az utazó rémálma volt a folytatás. Karma és lé­lekvándorlás címmel tartott rendkívül érdekes előadást a Hare Krishna Világszervezet egyik vezetője, a magyar származású Sivarama Swami. „Minden test ad egy lehetősé­get. Az állatok ezzel a lehető­séggel élve csak esznek, ve­rekednek, alszanak és szapo­rodnak. Mostani kultúránkban mi sem teszünk mást... Ere­deti otthonunk Istennel volt, Krishnával, oda kell visszata­lálnunk.” Végezetül — örök életre- szóló élményt nyújtva — meg­szólalt a Hare Krishna mantra. Beathangszerekkel, mégis hi­telesen — hosszan, belevé­sődve a zsigerekbe. Hare Krishna Hare Krishna Krishna Krishna Hare Hare Hare Rama Hare Rama Rama Rama Hare Hare. Balassa Tamás Sivarama Swami — Isten szolgája Kevesen tudják, hogy a Hare Krishna-világszervezet egyik vezetője, Sivarama Swami úr magyar szárma­zású. Lelki tanítómester és sannyasi, ami annyit tesz, az élet lemondott rend­jéhez tartozó. Nincs tulajdona, egy lakó­kocsiban él. Tiszta tekintete hosszasan, nyugodtan figyel, miközben az érdeklő­désemet magyarázom. — Milyen út vezette el Önt a Krishna-tudathoz? — Egyetemista koromban olyan szakmát szerettem volna, ahol boldog lehetek. Majd azt tapasztaltam, hogy sem a szüleim, sem a legtöbb ember nem boldog. Sok pénzük, házuk volt, de boldogok nem voltak. Ekkor kezdtem ke­resni a boldogsághoz vezető utat. Ami­kor ezt megtaláltam megváltozott az éle­tem gyakorlata, és persze a célja is. Ez a cél szeretni Istent. Fontos, hogy meg­értsék az emberek: az anyagi test csak illúzió. Igazából mi nem vagyunk anyagi test, mi lélek vagyunk. — Nem volt nehéz elszakadni a csa­ládtól, barátoktól? — Szülőktől, barátoktól nem kell el­szakadni. Igazi szülők és barátok szá­mára nem lehet nagyobb boldogság, mint a gyermekük, barátjuk boldogsága. — A „fesztivál" nem méltatlan a Krisna-tudathoz ? — Nem, mert a lelki élet is egy feszti­vál. Hamis gondolat, hogy Isten egy öregember, aki ül egy felhőn és unja magát. Igazából a lelki élet mindig él­vezhető. — Ön egy lakókocsiban él. — Angliában és Magyarországon igen, Indiában nem. Egyébként hárman lakunk benne. — Mit mond Önnek ez a név: Létai Péter? — Semmit. Használom, mert kell használnom. De én Sivarami Swami va­gyok, ami azt jelenti Isten szolgája. B.T.

Next

/
Thumbnails
Contents