Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-21 / 222. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — KÖZELKÉPEK 1991. szeptember 21., szombat A háború és a béke olyan, mint az ár és az apály. Boldogok azok, akik biztos helyről, égig érő gátak túloldaláról szemlélik ezt — mondta egy bölcs heresznyei öregember. Arról szól ez a riport, hogy a magyar határ somogyi szakasza mennyire jelent biztos gátat az ott élőknek. o — Mindenkit a Jugoszláviá- oan dúló háború foglalkoztat, de bízunk abban, hogy ez helyi „ügy" marad. Szentgyörgyi Attiláné, a berzencei Szivárvány vendéglő tulajdonosa még hozzátette: — Hétfőn a szomszédos Zsdáláról fiatalemberek voltak itt és elmondták; a határmenti karola lőszerraktárát a menekülő szerb katonák felrobbantották, majd Somogyudvar- helynél a magyar felségterületre szöktek át. © Egy lépésre a háborútól Az emberek félnek, a háború egyre közelebb „merészkedik” a határhoz. Félelmetes hangjaival pillanatra sem engedi feledtetni az értelmetlen öldöklést. Tóth László so- mogyudvarhelyi polgármester szerint egészen hétfő estig nyugalom volt, ám akkor „történt valami”; állítólag a kotrónál jöttek át a szerb katonák. A somogyudvarhelyi határincidenssel kapcsolatban itt a határ mentén semmiféle hivatalos megerősítést, vagy cáfolatot nem kaptunk. Krisán Attila ezredes, a határőrség helyettes szóvivője kérdésünkre azt mondta: — Somogyudvarhelyen semmi nem történt. — Semmi? — Ahol történt valami, az Berzence volt. Negyvennégy jugoszláv katona valóban átjött Magyarországra, ám fegyvertelenül és védelmet kérve. Menekülttáborokba irányítottuk őket. Elszorult a torkunk, amikor a falu végénél lefelé ívelő horhos, kavicsos úthoz értünk. A helybeliek ezt hívják kotrónak. Néhány órával ezelőtt itt szerb katonák jártak. Félelmeinket meghazudtolva készült pecá- záshoz a határszéli tavacskához három nagyatádi horgász. — Nem hallottak a tegnap esti jugoszláviai lövöldözésről? Alig száz méterre innen történt, és katonák is szöktek át hozzánk. — Nem félünk mi kérem, vagyunk itt néhányan horgászok — válaszolta könnyed eleganciával egyikük, majd lesétált a partra. Távolabb békésen legelésző tehéncsorda. Két vigyá- zója felénk közeledik. Azt mondták nemcsak hallottak az előző napi eseményről, hanem látták is a lángoló laktanyát. — Keszerice vagyok. Ke- szerice Ferenc — mondja egyikük. — Mi történt tegnap? — Arra füstölt a karola — mutatott a közeli erdő irányába. — Állítólag a katonák az összes lőszert felrobbantották. De ma reggel nyolckor is tizenegy rövid sorozatot számoltunk. Somogyudvarhelyen néhány éve szüntették meg a határőr őrsöt. A volt őrs közvetlen tőszomszédságában lakik egy idős asszony, aki leplezetlen szabadszájúsággal " mondta el véleményét. Nem a bizalom bírta szóra — hiszen nem ismert minket — hanem a kétségbeesés: a már egyszer saját bőrén megtapasztalt háborútól való félelem nyitotta meg száját. — Megbolondult ez a mafla nép, hogy szomszédok ölik egymást. Hogy ölik az ember gyerekét?! Csak ide át ne gyüjjenek! Attól félünk, hogy a magyarokat is belerántják a háborúba. Hát nekünk nem köll a háború! Elég nekünk az Isten igéje. Ahogy riportalanyaink többsége, ő sem adta nevét gondolataihoz. Azt hogy miért, nem sikerült megtudnunk... © A határon túl ropognak a fegyverek, Bolhón azonban a vasárnapi bérmálásra készül„Reggel nyolckor is tizenegy rövid sorozatot számoltunk” Emberéletben is okozhatott volna kárt sziről fél a háborútól: saját bő„Mi lesz velünk? nek. Megújult a faluvégi feszület Mária néni és Mihály bácsi kezei nyomán. — Félünk, naponta halljuk az ágyulövéseket. Érthetetlen számunkra, hogy miért kell bántani ezeket a szerencsétlen horvátokat? Mi lesz velünk? — kesergett az idős házaspár, majd amikor a nevüket szerettük volna megtudni, a férfi azt mondta: — írják csak azt, hogy Bolhón is jártak... o Barcs már nemcsak meszrén érzi is azt. tgy hete vasárnap fél hattól kilenc óra húszig horvát gárdisták ostromoltak és foglaltak el a Dráva túloldalán egy karolát. Következésképpen a barcsiak passzív részesei voltak a háborúnak. — Ancsa a kertben pucolta a répát, amikor elsüvített mellette egy repesz, még a becsapódást is hallotta — mesélte Vitrovecz Jánosné. Megmutatta a repesztől vasárnap megrongálódott háztetőt is. Hasonló „élményeikről” meséltek Zsírosék a Bimbó utcában: — A fiaim éppen kint voltak az udvarban, amikor a lövöldözés kezdődött — emlékezem vissza az asszony. — Azt kiabálták nekem, hogy ne menjek ki. Ők pedig hasra vágták magukat. Csak úgy süvítettek a golyók a diófa lombját tépázva. A vasárnapi összecsapás leglátványosabb — egyben az egyetlen bejelentett és kivizsgált — nyoma a benzinkút melletti ház ablakán keletkezett: a remélhetően eltévedt golyó átütötte a dupla üveget, Hát nekünk nem köll a háború! majd tizenöt centiméterre az ablaktól földet ért. Svégel László főhadnagy, a barcsi rendőrkapitányság bűnügyi osztályvezetője szerint, a Jugoszlávia felől kilőtt lövedék leszálló ágban volt ugyan, de elképzelhető, hogy emberéletben is okozhatott volna kárt. Nem okozott. De így lesz-e mindig? — Amíg az ember ezt meg nem tapasztalja, nem is tudja elképzelni — mondta határozottan Király László, aki a Pili- cán, Barcs Dráva-partí városrészében lakik. Arról a helyről a karola elfoglalása „egyenes adásban” volt látható. — Iszonyú érzés munkált bennünk, nem tudtunk másra gondolni, mint arra, hogy: „de jó lenne a házat odébb vinni!” Erre természetesen itt sem volt lehetőség. Ahol az otthon és a család van, ott kell együtt élni a félelemmel.Miként ahogy a — valós-valótlan — hírekkel is. Ily módon kapott szárnyra a Dráva aláaknázá- sának híre. . — Mi igaz abból, hogy tűzszerészek vizsgálták át a hidat robbanóanyagot keresve? — kérdeztük Tóth László őrnagyot, a barcsi határátkelő parancsnokát. — Csak a forgalomról nyilatkozhatok, arról, hogy kicsi vagy nagy. Minden egyéb a szóvivő dolga. Azért van. Sülé Ferenc százados, a barcsi vámhivatal parancsnokhelyettese: — A híd aláaknázásával kapcsolatban jugoszláv társ szervek nem kerestek meg bennünket. Amit tudok, azt csak magánemberként hallottam, mint ahogy a tűzszerészek vizsgálatáról is. — Tehát nem vizsgálták a hidat tűzszerészek? — Én nem nyilatkozhatok, de a híd biztonsága meg van oldva — fűzte hozzá Tóth László. — Őrizve van. Sasvári István százados, a barcsi rendőrkapitányság köz- rendvédelmi osztályvezetője: — A karola szerb parancsnoka értesítette a magyar társszerveket, hogy a híd Jugoszláviához tartozó része alatt a horvát gárdisták 300 kilogramm trotilt találtak. Ezt követően négy budapesti tűzszerész átvizsgálta a hozzánk tartozó szakaszt. Nem találtak semmit. H át ennyire biztos az a bizonyos gát, amely védené a határ menti embereket a jugoszláv háborútól. Átszakítható, és visszaépíthető. A rettegést elfelejteni azonban nem lehet. Balassa Tamás Tamási Rita
