Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-19 / 220. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. szeptember 19., csütörtök Mozgáskorlátozottak támogatása A mozgáskorlátozottak közlekedésével kapcsolatos kedvezményeket egységes kormányrendelet tartalmazza (Magyar Közlöny 81. szám). A támogatások iránti kérelmeket a lakóhely szerinti önkormányzat jegyzőjéhez kell benyújtani, ő állapítja meg a jogosultságot. Ha törölnék a kedvezményeket... Adócsökkentő kedvezményben 1990-ben több mint 1 millió 64 ezer állampolgár részesült: a nyugdíj és a tagsági pótlék vagy a 108 ezer forint adója 470 266 adófizetőtől folyt be. Adóaalap-csökkentő kedvezményt több mint 4,4 millióan vettek igénybe, az összes adófizetők száma pedig nem érte el a 4,8 milliót. Megözvegyült férfi nyugdíja Az a férfi, aki jóllehet elmúlt már 60 éves, de még mindig dolgozik, ha megözvegyül, megilleti az özvegyi nyugdíj. Erre január 1-jétől nyílik lehetőség, abban az esetben, ha a feleség a haláláig legalább 10 év munkaviszonyt szerzett, vagy elhunytakor már nyugdíjas volt. Az így megállapított özvegyi nyugdíjat akkor is megkapja,ha még munkaviszonyban áll. Ha azonban nyugdíjba vonul, csak egy helyről juthat pénzhez. Ha a két nyugdíj közül egyik sem éri el külön a 7610 forintos határt, a kettő eddig az összegig(l) együtt folyósítható. Támogatásra várva Ha kevés a pénz, pótoljuk mással A HIDEG ÉVSZAK ELŐSZOBÁJÁBAN Sok idős ember, szerte a megyében, aggódva néz a következő hónapok elé. Aggódva, mert sorsán a nyugdíj- emelések — a tartósak és az egyszeriek — sem jobbítottak annyit, hogy mindenből elegendőt szerezzen be télire s nyugodtan várja a hideg évszakot. Van, akinek még hiányzik a tűzrevaló, másnak a krumpliszsákjai üresek, a harmadiknak meleg holmira lenne szüksége, és így tovább... A települések polgármesterei a megmondhatói — no és természetesen a szociálpolitikai ügyintézők — hogy hányán kilincselnek segélyekért ezekben a napokban a községházán, a polgármesteri hivatalokban, és hány esetben kell azt mondaniuk: nincs pénz a támogatásukra, elfogyott az az összeg, ami erre a célra rendelkezésre állt... Nem a segítő szándék hiányzik tehát, nem is a humánus ügyintézéssel van baj, sokkal inkább az önkormányzatok szűkös kasszája okozza sok helyütt az igencsak feszítő szociális gondokat. Merthogy a gondok nagyok és egyre nőnek, ezt aligha vitatja bárki, hiszen tudvalevő, hogy nemcsak a lakóhelyen apadnak az anyagi források, de a munkahelyeken is pénzszűkében vannak, főként ami a szociális kiadások fedezetét illeti. Ezért — is — van szükség arra, hogy összefogjon mindenki, aki teheti, s ha nem pénzzel, hát mással segítse a rászorulókat. Mire gondoltunk? Arra, hogy élelmiszert, tüzelőt, ruhaneműt forgalmazó vállalatok, szövetkezetek indítsanak az idős emberek téli ellátását segítő akciókat szerte a megyében! Mert diszkont- áruházak a megyeszékhelyen és nagyobb városainkban működnek ugyan, a kisebb településeken viszont a fogyasztási szövetkezetek boltjain kívül jószerivel sehol nem szerezhetik be a szükséges árut a nyugdíjasok. S ha lesznek ilyen akciók, gondoskodjanak róla, hogy tényleg a rászorulókhoz kerüljenek a kedvezményezett áru cikkek. Konkrét termelő és kereskedelmi szervezeteket most és itt azért nem említünk, mert úgy gondoljuk, ha ezt tennénk, akkor csak ezek vennék magukra azt az inget, amelyet pedig nem csak nekik szánunk, hanem minden cégnek, „akit illet”... Akad rászoruló bőven — következésképp lenne helye a forint helyett természetben nyújtott támogatásnak —, bizonyításul elég lenne csupán az eddig közölt Nyugdíjasok oldalairól összeszedni a példákat arra, hányán panaszkodnak enyhén szólva hiányos ellátottságukra; hányán elégedetlenek szociális helyzetükkel. Hogy ezután hányán vesznek tollat a kezükbe s írják meg: az ősz derekán aggodalommal néznek a tél elé — nem tudni. Csak az nyilvánvaló, hogy számukat — megnyugtató módon — csökkenteni kellene — és lehetne —, s ehhez kívánunk segítséget nyújtani mi is a magunk módján és sajátos eszközeinkkel. Az időseket támogató akcióknak és minden, a nyugdíjasok, a rászorulók helyzetének javítását célzó kezdeményezés, módszer bemutatásához szívesen adunk helyet a Nyugdíjasok oldalán. Ezzel olyan szolgáltatást biztosítanánk olvasóinknak, melynek alapján „naprakészen” tájékozódhatnának a kedvezőbb beszerzési lehetőségekről. Hogy ezt a szolgáltatást valóban nyújthassuk, elengedhetetlen az érintett vállalatok, szövetkezetek, illetve azok boltjainak rendszeres és folyamatos tájékoztatása. Reméljük, ebben sem lesz hiány. — Nicsak! Valami idegen féle érkezett. Ki lehet az? — tűnődik a néni, s kíváncsisága még éhségét is feledteti. Nem mintha olyan nagyon vágyna arra az üzemi kosztra, de hát nehéz már a főzés, nem bírja a beteg lába az állást. Gyerekei elköltöztek, az ura meghalt. Mivégre az életen át épített takaros ház, ha emberi szót csak a kapun kívül hallani. A szomszéd is áttelenben alig kapkodja már a levegőt, pedig férfiember, s örül, ha hallja az edény csörrenését: meghozták az ebédet. A krumpli kicsit vizes, a hús rágós — vagy tán a fogak nem a régiek már—, s a leves is, ki tudja, miből készült. A kis konyhában egyedül ül asztalhoz, a kanál ércesen koppan a tányér szélén. Nincs, ki jó étvágyat kívánjon. Nem siet hát, inkább nézelődik egy kicsit. Odakint mindig történik valami... V. Á. Fotó: Kovács Tibor > ITT ZAJLOTTAK HAJDANÁN AZ ŐSZI VERSENYEK Az új lóversenytér Feszty Adolf tervezte központi épülete Krúdy Gyulának az egyik legjellegzetesebb, az író stílusművészetét legjobban tükröző kisregénye az Őszi versenyek. Egy kis zsoké meg egy telivér asszony nagy és furcsa szerelmét vetette papírra ebben az író. Aki a történet televíziós változatát látta, az a századforduló sajátosan fülledt, krúdisan szerelem- szagú világában érezhette magát... Valójában hol is koptatta a nyerget s hajszolta a lovakat az a kis zsoké? A jelzett időben — tehát az 1900-as évek előtt és után — nem ott terült el a lóversenypálya, ahol manapság van. Ekkoriban még sem a Kerepesi úti intézmény, sem pedig a Kincsempark nem létezett, helyettük másik futtató csalogatta a közönséget. Ez a bizonyos lóversenypálya az egykori Aréna, a Csömöri, a Kerepesi és a Hermina út keretében terült el — vagyis, a mai Népstadion helyén. Építeni 1878 tavaszán kezdték, és harminc év múlva — 1908-ban — lebontották... A főváros, mint gazda, egyszerűen feladta a terület bérletét, így Feszty Adolf építőművész jeles alkotása halálra ítéltetett. Igen, ez az „új” jelzővel megkülönböztetett, az 1827-ben Széchenyi Istvánék kezdeményezésére megnyitott futtató helyén felépült lóversenypálya szintén egy Feszty-származék nevéhez fűződik. 1846-ban a felvidéki Ógyallán (ma: Hur- banovo) született ő is, mint a tehetséges Fesztyek legtöbbje. Legalább olyan ügyesen rajzolt, mint a, festőművésszé lett öccse, Árpád. Remek fantáziájú és a kor színvonalán gondolkodó tervezőnek bizonyult. Az egykori Sugár útra tizennégy palotát sorakoztatott fel, s az ő kézjegyét viseli a Harisköz bazársora is... Alig két év alatt készült el az új lóversenypálya, s 1880. október 17-én, a királyné és más előkelőségek jelenlétében avatták fel. Mint említettük, ezt az építészeti remeklést — sajnos — igen gyorsan elérte a végzet. Később különféle sportlétesítmények kezdtek ott feltünedezni — de ez már egy újabb korszak újabb fejezete, a kis zsokék és a nagy szerelmek nélkül... A. L. Monológ az egyszeri 600 forintról Bizony, mondom neked, fiam: nem kevés ez az összeg! Ha összegében nézzük... Mert ezt a pénzt — összesen — egymillió 650 ezren kaptuk az országban. Úgy ám! És ezt is minek?! — kérded, fiam. Hát, figyelmezz füleddel: ami neked egy nap, az nekünk egy hónap, mert nekünk, öregeknek, ugyan mi kell már?! Van fedél a fejünk felett, bútor is, olyan, amilyen. A dorbézoláshoz meg úgysem szoktunk hozzá, tudod ezt jól te is, mégis azt mondod: adták volna nektek... Mert nektek is drágább lett a villany, a gáz, hogy a vízről most ne is beszéljünk... De fiam! Ti még mindent megehettek! Nekünk viszont már fehérjét és vitamint ajánl az orvos, mert már elég zsíros kenyeret ettünk az elmúlt évtizedek során... Hogy ti is azt esztek? Majd később, meglásd, ti is kaptok hatszázat, és akkor gondolkozhattok rajta, mire is költsétek: villanyra, gázra, orvosságra, vízre vagy húsra. Mert most ez itt a baj, hogy nem tudjuk, mire kaptuk... Nektek meg az, hogy mi kaptuk. Különben is: ezt a pénzt te is kaptad, mert ebben a hónapban nem kérek tőled egy fillért sem! B. A. Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc Történelmi emlékhelyeken jártak... KAPOSVÁRI NYUGDÍJASOK SOMOGYI TÚRÁJA A Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének alapszabálya feladatul szabja tagjai kulturális igényeinek kielégítését. Az elnökség éppen ezért — a tagság köréből érkéző kérések teljesítésére — Somogy megyét a maga valóságában, értékeivel, emlékhelyeivel, gazdaságával, népművészetével helyszíni látogatások során szeretné bemutatni. A kaposvári nyugdíjasok első csoportja a közelmúltban egésznapos ismeretgyarapításra indult. Az első állomás Somogyvár volt. Az ország egyik legszebb műemlékterülete őrzi I. László emlékét; ha rövid ideig is, de ezen a helyen őrizték szent királyunk hamvait, mielőtt azokat Nagyváradra szállították. A so- mogyvári Kupavárhegy a somogyi hercegség egykori legendás hírű urának, Koppány vezérnek az emlékét őrzi. László királyunk Kupavárhegyre telepítette a bencés rendi szerzeteseket. Sok mindenről hallhattak a nyugdíjasegyesület tagjai a helyszíni ismertetés során, és sokakban megragadt az Óra et La- bora (imádkozzál és dolgozzál) bencés alapgondolat... A csaknem egy évezredre visszatekintő somogyvári látogatás után csoportunk egy másik somogyi településre, Niklára igyekezett, hogy ott megtekintse a magyar irodalom legnagyobb ódaköltőjének, Berzsenyi Dánielnek a lakhelyét, s a községi temetőben egyszerűségében is nagyszerű síremlékét. A költő életútját idéztük, verseket hallgattunk... Mennyire a mának is szólnak egyes Berzsenyi-művek! Nikla után a következő állomás Buzsák volt. A népművészetére, hagyományőrzésére okkal büszke szép, somogyi községben, a helyi, hagyományos népművészeti motívumok felhasználásával díszített házasságkötő teremben nagy érdeklődéssel hallgattuk a polgármesteri hivatal jegyzőjének tájékoztatását a helyi népművészet hím- zési ágának kialakulásáról. A község templomában bemutatta a faragott oltárt. Megnéztük a tájházat és mellette Verseghy Ferenc kerámikus műhelyét. Utunk ezután a Csiszta- pusztára, a nemzetközi hírű gyógyfürdőhelyre vezetett. Ezután a Táskához tartozó szőlőhegyen a híres műemlék pincesort kereste fel csoportunk. Az egyik romantikus pincénél, kellemes környezetben jólesett elkölteni a táj ízeit magába sűrítő meleg ételt, megízlelni a táj borát, s nem hiányzott a jókedvet mutató nótaszó sem... A tartalmas kirándulás végén elhangzott a kaposvár nyugdíjasok kívánsága: to vábbi somogyi tájakat szeret nének megismerni! Egyesületünknek megvan erre a lehe tősége, hiszen sorainkbar akadnak tudományhoz, mű vészethez, gazdasághoz értő társaikhoz okosan szólni tudc nyugdíjasok. Tanúság rá ez £ közösen eltöltött nap is: csal Buzsákon kellett igénybe venni a község jegyzőjénél segítségét, máshol egy-eg) társunk .ismertette csopor tunkkal a helységgel, kapcso latos tudnivalókat... Bencze Józse
