Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-19 / 220. szám
1991. szeptember 19., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS 5 A Szabadság tértől New Yorkig Amikor azt kérdeztem tőle, hogy John Felcsey-nek vagy Felcsey Jánosnak szólítsam, habozás nélkül az utóbbit választotta. Magas, jó megjelenésű és mostanában többször láttuk Varga Bélának, a 46-os Nemzetgyűlés elnökének társaságában. Boglárlellén találkoztam a New Yorkban dolgozó külföldi tudósítók szövetségének főtitkárával, a washingtoni hírügynökség ENSZ- és számos dél-amerikai lap tudósítójával. Volt egy dosszié — Most jöttem haza ötödször azóta, hogy 44 év távoliét után Varga Bélával ismét átléptük a magyar határt. A parlamenti fogadást követően egy riporter azt kérdezte: miért nem jöttem hamarabb. Mert akkor rólam egy vastag dosz- szié volt a politikai rendőrségen — válaszoltam — és nem csak itthon, hanem Moszkvában is. Legutóbb azért látogattam haza, hogy régi barátomnak, Varga Bélának megfelelő helyet találjak. Itt, Bogláron él Kárpáti József és Szöllősy Ferenc plébános, aki elhozta utánam New Yorkba a díszpolgárságot igazoló oklevelet. Segítségükkel döntöttünk úgy, hogy a templom melletti szobájába költöztetjük vissza a fő- tisztelendőt. A ház előtt áll az az árnyas fa, amelyet 60 éve ő ültetett, s lombkoronája alatt pihen a legszívesebben. — Mikor hagyta el az országot és hogyan került kapcsolatba Varga Bélával? — A párizsi békekonferenciára küldött ki egy delegációt a Kisgazda Párt, ahova engem, mint független újságírót delegáltak. Azt hittem, hogy a tárgyalások után az oroszok kivonulnak az országból, de nem így történt, és én maradtam. Akkor már sokat írtam a párizsi lapokba, majd egy belga újság tudósítója voltam, s később Argentínában a Dél-amerikai Magyarság című lapnak lettem a szerkesztője. Pár év múlva egy spanyol nyelvű hetilapot is útjára indítottam és gondoztam 10 évig, majd Amerikába költöztem. Együtt az emigrációban — Barátságom Varga Bélával a háború után szövődött, amikor együtt tevékenykedtünk a Kisgazda Pártban. Annak az /gazság-című kisgazda hetilapnak lettem a vezető riportere, amelynek Nagy Ferenc, a miniszterelök fia volt a főszerkesztője. Több leleplező cikket írtam a politikai gyilkosságokról, és a„klerikális reakció” elleni harc idején is gyakran megírtam az igazságot. Ezért, a már működő politikai rendőrség felfigyelt rám. A forradalom után az emigrációban, a külföldre menekült demokratikus pártok vezetőiből és a forradalom néhány kimagasló személyiségéből megalakult egy bizottság. Ennek lett az elnöke Varga Béla, én pedig a megbízottja voltam. A bizottság az egész világon a magyar nép reprezentánsaként működött. Akkoriban már Argentínában éltem, sokat utaztam és akármerre jártam, mindenütt igyekeztem szóban és írásban is hiteles képet adni a magyar eseményekről, az emberi jogok megsértéséről. Tudósítottam arról, hogy a Kádár-rendszer kezdetén 450 embert végeztek ki — köztük fiatalokat —, és olyan John Felcsey Fotó: Kovács Tibor is volt, akinél megvárták, hogy betöltse a 18. életévét és akkor végezték ki. Igazat írni — Mivel foglalkozik most? — Tevékenységem főleg az erdélyi eseményekhez kapcsolódik. New Yorkba költözésem után sokat utaztam a világban. 77 országban jártam és mindenütt arra törekedtem, hogy Magyarországról a legjobbakat írjam. — Nincs szándéka hazatelepülni? — Budapesten születtem, a Szabadság téren , szemben az országzászlóval. Az épület még áll. Időnként hazajövök, de a munkám, a családom már Amerikához és az ENSZ-hez köt. — Mit tart a legszebb újságírói erénynek? — Megírni az igazságot, úgy hogy az használjon is az embereknek vagy egy közösségnek. Várnai Ágnes AZ OTKA TÁMOGATÁSÁVAL Folytatódik a papkerti feltárás Az Országos Tudományos Kutatási Alap bizottsága a közelmúltban döntött a pályázatok támogatásáról. A 2035 társadalom- és természettudományi pályázat között több somogyi van. A bizottság megszavazta Dr. Költő Lászlónak, a megyei múzeum régészeti osztály- vezetőjének irányításával 1983 óta folyó vörsi ásatásra kért 1 millió 800 ezer forintot. Új tudományos módszerekkel is — A Vörs-Papkert régészeti lelőhely komplex feldolgozását támogatta a kutatási alap. Mit jelent ez a módszer? — A Kis-Balaton-program keretében az elárasztást megelőzően végeztünk kutatásokat. Több jelentős helyet találtunk a papkerti temetőben. Ezek a magyar etnogenezis tisztázása szempontjából rendkívül fontosak. Ide a Vili— IX. század fordulójától, az avarkor legkésőbbi szakaszától temetkeztek egészen a XI. századig. Egy területen akadtunk rá késő avarkori, karolin- kori szláv, honfoglaláskori és kora Árpád-kori sírokra. Ezi- dáig 579 sírt tártunk fel, ebből 40 igen gazdag, avarkori lovassír. A leleteket nemcsak régészeti, hanem természettudományos módszerekkel dolgozzuk fel. A jelenségek minél pontosabb magyarázatához van erre szükség. C 14-es izotóppal a debreceni atommag- kutatóban végzik a kormeghatározást. Élő szervezet ami- nosav- és zsírsav-tartalmának átalakulásán alapuló kormeghatározással az állattenyésztési karon dr. Csapó János foglalkozik. A budapesti érsebészeti klinikán folyó sze- rológiai vizsgálatok a nemet, az életkort, a vércsoportot regisztrálják. A kerámialeletek összetételét a Műszaki Egyetem tanreaktora vizsgálja, a fémanalízist pedig én végzem. A tizenöt tagú kutatócsoport antropológiai és zoológiái vizsgálatokat is folytat. A természettudományos módszerek mellett a szokásos tárgytipológiai és régészeti időrendi elemzéseken túl archeoszoci- ológiai viszgálatokat is végzünk a korabeli népesség tárHonfoglalás kori sír sadalmi összetételének meghatározására. Beszédes leletek — Milyen eredményekre jutottak eddig? — A papkerti lelőhely három dombon található. Az egyiken megtaláltuk a temetőhöz tartozó település maradványait is. Az előkerült későavar típusú leletanyag katonai feladattal felruházott népességről tanúskodik. Társadalmi rétegződésük erősen hierarchi- zált; feltűnően gazdag, aranyozott öv- és lószerszámve- retekkel, íjjal eltemetett lovas harcosok és közrangú családok csoportos temetkezéseit találtuk meg. A IX. századi leletanyagot a jellegzetes lándzsák, balták, borotvák, kések, valamint a női sírok Dalmáciára és a Morva-medencére utaló ékszerei képviselik. A honfoglalás korából származik egy jelképes lovas temetkezésben talált körte alakú kengyel rombusz alakú nyílhegyekkel, a korszak tipikus aranyozott ezüst női ruhadíszei, ezüst pántkarperecei, és egy fiatal lány sírjában talált, függőként viselt Berengár rex ezüstpénz. A X. század közepére keltezhető, egy kétélű karddal eltemetett férfi sírja, amelyben egy frízszerűen elhelyezkedő, állatfejekkel díszített, viking stílusú övbújta- tót is volt. Az Árpád-kori magyar köznép leletanyagát a jellegzetes ékszerek — „S"-végű hajkarikák, sodrott és öntött karperecek —, valamint egy bizánci előképet tükröző, üvegberakásos aranyozott bronz függő képviseli. Monográfia készül Az eddigi vizsgálatok tehát valószínűsítik az asszimiláció lehetőségét. A tovább élő avar lakosság tehát keveredett az ideérkező honfoglalókkal. A lelőhely teljes feltárására törekszünk. Munkánk jelentőségét felismerte a Nyugat-dunántúli Vízügyi Igazgatóság is, és a kezdetektől fogva támogatta a kutatást. — Évente 450 ezer forintot kapnak erre a célra négy esztendőn át. Futja-e még valamire ebből az összegből? — A támogatásból a feldolgozással egyidejűleg szeretnénk a tudományos közvélemény elé tárni az eredményeket. A bronzkori leletek megjelentetésére van a legnagyobb esély önálló monográfiában. Lörincz Sándor Balczó András mai küldetése Balczó András 1973-ban fejezte oe példátlanul sikeres sportpályafu- :ását. Szövetségi kapitány szeretett /olna lenni. Ez akkoriban, 1976-ban, az öttusasportban bekövetkezett isztújítás idején a legtermészetesebb eshetőségnek látszott, ám meg sem kérdezték. Hívták külföldre, de paradt, hiszen rá itthon van szükség. Egy évig állás nélkül volt, majd munkát vállalat az Országos Lótenyész- ési Felügyelőségnél; belovagló lett aelőle havi háromezer forintért. Hat avig trenírozta a versenyzésre kiszemelt lovakat. 1983. szeptember 13-án otthon ült, amikor egy eladdig szokatlan gondolat érlelődött meg »enne: „A továbbiakban nemcsak a szövetségi kapitányi tisztet, hanem semmiféle sportbeli tevékenységet íem vagyok hajlandó ellátni.” Máslap kikérte a munkakönyvét. — Mostanában mi foglalkoztat? — A nemzet sorsához kötődnek lodolataim. Nem vagyok avatottja a éma boncolgatásának, ám úgy érem, hogy ezt a lehetőséget nem én irőszakoltam ki a sorstól — Istentől -, hanem kaptam. Annak ellenére, iogy nem szándékoztam ilyen helyeibe kerülni. Nos, úgy látom, hogy a nemzet, az ország az utóbbi negyven évben egy szakítószilárdsági próbának lett kitéve, prés alá került, és a próbán nem bírta ki. — Mi a magyarázata? Felmenthet-e bennünket az idegen hatalomra való hivatkozás? — Egy nemzetnek az állapota, tartása legnagyobb részt attól függ, milyen az emberek kapcsolata Istennel. Ez a kapcsolat gyengébb volt annál, mint amilyen lehetett volna, s amilyennek Isten tervezte. Konkrét, személyes kapcsolatot javasolt Jézus, amely megteremthető lett volna az ateista hatalomgyakorlástól függetlenül is. Legalább a nagy, a hierarchikus egyházak vezetőinek illene önvizsgálatot tartaniuk, vagyis az „Isten embereinek", akik többet tudnak arról, hogy mi a szükséges, és mi az, ami lehetséges, mint az átlagember. A vállalásokra szakadozottság a gyengeségünk egyik jele. Jézust valahol elsikkasztották, az élet passzív megőrzésén túllévő értékeket nem adták tovább az egyházak. — Milyen értékekre gondolsz? — Az ember létezésének csúcsa nem az agytevékenysége. Lelkünk mélyén vagy egy terület, amely nagyobb úr, mint az értelem. Mondhatjuk ugyan, hogy már szabadok vagyunk, mert kimentek az oroszok, és többpártrendszer van, meg sajtószabadság, ám nem fog az égvilágon semmi beindulni,ha a nemzet nem képes valóban nyíltan és valóban őszintén szembenézni önmagával. Valószínűnek tartom, hogy ehhez még mélyebbre kell kerülnünk. Nem megoldás, hogy a tankok helyett most a bankok uralkodnak. — Ez lenne tehát a kezdő lépés: a kíméletlen önvizsgálat, a feltétlen őszinteség és becsületesség. Kiknek kellene kimondaniuk, hogy nem maradt ütőkártya a kezünkben? — Azoknak, akikre az emberek figyelnek. Nincs sajtószabadság Magyarországon. Személyes élményem: a Magyar Nemzet egyik szerkesztője megkért, hogy a Mécsvilág című rovatba adjak valamilyen írást. Biztatott, hogy bármit írhatok. Nehezen írtam, többször nekikezdtem, ám a dolog egyszeriben megváltozott: mintha valaki vezette volna a toliam. Változtatás nélkül mégsem jelenhetett volna meg. Az átírásba pedig én nem egyezhettem bele. Elkeseredett voltam, de bizonyos mértékig felszabadult is, mert észrevettem, hogy eljutottunk egy falig. Sokan azzal ámítanak bennünket, hogy ilyen falak már nem léteznek. — Beszélj magadról! Hogyan éltek mostanában? — 1975-ben nősültem, hat éve Budakeszin építkezem. Nagy lakást rakunk, hála Istennek, gyerek is van bele, egyéves a kilencedik gyermekünk'. Ami a vallásosságomat illeti, kicsit védekezni szoktam ellene mert a vallásosságnak van egy negatív értelmezése. Valaki elmegy a templomba vasárnap tíztől tizenegyig, ezzel letudta a hét többi 167 óráját is. A vallás igazi értelme az, hogy bevalljuk, vállaljuk a hitünket akkor is, ha az kockázatot jelent számunkra. — Nem maradt-e benned keserűség a versenyzés után réméit, ám meghiúsult sportkarrier miatt? — Amikor eldőlt bennem, hogy elszakítom a sporthoz fűző utolsó vékony szálat is, elhagyom a belovaglói állást, derűt éreztem. Mintha Isten mondta volna: „Bandika, szolgaságod évei kiteltek, s most szabad vagy.” A figyelem elfordult az öttusától. A Bibliában van egy mondat, Jézus mondta a tanítványoknak: „Mert aki meg akarja tartani az ő életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti aző életét én érettem, megtartja azt.” így vagyunk görcsösen akart terveinkkel. — Most mi a foglalkozásod, miből éltek? — Szellemi szabadfoglalkozású vagyok, ezt írták a személyi igazolványomba, mivel ankétokon találkozom emberekkel, és fél éven keresztül 2500 forint átlagjövedelmet sikerült kimutatnom a honoráriumokból 1983-ban. Abból élünk, hogy magam építtetem a házat. De hivatásomnak a közönségtalálkozókat tekintem. Azt akarom elmondani, hogy van megoldás. Ha valaki nagyon nagy bajban van, akkor ki kell mondani: „Jézus, segíts!",— így, egyszerűen, parasztosan. És Jézus segíténi fog, hiszen azt mondta, hogy „aki hozzám fordul, semmiképpen el nem küldöm." Miksa Lajos
