Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-18 / 219. szám
1991. szeptember 18., szerda SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 5 Freinet-vel könnyebb! A Magyar Freinet Alapítvány és a Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola négynapos Freinet-pe- dagógiai továbbképzést szervezett Kaposváron. Ezen a módszert tanulmányozó vagy azt alkalmazó pedagógusok vettek részt. Lapunk olvasói már több ízben találkozhattak ezzel a fogalommal a megyeszékhelyen működő francia nyelvvel ismerkedő gyermekek óvodája kapcsán. (Felvételeink itt készültek. Kaposváron még a Petőfi utcai óvodában foglalkoznak Freinet-módszerrel. Nem haszontalan, ha újra szólunk róla, nem másért, mint a gyermekek érdekében. Pálfiné-Kováts Ágnes óvoda-pedagógus évek óta alkalmazza a Freinet-módszer elemeit, a továbbképzésen műhelyfoglakozásokat vezetett: — Freinet azt mondja ki, hogy a pedagógusnak nem kell a tudás egyetlen birtokosának lennie, segíthetnek neki a szülők, akár foglalkozások levezetésében is. Másfelől: a tanár is tévedhet. Ettől „leszáll a földre” a dolog, nem olyan elvont és megközelíthetetlen. A módszer természetközei; nagyon sok természete anyaggal dolgozunk. A központban a gyerek áll, az egyéni foglalkozás s az egyéni bánásmód. Nincsenek időkeretek, mint más óvodai programokban, ahol ha egy gyermek nem készül el a feladatával, rossz érzése, „kudarcélménye” van, mert nincs mód a folytatásra. Itt akár több napig nak, akkor fejezik be, amikor akarják. Tiszteljük annyira a gyerekeket, hogy ők döntsék el: éhesek-e avagy nem. — Azt is mondják, hogy ez a módszer drága. — Ezzel azért nem értünk egyet, mert mi a természet anyagait használjuk. A Frei- net-pedagógiának egyetlen feltétele van: a pedagógus személyisége, mert ezt senkire nem lehet rákényszeríteni. Külföldön is úgy van, hogy xEreinet-osztályok mű- j<ödn<&'és nem Fréirtet-isko- lák. *• if. — Említette a pedagógus személyiségét. Mit ért ez alatt? — Ez a módszer nagyon sok munkát igényel, fárasztóbb és aprólékosabb munkát, mint a hagyományos pedagógia. — Mennyire fonódik össze a Freinet-pedagógla a nyelv- tanulással? — A sok egyéni foglalkozás feltétlenül az egyik találkozási pont. A másik: nincs számonkérés. Senki nem köteles valamit tudni, szabad tévedni és nem baj ha téved valaki. Ettől szintén könnyebben megy a tanulás. — Az ellenzők táborában elhangzott az is: nem érdemes óvodáskorban nyelvet tanulni. — Mások a tapasztalatok. Ekkor ugyanis még plasztikus a gyerekek agykérge; kevés „rajta” az emléknyom, és könnyebben fogad be, eredményesebben tanul. — Ön hogy érzi magát, mint Freinet-elemeket alkalmazó pedagógus? — Ez egy nagyon jó módszer, én nagyon szeretem. Jól érzem magam a munkahelyemen, és a szülők is, hogy bármikor bejöhetnek. Balassa Tamás (Fotó: Lang Róbert) laérettek ebben a nagy szabadságban? Ettől azért nem kell félni, mert a gyerekek annyira sokoldalúan ki tudják próbálni a képességeiket, hogy sokkal többfajta képességgel fognak rendelkezni, mire az iskolába kerülnek. És tudják magukat fegyelmezni is. Persze a szabadság nem azt jelenti, hogy mindent lehet. A gyerekek mindennek ismerik a helyöt, tudják a szabályok ok-okozati összefüggéseit, világosan látják, hogy mit miért kell csinálniuk. Ezeket szíve- ‘ sen teszik, mert biztonságban érzik magukat tőle. Az a tapasztalatunk, hogy a sok felesleges tiltás és szabályzás teszi a gyerekeket agresz- szíwá. Mondok egy példát: a gyerekeknek vissza kell vinniük a tányérjaikat ^-helyére, viszont abban szabadok, hogy annyit esznek, amennyit akaris dolgozhat egy munkán. — Ön szerint mik az alapvető ellenérvek a Freinet-elemeket alkalmazó módszerrel kapcsolatban? — Azt gondolom, hogy elsősorban a külsőségek zavarják azokat, akik a hagyományos pedagógia hívei. Ugyanis egészen más a teremberendezés: igyekszünk sok kis kuckó kialakítására, arra, hogy a falakon minél több saját készítésű száraznövény és egyéb kompozíció legyen. Az óvodai termekben teljesen normális dolog az állattartás; a gyerekek megismerik őket, ezáltal az életet ismerik meg jobban. A régi értelemben vett teremesztétikával szemben itt úgy néznek ki a termek, mint amit használnak. — Vannak pedagógiai ellenérvek is. — Főként az, hogy miként lesznek ezek a gyerekek iskoTárlat a múltról LENGYELEK ÉS MAGYAROK A II. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN „Magyarország nem tehette meg a múltban sem, hogy ne segítsen a diktatúra és terror áldozataiként hazánkba érkező erdélyieknek, lengyeleknek, cseheknek, zsidóknak és mindazoknak, akiknek menekülniük kellett hazájukból. Büszkék lehetünk arra, hogy ameddig Magyarország szuverenitása a II. világháborúban érvényesült, addig az egész nemzet és az egész ország erőfeszítéseket tett a jó ügy szolgálatában" — mondta Antall József tegnap a Lengyelek és magyarok a II. világháború idején című kiállítás megnyitóján, a Budapesti Történeti Múzeumban. A kiállítás felidézi a II. világháborúban hazánkban menedéket találó százezer lengyel katona és polgári menekült életét, szervezeteik és egyházaik működését. A magyar kormány már a háború kirobbanása előtt ellenállt annak a német kívánságnak, hogy hazánk valamilyen formában is csatlakozzon a Lengyelország ellen induló támadáshoz, majd következetes emberbarát-politikájával olyan helyzetet teremtett, amely páratlan volt akkor Európában. A lengyel menekülteknek lehetőségük nyílt kapcsolatot tartani a hazai ellenállással és a londoni emigráns kormánynyal, s hazánkban működött — Bogláron — Európa egyetlen lengyel gimnáziuma. A tárlat gazdag fotó- és dokumentációs anyaggal mutatja be Magyarország valamikori és jelenkori menekültügyi politikáját. Október 1-jén Idősek világnapja A Nyugdíjasok Országos Ka- megemlékeznek e korosztály- marája saját feladatának te- ról. kinti az idősek világnapjának Az idei világnap hazai vezé- hazai megrendezését. reszméje a korosztályok Erről a szervezet képviselői együttműködésének javítása kedden tájékoztatták az lesz, ezért mottóul a „Segíteni újságírókat. Az ENSZ-köz- akarunk, hogy segíthessünk!" gyűlés döntése alapján évente felszólítást választották. „CSILLAGOM, RÉVÉSZEM” Megemlékezés egy balatoni kötetről Szapudi András kollégánk érdekes olvasmánnyal lepte meg a napokban a Balaton, a balatoni táj szerelmeseit. A Panoráma Kiadó gondozásában megjelent Szántódi Füzetek XI. számában „Csillagom, révészem” címmel az ország egyik különleges táját, a nemzetközileg is ismert Balaton- szántódot mutatja be. Azt az idegenforgalmi érdekességet, amelyet ma Szántódpusztá- nak írnak az útikalauzokban, ismertetőkben. A Siótour, a Somogy Megyei Idegenforgalmi Hivatal kiadásában megjelent kis műből átsüt a táj, a szülőföld iránti vonzás, szeretet. Ez egyik legfőbb jellemzője Szapudi András eddigi irodalmi munkásságának. A kötet címét adó „Csillagom, révészem” című írás olyan kis remekmű, hogy akár világlapok irodalmi oldalán is megjelenhetne. Ebben is kiérződik a tájhoz, az emberekhez való vonzódás. Lehet ez akár a Balaton mellett vagy valahol másutt például a Hanságban, Szigetközben, netán valahol az Adria mentén, vagy a havas Alpokban. Mindenütt, ahol békére vágyó emberek élnek. A sorozatnak ez a kilencedik, a szerzőnek pedig a hetedik kötete. Cs. I. A közönség szereti a kifigurázást BESZÉLGETÉS ÉLES ISTVÁN PARODISTÁVAL Alacsony, tömzsi, fitos orrú harminchét éves fiatalember. A Rádiókabaré múlt évi humorfesztiváljának társgyőztese. Lényegében az ismeretlenségből „robbant be”. Ez év januárjától a Mikroszkóp Színpad szerződtette. — Színész szerettem volna lenni — kezdi beszélgetésünket —, kétszer felvételiztem, sikertelenül. — Bánja? — Belenyugszom az élet döntéseibe, legfeljebb megpróbálom más irányból ugyanazt a célt elérni. Egyébként reálisnak is éreztem az elutasítást, mert nálam sokkal jobbak és felkészültebbek felvételiztek mellettem. 1972-ben a Ki mit tud?-on is indultam, sajnos ott is sikertelenül. Már az elődöntőben kiestem. Nem tudtam igazán mutatósat produkálni, nem figyeltek fel rám. A paródiánál nagyon síkos talajon mozog az ember. Megérezni, hogy meddig jóindulatú, kedvesen bántó egy paródia, ezt nagyon nehéz érzékeltetni, nagy tapasztalat kell hozzá. Aztán látszerész-iparitanuló lettem, de nem helyezkedtem el a szakmámban, hanem újságkihordónak mentem el, hogy sok szabad időm legyen, mert akkor már rendszeresen írtam paródiákat, és kultúrházakban is felléptem. 1977-ben szereztem ORI-engedélyt. A katonaság után elvégeztem a tanítóképzőt. — Erre miért volt szükség? — Hát nem azért, hogy tanító legyek. Valami műveltséget kellett szereznem, mert a gimnáziumi műveltségem úgy éreztem nagyon kevés volt. — A rádióval hogyan került kapcsolatba? — Fokozatosan. Már évekkel a humorfesztivál előtt jelentkeztünk a barátommal, akivel végül is nyertünk —, több számunkat fel is vették, de nem kerültek adásba. — Most hol van a munkakönyvé, és foglalkozásként mi van beleírva? — Azt hiszem az, hogy színész. Mert ebben a státusban vagyok szerződtetve ez év januárjától a Mikroszkóp Színpadon. Egyedüliként a humor- fesztivál-nyertesek közül, akik azáltal jutottak álláshoz, hogy ezen a fesztiválon produkáltak valamit. — Jól érzi magát a Mikroszkóp Színpadon? — Nagyon. Amit eddig csinálnom kellett, az gyakorlatilag a humorfesztiválos műsornak egy új változata, egy parlamenti paródia volt. Megvan a következő feladatom is, ez a Privatizélünk című kabaré. Úgy érzem, sínen vagyok, nemcsak azért, mert sokat léphetek föl, hanem azért is, mert most adott a lehetőség, hogy magam alakítsam tovább a sorsom. Most úgy tetszik, ha tudok valami értelmeset csinálni, akkor arra találok fogékonyságot, akár a rádióban, akár a tévében. És a közönség is „vevő”, mert az emberek szívesen látják-hall- ják azokat a közviszonyokat előttük kifigurázva, amelyektől naponta szenvednek is. — Ön szerint mi kell a jó paródiához? Mitől lesz jó egy paródia? — Két dolog kell hozzá, de az a gond, hogy ritkán állnak egyszerre együtt. Először is adottság kell. Ez a technikai része a dolognak, ami elviszi az esélyek legalább kilencven százalékát — a mimikái, gesztusbeli, hangi adottságok —, mert megbukik azon a paródia, ha az ember nem tud jól utánozni. A másik, ami ugyan látszólag kevesebb, de gyakorlatilag mégis a jó paródia lényege: az ismeret az adott személyről és arról, amit az adott személy mondani fog. — Sokat gyakorol? — Nem. Vagy beugrik és érzem belülről, vagy nem érdemes. A különlegesség megfogja az embert. Vannak, akiket nagyon könnyű parodizálni, mert olyan jellegzetességeik vannak. Annak idején mindenki Abody Bélát, Kellér Dezsőt, Salamon Bélát, Feleki Kamiit utánozta... Fotó: Kováts Balázs — Van színész, illetve pa- rodista-ideálja? — Tudja, érdekes módon elvált, kettévált ez a szakma. Ma, ha olyan színészeket akarok felsorolni, akik a humorukkal, illetve a színészi játékukkal egyszerre szórakoztatnak, akkor nem sok jut eszembe... Koltai Róbertét és Kern Andrást feltétlenül mondhatom. Eöry Éva
