Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-16 / 217. szám
12 SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 1991. szeptember 16., hétfő Aki sportágat „váltott” Maracskó Tibor önmagáról, az öttusáról és a triatlonról Aligha van hazánkban akár egyetlen olyan sportbarát, aki előtt ne csengene ismerősen a Maracskó Tibor név. Azt már csak jóval kevesebben tudják, hogy az egykori legendáshírű öttusázó olimpikon a labdarúgópályán kezdte sportpályafutását. Székesfehérváron a MÁV Előre kapuját őrizte, s egészen az ifjúsági csapatig vitte. Ezt váltotta fel 1961-ben a háromtusa. Két évvel később szerezte meg Balczó András legelső világbajnoki címét. Még abban az esztendőben Székesfehérváron járt, ahol egy élménybeszámolón vett részt. A népes hallgatóság sorai között ott volt Maracskó Tibor is, aki igencsak Balczó hatása alá került. 1964-ben aratta első komolyabb sikerét: a serdülő országos bajnokságon - még háromtusában - aranyérmet szerzett. Ekkor keresték meg a Csepel vezetői, s 1964 végén felköltözött a fővárosba. A székesfehérvári háromtusázóból Csepelen lett igazi, világszerte elismert öttusázó. A hosszú, kitartó évek munkájának meglett a gyümölcse. 1972-ben lépett ki először a nemzetközi porondra; aztán ha már elvitték a jereváni versenyre, mindjárt meg is nyerte azt. Innentől kezdődően már nem volt megállás. Nyolc éven keresztül nem volt olyan olimpia, világbajnokság, amelyről hiányzott volna Maracskó Tibor. Két olimpia és öt világbajnokság 1976-ban Montreálban csapatban bronzérmes, egyéniben pedig negyedik lett. Négy évvel később a moszkvai olimpián ezüstérmet szerzett a csapattal, egyéniben pedig újra a negyedik helyen végzett. Nem kevesebb, mint öt világbajnokság áll a háta mögött. A legsikeresebb VB az 1975-ben rendezett mexicói volt, ahol is a magyar öttusa válogatott aranyérmes lett. Persze, azért a többi világbajnokságról sem tért haza soha üres kézzel. A csapat tagjaként valamennyi alkalommal érmet szerzett; még további két ezüstöt és két bronzmedált. Egyéniben három negyedik helyezést tudhat a magáénak. Az úszás, a futás és a lovaglás volt az erősége. A vívással - szavaival fogalmazva - „megvolt". A lövészettel viszont úgy istenigazából sohasem tudott megbarátkozni. 1982-ben fejezte be végleg - egy komoly sérülésnek „köszönhetően” - versenyzői sportpályafutását. Ezután néhány évig edzősködött, de mivel egészen más „nézeteket” vallott a sportágról, rövidesen hátatfordított az öttusának. Még mindig Fábiánék a legjobbak — Ne haragudjon, de nem hagyhatom ki a kérdést. Most volt alig pár hete San Antonióban az öttusa világ- bajnokság, ahol - fogalmazzunk nyíltan - a magyar válogatott kudarcot vallott. Mindenki aranyakat várt, erre egyéniban és csapatban is csak egy árva bronzérmet sikerült szerezni. — Ez nagyon nehéz kérdés. Nem arról van szó, hogy Fábián vagy Mi- zsér már nem olyan jó, mint volt régebben. Egyszerűen csak arról, hogy már lassan egy évtizede ott vannak a világ élvonalában. Törvényszerű volt ez a bukás. Ha nem most, akkor egy másik versenyen következett volna be. A sok versenyzéstől - hangsúlyozom, nem fizikailag, hanem szellemileg - teljesen elfáradtak. Talán már nem tudnak úgy „harapni”, mint régebben. — Hatalmas vitát váltott ki, hogy az olimpiai bajnok Martinék János helyett Madaras Ádám utazott ki a VB-re. — Meggyőződésem, hogy Martinékkel sem lett volna jobb a magyar mérleg San Antonióban. Az pedig külön a sors fintora, hogy az újonc Madaras Ádám szerepelt a legjobban. Egy egyéni és egy csapat bronzérem azért nem olyan rossz teljesítmény egy világbajnoki újonctól. — Jövőre olimpia lesz Barcelonában. — Félek az olimpiától. Nem, nem azért, mert leszereplünk - hiszen meggyőződésem, hogy Barcelonában is fogunk érme(ke)t szerezni -, hanem attól, hogy a közvélemény megint csak az aranyat tartja egyedül elfogadhatónak, s egy esetleges ezüstérmet már kudarcként könyvelnek el. — Kálnoky Kiss Attilával az élen egyre inkább hallatja hangját az utánpótlás. — Valóban rendkívül tehetséges a magyar öttusa utánpótlás. Bár nekem meggyőződésem, hogy még mindig a nagyok, azaz Fábián László, Mizsér Attila a legjobb ebben a sportágban. A barcelonai olimpia szerintem még az övék lesz. Öttusázóból triatlonista — Most „váltsunk" sportágat! Hogyan került kapcsolatba a triatlonnal? — Még 1986-ban Szombathelyen a hagyományos Vasi Vasember-re meghívott Czencz Péter (a Magyar Triatlon Szövetség főtitkára - a szerkesztőség), hogy adjak át díjakat. Ha már elmentem, el is indultam a versenyen. Ezután egyre több triatlon- versenyre hívtak meg, mígnem felkértek arra, hogy legyek a Magyar Triatlon Szövetség elnöke. 1989-ben aztán a közgyűlés megválasztott elnöknek, és négy évre kaptam bizalmat. — Hogy érzi magát az elnöki székben? — Köszönöm, remekül. Ez egy olyan sport, ahol nincsenek ellenségeskedések. Mindenki szereti, tiszteli a másikat, s ami a legfontosabb, tenni is akar a sportágáért. — Hol helyezkedik el a világban a magyar triatlonsport? — Erre a kérdésre rendkívül tömören válaszolhatok: sehol. Talán csak egyetlen nemzetközileg is jegyzett versenyzőnk van, Kropkó Péter. Bár mintha az utóbbi időben megindult volna valami. Ezt jelzi például, hogy a nemrégiben Németországban rendezett ifjúsági és junior triatlon Európa-bajnok- ságon a Straubinger Györgyi, Szabó Zita, Molnár Adél alkotta ifjúsági együttes a figyelemreméltó második helyet szerezte meg. Nagyon nehéz felzárkózni az élvonalhoz, de én úgy érzem, hogy az első lépéseket mindenesetre megtettük. Egyáltalán nem látom reménytelennek a jövőt, hiszen akkor nem is dolgoznék itt. Az utóbbi néhány évben jónéhány dolog történt a triatlonsport érdekében. Tavaly indítottuk be például a Testnevelési Egyetemen a triatlon szakedzői képesítést. Minél szélesebb alapokra szeretnénk helyezni a triatonsport bázisát. A koncepciónk: minél több verseny minél több helyszínnel és minél több résztvevővel. Somogyiak a legjobbak között — Melyek a legjelentősebb hazai „ triatlon-fellegvárak ”? — Nemcsak az udvariasság mondatja velem, amikor elsőként Somo- gyot említem. A megyék közül talán itt található a legtöbb triatlonista, s arról se feledkezzünk meg, hogy egyre szebb eredményeket tudnak felmutatni. De Tolna megyét, Miskolcot vagy a fővárost is a sportág fellegvárai közé kell sorolni. — Hány versenyük van évente? — Hál' istennek, egyre többet: Az idén már mintegy 30-35-öt.Ezek közül néhányat - a fadd-domborit, az orfűit, a szombathelyi Vasi Vasembert vagy például a nagyatádi Solar Triatlont - külföldön is be lehet futtatni, nemzetközileg ismertté tenni. Jelenleg nincs arra pénzünk - helyesebben valutánk -, hogy igazi nagy neveket, külföldi - például amerikai - triatlonista sztárokat hozzunk el a hazai viadalokra. De reméljük, hogy nemsokára erre is sor kerülhet. — Mennyi triatlonversenyzőt tart nyilván az országos szövetség? — Erre képtelenség lenne pontos, számszerű adattal válaszoni. Biztos, hogy többezren vannak. Mintegy 250-300-ra tehető pedig azoknak a száma, akik rendszeresen járnak versenyről versenyre. — Amióta új elnökség van, tehát Maracskó Tibor az elnök és Czencz Péter a főtitkár, azóta minden évben megduplázódik a versenyzői létszám- de ezt már Kropkó Péter mondja, aki szintén tagja az országos elnökségnek. - S ami talán a legfontosabb; az idén egyetlen olyan verseny sem volt, ahol lett volna botrány. Márpedig ez nagy szó, hiszen régebben sajnos elég gyakran előfordult ilyen. — Mekkora összegből gazdálkodhat, milyen nagyságú költségvetésből él a Magyar Triatlon Szövetség? — Akár hiszi, akár nem: mi egyetlen fillér állami támogatást nem kapunk. Szinte csak kizárólag szponzoraink pénzéből élünk. Az is hihetetlenül hangzik, hogy mindössze egyetlen főfoglalkozású ember dolgozik a magyar triatlonsportban, Czencz Péter főtitkár. Jómagam is társadalmi munkában dolgozom, mint elnök. Különböző vállalkozásokból próbálunk meg pénzt szerezni. Az idén például a Magyar Triatlon Szövetség rendezi az olimpiai 5+1 próbát, amely — lekopogom — eddig sikeresnek látszik. Ami az egészben a legfontosabb: a triatlon nem egyszerű sport, hanem annál jóval több. Aki egyszer belekóstol az soha többé nem tud elszakadni tőle; az életformájává válik. Fenyő Gábor LABDARÚGÓ NB III Paksi győzelem a csoportrangadón Paksi SE-Rákóczi FC 1-0 (0-0) Kaposvár, 700 néző. V.: Szőke. Paksi SE: Szlanyika - /-féreg/', Somogyi, Sashegyi, Fábián - Kolarics, Horváth J., Radics, Bécs - Lizák (Brego- vics), Ignácz (Porga). Edző: Márkus József. Rákóczi FC: Udvarácz - It- vás, Horváth, Bognár, Barna - Pruckner, Szabó (Hanusz), Becsei - Richter, Nagy (Ki- ■ rály), Neubauer. Edző: Mat- hesz Imre. Góllövő: Fábián (74. p„ 4 m-es fejesből). Kiegyenlített első félidő után a második játékrészben erősített a vendégcsapat, és vezetést szerzett. A hazaiak ezután mindent megtettek az egyenlítésért, de a paksi védelem jól állta a rohamokat, s még helyzetek kialakítására is futotta erejükből. Kiállítva: Pruckner (78. p.) szándékos szabálytalanságért. Jók: Bécs, Héregi, Fábián, Szlanyika illetve Bognár. Rákóczi FC ifi-Paks ifi 5-0 Kele János PVSK-Kaposvári Építők SC 5-2 (2-2) Pécs, 500 néző. V.: Bányai. PVSK: Tihanyvári - Bárány, Kauffmann, dr. Brezniczky, König - Reich, Pazaurek (Szőke) Fülöp, Becker (Diós) - Németh, Andreidesz (Takács). Edző: Rónai István Építők SC: Házi - Nagy, Kiss L., Balassa, Varga - Balázs (Göbölös), Adorján, Gi'litsch - Krisztián (Kiss F.), Gyurics, Véber. Edző: Landek László Góllövők: Németh (14. p., 17 m-es lövés), Kauffmann (21. p., 11-esből), Balassa (32. p., 1 m-ről), Kiss L. (35. p., 18 m-es szabadrúgásból), Németh (77. p., 5 m-es fejesből, 80. p., közeli lövésből), Takács (89. p., 11 m-es lövésből). A hazai csapat lendületesen kezdett, két gyors hazai gól jellemezte fölényét. Ezután feljött a vendégegyüttes és három perc alatt kiegyenlített. A második félidő elején két vendéghelyzet kimaradt, s a mérkőzés hátralévő időszakában a hazaiak minden kínálkozó helyzetet kihasználtak. Jók: Németh, Bárány, Fülöp, illetve Házi, Németh Tibor Kaposvári Honvéd-PEAC 2-0 (1-0) Kaposvár, Cseri-pálya, 200 néző. V.: Lubastyik. Kaposvári Honvéd: Kuru- csai - Kárpáti (Knézics), Kulcsár, Bokor - Gyulai (Hadnagy), Kécza, Fodor, Ritter, Horváth Z. - Mácsik (Ber- náth), Jelena. Edző: Köves László. PEAC: Dósa - Jancsik, Voj- kovics, Tiszai, Csönyei- Túri, Tóth, Szabó, Mink (Katus) - Fekete (Vincze), Kovács. Edző: Botos Antal. Góllövő: Jelena (3. p., 5 m-es lövés, 70. p., 10 m-es lövés). Kitűnően kezdett a hazai együttes: sok gólhelyzetet dolgozott ki az első félidőben, és végig kezében tartotta az irányítást. A második játékrészben valamelyest feljött a vendégcsapat, de a Honvéd-védelem jól állt a lábán, és helyenként kemény, kitűnő iramú mérkőzésen rászolgáltak a két bajnoki pontra. Jók: Kulcsár, Jelena, Horváth Z. illetve Túri, Szabó, Csönyei. Köves László Boglárlelle-Bóly 0-0 Boglárlelle, 200 néző. V.: Osztermayer. Boglárlelle: Keserű - Brett- ner, Glatz, Sümegi, Kenéz - Czubelacz, Oláh (Madács), Magyar, Klikk - Szilágyi (Kiss), Koroknai. Edző: Kenéz István. Boly: Volcsányi - Hosszú, Katona, Kovacsics, Virágh - Macsi, Takács, Biró - Schwertféger (Fitt), Szukfill, Lajtai. Edző: Tallósi István. Mindkét csapat tartalékosán kezdte a mérkőzést, a hazaiak Koroknai fegyelmezetlensége miatt már a 35. percben emberhátrányba' kerültek. Tíz emberrel, sportszerű mérkőzésen igazságos döntetlent harcoltak ki. Helyzet a kilencven perc alatt egyik kapu előtt sem adódott. Kiállítva: Koroknai (35. p.), dulakodásért. Jók: Glatz, Kenéz, Czubelacz, Magyar illetve Takács, Katona. Boglárlelle ifi-Bóly ifi 2-1 Szilvás József MÁ V Nagykanizsai TE- Barcs 1-0 (1-0) Barcs, 500 néző. V.: Geor- giou MÁV TE: Pfaff - Nagy, Németh L., Németh A. (Horváth), Szőke - Grabant, Bernáth, Zsigulits, Németh I. - Kéri (Kovács), Mózsi (Pozsgai). Edző: Szalai Zoltán. Barcs: Szlovák - Kovács, Somogyi, Bolhói, Mangult - Nagy (Laklia), Tóth, Papp (Rigó) - Hajmási, Minor (Ben- csik), Pókos. Edző: Szabó Nándor. Góllövő: Kéri (2. p., 11 m-es lövésből). A mérkőzés nagy iramban kezdődött, a vendégcsapat egy kontratámadás után vezetést szerzett. Ezt követően a hazai csapat kapuja elé szegezte ellenfelét, azonban a mai napon a szerencsével hadilábon álltak. A hazai csapat öt kapufát lőtt, és a vendégkapust is'„naggyá tette”. Kiállítva: Hajmási (58. p.), az ellenfél megrúgásáért. Jók: Pfaff, Nagy, Németh L., Szőke illetve senki. Barcs ifi - MÁV NTE ifi 1-1 Horváth László Bonyhádi SE-Marcali 1-1 (1-1) Bonyhád, 700 néző. V.: Szalóki. Bonyhád: Bogaras — Izsák, Stumpf, Szlama, Palkó - Biró (Forrai), Pozsár, Takács, Darabos - Bozsolik (Dobos), Pfeifer. Edző: Losonczi István. Marcali: Pataki - Héder (Horváth), Mészáros, Borbély, Frank (Lakos) - Hajdú, Pa- lacskó, Mixtai, Tóth - Fenusz (Dér), Urbán. Edző: Bőzsöny János. Góllövők: Tóth (30 p„ 18 m-es szabadrúgásból), Pfeifer Kf T iPQJV/Mf (45. p., 10 m-es lövésből). Izsák fegyelmezetlensége, valamint a helyzetek sorozatos kihagyása megbosszulta magát. A látottak alapján a Marcali megérdemelten szerezte meg őszi első pontját. Kiállítva: Izsák (30. p.) Fenusz lerántásáért. Jók: Stumpf, Pozsár, Darabos illetve Borbély, Mészáros, Hajdú, Tóth. Fekete László Sikiós-Nagyatád 3-0 (1-0) Siklós, 300 néző. V.: ifj. Makai. Siklós: Pál - Martina, Kovács, Keresztes, Gellén - Rótt, Denhardt, Farkas (Varga), Kolompár - Szabó, Szrimácz. Edző: Kovács János. Nagyatád: Pető - Maróti, Czink, Dekanics, Utasi - Fekete, Miklós, Vékony, Szigeti - Kovács (Kénoszt), Kila (Tóth). Edző: Fuisz János. A hazaiak helyezése meghatározta játékukat. Elszántan Munkában a paksi kapu- védő (Fotó: Kovács Tibor) küzdöttek és ez meghozta a sikert. A Nagyatád keményen küzdöttek, de sok helyzetet kihagytak. A hazai csapat győzelme megérdemelt. Góllövő: Szrimácz (2), Varga. Kiállítva Czink. Horváth László További eredmény: Komló-Kisdorog 3-1 A bajnokság állása: 1. Paksi SE 4 410- 1 8 2. Komló 4 3 19- 3 7 3. Rákóczi FC 4 31 5- 1 6 4. PVSK 4 31 11- 8 6 5. Bonyhád 4 2 1 1 7- 2 5 6. PEAC 4 2 1 1 8- 6 5 7. Nagyatád 4 22 8- 6 4 8. Bóly 4 1 2 1 5- 3 4 9. MÁV TE 4 22 8- 8 4 10. K. Épftók 4 1 1 2 6-10 3 Klsdorog 4 1 1 2 6-10 3 12. Barcs 4 1 1 2 3- 7 3 13. K. Honvéd 4 13 2- 5 2 14. Siklós 4 13 5-10 2 15. Marcali 41 3 2- 8 i 16. Boglárlelle 41 3 3-10 1