Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-16 / 217. szám

12 SOMOGYI HÍRLAP — SPORTMAGAZIN 1991. szeptember 16., hétfő Aki sportágat „váltott” Maracskó Tibor önmagáról, az öttusáról és a triatlonról Aligha van hazánkban akár egyet­len olyan sportbarát, aki előtt ne csengene ismerősen a Maracskó Ti­bor név. Azt már csak jóval kevesebben tudják, hogy az egykori legendáshírű öttusázó olimpikon a labdarúgópá­lyán kezdte sportpályafutását. Szé­kesfehérváron a MÁV Előre kapuját őrizte, s egészen az ifjúsági csapatig vitte. Ezt váltotta fel 1961-ben a há­romtusa. Két évvel később szerezte meg Balczó András legelső világbaj­noki címét. Még abban az esztendő­ben Székesfehérváron járt, ahol egy élménybeszámolón vett részt. A népes hallgatóság sorai között ott volt Maracskó Tibor is, aki igen­csak Balczó hatása alá került. 1964-ben aratta első komolyabb si­kerét: a serdülő országos bajnoksá­gon - még háromtusában - arany­érmet szerzett. Ekkor keresték meg a Csepel vezetői, s 1964 végén fel­költözött a fővárosba. A székesfehérvári háromtusázóból Csepelen lett igazi, világszerte elis­mert öttusázó. A hosszú, kitartó évek munkájának meglett a gyümölcse. 1972-ben lépett ki először a nemzet­közi porondra; aztán ha már elvitték a jereváni versenyre, mindjárt meg is nyerte azt. Innentől kezdődően már nem volt megállás. Nyolc éven keresztül nem volt olyan olimpia, világbajnokság, amelyről hiányzott volna Maracskó Tibor. Két olimpia és öt világbajnokság 1976-ban Montreálban csapatban bronzérmes, egyéniben pedig ne­gyedik lett. Négy évvel később a moszkvai olimpián ezüstérmet szer­zett a csapattal, egyéniben pedig újra a negyedik helyen végzett. Nem ke­vesebb, mint öt világbajnokság áll a háta mögött. A legsikeresebb VB az 1975-ben rendezett mexicói volt, ahol is a magyar öttusa válogatott aranyérmes lett. Persze, azért a többi világbajnokságról sem tért haza soha üres kézzel. A csapat tagjaként valamennyi al­kalommal érmet szerzett; még to­vábbi két ezüstöt és két bronzmedált. Egyéniben három negyedik helye­zést tudhat a magáénak. Az úszás, a futás és a lovaglás volt az erősége. A vívással - szavaival fogalmazva - „megvolt". A lövészet­tel viszont úgy istenigazából soha­sem tudott megbarátkozni. 1982-ben fejezte be végleg - egy komoly sérülésnek „köszönhetően” - versenyzői sportpályafutását. Ezután néhány évig edzősködött, de mivel egészen más „nézeteket” vallott a sportágról, rövidesen hátatfordított az öttusának. Még mindig Fábiánék a legjobbak — Ne haragudjon, de nem hagyha­tom ki a kérdést. Most volt alig pár hete San Antonióban az öttusa világ- bajnokság, ahol - fogalmazzunk nyíl­tan - a magyar válogatott kudarcot vallott. Mindenki aranyakat várt, erre egyéniban és csapatban is csak egy árva bronzérmet sikerült szerezni. — Ez nagyon nehéz kérdés. Nem arról van szó, hogy Fábián vagy Mi- zsér már nem olyan jó, mint volt ré­gebben. Egyszerűen csak arról, hogy már lassan egy évtizede ott vannak a világ élvonalában. Törvényszerű volt ez a bukás. Ha nem most, akkor egy másik versenyen következett volna be. A sok versenyzéstől - hangsú­lyozom, nem fizikailag, hanem szel­lemileg - teljesen elfáradtak. Talán már nem tudnak úgy „harapni”, mint régebben. — Hatalmas vitát váltott ki, hogy az olimpiai bajnok Martinék János he­lyett Madaras Ádám utazott ki a VB-re. — Meggyőződésem, hogy Marti­nékkel sem lett volna jobb a magyar mérleg San Antonióban. Az pedig kü­lön a sors fintora, hogy az újonc Ma­daras Ádám szerepelt a legjobban. Egy egyéni és egy csapat bronzérem azért nem olyan rossz teljesítmény egy világbajnoki újonctól. — Jövőre olimpia lesz Barceloná­ban. — Félek az olimpiától. Nem, nem azért, mert leszereplünk - hiszen meggyőződésem, hogy Barceloná­ban is fogunk érme(ke)t szerezni -, hanem attól, hogy a közvélemény megint csak az aranyat tartja egyedül elfogadhatónak, s egy esetleges ezüstérmet már kudarcként könyvel­nek el. — Kálnoky Kiss Attilával az élen egyre inkább hallatja hangját az utánpótlás. — Valóban rendkívül tehetséges a magyar öttusa utánpótlás. Bár ne­kem meggyőződésem, hogy még mindig a nagyok, azaz Fábián László, Mizsér Attila a legjobb ebben a sportágban. A barcelonai olimpia szerintem még az övék lesz. Öttusázóból triatlonista — Most „váltsunk" sportágat! Ho­gyan került kapcsolatba a triatlonnal? — Még 1986-ban Szombathelyen a hagyományos Vasi Vasember-re meghívott Czencz Péter (a Magyar Triatlon Szövetség főtitkára - a szer­kesztőség), hogy adjak át díjakat. Ha már elmentem, el is indultam a ver­senyen. Ezután egyre több triatlon- versenyre hívtak meg, mígnem fel­kértek arra, hogy legyek a Magyar Triatlon Szövetség elnöke. 1989-ben aztán a közgyűlés megválasztott el­nöknek, és négy évre kaptam bizal­mat. — Hogy érzi magát az elnöki székben? — Köszönöm, remekül. Ez egy olyan sport, ahol nincsenek ellensé­geskedések. Mindenki szereti, tiszteli a másikat, s ami a legfontosabb, tenni is akar a sportágáért. — Hol helyezkedik el a világban a magyar triatlonsport? — Erre a kérdésre rendkívül tömö­ren válaszolhatok: sehol. Talán csak egyetlen nemzetközileg is jegyzett versenyzőnk van, Kropkó Péter. Bár mintha az utóbbi időben megindult volna valami. Ezt jelzi például, hogy a nemrégi­ben Németországban rendezett ifjú­sági és junior triatlon Európa-bajnok- ságon a Straubinger Györgyi, Szabó Zita, Molnár Adél alkotta ifjúsági együttes a figyelemreméltó második helyet szerezte meg. Nagyon nehéz felzárkózni az élvo­nalhoz, de én úgy érzem, hogy az első lépéseket mindenesetre megtet­tük. Egyáltalán nem látom reményte­lennek a jövőt, hiszen akkor nem is dolgoznék itt. Az utóbbi néhány évben jónéhány dolog történt a triatlonsport érdeké­ben. Tavaly indítottuk be például a Testnevelési Egyetemen a triatlon szakedzői képesítést. Minél széle­sebb alapokra szeretnénk helyezni a triatonsport bázisát. A koncepciónk: minél több verseny minél több hely­színnel és minél több résztvevővel. Somogyiak a legjobbak között — Melyek a legjelentősebb hazai „ triatlon-fellegvárak ”? — Nemcsak az udvariasság mon­datja velem, amikor elsőként Somo- gyot említem. A megyék közül talán itt található a legtöbb triatlonista, s ar­ról se feledkezzünk meg, hogy egyre szebb eredményeket tudnak felmu­tatni. De Tolna megyét, Miskolcot vagy a fővárost is a sportág fellegvá­rai közé kell sorolni. — Hány versenyük van évente? — Hál' istennek, egyre többet: Az idén már mintegy 30-35-öt.Ezek kö­zül néhányat - a fadd-domborit, az orfűit, a szombathelyi Vasi Vasem­bert vagy például a nagyatádi Solar Triatlont - külföldön is be lehet fut­tatni, nemzetközileg ismertté tenni. Jelenleg nincs arra pénzünk - he­lyesebben valutánk -, hogy igazi nagy neveket, külföldi - például ame­rikai - triatlonista sztárokat hozzunk el a hazai viadalokra. De reméljük, hogy nemsokára erre is sor kerülhet. — Mennyi triatlonversenyzőt tart nyilván az országos szövetség? — Erre képtelenség lenne pontos, számszerű adattal válaszoni. Biztos, hogy többezren vannak. Mintegy 250-300-ra tehető pedig azoknak a száma, akik rendszeresen járnak versenyről versenyre. — Amióta új elnökség van, tehát Maracskó Tibor az elnök és Czencz Péter a főtitkár, azóta minden évben megduplázódik a versenyzői létszám- de ezt már Kropkó Péter mondja, aki szintén tagja az országos elnök­ségnek. - S ami talán a legfonto­sabb; az idén egyetlen olyan verseny sem volt, ahol lett volna botrány. Márpedig ez nagy szó, hiszen ré­gebben sajnos elég gyakran előfor­dult ilyen. — Mekkora összegből gazdálkod­hat, milyen nagyságú költségvetés­ből él a Magyar Triatlon Szövetség? — Akár hiszi, akár nem: mi egyet­len fillér állami támogatást nem ka­punk. Szinte csak kizárólag szponzo­raink pénzéből élünk. Az is hihetetle­nül hangzik, hogy mindössze egyet­len főfoglalkozású ember dolgozik a magyar triatlonsportban, Czencz Pé­ter főtitkár. Jómagam is társadalmi munkában dolgozom, mint elnök. Különböző vál­lalkozásokból próbálunk meg pénzt szerezni. Az idén például a Magyar Triatlon Szövetség rendezi az olim­piai 5+1 próbát, amely — lekopogom — eddig sikeresnek látszik. Ami az egészben a legfontosabb: a triatlon nem egyszerű sport, hanem annál jóval több. Aki egyszer bele­kóstol az soha többé nem tud elsza­kadni tőle; az életformájává válik. Fenyő Gábor LABDARÚGÓ NB III Paksi győzelem a csoportrangadón Paksi SE-Rákóczi FC 1-0 (0-0) Kaposvár, 700 néző. V.: Szőke. Paksi SE: Szlanyika - /-fé­reg/', Somogyi, Sashegyi, Fá­bián - Kolarics, Horváth J., Radics, Bécs - Lizák (Brego- vics), Ignácz (Porga). Edző: Márkus József. Rákóczi FC: Udvarácz - It- vás, Horváth, Bognár, Barna - Pruckner, Szabó (Hanusz), Becsei - Richter, Nagy (Ki- ■ rály), Neubauer. Edző: Mat- hesz Imre. Góllövő: Fábián (74. p„ 4 m-es fejesből). Kiegyenlített első félidő után a második játékrészben erősí­tett a vendégcsapat, és veze­tést szerzett. A hazaiak ez­után mindent megtettek az egyenlítésért, de a paksi véde­lem jól állta a rohamokat, s még helyzetek kialakítására is futotta erejükből. Kiállítva: Pruckner (78. p.) szándékos szabálytalanságért. Jók: Bécs, Héregi, Fábián, Szla­nyika illetve Bognár. Rákóczi FC ifi-Paks ifi 5-0 Kele János PVSK-Kaposvári Építők SC 5-2 (2-2) Pécs, 500 néző. V.: Bányai. PVSK: Tihanyvári - Bárány, Kauffmann, dr. Brezniczky, König - Reich, Pazaurek (Szőke) Fülöp, Becker (Diós) - Németh, Andreidesz (Ta­kács). Edző: Rónai István Építők SC: Házi - Nagy, Kiss L., Balassa, Varga - Ba­lázs (Göbölös), Adorján, Gi­'litsch - Krisztián (Kiss F.), Gyurics, Véber. Edző: Landek László Góllövők: Németh (14. p., 17 m-es lövés), Kauffmann (21. p., 11-esből), Balassa (32. p., 1 m-ről), Kiss L. (35. p., 18 m-es szabadrúgásból), Németh (77. p., 5 m-es fejes­ből, 80. p., közeli lövésből), Takács (89. p., 11 m-es lö­vésből). A hazai csapat lendületesen kezdett, két gyors hazai gól jel­lemezte fölényét. Ezután fel­jött a vendégegyüttes és há­rom perc alatt kiegyenlített. A második félidő elején két ven­déghelyzet kimaradt, s a mér­kőzés hátralévő időszakában a hazaiak minden kínálkozó helyzetet kihasználtak. Jók: Németh, Bárány, Fülöp, illetve Házi, Németh Tibor Kaposvári Honvéd-PEAC 2-0 (1-0) Kaposvár, Cseri-pálya, 200 néző. V.: Lubastyik. Kaposvári Honvéd: Kuru- csai - Kárpáti (Knézics), Kul­csár, Bokor - Gyulai (Had­nagy), Kécza, Fodor, Ritter, Horváth Z. - Mácsik (Ber- náth), Jelena. Edző: Köves László. PEAC: Dósa - Jancsik, Voj- kovics, Tiszai, Csönyei- Túri, Tóth, Szabó, Mink (Katus) - Fekete (Vincze), Kovács. Edző: Botos Antal. Góllövő: Jelena (3. p., 5 m-es lövés, 70. p., 10 m-es lö­vés). Kitűnően kezdett a hazai együttes: sok gólhelyzetet dolgozott ki az első félidőben, és végig kezében tartotta az irányítást. A második játék­részben valamelyest feljött a vendégcsapat, de a Hon­véd-védelem jól állt a lábán, és helyenként kemény, kitűnő iramú mérkőzésen rászolgál­tak a két bajnoki pontra. Jók: Kulcsár, Jelena, Horváth Z. il­letve Túri, Szabó, Csönyei. Köves László Boglárlelle-Bóly 0-0 Boglárlelle, 200 néző. V.: Osztermayer. Boglárlelle: Keserű - Brett- ner, Glatz, Sümegi, Kenéz - Czubelacz, Oláh (Madács), Magyar, Klikk - Szilágyi (Kiss), Koroknai. Edző: Kenéz István. Boly: Volcsányi - Hosszú, Katona, Kovacsics, Virágh - Macsi, Takács, Biró - Schwertféger (Fitt), Szukfill, Lajtai. Edző: Tallósi István. Mindkét csapat tartalékosán kezdte a mérkőzést, a hazaiak Koroknai fegyelmezetlensége miatt már a 35. percben em­berhátrányba' kerültek. Tíz emberrel, sportszerű mérkő­zésen igazságos döntetlent harcoltak ki. Helyzet a kilenc­ven perc alatt egyik kapu előtt sem adódott. Kiállítva: Korok­nai (35. p.), dulakodásért. Jók: Glatz, Kenéz, Czubelacz, Ma­gyar illetve Takács, Katona. Boglárlelle ifi-Bóly ifi 2-1 Szilvás József MÁ V Nagykanizsai TE- Barcs 1-0 (1-0) Barcs, 500 néző. V.: Geor- giou MÁV TE: Pfaff - Nagy, Né­meth L., Németh A. (Horváth), Szőke - Grabant, Bernáth, Zsigulits, Németh I. - Kéri (Kovács), Mózsi (Pozsgai). Edző: Szalai Zoltán. Barcs: Szlovák - Kovács, Somogyi, Bolhói, Mangult - Nagy (Laklia), Tóth, Papp (Rigó) - Hajmási, Minor (Ben- csik), Pókos. Edző: Szabó Nándor. Góllövő: Kéri (2. p., 11 m-es lövésből). A mérkőzés nagy iramban kezdődött, a vendégcsapat egy kontratámadás után veze­tést szerzett. Ezt követően a hazai csapat kapuja elé sze­gezte ellenfelét, azonban a mai napon a szerencsével ha­dilábon álltak. A hazai csapat öt kapufát lőtt, és a vendégka­pust is'„naggyá tette”. Kiál­lítva: Hajmási (58. p.), az el­lenfél megrúgásáért. Jók: Pfaff, Nagy, Németh L., Szőke illetve senki. Barcs ifi - MÁV NTE ifi 1-1 Horváth László Bonyhádi SE-Marcali 1-1 (1-1) Bonyhád, 700 néző. V.: Szalóki. Bonyhád: Bogaras — Izsák, Stumpf, Szlama, Palkó - Biró (Forrai), Pozsár, Takács, Da­rabos - Bozsolik (Dobos), Pfe­ifer. Edző: Losonczi István. Marcali: Pataki - Héder (Horváth), Mészáros, Borbély, Frank (Lakos) - Hajdú, Pa- lacskó, Mixtai, Tóth - Fenusz (Dér), Urbán. Edző: Bőzsöny János. Góllövők: Tóth (30 p„ 18 m-es szabadrúgásból), Pfeifer Kf T iPQJV/Mf (45. p., 10 m-es lövésből). Izsák fegyelmezetlensége, valamint a helyzetek soroza­tos kihagyása megbosszulta magát. A látottak alapján a Marcali megérdemelten sze­rezte meg őszi első pontját. Kiállítva: Izsák (30. p.) Fenusz lerántásáért. Jók: Stumpf, Po­zsár, Darabos illetve Borbély, Mészáros, Hajdú, Tóth. Fekete László Sikiós-Nagyatád 3-0 (1-0) Siklós, 300 néző. V.: ifj. Ma­kai. Siklós: Pál - Martina, Ko­vács, Keresztes, Gellén - Rótt, Denhardt, Farkas (Varga), Kolompár - Szabó, Szrimácz. Edző: Kovács Já­nos. Nagyatád: Pető - Maróti, Czink, Dekanics, Utasi - Fe­kete, Miklós, Vékony, Szigeti - Kovács (Kénoszt), Kila (Tóth). Edző: Fuisz János. A hazaiak helyezése meg­határozta játékukat. Elszántan Munkában a paksi kapu- védő (Fotó: Kovács Tibor) küzdöttek és ez meghozta a sikert. A Nagyatád keményen küzdöttek, de sok helyzetet kihagytak. A hazai csapat győzelme megérdemelt. Gól­lövő: Szrimácz (2), Varga. Ki­állítva Czink. Horváth László További eredmény: Komló-Kisdorog 3-1 A bajnokság állása: 1. Paksi SE 4 4­­10- 1 8 2. Komló 4 3 1­9- 3 7 3. Rákóczi FC 4 3­1 5- 1 6 4. PVSK 4 3­1 11- 8 6 5. Bonyhád 4 2 1 1 7- 2 5 6. PEAC 4 2 1 1 8- 6 5 7. Nagyatád 4 2­2 8- 6 4 8. Bóly 4 1 2 1 5- 3 4 9. MÁV TE 4 2­2 8- 8 4 10. K. Épftók 4 1 1 2 6-10 3 Klsdorog 4 1 1 2 6-10 3 12. Barcs 4 1 1 2 3- 7 3 13. K. Honvéd 4 1­3 2- 5 2 14. Siklós 4 1­3 5-10 2 15. Marcali 4­1 3 2- 8 i 16. Boglárlelle 4­1 3 3-10 1

Next

/
Thumbnails
Contents