Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-16 / 217. szám
1991. szeptember 16., hétfő 5 Bunuel lehelete „A filmet mintha csak azért találták volna fel, hogy kifejezésre jusson általa a tudatalatti, amely oly mélyen gyökerezik a költészetben.” Luis Bunuel, a sokat vitatott spanyol filmrendező gondolata — már világhírű filmekbe ágyazva — hamarosan megérkezik a megyeszékhelyre. A kaposvári Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskola ugyanis tíz alkotásból álló Bu- nuel-sorozatot kötött le, melynek első darabja október 1-jén kerül befűzésre a Művészmoziban. Bunuel életműve — mely néhány éve sajnos teljessé vált — több szempontból is kiemelkedik a filmművészet maradandó értékei közül. Korai munkái; az 1928-ban készült Andalúziái Kutya, valamint az Aranykor (1930) egycsapásra megalapozták később már csak erősödő hírnevét. Mindkét szürrealista alkotás — bár az utóbbi kevésbé — Salvador Dalihoz kötődő barátságát, közös munkájukat dicséri. Kisebb hollywoodi tartózkodás után forgatja hazájában a Föld kenyér nélkül (1932) című dokumentumfilmjét. E három film az alapvetően bunueli korszak termései. Újabb hollywoodi, majd mexikói „kilengések” következtek életében, amit hosszú szünet után tört meg jelentős alkotás, Az elhagyottak (1950). Ugyanitt, Mexikóban készült el a Nazarin (1958), és egy évvel később az El Paóban nő a láz (francia-mexikói). Művekben is számottevő a művész kapcsolata a francia avantgarde-dal — még a huszas években —, majd az újhullámmal. Luis Bunuel második nagy korszaka a Viridiána című művével kezdődött, melyet a hatvanas évek elején forgatott, de nemkülönben ide sorolandó a Tejút (1968), valamint az 1969-ben készült Tristána. Igazi klasszikusokká azonban A burzsoázia diszkrét bája (1972), A szabadság fantomja (1974), és A vágy titokzatos tárgya című produkciói váltak. Ez a sorozat igen ritkán látható így együtt. Még annyit, hogy a filmklub október 1-jétől december 2-ig tart, minden kedden, fél nyolckor kezdődő vetítésekkel. Végül hadd ragadjuk ki Luis Bunuel Utolsó leheletem című életrajzi regényében olvasható: „Most, hogy nemsokára kilehelem a lelkem, gyakran képzelek el egy utolsó tréfát... Barátaim legnagyobb felháborodására meggyónok, feloldo- zást kérek összes bűneim alól, és felveszem az utolsó kenetet. Aztán átfordulok a másik oldalamra, és meghalok. " B. T. Könyvesbolt a tanítóképzőben A Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképző Főiskolán a B. épület előtérben kialakított könyves pavilon hónapok óta üresen állt. Ezt a hiányt pótolja a bérlő, Molnár István. Neve közismert a kaposvári könyvszakmában: hosszú ideig a József Attila könyvesvolt vezetője volt. Most „szabadúszóként” tevékenykedik. Tájékozódó jelleggel már tartott itt néhány könyvvásárt. A jó tapasztalatok eredménye a mostani boltnyitás. A gondosan összeválogatott kínálatban diákoknak szánt iskolai olvasmányok, az oktatást segítő pedagógiai irodalom, kézikönyvek, nyelvkönyvek, szótárak találhatók. Örömmel tapasztaltuk, hogy az utcára tömegesen kikerülő „vérfagyasztókat”, olcsó ponyvát itt nem lehet látni. A jó könyv — úgy is mint munkaeszköz, és úgy is mint kulturálódási, művelődési lehetőség — egy oktatási intézményben mindig eladható lesz. A hivatalos nyitást csak mára tervezték, de múlt heti beszélgetésünk közben már diákok, tanárok kukkantottak be, mondták el kívánságaikat és vásároltak. (Spitzer) Tanítás a menekült iskolában A Jugoszláviában megszokott időpontban, szeptember 9-én megkezdődött Baranyában a Horvátországból menekült gyerekek iskolai oktatása. A gyerekek horvátul is beszélő nyugdíjas pedagógusok bevonásával horvát és magyar nyelven tanulnak a horvátországi tanterv szerint. Felvételeink Harkányban készültek, ahol a művelődési házban a 3. és a 4. osztályosoknak alakítottak ki iskolát, de itt kaptak helyet az óvodások is. A felsőtagozatos tanulók Siklóson, míg az 1. és 2. osztályosok a termálfürdő szociális épületében kialakított iskolában tanulhatnak. A Zselic Menti Diákegyesület közgyűlésén Magyarország felfedezőinek számvetése Nagybajomban Gyerekek, szülők és tanárok gyülekeztek szombaton a nagybajomi művelődési házban, hogy megbeszéljék az általuk tavasszal alapított Zselic Menti Diákegyesület legfontosabb dolgait. Az iskola tanulóit tömöríteni igyekvő, a diákönkormányzatot megerősíteni hivatott egyesület tanácskozásán — mégha jellemezte is természetes megilletődöttség és zavar a hozzászólókat — a gyerekek élményeit és véleményét hallottuk. Ők beszéltek az önszerveződő egyesületi programok élményeiről, a sokféle tagozat biztosította tartalmas időtöltésről. Lelkesen számoltak be most induló újságukról, a Legenda című lapról. A gyerekek és Tibol László iskolaigazgató, fővédnök, valamint Gál Imre tanár, egyesületi gondnok áldozatos munkája sikert hozott. Viola Szabolcs tanuló Jászberény polgármesterétől kapott oklevelet az 1849-es dicsőséges tavaszi hadjárat emlékére rendezett vörössipA Legenda egyesület diák-újságának részlete kás expedícióban való részvételéért. Őt — az emléklap szerint — Lehel Huszárezrede örökösének tekintik. Czifra Győző emléket és igazolást kapott Magyarország felfedezői próbáján. Bállá Roland Sopron díját nyerte meg a Hűség a szülőföldhöz elnevezésű országos programon. A Magyarország Felfedezői Hagyományőrző Szövetség tagjaként dolgozó nagybajomi egyesületnek 140 tagja van. Sokféle klubjuk alakult már. Legfontosabb feladatuk a hazafias nevelés, a magyarság- tudat, az igazi gyermekközösség erősítése. Megtudták a gyerekek, hogy elkészült a 35 ezer tagot számláló országos szövetség sárospataki székháza, ahova őket is különféle programokra várják. Nagybajomban most alakul meg az egyesület vándordiák tagozata. Résztvevői a haza felfedezői lehetnek, mint egykor a garabonciás diákok. Az egyesület vezetősége örömmel számolt be arról, hogy 146 ezer forintot nyertek el pályázatukkal Budapesten. A pénzből valószínűleg a kirándulásokhoz nélkülözhetetlen eszközöket vásárolnak, hogy jövőre még többen tehessenek felfedező túrát magyar földön. Varga Zsolt Művészeti díjasok A Magyar Művészetért díj értékét azok a személyiségek és életművek jelentik, akiket és amelyeket az elmúlt években díjaztunk. A díj mindenekelőtt és mindenekfelett az erkölcsi és esztétikai értékeket védi — hangzott el a három éve létrehozott Magyar Művészetért Alapítvány kuratóriumának sajtótájékoztatóján. A kuratórium döntése alapján: 1991-ben magyar művészetért díjban részesült: Cseres Tibor és Páskándi Géza írók, az Új Budapest Vonósnégyes, Gyarmathy Lívia és Böszörményi Géza filmrendező, Taub János, színházi rendező, Jancsó Adrienné és Illyés Kinga előadóművészek, Szántó Tibor és Somogyi József képzőművészek, a Téka Együttes, Fodor Antal koreográfus, valamint Olasz Ferenc fotóművész. A határon túli magyarság szellemi-művészi teljesítményét értékelve Borbánéi Gyula Németországban élő író-történészt és Farkas Árpád romániai költő-műfordítót jutalmazták. Az ünnepélyes díjátadás november 9-én, a Nemzeti Színházban lesz. NYUGDÍJAS KI MIT TUD BARCSON Józsi bácsi diszkótánca Dalcsokor Dráva menti népviseletben Hangverseny a templomban A mezőcsokonyai templomban adott hangversenyt tegnap a kaposvári Vikár kórus. A Zákányi Zsolt vezette vegyeskar a reneszánsztól napjainkig vonultatta fel a kórusirodalom immár sokak által eddig is kedvelt jeles darabjait. Kodály- és Bárdos-művek is felcsendültek a Liszt-díjas karnagy dirigálásával. Újra indul a zeneovi a zeneiskolában Mától az óvodásoknak ismét lesz lehetőségük arra, hogy zeneoviban ismerkedjenek az ének-zene alapjaival. Cziff Ágnes tanárnőtől megtudtuk: ebben a tanévben nem a Somogy Megyei Művelődési Központban, hanem a zeneiskolában tartják a foglalkozásokat. Először ma este 5 óra 20-kor találkoznak a kicsik. A havi háromszáz forintos részvételi díj egy, a zeneiskola által szervezett, tehetséges diákokat támogató alapítványra kerül majd. Szombaton délután a barcsi Móricz Zsigmond Ifjúsági és Művelődési Központban rendezték a második megyei nyugdíjas Ki mit tud-ot. A hangulat is kitűnő volt, a gálaestre irigylésre méltó fiatalossággal készültek az öregek. Huszonegy településről 164 szereplő jelentkezett a programra. Reggeltől késő délutánig 68 műsorszámot látott és hallott a közönség és a zsűri: szólóénekeket, kórusműveket, paródiákat, táncokat és verseket. Mindezt azután 25 nívódíjjal jutalmazták. A barcsi üzemek és vállalkozók patronálása nélkül nem jött volna létre ez a rangos találkozó. Erre az alkalomra kiadták a somogyi nyugdíjas kalendáriumot is, amelyből kiderül: a nyugdíjasok ragaszkodnak ezután is a rendezvényhez, így jövőre Kaposfüreden mérik össze az tudásukat. A balatonlellei Tóth József 62 éves, ő volt a mezőny diszkótáncosa. Feleségével együtt ropták a színpadon, a műfaj minden kellékével felfegyverkezve: villogó szemüveggel, megfordított (break) sapkával és sállal a nyakukban. — Fiatalon nem volt ennyi időnk a táncra, a szórakozásra. Az biztos, hogy mindenhol feldobjuk a társaságot. Persze táncolunk tangót és keringőt is, a mi időnk nagy slágereire. Sok meghívást kapunk máshova is, nyugdíjunkból utazgatunk mindenfelé. Ha zenét hallunk, már jár a lábunk, nem tudunk ellenállni a kísértésnek. A somogytarnócai asszonykórus Dráva menti dalokat énekelt. Az egyik legszínvonalasabb produkciót adták elő a versenyen. Kiss József né mondta: — Nyolc éve énekelünk együtt, nagyon szeretünk fellépni. Tizenhármán vagyunk, az együttes fele nyugdíjas. Megfordultunk már külföldön is. Dráva menti népviseletben énekelünk mindenhol, ezeket mi gyűjtöttük össze a környező falvakban. A maratoni programról Károly Irmától, a zsűri elnökétől — a Somogy Megyei Művelődési Központ igazgatójától — kértünk rövid értékelést. . — Vegyes színvonalú, sokféle műfajú Ki mit tud volt az idei. Kitűnő hangulatban szerepeltek a nyugdíjasok, a legnagyobb sikere az ének-zenei produkcióknak, a kórusoknak volt. A régebb óta együtt dolgozó kórusok profi műsort adtak, de akadt kiváló vers- mondó is. A barcsi rendezvény végén a résztvevők már arról beszélgettek: de jó is lesz jövőre, a kaposfüredi találkozón újra együtt tölteni egy napot. Varga Zsolt A megemlékezés kötelezettsége nem évül soha. Tegnap Böszénfán a templom fennállásának 89 évében avattak emlékművet a II. világháborúban elesett áldozatainak emlékére. Dr. Tarján Lászlóné, a Környezetvédelmi Minisztérium politikai államtitkára avató beszédében emlékezett a történelmi helyzetre, amelynek áldozataiért kiált az emlékoszlop, s figyelmeztetett arra, hogy egy nemzetre rákényszerített politikai önkény milyen következményekhez vezethet.
