Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-12 / 214. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. szeptember 12., csütörtök Arcok az idősek napközi otthonából. (Somogyszil) Gyertyás László felvételei. Ki fizeti? Ki kapja? Szociális segély és az adó- mentesség Az a szociális támogatás élvez adómentességet, amelyiket az állami szociálpolitika vagy a társadalombiztosítás keretében nyújtanak. így nem kell adózni — például — az önkormányzatok által adott segélyek után, de a jogi személy által nyújtott pénzbeni vagy természetbeni szociális segély után sem, ha azt szociálisan rászoruló kapja. Itt van például most a beiskolázási segély: nem adóköteles, ha azt az önkormányzat folyósítja, ha viszont a szakszervezet vagy a munkáltató adja, csak akkor adómentes, ha azt a törvény által szociálisan rászorulónak minősített személy kapja. De vajon adómentes-e az a szociális segély, amelyet az a munkáltató ad, amelyik vállalati nyereségadóra vagy társulati adó megfizetésére kötelezett? Az ilyen segély akkor adómentes, ha a munkahelyi belső szabályzatban rögzített elvek szerint kapja a nyugdíjas, a gyermeket nevelő, a megváltozott munkaképességű, a tartósan — legalább egy hónapot meghaladóan — beteg alkalmazott, vagy ha nyugdíjasról van szó, a volt alkalmazott. Az a temetési és szülési segély, amelyet a munkáltató kifizet, akkor is adómentes, ha hiányoznak az imént felsorolt feltételek. Rovatszerkesztő Hernesz Ferenc A Pharmafontana átvállalta... Kedvezmény gyógyszerfogyasztóknak „Szíves tudomására hozzuk, hogy 1991. augusztus 1-jétől a Pharmafontana átvállalja a csomagolóanyag-költség és a postai szállítási díj fizetését.” — Ezzel a szűkszavú közleménnyel zárult az a kísérőlevél (számla), amelyik a közelmúltban Budapestről kapott gyógyszer-küldeményekből előkerült. Mit mondjak? Bizonyosan sok-sok, rendszeresen külföldi, lakására postán küldött gyógyszert fogyasztó nagy örömére szolgált ez a kétsoros utóirat a csomagocskában megtalált levélen. A mai gyógyszerárak (és egyéb, nélkülözhetetlen bolti cikkek árának) folytonos növekedése ismeretében valóságos csoda, ha megkímélnek valamilyen kiadástól... Hogy mekkora költségmegtakarítást jelent ez az átvállalás egy-egy engedély alapján kiszolgált, Budapestről, az erre kijelölt gyógyszertárból a vidéki címre küldött gyógyszer esetében? Vegyük példaként a Jugoszláviában gyártott 6,4 milligrammos Sustac forte tablettát, abból is a havonta kapott 90 darabot... E 90 tabletta teljes ára 432 forint. Ennek az ősz- szegnek a 95 százalékát magára vállalja és fizeti a társadalombiztosítás, így mindösz- sze 21,60 forintjába kerül a betegnek havonta ez a medicina. Pontosabban szólva: ennyibe kerülne, ha a budapesti patikában venné át a receptjére. Minthogy azonban vidéken lakik, a küldeményt postán kell eljuttatni részére. Ehhez pedig külön kell csomagolni a Sustacot, és csomagként feladni a postán... Mindeddig a címzettet — tehát a gyógyszerfogyasztó beteget — terhelte a 7 forintos csomagolóanyag-költség, valamint az 55 forintos postai szállítási díj. Nos, ennek a kiadásnak a nagy részét — a példánál maradva: a 7 forint csomagolóanyag-költséget meg az 55 forint postai szállítási díjat — vállalta át a betegtől most augusztus 1-jétől a gyógyszer- gyártó, illetve -forgalmazó ^ Pharmafontana. Nem lebecsülendő segítség ez a kispénzű nyugdíjasoknak... Számottevő összegű támogatásban részesít a társadalombiztosítás egyes fontos, bizonyos betegségek kezelésére nélkülözhetetlen medicinákat. Az említett Sustac árához például a tb-hozzájárulás több mint 400 forint — ez évente megközelíti az 5000 forintot, ha valaki havonta 90 darabot kap a 6,4 milligrammos tablettákból. A támogatás mértékéről egyébként a kaposvári patikákban most már bárki könnyen meggyőződhet, miután számítógépeket „foglalkoztatnak” és a gép részletes számlát ad a kiváltott gyógyszerekről. Nem ritka például, hogy a számlán jelzett másfél ezer forintos „céhből” mindössze 80-100 forint terheli a beteg pénztárcáját. Persze ez sem kevés, azonban a különbözet még kevésbé lebecsülendő. Nem árt, ha a gyógyszerár-emelkedéseket követően ezt a tényt is figyelembe vesz- szük — mint jelentős támogatást.-sz -c Olvasóink kérdezték Két olvasói levelet érdemi tájékoztatás végett a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatósághoz továbbítottunk — ezekre Csapóné dr. Tóth Margit osztályvezetőtől kaptunk választ. Özv. Katona Ferencné hor- vátkúti olvasónk az özvegyi nyugdíjkiegészítés felől érdeklődött. Levele azonban nagyon kevés információt tartalmazott, ezért a nyugdíjosztály az özvegy személyes megjelenését kérte. Katonáné viszont levélben közölte, hogy egészségi állapota nem teszi lehetővé az utazást — ezek után az osztályvezető a rendelkezésére álló adatok alapján adta meg olvasónknak a választ. Az adatok szerint mind Katonáné, mind pedig a férje termelőszövetkezeti munkaképtelenségi járadékos (volt), s mivel járadékról és nem nyugdíjról van szó, esetükben speciális szabályok érvényesülnek. Özvegyi járadékra jogosult lehet a levélíró, de — sajnos — a jelenlegi jogszabály alapján ez nem folyósítható együtt a saját járadékával. Jelentősége lehet viszont annak — mint ahogyan levelében írja —, hogy korábban már igényelte a férje után járó ellátást, ezért a Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság segítségére lesz abban, hogy a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság vizsgálja felül az özvegyi járadék iránti igényét. Gőbölös József böhönyei olvasónk 1995-ben éri el a nyugdíjkorhatárt. Felesége súlyos beteg, s levélírónk ezért fizetés nélküli szabadságot kért munkahelyétől. A helyi önkormányzattól ápolási díjat kap. Azt kérdezi: mi lesz a majdani nyugdíjának a kiszámítási alapja és mekkora ösz- szegre számíthat. A nyugdíjosztály vezetőjétől kapott tájékoztatás szerint a kérdésre érdemi választ nem tudnak adni. Mint közismert, a nyugdíjjogszabályok évről évre változnak, s jelenleg még arról sincs tudomásuk, hogy a jövő évtől milyen változások lesznek. A jelenleg hatályos szabályozás szerint az ápolási díj folyósításának időtartama a nyugdíjra jogosító szolgálati idő. Az ápolási díj összege azonban a nyugdíjalapba nem számítható be. Volt egyszer egy akció... Lerágott csont(?) Háromszor álltam sorba — három boltban — húsért az akció idején. Nem azért, mert olyan sok hús kellett, hanem azért, mert amire sorra kerültem, hoppon maradtam. Azóta tudom — amit akkor csak sejtettem —, hogy az augusztus 7-e és 17-e között lebonyolított húsakció, melynek során hozzávetőlegesen 11 500 tonna csontos húst és 1400 tonna zsírszalonnát hoztak forgalomba, enyhén szólva nem úgy „futott le”, mint ahogyan azt kiötlői elképzelték... Sorbanállás közben hallottam, amint a nagyérdemű fogyasztó előttem, mögöttem, mellettem előbb csak sutto- gott-pusmogott, aztán mind hangosabban hangoztatott a kapzsiságról, a telhetetlen- ségről, a szegénységről meg a gazdagságról, illetve a hűtőládákról... Láttam, amint családtagok (ismerősök? szomszédok? jó barátok?) együtt vonszolták degeszre tömött szatyraikat a pénztárhoz, közben majdnem összeroskadtak a teher alatt — ugyanott és ugyanakkor a boltos hátrakiáltott a sor végére: elfogyott az oldalas! Aztán, ahogyan rövidült a sor, úgy fogyott el a többi tőkehúsféleség is, s így került a sorban álló üres szatyorral ismét az utcára, hogy aztán egy másik boltban vagy másnap reggel ugyanitt próbáljon ismét szerencsét. Mert a szerencsében bízott, és abban, hogy egyszer mégiscsak megtelnek azok a feneketlennek tűnő hűtőládák, és nem akad mindennap olyan vásárló az előtte kígyózó sorban, aki tíz-tizenöt kiló hússal megpakolva távozik, s akit előtte még a környéken sem látott... Azt hiszem, ez a húsakció — noha az FM elégedett volt vele, az egyik osztályvezető például közgazdaságilag kimondottan sikeresnek minősítette — nem volt minden tanulság nélkül való. Hogy tanulsággal szolgált azt a tapasztalat íratja le velem. Röviddel az akció után Harkányban jártam, s alig tudtam kigabalyodni a tizenöt-húsz pecsenyesütő árasztotta illatfelhőből, amely szinte a fürdő egész területén szétáradt, ínycsiklandozó volt a sült oldalas, a sült kolbász illata, s miközben az ácsorgó vásárlók — főként külföldiek — áradatát néztem, arra gondoltam: az akció során vett olcsó oldalas és kolbászhús révén vajon mekkora haszonra tesz szert a sültjét borsos áron kínáló pecsenyés... Tudom, hogy néhányan videofilmre vették a húsakció során látottakat, a sorbanál- lást, azt, hogy akadtak, akik mázsaszám vásárolták az olcsó húst — megörökítették a kapzsiságot, a harácsolást, a hússal megterhelt személy- gépkocsik rendszámát. De azt már nem tudom, okulnak-e a történtekből azok, akiknek okulniuk kellene...Vagy lezárják az egészet azzal az enyhén szólva kétes tanulsággal, miszerint csupán a sajtó fújta fel, minősítette botrányosnak az akciót? Sajnálnám, ha így lenne... Úgy vélem, hogy ez,a csont nem lerágott csont. És még egy ideig nem is lesz az. Az akció az államnak körülbelül 450 milliójába került. Nem titok, hogy az állam a mi adóforintjainkból és egyéb, általunk fizetett ilyen-olyan díjak címén befutott összegekből gazdálkodik ( a külföldi hitelektől most tekintsünk el). Ebből kaptunk volna vissza valamit a kedvezményes húseladás révén? Hát igen, ha az akció főként azokon segített volna, akik leginkább rászorulnak — de nekik se hűtőládájuk, se pecsenyesütőjük, de főként nagy mennyiségű, sőt kis tételű hús megvásárlására félretett pénzük sincsen... h. f. ízlések és... (Egy nyugdíjas feljegyzései) Kenyeret vásárolok a megszokott boltban, a szokott módon. Ráadásul hagyományos kenyeret veszek (vennék), amelyik egyszersmind a legolcsóbb is. Nem azért veszem s eszem a legolcsóbbat, mert az egy kiló kenyérre, mely kettőnknek majdnem egy hétre elég, nem jutna több, hanem azért, mert a hagyományos kenyeret az ízéért kedveltük meg és szeretjük kitartóan. A pult mögött álló, szemüveges eladókislányt kérem — aki tudomásom szerint helyettesít —, hogy válasszon egy szépet. Tanácstalanul nézeget, mondhatnám azt is, hogy méla undorral tart szemlét a kissé ráncos, itt-ott nyomódott, „hagyományos” kenyerek fölött, és megkérdezi: — Szépet? — Igen — bólintok. — És jót — teszem hozzá. — Az milyen? — kérdezi ismét. — A jó kenyér — mondom — könnyű és illatos, jó formájú. De hiszen ezt maga jobban tudja, mert ez a szakmája, és anyuka is biztosan elmondta, milyen... Filozofikus tömörségű válasza pofonként csattan: — Mi ilyet nem veszünk! Mi csak jó kenyeret eszünk! No igen... ❖ A televízió jó dolog. Most, hogy szép országunk tolla- sodik, már reggelenként is megy a műsorszórás (csak zárójelben teszem ide a magam földhöz ragadt véleményét: megy a rongyrázás). Ráérő napjaimon reggelenként a Falurádió után a Falutévét figyelem, és szép sorban tovább a Reggelt és a Napkeltét...Ez utóbbira a vége felé — figyelmem lan- kadtával — kapcsolok át, és főleg a szalonpletykáiért kedvelem. Innen tudtam meg legutóbb például, hogy egy leleményes fővárosi vállalkozó topless fodrász szalont nyitott, ahol fedetlen keblek cirógatják nyírás (kopasz- tás?) közben a kedves ügyfelet...Az egész mindössze 950 forintba kerül. Hát nem gyönyörű? Kerner Tibor ■
