Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)

1991-09-12 / 214. szám

1991. szeptember 12., csütörtök SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP 3 ELSŐ HELYEN AZ IDEGENFORGALOM Somogyi részvétel a vá lalkozás- fejiesztési programban KERÜLŐ ÚTON JUGOSZLÁVIÁBA Sok a cukor, kevés a „bácsi” Megkezdődött a répafeldolgozás a kaposvári cukorgyárban (Folytatás az 1. oldalról) — Mit jelent ez a keretszer­ződés Somogynak? — kér­deztük a megyei alapítvány ügyvezető igazgatóját, Szabó ■ Gyulát. — Óriási lehetőségnek tar­tom, hogy megyénk, amely­nek tudvalevőleg jó néhány elmaradott térsége is van, be­lekerült ebbe a proramba. Az alapítvány által biztosítandó többletpénzforrás ebben a tő- keszegéy időszakban nem le­becsülendő. A felhasználható hitel nagysága azonban attól is függ, hogy a vállalkozók mi­lyen pályázatokat fognak ké­szíteni, megfogalmaznak-e olyan célkitűzéseket, amelyek eredményességében bízva oda lehet majd ítélni a hitele­ket. — Netán van valami meg­határozott célkitűzés, hogy mi­lyen pályázatok részesülnek előnyben? — Nincs konkrétan meghú­zott hatávonal, hogy mire ad­hatjuk a pénzt, de azért elsőd­leges cél, hogy termelői beru­házások jelenjenek meg a váll­alkozói szektorban, ezzel együtt pedig nyíljanak új fog­lalkoztatási lehetőségek, hi­szen erre Somogynak nagy szüksége van. Mindenesetre azt tartanánk szerencsésnek, ha a megye déli részén, a Zse- licségben és Tab környékén jelentkeznének elsősorban azok az új vállakozók, akik munkalehetőséget kínálná­nak. — Mennyire kap szerepet a programban a megye egyik húzó ágazata, az idegenforga­lom? — Olyannyira, hogy a leg­első tenderd az idegenforga­lomhoz kötődik, tíz napon be­Ülést tartott tegnap délután a megyei munkaügyi Tanács. Megtárgyalták a tavasszal kiírt munkahelyteremtési pályáza­tokat és a közhasznú munka­végzés helyzetét is. Beszá­moló hangzott el a korenged­ményes nyugdíjak elbírálásá­ról. Rózsavölgyi István igaz­gató, a Munkaügyi Tanács tit­kára elmondta, a munkanélkü­liek számát tekintve Somogy nincs az elsők között, s a kör­nyező megyék, Baranya és Tolna is megelőzik. Ennek el­lenére az év végére 10-12 ezer munkanélkülivel számol­hatunk, s ebből 9-10 ezer já­rulékra is jogosult lesz. S míg az országban mindenhol csökkent a szabad álláshelyek száma, nálunk 1000-ről 1700-ra nőtt. Kirendeltségeik munkájáról elmondta, havonta érdeklődnek a vállalatoknál üresedés után. Elismerte azonban, hogy működésük nem elég hatékony. Ráadásul a vállalatok maguktól nem je­lentik be a munkareőigényü- ket. A 70 ezres „ügyfélforga­lom” alig öt százalékát, 3500 embert tudtak eddig munká­hoz segíteni. Ennek egyik oka az, hogy sokan nem vállalnak akármilyen munkát, főleg akik már „megtanultak együttélni” a munkanélküliséggel. A mun­kaadót sem lehet kötelezni, lül kiírjuk az ezzel kapcsolatos pályázatot. Szeretnénk stra­tégiai célként kitűzni a minő­ségi váltást az idegenforga­lomban, mert úgy ítéljük meg, hogy a mai lehetőségeink már nem elegendőek a további si­kerekhez. A következő kiemelt program az élelmiszergazda­ság lehet, a termeléstől a fel­dolgozásig. Szeretném el­mondani azonban, hogy nem szerencsés, ha csupán pénz­kérdésre szűkítjük le a vállal­kozásfejlesztési programot, ugyanis a lehetőségek feltárá­sa, a tanítás, a piackutatás is mind-mind hozzátartozik a munkához. — Milyen érdeklődés nyil­vánul meg a megyében a le­endő vállalkozók részéről? — Bár hivatalosan még nem hirdettük meg a progra­mot, máris nagyon sokan kér­tek felvilágosítást, és várható, hogy a következő napokban jó néhány ötlet konkretizálódhat is — mondta Szabó Gyula. A Magyar Vállalkozásfej­lesztési Alapítvány ügyvezető igazgatója, Marosán György annak a reményének adott hangot, hogy a kísérletben szereplő hat megyét hamaro­san újabbak követhetik, s az eredményesség láttán számí­tani lehet majd arra, hogy az európai közösségeken túl má­sok is segíteni fognak a ma­gyar gazdaságnak. Jean Tres- tour arról szólt, hogy talán a nagy gyárak partnerre találnak a kisvállalkozókban, és alvál­lalkozóként igénybe veszik őket, továbbá a magyar kor­mány figyelme is jobban ráirá­nyul ezentúl a vállalkozá­sokra, hiszen hosszú távon az ő feladata marad a támogatá­suk. Polesz György hogy dolgozókat alkalmazzon. Persze az ügyintéző sem mindig a törvény betűje szerint jár el. Egyszerűen megpróbál segíteni. Egy kisgyermekes nőt nem küld el olyan munka­helyre, amit az csak egy órás utazással érhetne el. Az át­képzésekről .is szó esett az ütésen. Elmondták, nehéz előre megítélni, milyen szak­mára lesz majd szükség, mire lenne érdemes átképezni a munkanélkülieket. Nincs még kidolgozott program sem az átképzésre. Elhangzott, job­ban be kellene vonni ebbe az iskolákat. A jövőben a pálya­kezdők átképzésére, és a ma­gánvállalkozások munkaerő- igényeire különösen nagy fi­gyelmet fordítanak. Az orosztanárok átképzését Somogybán a Pedagógiai In­tézet szervezi, s ennek évi költsége több mint hat millió forint. A közhasznú munka­végzésről elhangzott: jól mű­ködik, ám közhasznú munká­sokra Kaposváron is szükség lenne. Huszonhármán adtak be munkahelyteremtésre pályá­zatot, s ebből az értékelőbi­zottság mindössze hármat nem javasolt elfogadásra. A pályázók több mint 15 millió forint támogatást kapnak majd. N. L. (Folytatás a 3. oldalon) Sajnos úgy tűnik, hogy az elmúlt évekhez képest egy-másfél százalékkal gyen-, gébb az idei répa cukortar­talma. Az első szállítmányok 13 százalék körüliek, a szezon közepére ez 15 körülire javul­hat, főként ha lesz eső. — Ez az eső azonban nem kedvezne a répabetakarítás­nak. Az elmúlt években arra törekedtek, hogy csak az utolsó pillanatban szedjék ki a répát a földből, így kevesebb volt a veszteség. Idén is így lesz? — Igen, igyekszünk minél tovább a földben tartani a ré­pát, de ennek is vannak korlá­tái. November végére az ösz- szeset ki kell szedni. —A termeltetett répa jóval több, mint amennyit a kapos­vári gyár elbír. A többletet ed­dig Jugoszláviába szállították bérfeldolgozásra. A kialakult helyzet nem veszélyezteti ezt az üzletet? — A gyárak átveszik a szer­ződött répamennyiséget, csak a kiszállításnál vannak prob­lémáink. Csak kerülő úton tud­juk aljuttatni, Gyékényesen keresztül. Ez tetemes szállí­tási többletköltséget okoz, és természetesen nem kevés idegeskedést, hogy ne történ­jen semmi baj. 160 ezer tonna répát szeretnénk Jugoszlávi­ában feldolgoztatni, bár el­képzelhető, hogy ez a meny- nyiség még tovább nő. — Az elmúlt években több komoly fejlesztést hajtottak (Folytatás az 1. oldalról) A megye egyik válságöve­zetében — Tabon és térségé­ben — az utca emberétől mást nem hallani: elbocsátások lesznek ebből a gyárból, leáll a termelés azon a munkahe­lyen, „vergődnek” az ipari üzemek, folyamatosan emel­kedik a munkanélküliek száma. Ezekben a napokban az 1908-óta működő téglagyár van „teritéken”, hiszen a válla­lat vezetése június 12-én írás­ban bejelentette a megyei Munkaügyi Központnak a tabi gyár teljes elállását és a dol­gozók elbocsátását. Varga Ottóval a Tabi Tégla­gyár vezetőjével az irodában beszélgetünk. A falon a ko­rábbi évek eredményes mun­kájáért kapott „Kiváló Üzem” és „Kiváló Munkabrigád” kitün­tetés. Ám mindez már csak emlék. — Gyárunk a vállalati köz­pont által megszabott, csök­kentett termeléssel már nem rentábilis — magyarázza Varga Ottó. — Ugyanis jelen­tős az 1985-ben befejezett mintegy 100 millió forintos be­ruházásból visszalevő hiteltör­lesztés. Igaz az is, hogy a tabi gyár jelenleg több mint 10 milliós veszteségnél tart. Ez az idő­arányos hiteltörlesztésből, a végre. Folytatódott ez a fo­lyamat? — Idén inkább sok kisebb beruházással a környezetvé­delmi restanciáinkat igyekez­tünk pótolni. A gyárban kelet­kezett zagyot Sántosra vittük, ahol a természetes lebontási folyamat végbement. Ez, mint minden bomlás erős szaggal jár együtt, amit a lakosság többször kifogásolt. Idén olyan zagykazettákat építettünk be, melyek ezt a bomlást meg­gyorsítják, így a szaghatás is termelés csökkentéséből, il­letve az egy hónapos kény- szerleállásból, valamint az ér­tékesítés csökkenéséből adó­dik. De, termékeink iránt folya­matos az igény, bár kisebb mennyiségben, mint a korábbi években. — Vállalatunk műszaki igazgatóhelyettese augusztus 29-én arról tájékoztatott szó­ban, hogy gyárunk október 1-től bezárja kapuit, leáll a termelés. Szeptember 5-i dátummal kaptam egy értesítést, mely szerint szeptember 25-e után csökkentett árammenyiséget használhatunk csak föl, ami a telephely szüneteltetésére elég, a gyártáshoz nem. A téglaégetéshez szüksé­ges szenet sem vásárolhatunk már, a meglevő készlet pedig csak szeptember közepéig elegendő. Gyakorlatilag a meglevő félkésztermékeink szeptember 25-re elkészül­nek, s ezt követően gyártás már nem lesz. Ezután a gyártelep őrzésé­vel és a készletek értékesíté­sével foglalkoznak néhányan. Ha a gyárunk mellett Kőrös­hegy is véglegesen leáll — hi­szen itt alapanyag hiány van, — akkor Tab 40-60 kilométe­res térségében megoldatlan lesz a téglagyártás. csökken. Szintén idén vásárolt modern ventillátorokkal a za­jártalmat csökkentettük a gyárban. Ezek mellett olyan fejlesztéseket végeztünk, me­lyek az üzemszüneti veszte­ségeket csökkenti, illetve az üresjáratok idejét korlátozza. — A kampány tehát jónak ígérkezik, ám ennek a vég­terméke a cukor, és ebből még mindig van a raktáron bőven. — Ez a legnagyobb prob­lémánk, az eladhatatlan kész — Milyen most a dolgozók hangulata, a munkahelyi lég­kör? — Nagyon rossz! A kollektí­vát mélységesen megdöbben­tette a hír, mely szerint végle­gesen bezárunk. Mindenki fél. Fél, mert tudja, hogy Tabon és térségében gyakorlatilag nem talál munkahelyet... — A vállalatvezetés miként próbál segíteni azokon, akik önhibájukon kívül váltak mun­kanélkülivé? — A munkaviszonyban töl­tött évek, illetve a vállalatnál eltöltött idő alapján — a kollek­tív szerződés szerint, — hat hónapig terjedő végkielégítés, illetve ugyancsak maximálisan 6 hónapig terjedő átlagkereset illeti meg a felmondási időre azokat a dolgozókat, akinek a vállalat vezetése mond föl. Sajnos, az új munkavállalók és a viszonylag fiatal kollek­tíva tagjai ennél lényegesen rosszabb feltételekkel kerül­nek az „utcára”. Tabon megszűnik egy gyár. Az a gyár, amely 1908-ban el­sőként biztosított ipari jellegű munkát a településen élőknek. Szeptember végén több mint 80 dolgozónak monda­nak föl a Somogy-Zala Megyei Téglaipari Vállalat tabi és kő­röshegyi gyárában. Krutek József Bárdibükk határában is fo­lyik a betakarítás termék. Még azzal sem vi­gasztalhatjuk magunkat, hogy majd a borászat elviszi, mert a hordók is még tavalyi borral vannak tele. A hazai piac telí­tett, külföldről az eddigi leg­jobb ajánlat 300 dollár ton­nánként. Ez 22 ezer forint, az előállítás pedig 37 ezerbe ke­rül. Talán egy jó „cukrosbácsi” kellene... Varga Ottó Ingyen tankönyvek Ingyen biztosítja ai idei ta­névben a sántosi képviselő­testület a község valamennyi általános iskolásának és a kö­zépiskolák nappali tagozatos tanulójának. Kilenc családot kétezer forint beiskolázási se­gélyben részesítettek, s bizto­sították az óvódások és diá­kok utazási bérletét is. Ugyan­csak térítésmentesen kapták a tankönyveket a bőszénfai és a gálosfai iskolások. A köny­vek kifizetését a települések önkormányzatai vállalták át. Utak Magyaratádon Két új utat adtak át a na­pokban Magyaratádon, s ez­zel véget ért a település útjai­nak teljes felújítása. A javítási munkálatok befejeztével Ma- gyaratád minden útja, utcája szilárd burkolatot kapott. Verseny a szebb környezetért Barcson környezet szépíté­sére versenyt hirdettek a ci­gánytelep lakói számára. A verseny célja elsősorban az volt, hogy város cigánytelepé­nek környéke gondozottabbá váljék. A verseny, amelybe több százan kapcsolódtak be elérte a célját. Sikerült felkel­teni az érdeklődést, és a kis­kertek, telkek a várnál is gon- dozottabbakká váltak. A há­rom legjobb eredményt elérő versenyzőt jutalomban része­sítették. Munkát kereső emberek — dolgozókat váró munkahelyek Újabb elbocsátások Tabon MEGSZŰNIK A TÉGLAGYÁR Csökkent az igény, nőtt a veszteség

Next

/
Thumbnails
Contents