Somogyi Hírlap, 1991. szeptember (2. évfolyam, 205-229. szám)
1991-09-11 / 213. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP — TÁRSADALOM, GAZDASÁG 1991. szeptember 11., szerda Kapunyitás a Baltikumnak Számháború a bérfronton Egyelőre csak gesztus értékű, de mindenképpen nagy léptékű esemény volt a diplomáciai kapcsolatok felvétele a balti államokkal. Az már inkább afféle külpolitikai kuriozitás, hogy ezzel 151-re emelkedett a velünk diplomáciai kapcsolatban álló országok száma, s így „számszakilag” már-már a 159 tagállamot tömörítő ENSZ közelébe kerültünk. Ez a fajta összevetés csupán játék a számokkal — a hazánk és a külvilág közötti politikai, diplomáciai és gazdasági szálak gyarapodása azonban Ígéretes és figyelmet érdemlő realitás. Egyebek között erről beszélgetett a Fe- renczy-Europress munkatársa Somogyi Ferenccel (46), a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkárával. — Kapunyitásunk a Baltikum felé nemzetközileg is nagy visszhangot váltott ki. Most azonban a hétköznapok következnek — milyen gyakorlati lépéseket teszünk e kontaktusok tartalommal való megtöltéséért? — A napokban lezajlott diplomáciai aktus voltaképp annak kifejezése volt, hogy készek vagyunk a normális államközi kapcsolatok teljes körében megtenni a szükséges lépéseket az együttműködés előmozdítására. Ennek természetesen mielőbb meg kell teremteni a megfelelő személyi, tárgyi, intézményi kereteit. Elsőként — s ezt rövid távú megoldásnak tekintjük — a földrajzi közelségben dolgozó nagyköveteink közül akkreditálunk mind a három országba magyar diplomatát. Egyidejűleg biztosítjuk annak feltételeit, hogy e balti országok kellő formában képviseltethessék magukat Budapesten. Ezt követi a közeljövőben mindhárom helyen — általános gyakorlatunknak megfelelően kis létszámú — magyar nagykövetség felállítása. Ehhez olyan „prózai” feladat is társul, mint megfelelő helyen megfelelő épület biztosítása, ami nem is Ígérkezik egyszerűnek, hiszen föltehetően egy hullámban országok egész sora jelentkezik az észt, a lett és a litván ingatlanpiacon a mienkhez hasonló igénnyel... Törekvésünk mindenesetre az, hogy a technikai részleteket még az idén megoldjuk, s 1992. elejétől már fizikai jelenlétünk is demonstrálja kontaktusaink új minőségét. Mit Ígér a külügyi prognózis? Várható-e, hogy tovább bővül a hivatalos államközi kapcsolatok köre? — Ezzel magától értetődően számolnunk kell, már csak a jelenlegi politikai változások esetleges eredményeként is. Itt azonban megjegyzem: a balti országokat ebből a szempontból — éppen a történelmi előzmények, a korábbi hagyományos kapcsolatok alapján — külön kategóriának tekintettük. A függetlenné váló, s talán éppen szomszédságunkban létrejövő egyéb országok esetében a körülményeket egyenként mérlegelve tesszük majd meg a szükséges lépéseket. A mi szemszögünkből másik kategóriát alkotnak azok az országok, amelyek ugyan hosszabb ideje függetlenek, de bizonyos meggondolásokból nem került sor az államközi kapcsolatok kiépítésére. Ebből a körből minden bizonnyal rövid időn belül fölvesszük a diplomáciai kapcsolatokat Szaud Arábiával. Noha a megállapodást még nem írtuk alá, az a benyomásunk, hogy erre a készség mindkét fél részéről adott, s az időzítés csupán politikai döntés kérdé- S6Í. (Folytatjuk) Bajnok Zsolt Az Érdekegyeztető Tanácsban a minimálbérekről folyó, már-már késhegyig menő vitáról korábban is beszámoltunk. Elmondtuk a szakszervezetek és a kormány álláspontját is, ezúttal dr. Orbán István, az ÉGISZ Gyógyszergyár vezérigazgatója, a munkaadók álláspontját fejti ki: — Szociális szempontból mi magunk is indokoltnak tartjuk a szakszervezetek javaslatát, hogy a minimálbéreket legalább nyolcezer forintra kellene emelni, de a szükséges források előteremtése nélkül ez csak illúzió. A munkahelyek belső bérarányai sem tesznek lehetővé soronkívüli emelést; számos vállalatnál még a szakmunkások sem keresnek többet 8 ezer forintnál! El lehet képzelni, hogyan reagálnának a képzettebb dolgozók egy olyan lépésre, ha mondjuk a bérük ugyanannyi lenne, mint a betanított munkásoké. Mi volna az egyedüli megoldás? A bérliberalizáció. A korlátok teljes feloldása. A tavaly megkezdett „számháború” sem gazdasági, sem egzisztenciális okokból nem folytatható tovább. Lépten-nyomon azt hangoztatja a kormány, hogy piacgazdasági viszonyokra törekszik, csak éppen attól vi- szolyog, hogy a bérek piacán áttörje a korábbi falakat. Természetes törekvése a munka- vállalóknak, hogy kiharcolják a a minimálbérek emelését, legalább arra a szintre, amiből a család megélhetése fedezhető. De ezt a harcot nem egyedül a munkaadókkal kell megvívni! A vállalatok, a gazdaság mai körülményei között, egyedül nem képesek előteremteni a szükséges forrásokat. Ha a kormány továbbra sem enged, ha nem csökkenti a vállalatokra rótt bér- és közterheket, az adókat, a büntető százalékokat, akkor a munkaadók álláspontja nem változhat. Minimálbér-emelés? Nem! (Domi) Vége a telefongondoknak? A megoldás: Égi telefonközpont A világ egyetlen nagy telefonfülke és a föld ötmilliárd lakója nem más, mint egyetlen óriási, beszélgető közösség. Ezt a csábító gondolatot szeretné öt éven belül megvalósítani egy amerikai elektronikai óriáskonszern, a Motorola. Ha a kommunikációs rendszerben vezető helyet elfoglaló, Arizona állambeli cég meg tudja valósítani célkitűzéseit, 1996-ban már mindenki mindenkivel cseverészhet, a világ bármely pontján is található a keresett személy. Sőt — és ez a lényeg — az előfizető a világ bármely pontjára magával viheti telefonszámát és készülékét, s azonos hívószámú telefonok egymással is összekapcsolhatók, akkor is, ha az „iker” egyik fele Ausztráliában, a másik például Budapesten van. A titkárnő tehát egyetlen gombnyomással bárhol a földkerekségen utolérheti főnökét, és kapcsolhatja számára a hívót, s hívhat bárkit, bárhol tartózkodik is munkaadója. A kérdés: egyéb telefonhálózatokhoz hogyan köthető a rendszer, de ez inkább jogi, mint technikai kérdés. A Motorola „lridum”-nak nevezte el a jövő telefonhálózatát, utalva arra a kémiai elemre, melynek magját 77 elektron veszi körül. Pontosan ennyi azoknak a műholdaknak is a száma, melyek az égi „szuper-telefonközpont” működtetéséhez szükségesek. A műholdak 11 különböző körpályán fognak keringeni 4000 km magasságban, 26.640 km/h sebességgel, így jön létre az a zárt vevőrendszer, mely az utolsó őserdei települést vagy sivatagi oázist is összeköti a világ többi részével. Ha valaki csatlakozni szeretne a vezeték nélküli „Iridium” telefonhálózathoz, mindössze egy hordozható Motorola-telefonra van szüksége, mely 70 dkg súlyú és az előzetes számítások szerint 7000 német márka körüli ösz- szegbe fog kerülni. A Motorola azért is szeretné minél előbb nyélbe ütni a dolgot, mert reméli, hogy ezzel egycsapásra véget vethetne a Kelet-Európábán uralkodó „kőkorszaki” telefonhelyzetnek. (FEB-SAD) Vásározók, kereskedők, iparosok, vállalkozók, figyelem! Kereskedők utcáját nyitunk a Karaván Expo-vásáron október 2—6-ig Minden érdeklődőt kedvező területbérleti dijakkal várunk a kereskedők utcájába és a sátorvárosunkba! Érdeklődni: tel. és fax (82)11-555 vagy a helyszínen, Kaposvár, Mező u. 118. (208191 Gyümölcsszedés Immáron második hete szedi a gyümölcsöt ezerháromszáz tanuló a kutasi ág. kiskorpádi ültetvényeiben. A Széchenyi István Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakközépiskola tanulói napi tizenöt-húsz vagon almát szednek le. (Fotó: Kovács Tibor) Ml LESZ, HA BELÉPÜNK A KÖZÖS PIACBA? A verseny nem fenékig tejfel Hitek és tévhitek keringenek a közvéleményben arról, hogy mit is remélhetünk a közös piaci tagságból a magyar mezőgazdaság számára. Ezért különösen figyelemreméltó az a tanulmány, amelyet az Agrárgazdasági Kutatóintézet készített az EK tagság várható hatásairól. Baj ha kicsi, baj ha nagy A hazai mezőgazdaság adottságait elemezve a tanulmány leszögezi, hogy a közös piacihoz képest nagyon előnytelen a hazai üzemek méret szerinti megoszlása. Nálunk csak nagyon nagy és törpegazdaságok vannak, holott az EK-ban a 20-50 hektáros gazdaságok a jellemzőek. Nagyon kevés nálunk a gép, a traktorszám például a németországinak a tizedét sem éri el ezer határon. További hátrány, hogy a meglevő gépek nagyüzemre lettek tervezve, és felerészben elhasználódott példányok. A magyar mezőgazdaság versenyképességét rontja, hogy sokkal alacsonyabb a hazai munka termelékenysége mint a közös piaci országoké. A szakértők ráadásul attól tartanak, hogy az elkövetkező néhány évben a várható tulajdoni átalakulás következtében ez átmentileg még csökken is. Minden érdekelt számára megfontolandó körülmény, hogy a Közös Piacba nem lehet félig belépni. Nem lehet csak az előnyöket elfogadni a korlátozások, kötöttségük nélkül. Különösen igaz ez a mezőgazdaságra. A mai meglehetősen anarchikus hazai mezőgazdasági termelést — amiből azért nagyon sokan nagyon jól élnek — alapjaiban át kell majd formálni az EK agrárpiaci rendtartása szellemében. Ez értékesítési garanciát és határok között tartott árakat jelent. Holland vaj, olasz paradicsom Ugyanakkor egy ma még elképzelhetetlenül erős versenyre kell a hazai élelmiszer- termelőknek felkészülniük. Ráadásul nem csak a Közös Piac határainál, hanem itthon Magyarországon is. Nemcsak azt kell tudomásul venni, hogy ránk is kíméletlenül kötelezők lesznek a belépés után az igen szigorú egészségügyi, környezetvédelmi eredetvédelmi szabályok, amelyek nélkül nem lehet árut bevinni az EK-ba. A hazai termelőket talán ennél is súlyosabban érintheti majd, hogy a magyar boltokban megjelennek a mienknél lényegesen szebb kivitelű, magas feldolgozottságé, többnyire egészségesebb közös piaci élelmiszerek. Meglehet kezdetben drágábban. De csak kezdetben. Mert egy átmeneti időszak után — ami legfeljebb néhány év — a magyar élelmiszerek is a közös piaci áron kerülnek majd forgalomba a mi üzleteinkben is. Ekkor pedig már valóban csak a minőség — vagy esetleg a hazafiúi érzés — készteti a vevőt, hogy hazai húst, vajat, tejterméket vásároljon. Sokakat érdeklő és érintő kérdés, hogy vajon mely ágazatoknak van egyáltalán esélye a közös piaci áruk kíméletlen versenyében. A gabonák, az olajosnövények továbbá a vetőmagvak és a hüvelyesek jó eséllyel indulnak. A friss kertészeti termékekkel viszont nagyon nehéz bejutni a Közös Piacra. Ehhez a mi adottságaink nem igazán jók és igen jelentős olasz, görög, spanyol zöldségimportra is számítani kell. Kérdés, hogy a hazai piac elismeri-e majd a mi korai paradicsomunk fólia alatti termelésének pluszköltségeit, amikor az olasz paradicsom ugyanakkorra a szabadföldön ért be? Befürdünk a borral? A legkétségesebb a szőlő és gyümölcstermesztés jövője. Ami az előbbit illeti, itt a keleti piacok összeomlása az elsődleges veszély, hiszen a termés legnagyobb része szovjet piacra került. Annak pedig kevés esélye van, hogy ezt a hatalmas borexportot a Közös Piac átvállalná. Az állattenyésztés ágazatain belül a legnagyobb esély- lyel a kisállattenyésztők indulhatnak. A pulyka, nyúl, továbbá a tenyésztett vadak kelendőek. A juhexportnak is komoly esélyei lehetnek, de a hagyományos ágazatok termékei, a sertés és baromfi, valamint a marha csak a mainál lényegesen jobb minőségben számíthatnak „bebocsátásra”.
