Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-10 / 187. szám

8 SOMOGYI HÍRLAP — KULTÚRA 1991. augusztus 10., szombat Művésznemzedékek — együtt Somogyi műhelyek A kaposvári nyár nem várt kiemelkedő kulturális rendez­vénye a Somogyi műhelyek címmel megrendezett képző- művészeti seregszemle, amely hírt ad a somogyi mű­termek gazdag terméséről. A kiállítás létrejöttét szor­galmazó Kaposvár Megyei Jogú Város Polgármesteri Hi­vatala, valamint Somogy me­gye önkormányzata, a So­mogy Megyei Múzeumok Igazgatósága és a Somogy Megyei Képzőművészek Egyesülete lelkes támoga­tókra talált tizenkilenc szpon­zorban, akik a díjakról gon­doskodtak. A Somogy Megyei Múzeum földszinti kiállítótermeiben ka­pott helyet a bemutató. ígére­tes a kezdeményezés, meg­dőlni látszik az a régi keletű szemlélet, hogy a megye- székhelyen a nyáron nem ér­demes nagyszabású kulturális programot szervezni. A somogyi műhelyek nem csak azt igazolják ezen a tárla­ton, hogy szívesen fogadták a kezdeményezést, hanem azt Honty Márta tűzzománca Ungvári Károly festménye is bizonyítják képző-és ipar­művészeink: folyamatosan dolgoznak, újabb és újabb al­kotásokkal kívánják gyarapí­tani kultúránkat. Seregszemle a javából a Somogyi műhelyek című kiállítás, hiszen nem hi­ányzik szinte senki sem a kiál­lítók sorából. Arra is felfigyel­hetünk, hogy a hatvanas évek elején Kaposváron letelepe­dett fiatal művészgeneráció, és a mellettük kiteljesedett Weeber Klára szobrai idősebb nemzedék mellett a legfiatalabbak is szárnyat bon­tottak. Több nemzedékűvé vált Somogy képzőművészeti élete — adja hírül ez a nyári tárlat is. Bors István különtermet ka­pott, a rendező ügyesen is­merte fel, hogy a Háború, a Státuszszimbólumok, a Szar­kofág, a Kétoldalas relief nemcsak egybetartozó kisp­lasztikák, hanem az életmű keresztmetszetét érzékeltetik. Csiszár Elek bő terméséből nemcsak a bogiári kápolnákba jutott az egy hete megnyílt ki­állításra, hanem a Somogyi műhelyek című tárlaton is jelentős helyet foglalnak el képei, amelyek egyre követ­Vörös András festménye Szabados János grafikája kezetesebben fejezik ki a festő sajátos világát. A Ka­posváron indult hatvanas évek nemzedékének a munkás­sága, úgy hiszem, most is eta­lon. Szabados János új grafi­kái a megújulás újbóli lehető­ségét villantják föl. Nemcsak a nézőnek, (azt hiszem ez is új vonása ennek a kiállításnak), hanem maguknak a művé­szeknek is tanulságos ez a ki­állítás, mivel van mondaniva­lójuk egymásnak is. Honty Márta négy csodála­tos tűzzománc képpel örven­dezteti meg a látogatót, Wee­ber Klára két Micsoda madara láttán a néző fölszabadultan akár nevethet is, hiszen a hu­mor jegyében fogant alkotá­sok állnak előtte. Két művész kozmikus láto­másai néznek egymással szembe a második teremben. Ungvári Károly letisztult vilá­gával ütközik Dancs Erika fel­fokozott, plakátszerű képi megoldása. A gyakorlott tárlat­látogató örömmel fedezi föl Gáspár András, Papp Sándor Gábor, Czinkotay Frigyes ké­peit, rég láttunk már Ruisz-ké- peket, most kettővel is talál­kozhatunk. Gera Katalin ked­ves kisplasztikái lírai hangula­túak. A grafikák sorából kie­melkednek Ország László munkái, amelyek a Magyar ka­tonák a háborúban címet vise­lik és érzékletesen fejezik ki azt a sorsot, amelyben részük volt a második világégésben. Termékeny évek jellemzik Horváth János festőművész munkásságát is, siófoki önálló kiállítása mellett erre a bemu­tatóra is küldött újabb művei­ből. A megújulás út eresése talán Kertész Sándornál je­lentkezik a leglátványosab­ban. Korábbi motívumainak fölhasználásával a nagyobb teret kívánja uralni hasonló színvilággal. Két „ művészpa­lánta” is bemutatkozik a So­mogyi műhelyek című kiállítá­son. Leitner Sándor oldalán Leitner Barna mutat hasonlót, mint a festő apa, Szabados János festő az ifjabb Szaba­dos János szobrásszal szere­pel együtt. Friss tehetség a megyébe nemrégen letelepült Jancsikity József grafikus, akinek a munkái frissítőleg hatnak. A fiatal, de már beé­rett nemzedéket Harangozó Ferenc, Bátai Sándor képvi­seli. Horányi Barna Arcok a nyugati magyar irodalomból: HATÁR GYŐZŐ A bölcsesség titka Ahhoz, hogy az ember a lét tel­jességét a maga valójában élhesse meg, a politika és az érték, az ár­mány és tudás erdejében kell ba­rangolni, az életben élni és arról el­mélkedni. A politika buja erdejében csapdák és vadak leselkednek rá, gyakran megtépázva sikerül csak a fényre jutnia. A tudás erdeje is kusza utak­kal teli, de tiszta az aljnövényzet, egyenesek a fák és vadak sehol. Ahhoz, hogy az ember a lét tel­jességét a maga valójában élhesse meg, egyre teljesedő, tökéletes tu­dásra kell törekednie. A reneszánsz polgár azért volt minden kor emberénél boldogabb, mert mindennapjait az értékes élet­nek szentelte, az életben élt és arról elmélkedett. így könnyebben viselte el, ha a politika „rongykomédiájának” vétlen szereplője lett. Magyarul európai Határ Győző, mikor 1956-ban úgy döntött, hogy elhagyja a magyar ha­zát, túl volt már jónéhány börtöné­ven, túl a rendszerek kiszámíthatat­lan politikai leckéin, túl a csapdákon, túl a tisztesség aljas megtépáztatá- sán, vagyis túl mindenen. Amikor Londonba települt, az elhagyott he­lyett építgetni kezdte az új hazát, Hongriuscule-t, a kis Magyarorszá­got. Versekből, könyvekből, fényké­pekből, levelekből: apró emlékek sokaságából. Aztán a születő művek „kis-Ma- gyarország” eleven részei lettek; magyarul európaiak. Bár írásai nem hordoznak tipikus, szembetűnő magyar jegyeket, az életmű mély rétegeiben mégis ott működik a „magyarság-élmény”: „vi- selős vagyok a szülőfölddel, amely nem enged el”. Határ Győző bölcsen felül tudott emelkedni minden apró politikán, „szerencsétlen kegyvesztett”-ként is tudta a történések igazi okát és győ­zött „egyszemélyes forradalma”. A nyugati magyar irodalom min­denes bölcse lett, akit tisztelettel említ népi és avantgarde, hívő és hi­tetlen, koros és fiatal Melbourne-től New-York-ig, Rómától Münchenig egyaránt. A Más alkotója Határ Győző költő, aki dolgát az időre bízza. Kihasználja a költészet minden lehetőségét: újjá és újat te­remt. Gyermekként játszik, incselkedik a szóval, megzabolázza a tajtékzó ritmust, majd máskor „hujgatva” röp- teti, hogy aki olvassa-hallgatja „szim-szám-szeme” is szikrát fog. Mulattatja a verselés, ugyanakkor soraiban ízlelhetjük az életet. Ha­tár Győző író, akitől az olvasó ne várjon hagyományos elbeszélést, regényeket. Az ő írásművészete a Más, ahol a cselekmény fonala kiszámíthatatlan, meghökkentő, ahol a leírásokban hang, szín, mozdulat egyaránt ex­ponált rész-egész, ahol a szűkszavú párbeszédek szabdalt kuszaságá­ból épp úgy épül a szerelmesre­gény, a pamflett, a fantasztikus no­vella, mintha olvastukkor a szavak tengerében fürdenénk. Izmusoktól mentes, különös és hiteles Határ Győző epikája, stílus és cselekmény mesteri egymásbaöltése. A Más. Határ Győző drámaíró, aki uta­zásra hív bennünket. Istennel és Sá­tánnal, a világ teljességében kalau­zol, ahol angyalok veszik körül az embert, de mögöttük alattomosan a gonosz leselkedik. Az író bízik Istenben, de tudja a „bűnöknek mindhalá­lig-meg-nem-bánásá”-t. Drámái er­ről szólnak: A teljességről, az élet misztériu­máról. Határ Győző filozófus, akiben összeér Bergson, Wilde, Rabelais, Platon és Arisztotelész. Úgy beszél a létről, mintha a zsíroskenyér re­ceptjét diktálná nekünk. Az életre tanít életével, hisz így élhette túl. Akire figyelnünk kell Határ Győző művész, akit nem érdekel a politika, mert tudja, hogy „az egyik verőember olyan, mint a másik, egyik emberséges hóhér olyan, mint a másik, egyik géppisz- tolyos őrtorony olyan, mint a másik, és a diktatúrák irodalomrendőrei kö­zött sincs sok különbség. ” Határ Győző olyan európai ma­gyar ember, akire büszkén figyel­nünk kellene és közben ellesni böl­csessége titkát. Gülch Csaba

Next

/
Thumbnails
Contents