Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-08 / 185. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. augusztus 8., csütörtök Falusi terefere Vajon emelik-e most-ősszel a nyugdíjat? S ha igen, megint csak ennyivel? (Lang Róbert felv.) Térkép a nyugdíjas- szervezetekről Hány — és hol — működik Somogybán? Az erők szétforgácsolása helyett egységes érdekvédelmi, . illetve -képviseleti nyugdíjasszervezetet kívánnak létrehozni Jász-Nagy- kun-Szolnok megyében, mely a Magyar Nyugdíjasok Országos Szövetsége megyei szervezeteként működik majd, ha megalakul — olvasható a hír, s tegyük hozzá mindjárt: a szerveződés, a megyei szervezet alakulása annak az állásfoglalásnak a szellemében folyik, mely a Magyar Nyugdíjas Egyesületek Országos Szövetségének ez év május 10-én és 11-én tartott budapesti, országos küldöttgyűlésén született. Minthogy az egész országra kiterjedő érvényű döntést hoztak a küldöttek — köztük a somogyiak is —, megyénkben is folyik az előkészítése az említett megyei szervezet létrehozásának. Az ezzel összefüggő munkálatokat a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesülete végzi. Mint arról Kovács Lajos elnök tájékoztatott, az egyesület vezetőségének tagjai felkeresik a megyében működő lakó- és munkahelyi nyugdíjasszervezeteket, beszélgetnek azok vezetőivel és tagjaival arról, hogy eredményesebb, hatékonyabb lehet a * munkájuk, ha “azt a területi (megyei) szervezet keretein belül végzik. Ahhoz viszont, hogy pontosan tájékozódhassanak róla, hány kisebb-na- gyobb nyugdíjasszervezet (klub, kör és egyéb) működik a Drávától a Balatonig, s ezek hol fejtik ki tevékenységüket, elengedhetetlen, hogy ezek a szervezetek is hírt adjanak magukról, mintegy jelezve: élnek, dolgoznak, a nyugdíjasokat tömörítve munkálkodnak érdekeik védelmén, sorsuk jobbra fordításán. „Életjeleiknek”, törekvéseiknek, klubéletük eredményeinek, csoportjuk tevékenységének bemutatásában mi is segítünk: mindezeknek szívesen helyet adunk lapunkban a Nyugdíjasok oldalán — így biztosítva számukra a nyilvánosságot, sikereiknek és gondjaiknak, működési tapasztalataiknak és módszereiknek a széles körű megismertetését. —sz—c Eltartottaké a jövő? Jelentősen — 58,3-ról 55,7 százalékra — csökken a munkaképes korú nők, illetve férfiak aránya a következő 25 évben Magyarországon. Ugyanakkor csak csekély mértékben (1,2 százalékkal) esik vissza a gyermekek aránya, a 60 éves és idősebb férfiaké, az 55 éves és idősebb nőké az 1991. évi 21,9-ről 25,7 százalékra emelkedik. 3419 házigondozott Somogybán Megyénkben a helyi önkormányzatok 3419 házigondozottat látnak el, 664 gondozó közreműködésével. Ebben a fontos szociális gondoskodási formában 174 hivatásos, 267 tiszteltdíjas és 223 ingyenes gondozóval számolhatnak Somogybán; számos idős, többnyire mozgásában korlátozott embernek a gondjait enyhítik. Filléres emlékeink A néhány éve nyugdíjban levő kaposvári asszony mindig a kis ABC-ben vásárolt. Az üzlet közel volt a lakásához, s az ellátásra sem lehetett panasza. A minap is karjára akasztotta a műanyag kosarat, s néhány árucikket beletéve beállt a pénztárhoz vezető sorba. Közben előkészítette megspórolt pénzét. Már otthon külön zacskókba szortírozta az öregjét és az apraját, vagyis a forintosokat és a filléreseket. A százegynéhány forintos végösszeget most apróval szerette volna kiegyenlíteni. Ám fillérjeitől mégsem tudott megszabadulni... — Menjen haza és rolnizza be! — förmedt rá a pénztáros. — De én különválogattam már otthon az aprót, kérem, vegye el — így az asszony. — Csak ha berolnizta! — csattant fel újra a pénztáros. — Angyalom, megvárom én a sor végét, csak ne kelljen még egyszer eljönnöm — kérlelte tovább az asszony a pénztárost, ám az hajthatatlan maradt. —r No jó, akkor köszönöm — mondta végül elkeseredetten az asszony, és letette a kosarat. Odatántorgott az ajtóhoz, közben kibuggyantak a könnyei. Megszégyenítették, gondolta, úgy ráförmedtek, mintha legalábbis lopott volna! Pedig csak fizetni akart. Igaz, apróval... — Miért nem beszélt az üzletvezetővel, vagy miért nem írta be a történteket a panaszkönyvbe? — kérdeztem tőle, amikor elmesélte, milyen sérelem érte a boltban. — Ugyan már — legyintett —, én sohasem írtam még be semmit az ilyen könyvekbe, a boltvezetőt meg azért nem kerestem, mert minden erőm elhagyott. Minél hamaffább meg akartam szabadulni az üzlettől, a rám vetődő tekintetektől — mondta. Megtudtam: utána betért az ABC melletti maszek zöldségeshez, ahol minden további nélkül fizethetett az előre kiszámolt aprópénzzel. Igaz, nem első osztályú gyümölcsöt szeretett volna venni, amikor bevásárolni indult, hanem tejet és kenyeret meg hasonlókat a kis ABC-ben... Hírlik, hamarosan nem lesz már gondunk a fillérekkel, mert az aprót kivonják a forgalomból. Elkeseredett olvasónk ezt bizonyosan nem bánja — főként akkor nem, ha forintja lesz elegendő —, azt azonban fájlalja, hogy ilyen emlékekkel kell búcsúznia fillérjeitől... L.S. HA MEGINOG A LÉTRA. Baleset szobában, kertben A sérültek között sok a nagyi A statisztikai adatok szerint a nők nagy része otthon sérül meg — nagytakarításkor. És a szerencsétlenül jártak között sok a nagymama, a nagypapa, aki szeretne segíteni az otthoni munkákban, a rendcsinálásban a fiataloknak — de hol van már a régi frissesség, fürgeség... Rendes ember, ha hozzáfog ehhez a nemszeretem munkához, alapos szeretne lenni, tehát nem hagyja ki a bútorok tetejét, a csillárt; megpucolja az ablakot, s legvégül tükörfényesre törli a parkettet. Takarítás közben ide-oda tologatjuk a bútorokat, létrára állunk, vagy éppen az asztalra tett székről próbáljuk elérni a karnist... Az otthon bekövetkezett bajok jelentős részében a nem megfelelő — vagy nem megfelelően használt — létra a ludas. Gyakori, hogy az egyágú létra lába nincs biztosítva csúszás ellen, de még a kétágú létra is csak akkor biztonságos, ha a szárak biztosítólánccal, kötéllel vannak ösz- szekapcsolva. Szemügyre kell venni azt is, hogy a fokok mekkora terhelést bírnak el, nincs-e rajtuk rejtett repedés. Ha valaki egy kis ablakpucolásért, a villanykörte becsavarásáért nem akarja a kamrából kicipelni a létrát, és hokkedli- ről, asztalról nyújtózkodik, ha érzi, hogy meginog, szekrénybe, csillárba kapaszkodik, amit magára ránthat. És kész a baj... A hétvégi házakban a fűnyírás és az ételkészítés közben történik a legtöbb baleset. A villannyal működő fűnyírók kerekei még a kikapcsolás után is forognak, s ha ilyenkor kézzel megemelik a gépet, az ujjak beérnek a fedél alá és súlyos, csonkulásos sérülés keletkezhet. Csak vastag talpú cipőben és zokniban dolgozVárják a nyugdíjasokat Barcsra, a megyei Ki mit tud?-ra Jelentkezhetnek még szeptemberben is zunk, ez véd a felcsapódó kavicstól, szilánkoktól, de az esetleges áramütéstől is. Megeshet ugyanis, hogy a gép átvágja a vezetéket és áramütés következhet. Egy-egy hétvégén sokan kerti grillezés közben sérülnek meg. Odakészítik a húst a nyársakra, meggyújtják alatta a tüzet, ami ilyenkor nem szokott égni...Jön tehát a benzines vagy spirituszos flaska, s nyomában gyakran a robbanás... Ha magasfeszültségű távvezeték húzódik a telek felett, ne tűrjük meg alatta a fát! Még a permetezést, a locsolást is nagyon körültekintően kell végezni, mert a magasba felszökő vízsugár elérheti a vezetéket, ami ugyancsak áramütést okozhat. Ilyen helyen ne engedjük meg a gyerekeknek, hogy sárkányt eregesse-' nek! K.M. Rovatszerkesztő: Hernesz Ferenc A zártkertek védelméért Érdekes — és megszívle- lésre érdemes — kezdemé-, nyezéssel állt elő a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének mezőgazdasági és kistermelői operatív bizottsága: önvédelmi csoportokat hozott létre egyes kaposvári zártkerti területeken, s ezek munkájának segítéséhez és továbbszerve- zéséhez az önkormányzat és a rendőrség támogatását kéri. Felhívásukból idézünk néhány mondatot: „Kaposvár környékén a zártkerti területen a nyugdíjasoknak zártkerti telkeik vannak, melyek termésére elsősorban az alacsony nyugdíjuk kiegészítése végett van szükségük. (Sok nyugdíjasnak, ha ez a termés nem állna rendelkezésére, szociális segélyért kellene folyamodnia...) Sajnos, a megtermett növényeinknek nem mindig tudunk örülni, mert mire megérik és betakaríthatnánk, ellopják. Hasonló sorsra jutnak szerszámaink is, és kirabolják pihenésre szánt, e célra berendezett helyiségeinket... Sok helyen a tulajdonosok már megszervezték az önkéntes védelmet, de magas életkoruk nem riasztja el a tolvajokat. Nem jogtalanul kérünk védelmet, hiszen adót fizetünk a terület és a pihenőhely után...Nekünk a gazemberekkel van bajunk, akik elviszik a másik ember tulajdonát.Vala- mikor a mostani zártkertekhez hasonló területek hegyközségek voltak, s a mezőőrnek meg a tulajdonosnak jogában állt megkérdezni a kétes emberektől: mit keresnek ott? Ha ma megkérdezik, a válasz: „Semmi köze hozzá!” S noha ezek a területek be vannak kerítve, tehát zártak, illetéktelenek a kerítésen keresztül szinte zavartalanul behatolhatnak a területre és elvisznek mindent, amit találnak.”( S ha a tulajdonos, ne adj’ Isten, ép: pen arra téved és tetten éri őket, örülhet, ha ép bőrrel megússza a találkozást — ezek az „illetéktelen behatolók” ugyanis jobbára nem egyedül indulnak portyájukra, hanem többedmagukkal, s legény legyen a talpán, nem pedig reszketeg nyugdíjas, aki szembeszegül • velük. A szerk. megjegyzése.) H.F. Mint arról korábban már tájékoztattuk olvasóinkat, a II. Somogy megyei nyugdíjas Ki mit tud?-ot az idén szeptember 14-én Barcson, a Móricz Zsigmond Művelődési- és Ifjúsági Központban rendezik meg. A szólisták és együttesek részére hirdetett rendezvényre eredetileg augusztus 20-ig lehetett nevezni a művelődési központ címére (Barcs, Bajcsy-Zsilinszky u.9. 7570.) küldött jelentkezési lappal, ez az időpont azonban azóta módosult: a vetélkedőt megelőzően egy héttel még elfogadják a nyugdíjasok jelentkezését a nagyszabásúnak és emlékezetesnek ígérkező eseményre. Mint arról Vértes György, a művelődési központ igazgatója tájékoztatott: a felhívás közzététele óta Patalomtól Kaposmérőn át Marcaliig több településről érkeztek levelek, melyekben részvételi szándékukat közük a vetélkedő iránt érdeklődő nyugdíjasok. Patalomból például özvegy Kosa Ferencné, Kaposmérő- ből Papp József, Marcaliból pedig Bencze Vendel küldte el nevezését — valamennyien dallal, nótával, énekkel kívánnak színpadra lépni a dél-somogyi városban rendezendő Ki mit tud?-on. Barcsról — az előzetes értesülések szerint — több résztvevőre is számítanak a rendezők a szólisták, illetve együttesek, csoportok kategóriájában. AZ ÜZEMORVOSI ELLÁTÁS továbbra is marad — jelentette ki a közelmúltban a Népjóléti Minisztérium szóvivője. A gyógyítás jogát továbbra sem vonják meg az üzemorvosoktól; a szolgálatot nem kívánják felszámolni, sőt a kérdést rendező jogszabály várhatóan még az idén a parlament elé kerül. Bajainkról (Egy nyugdíjas feljegyzései) A közmondás szerint: a szó elszáll, az írás megmarad. Ennek tudatában bemegy az emberfia — dolgát intézendő — valamelyik hivatalba és ott, ha szépen beszélnek vele, az a szívét melengeti — de igazán akkor nyugszik meg, ha papír, pecsét, vagyis írás van arról, amiről a négy fal között szó esett! Például bemegy az IKV- hoz és bejelenti: melegvíz-fogyasztásmérő órát szereltetett fel, szíveskedjenek azt hitelesíteni, leplombálni. Az IKV-nál ezzel a fontos üggyel maga az igazgató titkárnője foglalkozik, nála kell a fenti igényt írásban bejelenteni. Miután a fogyasztó mindezt megtette, hazamegy, a szívében melegséggel, mert udvariasan fogadták, bizalomgerjesztőén néztek rá és azt mondták: a továbbiakban • már mindent ők intéznek... Aztán telnek-múlnak • a napok. Az új óra mér, a-fogyasztó figyeli és elkezd még jobban spórolni, egy pillanatig sem folyatja fölöslegesen a drágán (köbméterét 104,40 forintért) megtermelt forró vizet, mert ez már kizárólag az ő zsebére megy.Tehát figyel és vár. Mire is? Arra, hogy takarékosságot célzó igyekezetében segítsék. Hogy végre plombálja- nak! Közben, a bejelentést követő tizedik nap táján eszébe jut: a hibát ő, a fogyasztó követte el azzal, hogy levelét — meggondolatlanul! — egyetlen példányban írta és átvételi elismervény nélkül adta le... Telefon az IKV-hoz. A vonal másik végéről ígéret hangzik el (szóbeli!). Ismét várakozás. Előbb- utóbb persze minden elintéződik, így a plombálás is. Csak mindehhez mérhetetlen energiapazarlás árán juthatunk el, s ez a legnagyobb baj! És mindaddig, amíg ezek a bajaink, átkaink megmaradnak, nem jutunk előbbre... Kerner Tibor
