Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-01 / 178. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — NYUGDÍJASOK OLDALA 1991. augusztus 1., csütörtök A nyugdíjasok kaposvári boltjában Ismét árusítanak tőkehúst EGYESÜLETI ÉRDEKESSÉGEK FONYÓDON TAPASZTALTUK... Az öregek gondján (is) enyhít az önkormányzat Számos, pozitív előjelű változás történt az utóbbi időszakban a Nyugdíjasok Kaposvári Egyesületének életében. Kovács Lajos elnök arról tájékoztatott: egy korábbi tárgyalás eredményeként például létrejött az egyesület és a Kapos Húsfeldolgozó Korlátolt Felelősségű Társaság között az a szállítási keretszerződés, amelynek értelmében a bontott sertéshúst és más húsipari termékeket háromkilós, PVC-csomagolású tételekben szállítják ki, termelői áron. Ezt az árat már csak az üzemi költségek terhelik, s ez még érdemesebbé teszi a vásárlást a nyugdíjasok kaposvári boltjában. Miután az MSZP a bolt melletti helyiséget átadta az egyesületnek, azt a köjál előírásai szerint rendbe tették, s elhelyezték benne a Somogy- ker Rt-től beszerzett, 530 literes mélyhűtő ládát. így újra elfogadnak előjegyzéseket az árjegyzékben szereplő árukra (az előrendeléseket is a boltban, a Szent Imre utca I4. szám alatt, az alagsorban lehet leadni, onnan aztán a következő héten a többi áruval együtt ezt is elviheti a nyugdíjas vásárló). — Az egyesület operatív bizottságainak többsége ugyan szünetelteti a tevékenységét júliusban és augusztusban, központi irodánkban azonban Kaposváron, a Fő utca 37-39. szám alatt, a III. emeleten a '311 -es szobában hétfőtől péntekig mindennap délelőtt 8-tól I2 óráig ügyeletet tartunk, és várjuk az érdeklődőket — mondta az egyesület elnöke.— Kell a szünet a bizottsági tagoknak is, hiszen rájuk is számít a családjuk — „ügyeletet tartanak” otthon például az unokák mellett vagy éppen esedékes tennivalókat látják el a kiskertekben... Minden hétfőn délután két órától öt óráig a központi irodában nyáron is megtartjuk a jogsegélyszolgálati fogadásokat, s az egyesület vezetősége tovább folytatja az egyesületek, klubok és egyéb nyugdíjas- szervezetek felkutatását Somogybán; a velük folytatott beszélgetések során igyekszünk megismertetni velük a nyugdíjasszervezetek szükségszerű együttműködésének lényegét, a somogyi nyugdíjasok megyei érdekvédelmi szervezete létrehozásának fontosságát. A nyár tehát egyáltalán nem telik tétlenséggel a nyugdíjasok kaposvári egyesületében. Ezek a munkák már az előrelépést alapozzák meg, a jövőt szolgálják: sok-sok idős ember érdekeinek védelmét, sorsuk jobbra fordulását segítik elő. Fonyód fiatal, mint város, és fiatal akkor is, ha lakóinak életkorát tekintjük: a csaknem 8000 állandó lakos fele 40 év alatti. Persze, vannak idősek is, de a nyugdíjaskorúak száma nem éri el az országos átlagot. Ennek az alig kétezer idős embernek a gondja-baja azonban semmivel sem kevesebb, mint másutt az országban. — Tisztában vagyunk az öregjeink életkörülményeivel, ismerjük anyagi helyzetüket, gondjaikat. Nem azt mondom, hogy mindenben segíteni is tudjuk őket, de igyekszünk a rászorulók helyzetén könnyíteni — mondta Göncziné dr. Gálos Judit, a város jegyzője, amikor a közelmúltban a város vezetőinél járva a fonyódi nyugdíjasok ügyében érdeklődtünk. Halvány képünk már korábban kialakult a város öregjeinek helyzetéről, egy hétfő délután ugyanis a Petőfi SE sportcsarnokában a nyugdíjasklub néhány férfi tagjával találkoztunk. Külön tevékenykedik a férfiak klubja — a sportkör támogatásával —, és külön a nőké, Kezdetben a tejjegyet — ahogyan azt a módszer elter- vezői és bevezetői elgondolták — annak rendje s módja szerint tejre, tejfölre, túróra és vajra váltotta ismerősöm a hozzá legközelebb eső állami élelmiszerboltban, egyenletesen elosztva a hónap eleje és vége között. Aztán „elcsábult”, miután barátnéja, sőt maga a boltos is azt tanácsolta: vásároljon nyugodtan mást is a tejjegyére! így legalább előbb túlad a cetliken, nem lesz gondja velük, neki meg tulajdonképpen mindegy, jegyet vagy pénzt ad-e, mondjuk, a kenyérért, az étolajért, a mosószerért. Arra is biztatták, váltsa be a pénztárnál forintra a jegyeit, így a jövőben neki is, a boltnak is egyszerűbb lesz a vásárlás lebonyolítása. Mert mindezt „le lehet játszani” a tejjeggyel. A jegy ugyanis nem beszél. Nem árulja el, minek az ellenértéakik a művelődési házban jönnek össze rendszeresen (igaz, így nyáridőben ritkábban). A férfiak a szokásos ultiparti mellett a sikeres római kirándulás emlékeit elevenítették fel, ki tudja már hányadszor. Hausz Jakab, a klub ügyvivője mondta, hogy a római út az idén nem az első és nem is az utolsó volt... — A sportegyesület buszaival segít, így olyan kedvezménnyel utazhatunk, hogy azt a kispénzűek is megengedhetik maguknak — állította „Jaksi bácsi”. Ezeket az ugyancsak köztiszteletben álló Bogdán János is megerősítette. — De azért mondjátok meg azt is, hogy manapság sok olyan öreg él Fonyódon, akinek eszébe sem juthat az említett olaszországi út; egyre több az olyan idős ember városunkban, akinek a napi élelem előteremtése is gondot okoz — vágott közbe Zákányi Kálmán bácsi, a klub alapítója, ma tiszteletbeli elnöke. Az utóbbiak ügyében kerestük föl az önkormányzatot. A jegyzőnő kendőzés nélkül sorolta az öregek gondjait. Az keként vette át a pénztáros. Föltételezni sem merem, hogy a csere tárgya — olykor és néhol — szeszes ital... Hogy erre a rendelet alkotói nem gondoltak! És arra sem, amit a minap olvastam: egy alföldi községben öten kaptak tejjegyet azok közül a gazdák közül, akiknek otthon tehenük áll az istállóban. A rendszeres nevelési, illetve rendszeres szociális segélyben, hadigondozotti rendszeres pénzellátásban való részesülésnél — ez az előfeltétele a tejjegy juttatásának — ugyanis nem kizáró ok, ha a támogatottnak van otthon egy árva tehénkéje... Mozgássérültek Aztán itt a másik példa a rendeletalkotók feledékeny- ségére. A kormány július elején tárgyalta a mozgássérültek közlekedési támogatásait egységes keretbe foglaló rendelet- tervezetet. Mi is írtunk róla annak idején a nyugdíjasok oldalán, nem kis megnyugesztendő során biztosított 3,5 millió forintos segély, bizony, nem oldja meg valamenyi rászoruló gondját. A városi gondozási központban Fáró Lászlómé, a fenyvesiben Harmath Endréné kizárólag az öregek segítésén dolgozik. Ok szervezik többek között a díjmentes vagy nagyon kedvezményes térítésű napi ebédet. Mintegy 80 beteg részére a gondozók délben házhoz szállítják az ételt. A kedvezményes étkezést egyébként nap nap után 18o-190 idős ember veszi igénybe. A napközi otthonban ottjár- tunkkor „telt ház” volt: 50 öreg töltötte el kellemes körülmények között a napot a Fő utcai házban. — Szeretnénk hetes beuta- lásos intézménnyé alakítani a mai napközit — hallottuk az önkormányzatnál, ahol igyekszenek a gondokat megosztani azokkal az öregekkel, akik — sajnos, egyre többen vannak ebben a helyzetben — rászorulnak az ilyesfajta gondoskodásra, a közösség önzetlen támogatására. vással: a mozgássérülteknek nem kell fizetni kötelező felelősségbiztosítást... Mostanra az akkori javaslat igencsak megváltozott! Eszerint ugyanis a biztosítási összeg visszatérítésére ( a negyedévi díjat minden autótulajdonosnak záros határidőn belül be kellett fizetnie valamelyik biztosítónak) már csak az a mozgássérült jogosult, aki tömegközlekedési eszköz használatára nem képes, az egy főre jutó jövedelme nem haladja meg a mindenkori nyugdíjminimum kétszeresét. Ám ha mindezeknek a feltételeknek megfelel, akkor is csak a legkisebb — a 850-es kategóriára jutó — díjösszeget kaphatja vissza! Hogy miért? A Népjóléti Minisztérium illetékese szerint: a kötelező felelősségbiztosításról szóló törvény megalkotásakor elfeledkeztek a mozgássérültekről, így az utólagos szabályozás a népjóléti tárcára vár, s amit erre a célra a Pénzügyminisztériumtól kaphatnak, abból csak ilyen „mentesítésre” telik... — hf — Ilyenek lennénk? Mi már csak ilyenek vagyunk, mondhatnánk, elolvasva dr. Surján László népjóléti miniszter nyilatkozatát, amely a közelmúltban egy sajtótájékoztatón hangzott el. Azt mondta ugyanis a miniszter úr, hogy az emberek — nyilván a rászorulókra gondolt, ez későbbi mondataiból kitűnt — szégyellnek az ön- kormányzatokhoz fordulni anyagi segítségért, megélhetési gondjaik enyhítéséért, ha a szükség úgy hozza. Pedig, mondta a miniszter, — és most tessék megkapaszkodni! — 2,5 milliárd forint áll rendelkezésre a kiegészítésekhez, az energiaárak emelésének ellensúlyozásához... Ejnye, ejnye, szégyellős kisnyugdíjasok! Hát nem Isten és ember ellen való vétek veszni hagyni ezeket a milli- árdokat?! Érthetetlen, hogy ott van az a sok pénz — még a végén megpenészesedik vagy megrágják az egerek —, ugyanakkor nagyon sokan képtelenek változtatni nyomorúságos helyzetükön. Pusztán szégyellőségből... Csak azt nem értem, miért kapunk ezektől az emberektől annyi panaszos levelet, amelyben az ellátatlanságukat kiáltják világgá és némi szociális alamizsnáért esedeznek, föltételezve, hogy a sajtó közbenjárásával szert tehetnek rá... És ha annyi a pénz a kiegészítésekhez, miért panaszkodnak az önkormányzatok arra — erről írtunk a nyugdíjasok oldalán a múlt hónapban —, hogy egyre szűkebb a rendelkezésükre álló segélyezési keret a létminimum alatt élők támogatásához. Pedig könnyen elképzelhető — sőt valószínű —, hogy sokakat éppen az energiaárak emelkedése, a létfenntartás költségeinek, az elkerülhetlen rezsinek nyakló nélküli emelése taszít a létminimum alá.-sz -c Új gyógyszerek Három új terméket hozott forgalomba a múlt hónap közepén a legfiatalabb magyar gyógyszergyár, a veresegyházi Pharmagen Kft. A Phar- mavit Kft és az osztrák Gene- ricon Pharma által alapított gyár új termékei olcsóbbak a forgalomban levő, azonos hatóanyagú készítményeknél. Séta(kocsikázás) a parkban. (Király J. Béla felv.) Kovács Sándor Feledékeny rendeletalkotók Tejjegy A napon aszalt gyümölcs Nyári ízek — télire Megszokott látvány volt nyaranta szülőfalum portáin: a kecskelábú asztalokon, a vízfogó hordóra fektetett gyúródeszkán vagy kocsioldalon gyümölcsöt, gombát szárítottak a gazdák. Pontosabban szólva a család öregjei, akiknek a baromfi ellátása, a kert gondozása volt otthoni feladatuk, s ebbe a tevékenységbe beleillett a gyümölcsszedés és -feldarabolás is. Emlékszem, csudanagy, illatos vargányákkal tért haza nagyapám az erdőből, aztán akkurátosan elporciózta: egy részét nagyanyám még frissiben elkészítette tejfölösen, a többit feldarabolta, finom szeletekre hasította, és kitette a napra száradni. A napon aztán összetöpörödött a gomba, s miután tökéletesen kiszáradt, a padlásra vitték; onnan télen elő-előkerült egy-egy maréknyi, s mi- csoda finom, a vargánya minden ízét visszaadó leves készült belőle decemberben, januárban... Ha lehunytad a szemed, magad körül érezted a nyári erdőt, a sajátos illatot árasztó aljnövényzetet, s elfelejtetted, hogy odakint tombol a tél... Minden, a ház körül megtermett gyümölcsnek megvolt a helye. A fölösleg — érdekes, ez a terméshányad szinte ismeretlen volt akkoriban, negyven-ötven évvel ezelőtt — elhelyezésére nem állt rendelkezésre hűtőszekrény, mélyhűtő. Az értékek átmentésére a másra nem alkalmas hullott gyümölcsöt hordókba tették és később pálinkát főztek belőle, a jobb minőségű gyümölcs hasznosítására pedig, ha már eladásra, friss fogyasztásra nem kellett, kézenfekvő, külön költséget nem igénylő megoldásként ott volt az aszalás. A gondosan letisztított, megmosott és szeletekre vágott almát, körtét a nap szikkasztotta száraz-keményre. Ez a gyümölcs — csakúgy, mint később a szilva — megtartotta a rá jellemző, finom ízeket, sőt mindezt tovább „cukrosította” a forró nyári nap... Amikor aztán ősztől tavaszig valamiért a padláson jártam, bele-belecsíptem a padlón szétterített aszalt gyümölcsbe. Kívánhatott-e ennél finomabb csemegét télidőben a falusi gyerek?! Az aszalt gyümölcs fel- használására megannyi lehetőség kínálkozott, s ez nem számított mindennapos eseménynek. Mondták is: azt a körtét, almát, szilvát a jó Isten látta-vigyázta napokon át, s pi- rította-aszalta a nap sugaraival, ezért aztán jobb is, mint az a gyümölcs, amely csak a tűzhely sütőjében vagy a kemencében száradt... A gazdaember úgy tett szert a nyári hónapokban téli finomságokra, hogy közben észre sem vette — amúgy mellékesen, két munka közti szabad idejében kerített sort rá. Esős napok után, párás hajnalokon indult például gombát szedni a tölgyerdőbe — biztosra ment: tudta, hol terem a legtöbb —, s utána a fáradtság legapróbb jele nélkül vetette vállára a kaszát, és ment aratni, mert várta az érett gabonatábla... Rovatszerkesztő: Hemesz Ferenc Gyarapszunk... No, nem anyagilag (sajnos), hanem számunkat illetően. Tavaly 2 513 000 nyugdíjas élt hazánkban, 66 ezerrel több, mint egy évvel korábban. Számszerű gyarapodásuk Somogybán is jelentős. A kifizetett 202 milliárd forint nyugdíj ugyan 29 százalékkal több az 1989. évinél, ám ez idő alatt nemcsak a nyugdíjasok száma nőtt, hanem az ár és a költség is meghaladta az imént jelzett arányt... Utolsók Európában Hazánkban a nők életkilátásai jobbak, mint a férfiaké. 1900-ban mindössze 60 százalékuk érte meg a 70 évet, 1960-ban — és jelenleg is — már 83 százalékuk. Egy újszülöttnek viszont mindössze 60 százalék esélye van arra, hogy megérhesse a 65. születésnapját — ezzel az aránnyal utolsók vagyunk Európában...
