Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-01 / 178. szám
6 SOMOGYI HÍRLAP — GYERMEKEKNEK 1991. augusztus 1., csütörtök Hogyan túrázzunk? Itt a nyár, a kirándulások, a túrák ideje. Néhány olyan körülményre hívjuk fel a figyelmeteket, melyeket érdemes és fontos betartani, hogy egy- egy túra vagy kirándulás valóban szép emlék maradhasson. Tele gyomoral nehéz hegyet mászni. Ezért egyszerre csak keveset egyél, igyál, főleg a vízivással legyél mérsék- letes. Minél többet iszol, annál többet izzadsz és annál szom- jasabb leszel. így a szervezeted is kimerül, kevésbé bírod a gyaloglást. Ha megpihentek a túrán, ne igyál rögtön, főleg hideg vizet ne! Előbb egyél valamit, hisz a táplálékban is van víz, így eleve csökken a szomjúságérzeted. A kulacs mellett ivópoharat is vigyél magaddal. Elhanyagolt kútból, gondozatlan forrásból ne meríts, mert fertőzést kaphatsz tőle. Rétegesen öltözködj, s ha meleged van, útközben köny- nyíts magadon, ne izzadj be. Ha emelkedőn kapaszkodtok fölfelé, gombold ki a kardigánodat, kabátodat, a csúcsra feljutva pedig öltözködj fel. Ismeretlen növények termését soha ne kóstolgasd meg, ne szedj gombát se, mert súlyos mérgezést okozhatsz másoknak is. Ha felnyitsz egy konzervet, azonnal meg kell enni, ha nem tudod elfogyasztani, a maradékot feltétlenül dobd ki. Nyáridőben a téliszalámit, a gyulai kolbászt szabad több napig tárolni. Az egyéb felvágottfélét rögtön a túra elején edd meg. De ha elszíneződött, kellemetlen szaga van, vagy a kolbász héja alatt levegőbuborékok találhatók, semmiképp se egyél belőle, mert súlyos mérgezést kaphatsz. Bármikor fogyasztható, praktikus útieledel: a gyümölcs, a kekszfélék, a csokoládé. A holmidat mindig hátizsákban vidd! Még egynapos kirándulásra se indulj el kézben lógatott szatyorral. Ha nem érzed teljesen jól magad, vagy fáj valamid, semmiképp ne indulj el túrára! Élmény helyett csak kellemetlenségben lehet részed! Dominó A dominókockák közül cseréljetek meg kettőt úgy, hogy a pontok összege mind a négy oldalon 10-10 legyen! Hárman voltak testvérek: Jancsi, Zoli meg Juditka. A fiúk elszánt, bátor legények, nem ijedtek meg saját árnyékuktól. Zoli ugyan néha szipogott, hogy így meg úgy, mi lesz, ha apuka megtudja. Jancsi ilyenkor megvetéssel kérdezte: — Mi van, Zoli, csak nem félsz?! Ilyenkor Zoli majd elsüllyedt szégyenében, és szó nélkül engedelmesekedett testvére akaratának. így történt ez a madárfészek esetében is. A fiúk fészket fedeztek fel a jegyenyefa tetején. Mondta is a szomszéd gyerek Zolinak: — No, híres, most mutasd meg mit tudsz! Hozz le egy madárfiókát Jancsival! Jancsinak nem tetszett az ötlet, soha nem volt fészekfosztogató, de azt is érezte, erre most hiába hivatkozik, inkább gyávasággal vádolják majd a fiúk, ha ellenáll. Intett hát Zolinak, gyerünk! Zoli kénytelen kelletlen indult Jancsi után, aki már a fa közepénél tartott, - ám keserves mászás árán mégiscsak feljutottak. Jancsi kiemelt egy fiókát és lenyújtotta Zolinak. Az óvatosan zsebébe csúsztatta a madarat, és a földre érve mutatta a szomszéd gyerekeknek. — Tessék, itt van! A két fiú szótlanul bandukolt hazafelé. Zoli olykor elővette a madárkát, rálehelt, mert bizony az igen szánalmas állapotban volt. Alig pihegett. Ahogy befordultak az udvarra, látták, nagy baj történhetett. Apuka sápadtan intézkedett: valaki azonnal szaladjon a rendőrségre! — Jancsi, Zoli, jó hogy megjöttetek! Képzeljétek, Juditka eltűnt, nem találjuk sehol sem. Zoli torkaszakadtából sírni A kígyók és az ember Sokan nem szeretik őket, vagy nagyon undorodnak, illetve határozottan félnek tőlük. A monda- és a mesevilágban a kígyók a rossz, az ármány, a veszedelem szimbólumai. Pedig hát a kígyó épp olyan kevéssé rossz, gonosz vagy álnok, mint bármely más állat, s valójában igen kevés közöttük a veszélyes. A kígyók iránt elterjedt elutasító magatartás csak kis részben vezethető vissza a mérgeskígyókra. Erre vonatkozóan számos bizonyíték idézhető a különböző népek szokásaiból és a régi orvostudományból is. Közvetett bizonyíték erre az, hogy a kígyófajoknak csak 10-13 százaléka van ellátva méregmiriggyel és mérget vezető fogakkal, s csak kis részük képes arra, hogy az egészséges embernek komolyan ártson, sőt megölje. A Föld sok vidéke, köztük a trópusiak is szegények mérgeskígyókban, sőt sok helyen nincs is belőlük. A mérgeskígyókkal és a kígyómarással kapcsolatban biológiailag érdekes az a körülmény, hogy a méreg „felhasználása” a zsákmány megölésére a hüllők történetében meglehetősen új módszernek számít. A tudósok azt is sejtik, hogy a permidőszakban az emlősökhöz hasonló hüllők között voltak mérgesek, de a méregmirigyek és a méregfogak elterjedt jelenséggé csak a kígyók evolúciója közben váltak. A kígyókra általában az a jellemző, hogy a zsák- myányt rátekeredve megfojtják, majd egészben nyelik le. Felemelés Tizennégy gyufa alatt pontosan a középen fekszik egy szál gyufa. Fel tudjátok emelni ezeket egy újabb gyufaszál segítségével? A megoldás: az új gyufát pontosan az alul levő gyufával párhuzamosan kell a gyufákra helyezni. Azután az alsó gyufát megfogjuk, s az egészet fel lehet emelni. (Lásd az ábrát!) Törő István Nyár Búzavirág, konkoly, pipacs, majd megéget a nyári nap, lefutok a folyópartra, s belelépek a habokba, szalmakalappal nagyapám, bandukol a gulya után. udvarunkban szeder érik, a szám tőle feketéink, árnyékba vágyik a kuvasz, eb az, ki ilyenkor ugat! s porfelhőt hozó délután szénásszekéren jön apám. kezdett, Jancsi összeszorította a száját, de ő sem állt távol attól, hogy kicsorduljanak a könnyei. — Ne bőgj! - szólt Zolira. - Nem szégyelled magad?! Utánam! Futólépés a füzeshez! A két fiú vágtában szaladt egyenest a füzeshez. Úgy ismerték a vidéket, mint senki más, mégis két óra tellett bele, míg kézen fogva hazavitték Juditkát. Hogy az öröm mekkora volt, _ azt el sem lehet mondani. Édesanyjuk azt sem tudta, melyik gyereket ölelje, apjuk meg csak simogatta a fiúk fejét. Am azok igazán nem tudtak örülni a dicséretnek. Mert Zoli zsebében ott volt az immár alig pihegő madárka. Csak nézték egymást, mint két bűnös, azon tanakodtak, hogyan iszkoljanak el észrevétlenül. Miután a megkerült Juditka lett a központ, sikerült elolda- logni, egyenesen a jegenyefához. Ahová néhány órával ezelőtt virtusból feljutottak, oda most becsületből kúsztak fel, és visszatették a még pihegő fiókát a fészekbe. Lett ám egyből akkora hangos csi- ripelés, amilyet talán még soha nem hallottak. A két fiú egymásra nézett: — Úgy örül, mint a mi é- desanyánk Juditkának! Játék a szabadban Tíz-húsz gyerek körben feláll és megfogja egymás kezét. Egy gyermek - a fogó - a körben marad és körülfut, majd váratlanul valakit megérint. A megérintett erre kiválik a körből (helyét nyitva hagyják) és szaladni kezd a körön kívül, a fogó meg igyekszik utolérni. Az üldözött kétszer kerülheti meg a kört és ezután visszaállhat a saját helyére, ha addig a fogó meg nem érintette. Ez esetben a fogó ismét a kör közepére kerül. Ha viszont az üldözöttet a fogó közben megérintette, akkor az üldözöttből lesz a fogó, a régi fogó pedig beáll a többi gyerek közé körbe. Ezt a játékot úgy is játsszák, hogy az üldözött helyét nem hagyják nyitva, a kergetőzés a játékvezető „Kaput nyitni!”-ki- áltásáig tart. Ekkor a kört egy helyen szétnyitják és helyet adnak az üldözöttnek, hogy a körbe beállhasson és így megmenekülhessen a fogó elől. Kapunyitó
