Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-03 / 181. szám (180. szám)

1991. augusztus 3., szombat SOMOGYI HÍRLAP — FIATALOK OLDALA 7 Egy német pályázat különdíjasa A triatlonista az ELTÉ-re készül Fotó: Lang Róbert Különdíjat nyert dolgozatá­val a német Americanino cég pályázatán egy kaposvári di­áklány. Lelovics Zsuzsanna neve ismerősen cseng, hiszen az országos bajnokság váltó uszonyos úszásában egykor aranyérmet szerzett, harma­dik lett a Triatlon OB-n, s a Panatta Nemzetközi Trianon­ról második helyezéssel tért haza. Nem csoda tehát, hogy néhány oldalon papírra vetette gondolatait a szabad idő és a mozgás jelentőségéről. — Teljesen véletlenül fe­deztem fel az egyik német lapban egy sportruházattal foglalkozó kft, az Americanino felhívását — meséli Zsuzsa. — A cég arra volt kíváncsi, miként vélekednek a fiatalok a szabad időről és a sportolás­ról. Mivel éppen az ELTE rek­reáció-testnevelés szakára készültem, és a téma kapcso­lódott a felvételihez, tollat fog­tam, s leírtam véleményemet. Három részből álló, Sports in der Zeit című dolgozatomban a fiatalok sporthoz való kap­csolatát firtattam. Azt fejteget­tem, hogyan lehetne praktiku­san beosztani szabad időnkej, s mit lehetne tenni mozgáskul­túránk fejlesztéséért. Úgy vélem, a legnagyobb gond a családokban van. A gyerekek mozgásszegény életmódjáért a szülők is okol­hatók. Ha nincs példa a gye­rek előtt, akkor mi motiválja a mozgásra? Természetesen sokat tehetne az iskola is. Ör­vendetes, hogy az általános iskolákban szaporodnak a sporttagozatos osztályok és a testnevelés órák száma is nő, de véleményem szerint nem ez jellemzi a középiskolákat. Sok helyen heti két tesi órá­ban akarták kielégíteni a diá­kok mozgásigényét. A társa­dalom értékítéletében na­gyobb hangsúlyt kap az él­sport. Pedig a tömegsport is legalább ennyire fontos. A falu, a város és a főváros lehetőségeit is számba vet­tem, s felvázoltam, mekkora hátrány lehet az élőhely. Egy átlagos német faluban van le­galább három sportpálya, két teniszpálya és egy úszoda. A magyar falvakban mi van? A pályázatra csaknem két­száz egyetemista küldte be dolgozatát. A legeredménye­sebb pályamunkákat 250 márkával ismerték el. Lelovics Zsuzsanna 400 márkás kü­löndíjat kapott. Külföldi diák lévén nyereményét nem ve­hette át márkában, helyette — s ennek jobban is örült — ka­pott egy szabadidőruhát, egy pár edzőcipőt, fürdőruhát, tor­namezt, egy sporttáskát és sok apró kiegészítőt. — Hogyan tovább? — Sajnos két pont_ híján nem vettek föl az ELTÉ-re. A rekreáció-testnevelés szakra többszörös volt a túljelentke­zés: 150 felvételiző közül csu­pán 12 szerencsés kezdheti meg ősszel a tanulmányait. Még nem döntöttem el, hogy elkezdek-e valamilyen másik főiskolát, vagy megvárom a következő egyetemi felvételit. Egy bizonyos: életemben mindig nagy szerepe lesz a mozgásnak, a versenynek. Olyan hivatást választok, amely szorosan kapcsolódik a sporthoz. Lörincz Sándor Pletykák Sláger­lista Hit nélkül nem lehet... Bonanza Banzay A MEGOLDÁS Rendszerház Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft ajándékával Úgy tetszik, harag valóban nincs, ugyanis folyamatosan bombáztok bennünket újabb­nál újabb listákkal. íme e heti nyertesünk: Németh Zoltán balatonkeresztúri olvasónk kedvencei. Magyar TOP 10: 1. Lerch István: Csillagzene 2. Pa-dö-dö: Kiabálj! 3. Exotic: Bányászdal 4. Lilla és Czigi: Mi van velem? 5. Délhúsa Gijon: Mindenem a farmerem 6. Éva Neoton: Nem megy tovább 7. Koncz Zsuzsa: Illúziók nélkül 8. Demjén Ferenc: Mindig ugyanúgy 9. Zoltán Erika: Ki nevet a végén? 10. Azok a Fiúk: Jó tündér Külföldi TOP 10: 1. Rod Stewart: Rhythm Of My Heart 2. Cher: The Shoop Shoop Song 3. Black Box: Strike It Up 4. Rick Astley: Cry fór Help 5. Chris Reá: Anberge 6. Roxette: Joyride 7. Scorpions: Wind.of Change 8. De la Soul: Ring Ring Ring 9. Roxette: Fading Like A Flower 10. Paula Abdul: Rush Rush Gratulálunk a MEGOLDÁS Rendszerház Számítástechnikai és Kereskedelmi Kft által felaján­lott kazettához! Innen-onnan Vettem magamnak egy ma­gánrepülőgépet. De a szom­szédaim, Frank Sinatra, Bruce Willis és Michael Douglas húzzák a szájukat. Igaz, a re­pülőgép a házam kertjében parkol. (Arnold Schwarzeneg­ger) * * * A tanáraim szerint túl lassú voltam. A barátnőim szerint viszont túl gyors... (Mickey Rourke) Ugyanazok a rémálmaim, mint anyámnak voltak. Azt ál­modom, hogy lesz egy lá­nyom, aki énekesnő akar lenni. (Whitney Houston) Még „futottak”... Az előző heti slágerlistánk nyertesei eddig hiába várták nyereményüket, most azon­ban hamarosan valamennyien megkapják a MEGOLDÁS Rendszerház Számítástech­nikai és Kereskedelmi Kft ka­zettáit. Micsinai Mónika, téged kérünk, ha kaposvári vagy, gyere be az ígért két kazettá­dért, ha vidéki, akkor újra írd meg a címedet (elvesztettük a borítékot, bocs!). A Nicsak ki vagyok? nyer­tese — mivel „szemesnek áll a világi" — Szemes Ilona csur­gói olvasónk. Gratulálunk! Amit Fábián Tibor, a fiúk menedzsere elmond, példaér­tékű lehet azoknak, akik ke­vésbé ismerik őket. A Bo­nanza a semmiből született, pontosabban Kovács Ákos álmaiban, és találkozva Hau- ber Zsolttal, valamint Menczel Gáborral, a szemünk láttára vált valósággá, emelkedett a legnépszerűbbek közé. Az a vádaskodás, amely a múltban hasonlóságot vélt fel­fedezni az együttes és a tech­nopop nagy nyugati művelője között, ma már teljesen indo­kolatlan, hiszen a Bonanza da­lai sajátos tartalommal telítőd­tek, és kifejezetten a hazai fia­taloknak szólnak. Zenéjükkel és őszintesé­gükkel egy csapásra meghó­dították a fiatal generációt, azt a közönséget, amelynek sze- retete a Bonanza számára felbecsülhetetlen érték. A má­jusi KEK-koncerten a fellelke­sült rajongók ütemes moz­gása által előidézett „hídeffek- tus” következtében majdnem leszakadt az emelet, ahol a Bonanza zenélt. A Bonanza hisz a szeretet mindenek fö­lötti erejében és hisz Isten­ben. A fiúk mindig ezzel a tudat­tal, a közönség iránt érzett szeretet érzésével mennek föl a színpadra, és ezt megérzik a rajongók. A közönség mindig a legegyszerűbb dolgokra a legfogékonyabb. Mi is. Egy­szerű emberek vagyunk és hi­szünk. (A Tschin Bumm magyaror­szági zenészmagazinból) Rovatszerkesztő: Tamási Rita Hanglemezújdonságok Koncz Zsuzsa: Omen: Illúziók nélkül Feketében Koncz Zsuzsa stílusát a kü­lönös másság, egyediség jel­lemzi. Hangja kortalan, az el­telt évek alatt semmit sem vál­tozott. Bródy János szövegei hol virágnyelven, hol „éles­ben” politizálva, napi életünk­ről, mindig az adott kor aktuá­lis problémáiról szólnak, meg­határozva az egész LP hangu­latát. Ha csak a dalok címeit nézzük -r- Illúziók nélkül, Ahol fölösleges a dal, A változásra várva, Csak legyünk rajta túl — azonnal megállapíthatjuk, hogy nem egy vidám lemezt tartunk a kezünkben. Az Omen együttes Feketé­ben című bemutatkozó al­buma igazi metalzene. A ze­nekar játékát a két kitűnő gitá­rosegyéniség — Nagyfi László (ex-Pokolgép) és Szerekes Tamás (ex-Senátor) — mu­zsikája határozza meg. A mű­faj sajátosságaihoz jól illesz­kedik Kalapács József (ex-Pokolgép) „érces” ének­hangja, aki itt is hozza önma­gát. Sajnálatos azonban, hogy a Feketében című nagylemez semmi újdonsággal nem szol­gál a metál kedvelőinek. Kecskeméti Anikó Erkölcsi magasság vagy kényszerű kötelék? — Én hűséges természetű vagyok — mondta minap büszkén ismerősöm, s amikor megkérdeztem, mit ért ezalatt, magától értetődően vála­szolta: — Természetesen azt, hogy soha sehova (értsd szó­rakozni) nem megyek a fele­ségem nélkül. Vajon valóban ez lenne az igazi hűség? Vagy ha nem ez, hát mi? Erre kerestük a vá­laszt riportalanyainknál. — Ha a férjem el akar menni szórakozni a barátaival, hát elmehet — állította Kovács Zsuzsa 22 éves asszisztens. — Semmiképp sem hasznos, ha megpróbáljuk a másikat korlátozni. Neki kell belső késztetést éreznie arra, hogy velem maradjon inkább vagy magával vigyen 'engem is. Azt hiszem, egymás iránti szerete- tünkön állt, nem pedig egymás megkötésén, hogy eddig nem nagyon mentünk külön se­hova. — Természetesen ő is megnéz az utcán egy-egy jó nőt, én is megnézem a szebb férfiakat — folytatta —, nekem is támadnak gondolataim ve­lük kapcsolatban, de amíg őt szeretem, nem feküdnék le mással. A hűség számomra nem azt jelenti, hogy tilos, sokkal inkább, hogy nem kí­vánok mással lenni. S azt hi­szem, a férjem is így gondolja. — Mit éreznél, ha meg­csalna? — Azt hiszem, összedőlne a világ. Mindenképp megpró­bálnám megtalálni az okát. Ál­talában két ok szokott elő­fordulni a férfinál: az egyik, hogy egyszerűen csak szereti a nőket, a szexet. Vannak olyan emberek, akik nem bír­nak megmaradni huzamosan egy partner mellett. A másik ok, hogy a rossz házasságból (vagy partnerkapcsolatból) próbál így menekülni, eseten­ként a kevésbé szép nőhöz. Mindkét magyarázat fáj, és szerintem az így elrontott kap­csolat már nemigen hozható helyre. — Valaki egyszer azt mondta, ha a közös út mellett mindkét fél tovább járhatja a saját útjait is, abból mindket­ten csak gazdagodhatnak, több tudást, szélesebb körű ismereteket szerezhetnek — mondta Török Eszter 21 éves főiskolás. — Ehelyett manap­ság azt tapasztalhatjuk, ha egyikük esetleg el akar menni esetleg egy múzeumba, egy színházba és a másik nem, inkább mindkettő otthon ma­rad, vagy jobb esetben az is elmegy, akit nem érdekel. Fel sem merül, hogy külön is me­hetnének, inkább kompro­misszumot kötnek. Szerintem ez az egyik fő oka a kapcsola­tok megromlásának. Hűsé­gesnek lenni, azt hiszem, el­sősorban magunkhoz kell, s ha a partnerünk bennünket szeret, nem pedig ránk vetített saját elképzelését, akkor soha nem fog csalódni bennünk. — Az emberek többnyire külsőségekhez hűek — vála­szolta Sándor János tanító. — Külső dolgokhoz: párthoz, ba­ráthoz, barátnőhöz igazítják a világképüket, ahelyett, hogy saját világképükhöz választa­nák mindezeket. Sokaknak nincs is saját elképzelésük ez ügyben, nem tudnak mihez vá­lasztani. Főleg a fiatalok haj­lamosak rá, hogy ne önma­guknak, hanem a világnak megfelelőt (például szépségi­deáit) válasszanak. Elfogad­ják azt, hogy egymáshoz kell idomulni, s kiirtanak egymás­ból esetenként jó tulajdonsá­gokat is. Házas ismerőseim között igen jól látszik, kiből mi veszett ki. Pedig mindez meg­úszható lenne, ha idejében tisztáznánk magunkkal és egymással, kik is vagyunk tu­lajdonképpen és mi várható tő­lünk. N. L. NYÁRI LÁSZLÓ Ének a XXI. századból A szemünk elé emeltük kezünket a szupernóva fényben megláttuk a csontokat az erek vörös hálóját láttuk és a telkünkbe égett örökre amikor éjszaka elindultunk a hegyek felé már órák óta csönd volt elindultunk és lépteink koppanása akár a vízbe hulló kavics halványuló köröket rajzolt a némaságba agyunk porába átlátszó kézzel szárnyaló galambot karcolt valaki a kép kísértetiesen hasonlított egy XX. századi festő rajzára csak a háttér különbözött a felismerés után megálltunk elménk hamujában felizzott egy szó de már nem maradt erőnk kimondani

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents