Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-31 / 204. szám
3 1991. augusztus 31szombat SOMOGYI HÍRLAP — MEGYEI KÖRKÉP Katonasírok, temetők Több száz somogyi baka adatait őrizte meg az egykori tábori lelkész — Zarándokút a családtagoknak? Uj, csendes szállítószalagot szereltek föl a Kaposvári Cukorgyárban. A szárított répaszeleteket eddig ventillátorok segítségével egy szűk csőrendszerben továbbították a 80 méterre levő raktárba; ez zajos és szó szerint nagy port felverő szerkezet volt. Az új gépsort várhatóan már kampánykezdetkor munkába állítják. A 12 millió forintos beruházás egy környezetvédelmi pályázat magvalósításának része, ennek eredményeként a tűréshatár alá esik a zaj. Képünkön: szakemberek a szállítósor beállításán dolgoznak. Fotó: Lang Róbert A TAGSÁG VÉLEMÉNYE: SZAKSZERVEZETRE SZÜKSÉG VAN Tájkép „csata” után Az MSZOSZ az országgyűlés által jóváhagyott két, a szakszervezetre vonatkozó törvény közül az elsőt hajtja végre. Az MSZOSZ Somogy megyei képviseletének szakértője, Svajda József szavaival élve „bumeráng-effektusként” hathat vissza ez a rendelkezés. Somogybán legalábbis jóval több volt a szakszervezetbe belépők száma, mint a kilépőké. — A rendelkezés szerint felmértük, hogy a munkavállalók közül ki engedélyezi, hogy a béréből levonják a szak- szervezeti tagdíjat — mondta Svajda József. — Erre harminc nap állt rendelkezésünkre. Nyár lévén azonban nehéz volt elérni a szabadságon, gyed-en lévőket, ezért még folyamatban van az őszt szeszámlálás. A többség megerősítette tagságát, a dolgozók ezzel egyfajta előlegezett bizalmat nyújtottak át. A tagdíjmegújításoknál semminemű pánik nem volt tapasztalható, és önszántukból tették a nyilatkozatot a munkavállalók. — Mivel indokolták tagságuk megtartását? — A legáltalánosabb indok, hogy tartozniuk kell egy szervezethez, szükségük van erős szakszervezetre, s a dac is munkált bennük. Eddig 64-94 százalékig terjed azok száma, akik a különböző területeken megerősítették tagságukat. Mindenütt léptek be újak, de szüntettek is meg tagságot. Többen kézpénzben szeretnék fizetni a tagdíjat... Kulcsár László, a Kereskedelmi Szakszervezetek Somogy Megyei Szövetségének titkára elmondta, hogy számukra nehézséget jelentett a szétszórtság — egy-egy áfészhez 10-56 bolt is tartozik — személyesen'keresték meg a dolgozókat. Két szakmai szervezetük eddig is nyújtott annyit a dolgozóknak, hogy azok tagságukat megújítsák; augusztus 15-ig 80 százalékuk tette meg. Az újonnan belépők száma több mint 400, a kilépők aránya ennek csak egynegyede. A már említett indokokon kívül azzal is érveltek a munkavállalók, hogy újra bizalmat akarnak adni a már önállóan működő szakmai szervezeteknek. A gazdasági vezetők mindenhol hozzájárultak ahhoz, hogy bérszámfejtéskor történhessen a tagdíj levonása. Az Építők Szakszervezeti Szövetségének megyei titkára, Bartos Géza tájékoztatása szerint 13 alapszervezetük mindegyike megkezdte a munkát. Eddig 90 százalékos szervezettséget értek el. — Kedvező helyzetet teremtett a törvény, annak ellenére, hogy ez egy kierőszakolt dolog volt. A tagság nem vette jó néven. Nálunk is nőtt a tagok száma. Növekedés tapasztalható a tagok számát illetően a Vasas Szövetség megyei szervezeténél is. Papp István elnök elmondta: a KVGY Somogy egyik legjobban szervezett egysége. Létszámuk 28-cal nőtt, s 3-an léptek ki. A szervezettség ott eddig 80-86, megyei szinten átlag 70-80 százalékos. — Az állandó mozgás miatt nehéz teljességgel regisztrálni, többen ugyanis most vonultak be katonának — mondta a Vasas Szövetség elnöke. Hogy milyen igények fogalmazódtak meg a munkavállalók részéről a szakszervezet iránt? Határozottabb érdekvédelmi kiállási várnak, a munkahelyek védelmét és a minimálbérek emelését kívánják. Tóth Kriszta Hadi térképek, fényképek, katonás rendbe szedett kimutatások borítják Péteri Ferenc asztalát; számára még mindig nem ért véget a II. világháború. 1944 nyarán és őszén, mint a kaposvári 6. gyalogezred református tábori lelkésze és hadisír-nyilvántartó tisztje, részese volt a Kárpátok keleti előterében folytatott súlyos védelmi harcoknak. E harcok során különösen nagy veszteségeket szenvedtek el Kő- rösmező-Kevele, illetve Tatárai/ körzetében. — Anyakönyveinkről, jelentéseimről másolatokat készítettem — mondja a mindmáig katonás férfi. — Azért tettem ezt, hogy a béke eljöttét követően tájékoztathassam majd az elesettek hozzátartozóit. Sajnos, közel fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy kísérletet tehessek adataim nyilvánosságra hozására... Péteri Ferenc adatai alapján indította útjára két évvel ezelőtt a magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója „Flol vannak a katonák?” című kegyeleti, kereső műsorát. Azóta százak tudtak meg valami véglegeset elvesztett férjükről, apjukról. A képernyőn oly sokszor feltűnt Kőrösmező pontos helyét keresve a stúdiót is és Péteri Ferencet is egyre többen keresik meg újabb levelekkel. Hol is van tehát ez a végzetes hely? — Alakulatunk, amely az 1. Magyar Hadsereg kötelékébe tartozott, a 10. hadosztály részeként 1944 júliusában kezdte meg felvonulását a keleti hadszíntérre. A kaposvári 6. gyalogezred mellé a pécsi 8. és a szekszárdi 18. gyalogezredek tartoztak még a mi hadosztályunkhoz. Én július 28-án Barcsra vonultam be az ezredtörzshöz, az ezred ugyanis ekkor folyamvédelemben volt a Dráva partján. A felvonulás a Szabadka-Sze- ged-Nagyvárad-Szatmárné- meti-Rohó útvonalon történt. Az úgynevezett Hunyadi-állásban helyezkedtünk el, amely Dolina-Zelena-Járemesa-Mikulcsin-Javorov vonalon húzódott. A gyenge, alig védhető Hunyadi vonalból — súlyos elhárító harcok után — 1944. szeptember 25-én kezdődött meg a magyar csapatok visszavétele. _ Célunk a jobban védhető Árpád vonal volt. Nos, Kőrösmező itt van, az egykori Árpád vonalon, túl a Kárpátok gerincén, közvetlenül a Tatár-hágó közelében. A legközelebbi város Rahó, de az már „innen” van a Kárpátokon... Ez a vad és romatikus táj — amely már az I. világháborúban is sok ezer magyar katona hősihalálának helyszíne volt —, somogyi bakák százainak lett végső nyughelye. Péteri Ferenc — epnyi év után is — meghatottsággal veszi elő korabeli feljegyzéseit. A kaposvári gyalogezred állományából a tatarovi temetőben nyugszanak: Minczér József, Körmendi József, Biró László, Balogh István, Samu György, Mátyás Ferenc, Tóth János, Kutasi János, Rendvánszki Ferenc, Kovács György, Farkas József, Pintér János, Kapitány József és Fülöp Sándor. A blotekvölgyi katonatemetőben nyugszik: Vajda József, Kaposi József, Gibiczer István, Jakabo- vics István, Szabados János, Rózsa József, Szarvas Sándor. Havasalján temették el Pa- tócs Bélát, Worochtán Jäger Nándort. A kőrösmező-kevelei templomkertben kialakított magyar hősi temetőben nyugszanak: Berdár József, Balogh László, Handerik Simon, So- mogyvári Sándor, Mikó István, Gelencsér János, Tóth Ferenc, Nagy Sándor, Vranka Pál, Tóth Ferenc (református vallású), Vincze József, Molnár János, Bartó Vendel, Schütz János, Goricsán Sándor, Meller József, Pirkof Gyula, Andok József, Horváth József, dr. Malahovszky László, Imre Sándor, Pauzal József, Ander János, Farkas Béla, Puber László, Balogh Flórián, Nadaszky István, Tóth Lajos, Szalmás István, Tobor István, Vass József, Kovács Lajos, Miseta József, Meze István, Szellár Imre, Kecskés László, Keszthelyi József, Hosszú József, Jánó Gyula, Hegyi Benő, Tewich Konrád, Bereczki Ferenc, Gábrielis Géza, Malagurszki Péter, Szabó Ferenc, Beck József, Bebics József, Primusz János, Kosa János, Polecsák Lajos, Fábor József, Nemes János, Kimmel László, Szekeres Ferenc, Ancsin R. Mátyás, Kosztán Ferenc, Cheló István, Illés János, Hubacsek Ferenc, Galambos József, Miklián Sándor. Az elesettek azonosítására, természetesen Péteri Ferenc irattárában, további adatok állnak rendelkezésre. — Mit tudunk a temetőről? Megvan? — Hát ez az, amit tudnunk kellene végre! Én mindenesetre térképvázlatokat készítettem, megjelöltem a sírok helyét, egymástól való távolságát. És felírtam pontosan: melyik sír kit takar. Péteri Ferenc nagy vágya, missziójának beteljesedése lenne, ha zarándokutat vezethetne egykori bajtársai, a somogyi bakák temetőibe. Hogy hogyan képzeli? — Ez a névsor talán alkalmas arra, hogy jelentkezzenek a rokonok, családtagok. Rájuk számítok. És természetesen, szponzorokra, segítőkre is. Egy-két autóbusszal indulnánk. Ha lehet, már az idén, a halottak napja táján vagy tavasszal, mondjuk a húsvét jegyében. Én abban reménykedem, hogy megérem még ezt az utat, és „átadhatom" a sírokat azoknak, akiket illet... A Magyar Televízió Pécsi Körzeti Stúdiója máris védnökséget vállalt a zarándokút felett. Utazási irodák, szállítási vállalat és természetesen az érintettek, a hozzátartozók jelentkezését várja Péteri Ferenc, aki Mozsgón lakik, az Árpád utca 2. szám alatt. NYILATKOZOTT AZ ÜJ SOMOGYORSZAG TULAJDONOSA 99A drasztikus lépés elkerülhetetlen volt” CSÁSZÁR VILMOS TÉNYEKET KÖZÖL DR. ILKEI ÉS SZIGETVÁRI SZERKESZTŐSÉGBELI SZEREPÉRŐL Tegnap megkereste a Somogyi Hírlap szerkesztőségét Császár Vilmos, a Pannon Magazin Kft és az általa kiadott Új Somogyország tulajdonosa. Az elmúlt napokban történtekhez a következőket fűzte hozzá: »— Két barátom hat hónappal ezelőtt megkeresett, hogy megvásároljuk a Somogyország című megyei hetilapot. Ennek kiadására megalakítottuk a Pannon Magazin Kft-t, amelyben az én részesedésem 90 százalék. A résztulajdonos Szigetvári György 10 százalékkal, melyet én ajánlottam fel neki, tehát a kft-be Szigetvári György „egy fillért sem vitt”. Az egyszemélyi tulajdonos én vagyok. Szócső lett Ezt követően hosszan elbeszélgettünk a lap tartalmáról és stratégiájáról. Hónapokig vártam arra, hogy e megbeszélések szerint jelenjék meg az újság. Többször is megpróbáltam beavatkozni, ám mindezek ellenére a Somogy- országot — politikai irányultságát tekintve — az MDF sza- kadár frakció szócsövévé tették. Lévén, hogy ez az irány az újság gazdasági és politikai érdekeit, s a józan politikai ízlést is mélyen sértette, döntöttem a már ismert drasztikus lépés mellett. Meg kellett válnom mindazoktól az emberektől, akik képtelenek voltak vagy nem akartak egy józan becsületes, korrekt változást. Ilkei szerepe az eredeti tervek szerint az lett volna, hogy az újságot szakmailag támogassa, és Budapestről megfelelő híranyaggal ellássa. Ez az ő fejedelmi honorálása ellenére sem történt meg. Gyakorlatilag az újság tőle csak faxokat kapott, mégpedig a vele kapcsolatos és a róla szóló politikai cikkekről. Ilkei úr kapott a kft-től egy gépkocsit, teljesen ingyenes használatra, kapott havi 50 ezer forintot, továbbá tőlem 15 ezer márka értékű kreditkártyát. Ezeket az anyagi juttatásokat Ilkei úrtól azonnali hatállyal megvontam. S természetesen a gazdasági és az emberi tisztesség szabályai szerint — mivel az eredeti megbízást és az általa vállalt kötelezettséget nem teljesítette — a 15 ezer márkát a kft visszakéri. Hamis utakon Szigetvári úrral kapcsolatban pedig a következő a véleményem: rendkívül tisztességes, becsületes, szakmailag — ami az eredeti szakmáját illeti — nagy tiszteletnek örvendő egyén. A kft-ben továbbra is dolgozni fog, más gazdasági feladatokat lát el. Becsülésem egy pillanatra sem változott a Szigetvári úr iránt, de úgy érzem, hogy politikailag hamis utakon járt és jár. Mert Ilkei és Szigetvári urak az úgynevezett „átkos” rendszerben — most nem Horthyra, hanem a Kádár-rendszerre gondolok — társadalmilag nagyon megbecsült, nagyon jó állású emberek voltak. Most egy ilyen üldözött szerepben tetszelgő és politikailag visszavágó, a számlákat törlesztő szerepet, amit ők át akartak venni, nagyon igazságtalannak és rendkívül hamisnak tartok. A lapot politikailag hamis irányba vitték. Itt a fő hangsúly Ilkei doktoron van, s nem Szigetvári úron, mert véleményem szerint Szigetvári úr Ilkei politikai áldozata. Az Új Somogyország megmarad, a kft erős, ez a közel húsz ember biztos munkahelyet kap a jövőben is. Szándékunk egy tartalmas, bulvárlapot csinálni, amely nem mond le az eredeti céljairól — a régi és az új hatalmasok valódi bizonyított visszaéléseinek a publikálásáról —, de hamis és rossz töltétű politikai vádaskodásoktól mentes lesz az újság. Ilkei Csaba meghirdette, s talán komolyan is gondolta, a Somogyi Hírlappal szembeni konkurenciaharcot. Ezt én a magam részéről nevetségesnek tartom. A konkurencia csak akkor lehet megalapozott, ha egyenlő ellenfelekről van szó. Itt szó sem lehet erről, annál is inkább, mert önök gazdaságilag egy nagyon erős napilap, mi pedig egy gyöngécske hetilap vagyunk. A tulajdonos az igazságot szereti Mi nem a konkurenciát és nem az ellentéteket keressük, hanem közös dolgokat. Semmiféle konkurenciának, megalapozatlan harcnak sem politikai, sem gazdasági értelemben nem vagyok a híve. Ami Hadnagy úr nyilatkozatát illeti: itt egy nagyon csúnya csúsztatásról van szó. Amikor a Hadnagy úr kijelenti, kvázi védve Szigetvári urat, hogy ő Szigetváritól nem kapott soha anyagot, ezzel csak arról a tényről akarja elterelni a figyelmet, hogy az Ilkei doktortól viszont rendszeresen, állandóan kapott. A hátam mögött, a tudtom nélkül mindig a lap következő kiadásában láttam, hogy megint „llkei-feszti- vál” lett az újságból. Én. Ilkei doktort barátomnak tartottam, tartom ma is, éppen ellenkezőleg az ő véleményével: szeretem a barátomat, de az igazságot jobban. Én, mivel az igazság olyan dolog, amely mindig időpont és nézőpont kérdése, a barátaim mellett tartok ki mindig. Most is mellette tartok ki és hiszem, hogy lassan rájön arra: itt vannak olyan politikai ellenfelek is, akikkel érdemesebb lenne foglalkozni, mint a saját pártjával, amelynek a listáján lett országgyűlési képviselő. Lengyel János
