Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-27 / 200. szám

1991. augusztus 27., kedd SOMOGYI HÍRLAP — MŰVELŐDÉS Évadnyitó társulati ülés Nehéz félév, biztató jövő előtt a színház A KOMOR-GYŰRŰ VISELŐJE: NAGY MARI (Folytatás az 1. oldalról) Babarczy László igazgató röviden köszöntötte a társulati ülés vendégeit, a régi, és a frissen szerződött tagokat, majd elvi kérdések boncolga­tásával folytatta évadnyitó szavait. Elmondta: „e változó társa­dalmi helyzetben rengeteg minden szól arról, hogy a tár­sulatok mindinkább meglazul­nak. ” Az egyik amit e témakörben említett, a kaposvári színház évtizedes hitvallása: a renddel szemben egy mélyebb rend képviselete. Kifejtette to­vábbá, hogy e műhely nem az örök ellenzékiségből élt, ha­nem a polgárosodás több száz éves hagyományának, értékeinek hirdetéséből, azok megerősítéséből. Gondolatait egy másik a széthullás oka­ként említhető momentum kö­vette: a világ elanyagiaso- dása. Kiemelt hangsúlyt adott azon nézetének, miszerint „csak az a csapat tud mara­dandó értékeket létrehozni, amelynek tagjai szorosan együttműködnek”, amely a szó legnemesebb értelmében társulat. Az igazgató — mint mondta — meghatalmazást kapott annak közlésére, hogy ked­vező fejlemények látszanak kialakulni a színházak jövőjét illetően: a pénzügyi és kulturá­lis kormányzat elhatározta, hogy megtalálja a formáját az ország műhelyeinek nagy­részt központi támogatására. Az önkormányzatok terheit csökkentendő — amely terhe­ket hite szerint az önkormány­zatok akarják és tudják is vál­lalni — Babarczy László befe­jezésül elmondta: nehéz félév elé néz a társulat, rengeteg előadás, sok kettőzés lesz jel­lemző a 91/92-es színházi évad első néhány hónapjára. Ezt követően került sor a társulat újonnan szerződött tagjainak bemutatására. Első­ként Dunai Károly nevét hallot­tuk, aki egy év nyíregyházi tar­tózkodás után jött vissza, majd hat végzős főiskolás kö­vette a sort. Bacsa Ildikó, Bor­vendégek. és társulati tagok Fotó: Lang Róbert csők Enikő, Sáfár Mónika, Znamenák István, Rázga Mik­lós, valamint Szula László munkájához kívánt sok sikert az igazgató. Dr. Gyenesei István, a me­gyei közgyűlés elnöke vette át a szót az igazgatótól. Kie­melte: bár közhellyé vált, mégis nagyon fontos továbbra is szem előtt tartani az „euró­paiság eszméjét". Rámutatott a színház, a színművészek je­lentős szerepére. Mindezek után kellemes kö­telességének tett eleget, és átadta Ascher Tamás főren­dezőnek a Somogy Megyei Közgyűlés művészeti díját. Az idén is új viselőre talált a Komor-gyűrű. A megújult szel­lemű színház első igazgatójá­ról, Komor Istvánról elnevezett elismerés — az évad első nagy vastapsával kísérve — az idén Nagy Mari színmű­vésznőnek szólt. (Balassa) Kányádi Sándor költővel beszélget Babarczy László igazgató A kötelező nyelv nem kedvelt Tanítani tanították — Aki nem érez elhivatott­ságot az idegennyelv-tanulás iránt, az sokat küszködik az órákon — így véli Knollné Hi- dasy Erzsébet, a kaposvári Építőipari Szakközépiskola némettanára. Csaknem tíz éve tanítjápá nyelvet a kapos­vári TIT-nél/’s nemrég érke­zett meg egy kéthetes német szemináriumról. — A Mosel menti Treis-Kar- denben tizennégyen didakti­kai-metodikai felkészítésen vettünk részt. A négy magyar pedagóguson kívül Japánból, Franciaországból, Spanyolor­szágból és Jugoszláviából jöt­tek össze a nyelvtanárok. Mi­vel a TIT megszerezte a nem­zetközi nyelvvizsgáztatási jo­got, a nyelvvizsgákhoz tartozó témaköröket vettük sorra. — Mi tetszett leginkább? — Az, hogy módszertanilag rendkívül fontosnak tartották a csoportfoglalkozásokat. Ezekhez millió ötletet kaptunk, még nagy csoport esetére is. Tanítani tanítottak bennünket, s nemcsak az órákon, a kirán­dulásokon is. A helyzetek rá- kényszerítettek bennünket a német nyelv használatára. In­terjút készíttettek velünk ide­gen emberekkel, akikről csak a foglalkozásukat árulták el. — Mit adaptálna a német tapasztalatokból? — A csoportos foglalkozá­sokat, a szemléletességet, a beszéltetés módját. Ezek sike­res alkalmazása a nyelvtaní­tásban a tanár egyéniségétől és kreativitásától függ. — Mivel az idegennyelv-ta­nulás kötelező az iskolákban, a német okoz-e ellenszenvet a diákok körében? — Meggyőződésem, hogy okoz. Mivel kötelező, éppen ezért nem szívesen tanulják a gyerekek. Ugyanazok a prob­lémák jelentkeznek majd, mint az orosznál... (Lőrincz) Igényekhez mért oktatás Pedagógiai innovációs tanácskozás Debrecenben Az oktatási intézmények au­tonómiájáról és az innovációs törekvések kapcsolatáról kez­dődött ötnapos országos kon­ferencia hétfőn Debrecenben. A tanácskozásra az ország kü­lönböző részéből több mint száz, a szakmai munka minő­ségi megújítására törekvő pe­dagógus érkezett. Gazsó Fe­renc egyetemi tanár bevezető előadásában kifejtette: auto­nóm iskola nélkül nem re­ménykedhetünk a magyar ok­tatási rendszer megváltozta­tásában. E folyamat során a tanintézetben folyó oktatási, pedagógiai tevékenységet a helyi társadalom, illetve a gye­rekek igényeihez és szükség­leteihez kell hozzáigazítani. Az előadó szerint nem kisebb feladatról van szó, mint a gye­rekközpontú, a tanulókra te­kintettel levő pedagógia kibon­takoztatásáról, amihez jelen­tősen hozzájárulhatnak az is­kolai oktató közösségekben zajló megújulási törekvések, innovációs folyamatok. A konferencia nyitó napján ismertették az innovációs pá­lyázat tapasztalatait, s elő­adás hangzott el a nemzeti alaptanterv és a helyi innová­ciós törekvések viszonyáról. Ma szekcióülésekben foly­tatja munkáját a pedagógiai tanácskozás, amely pénteken fejeződik be Debrecenben. Néprajzkutatók konferenciája Fiatal — harmincöt éven aluli — néprajzkutatók országos kon­ferenciája kezdődött tegnap Makón a József Attila Múzeumban. A háromnapos tanácskozás témája a néprajz jövője, a jövő nép­rajza. Az ország minden részéből mintegy ötven résztvevő érke­zett. Harminckét előadást hallgatnak meg e tudományág helyzeté­ről, intézményes kereteiről, a fiatal kutatók problémalátása és a jelenlegi szakmai gyakorlat közötti konfliktusokról. Van akinek tetszik, van akinek nem KAPTÁRHÁBORÚ TENGŐDÖN Mitől szép Jane Fonda? Az 53 éves Jane Fonda, Amerika „fitness-királynője” tökéletes alakját nemcsak az általa népszerűsített ae- robikkal és makrobiotikus étrendjével érte el. A plasz­tikai sebészeknek épp any- nyit köszönhet, mint kime­rítő tornagyakorlatainak. Először 1985-ben feküdt kés alá. Szemráncainak fölvarratásáért 6000 dollárt fizetett. Nem volt elégedett mellének méretével és for­májával sem; Beverly Hills „mellkirályával”, Norman Leaf professzorral megna- gyobbíttatta kebleit, s azóta felsőrész nélküli fürdőruhá­ban jelenik meg Palm Be- ach homokos strandjain. 1989-ben arcfelvarratásnak vetette alá magát. Bármi­lyen keményen is edz az öregedés látható jeleit csak a sebészkés segítségével tudja eltüntetni. Egy méhcsalád felbolydí- totta a több mint 850 éves Tengőd hétköznapi életét... Pontosabban: a református gyülekezetét. Az előzmények: 1985-ben alakult meg a Történelmi Lo­vas Egyesület, amely célul tűzte ki, hogy olyan lovastúrá­kat szervez, amelyek törté­nelmi eseményekkel, valamint történelmi személyekkel hoz­hatók összefüggésbe. A Történelmi Lovas Egyesü­let anyagi hátterét óvodai és iskolai sport, illetve nyelvtanfo­lyamok bevételeiből biztosítja. Ma már az általuk szervezett tanfolyamok az ország 15 megyéjében adnak lehetősé­get a tanulni kívánóknak. — Egyesületünk régi vágya — magyarázza Fülöp Tibor el­nök —, hogy saját telephelyet üzemeltessen a lovasfelada­tok megoldása érdekében, másrészt hogy helyet adjon olyan táboroknak, amelyek a lovaséletmód hatására kiala­kult életformákat, népi mes­terségeket, hagyományokat föleleveníti. Ilyen meggondolás alapján választottuk ki Somogy me­gyében a tengődi református paplakot. Cserébe vállaltuk, hogy felújítjuk a hozzá tartozó templomot. Az egyesület által júliusban megkezdett külső templom­felújítás közel egy millió forin­tért mostanra befejeződött. Az üzlettel minden valószínűség szerint jól járt a tengődi refor­mátus gyülekezet, mert a pusztulásra ítélt templomot megmentették az enyészettől, de várhatóan a településnek is hasznára vállhat a további kapcsolat, ugyanis a szintén omladozó egykori papszállás a tervek szerint — a felújítását követően — egy-két éven be­lül lovas-, huszár-, cserkész-, hagyományőrző és sporttábo­roknak adhat otthont. Ez a megoldási mód pedig lehetőséget nyújthat más köz­ségekben is a templomok megmentésére, az elsorvadt közösségi élet újraindítására. — Tengődön a felbolydulást a lakosság, illetve a reformá­tus hívek megosztottságát egy méhcsalád váltotta ki — foly­tatja Fülöp Tibor. — A temp­lomtorony főhomlokzatán ugyanis már a felújítás előtt méhek jártak ki és be az álta­luk fúrt lyukon. A rekonstruk­ció során megpróbáltuk a jára­tokat betömni, de a méhek másnapra ismét kifúrták. Az egyik alpinista leleményes módon oldotta meg a problé­mát: vékony csövet tett a fe­hérre festett falba, s hogy a méhek kijárása stílusos le­gyen, köré festett egy kis barna színű kaptárt. Az ötletet a templom tabi és tengődi lelkészétől, Sántha Ibolyától kezdve sokan szel­lemesnek, a megvalósítást pedig esztétikusnak tartották. Csakhogy mostanában egyre többen nemtetszésüknek ad­nak hangot a hívek közül... Az egyházfenntartó járulékot fize­tők (mintegy 70 személy) kö­zött fele-fele arányban vannak a kaptárt megtartani akarók és az ellenzők! Úgy gondolom, hogy az egyháznak is szük­sége van megújulásra, hiszen a híveket csakis az adott kor szellemének elvárásait tük­röző magatartásformákkal le­het visszacsalogatni. A ten­gődi református- gyülekezet­nek, Illetve azon belül a kap­tárt ellenzőknek igazuk van abban, hogy ők döntenek a templom sorsa felől. A kaptárt akarók viszont — akik nem fel­tétlen a gyülekezetből kerültek ki —, új szellemet remélnek a községben. Ennek megvalósí­tása pedig nagymértékben függ az egyház megújulóké­pességétől, attól, hogy miként sikerül magához hívni a töme­geket. Az ilyen „lilliputi” dolgo­kon viszont sok múlhat... Tengődön Tóth Etelka presbiter a kaptár szimboli- kusságáról hosszan próbálta meggyőzni a kaptárellenző­ket. Am azok csak azt hajto­gatták: nem hallottak még ar­ról, hogy templomra kaptárt fessenek. Egy azonban tény: a vállalkozó szellemre, a megújulás iránti igényre, az újat akaró szemléletre Tengő­dön is szükség van. Hogy a templom faláról végül is el kell-e tüntetni a méhkaptárt, azt nem tudom. Az azonban biztos: a rendbe hozott temp­lom jelenlegi állapotában nemcsak ékesség, érdekes­ség is a településen. Krutek József

Next

/
Thumbnails
Contents