Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-26 / 199. szám
4 SOMOGYI HÍRLAP —KÖRKÉP 1991. augusztus 26., hétfő Laci bácsi lett a Kiskabos Kabos László vagy ahogy a közönség hívja, a „Kiskabos” budai lakásának hatalmas terasza alatt sűrűn húznak el autóbuszok, gépkocsik, házigazdát és vendéget is arra kényszerítve, hogy „teli torokból” beszélgessenek. A főváros lármája elől még a Szabadsághegyi úton sem lehet elmenekülni. A kitűnő komikust azonban csöppet sem zavarja a föl-fölerösődő zaj, derűsen válaszolgat kérdéseinkre. T untén — Hogyan telt a nyár, munka volt-e több vagy pihenés? — Nem sokat dolgoztam. Elég hosszúra nyúlt a szabadság, mert a színházi szezont már május végén befejeztük. Utána alkalmanként kilátogattunk Szlovákiába, ahol eléggé zűrös a helyzet. Ennek ellenére úgy tűnt, hogy több magyar színházi rendezvény van, mint valaha. Jómagam — Ur- bán Erikával és Aradszky Lacival — Rimaszombaton, Érsekújváron és Királyhelmecen léptem fel. — Hogyan fogadták a kinti magyarok? — Örömmel, borzasztó nagy szeretettel. Többnyire nagy befogadóképességű helyiségekben, sportcsarnokokban léptünk fel, de igencsak szűknek bizonyultak. Legutóbbi zenés műsoros estünkön is vagy kétezren voltak. A közvetlenség jelei — Itthon is ilyen nagy a tolongás? — Sajnos, nem. Idehaza alaposan csökkent a show-biznisz iránti kereslet, ami bizonyára az anyagiakkal függ össze. Az emberek a közértbe viszik el azt a pénzt, amiért eddig röhögni jártak hozzánk. — Az utóbbi időben kicsit eltűnt a közönség elől, mintha a korábbinál kevesebbet volna színpadon. — A látszat nem csal, valóban megritkultak fellépéseim, de ebben nem én vagyok a ludas. Most csak egyetlen darabban játszom a Vidám Színpadon, az Egy férfi, aki nem akar című játékban. És ez persze kevés, nekem legalább is. A tévé jó ideje nem hív. A rádióban mostanában két szombat délutáni műsorom volt, fiatalkori emlékeimet idéztem föl bennük s a régi nagyokat: Kazal Lászlót, Bili- csi Tivadart, Rácz Valit, Mezei Máriát, Horváth Jenőt, Seres Rezsőt... Sok műsort vettek fel velem a Karinthy Színpadon is, ezek is előbb-utóbb kikerülnek majd az éterbe. — Elégedetlen? — A panaszkodás nem az én stílusom, s végülis nincs is okom rá. Senki ne vegye dicsekvésnek, de úgy érzem, semmit nem veszítettem népszerűségemből. Az utcán most is ugyanolyan gyakran megszólítanak ismeretlen ismerősök, mint eddig. Hol úgy állítanak meg, hogy „Laci bácsi...”, hol meg úgy, hogy „Lacika”. Ritkán művészuraznak, de csöppet sem bánom, mert ez a közvetlenség jelzi számomra, hogy az emberek magukhoz közelállónak éreznek, már-már családtagnak tekintenek. A napokban is azzal fogta meg valaki a kabátom ujját, hogy „de örülök, hogy látom, már azt hittem, beteg...” — Apropó... Hogy szolgál az egészsége? — Szeptemberben lesz a 68. születésnapom, de — lekopogom — egészségem is, a közérzetem is kitűnő. Bár igazán fitt akkor vagyok, ha dolgozom. Sőt, ha sokat dolgozom. A lötyögés ebben a korban már fárasztó. Most tehát egy kicsit pilledt vagyok; de hát mit tegyek? Nem mehetek oda senkihez, hogy szeretnék játszani, többet játszani... Humorra éhesen — Tapasztalata szerint ebben a mai nehéz helyzetben is ugyanúgy igénylik az emberek a humort, mint régebben? — Nem ugyanúgy. Sokkal jobban. Legfeljebb a politikával, s ennek nyomán a politikai humorral teltek el. A hétköznapok, saját életük fonákságain szívesen nevetnek. Bár persze azt is hallani, hogy amilyen itt most a gazdasági helyzet, az már nem vicc. — Ön a magánéletben, otthon is vidám? — Igen. Nem hiszek abban, hogy a komikusnak civilben savanyúnak kell lennie. Voltak, vannak persze ilyen pályatársak, de én semmi esetre sem tartozom közéjük. Jókedvű vagyok, örülök az életnek, szeretem a nevetést, és szeretek rejtvényt fejteni. Még ha ez már egy kicsit olyan öreguras szórakozás is. Szémann Béla Saját cukrászműhelye van a kaposvári Korona kávéháznak. Elsősorban vendégeik számára készítenek hagyományos és különleges süteményeket. (Fotó: Kovács Tibor) Magyar fotók Japánban Az első magyar, alkotócsoport mutatkozott be a hét végén Japánban: a szolnoki Jászkun Fotóklub 19 tagja 55 alkotását, művészi felvételét állította ki. A műveket négy japán városban mutatják be. Kitüntették Kurt Masurt A lipcsei Gewandhaus Zenekar karmestere, Kurt Masur a Német Zenekarok Hermann Voss Kulturális Díjának kitüntetettje. A 10.000 márka jutalommal járó díjat október 31-én Hofban, a német zenekarok konferenciáján nyújtják át Masurnak, aki szeptembertől a New York-i Filharmonikusok zenei igazgatója lesz. „Száműzöttek” Montrealban A Gyöngyössy Imre, Kabay Barna, Petényi Katalin team két filmje is részt vesz nemzetközi filmszemléken. Az „50 év hallgatás” című dokumentumdrámát az edinburgh-i fesztiválon mutatják" be, a „Száműzöttek” címűt a mont- reáli nemzetközi filmfesztiválon vetítik. Mindkét mű a deportált németek sorsáról szól. A Rippl-Rónai Stúdió Baján A kaposvári Rippl-Rónai Stúdió tagjai munkáikat a Bajai Képtárban is bemutatják. Az eddig a kőszegi Várgalériát gazdagító alkotások itt szeptember végig láthatók. Újra Barcson a BI-PONT! Holland, svájci bálás áruk vására Helye: Művelődési ház, Bajcsy-Zsilinszky u: 9. Ideje: augusztus 27., kedd 9—18 óráig. ____ (2083/c) A z óvoda nem nyelvtanfolyam A Somogyi Hírlap júniusi 8-i számában olvastam arról, hogy „...francia nyelvű óvodát szeretnének működtetni Kaposváron egy Magyarországon eddig nem alkalmazott módszerrel, a Frei- net-féle metódussal”. Nos, Magyarországon az 1960-as évek végétől jelennek meg szakmai cikkek a Frei- net-féle pedagógiával kapcsolatosan. 1986-tól különböző intézményekben (általános iskolákban, óvodákban és óvónőképző intézetekben) folyik ennek a pedagógiai gyakorlatnak az adaptálása, a hazai körülmények között megvalósítható eljárások kidolgozása. A kipróbálással kapcsolatos szakanyag Kaposvár óvónői számára is hozzáférhető. Közülük néhányan eredményesen alkalmazzák is egyes elemeit nevelőmunkájukban. A Freinet-módszer lényege: az életszerűség, életközeliség, a természetközeliség, a személyiségközpontúság, a kényszer nélküliség. Ezek szinkronban vannak az érvényes óvodai alapdokumentum szellemével. Tehát nem szellemében több, hanem elsősorban módszerében változatosabb. Ez a pedagógiai gyakorlat azonban nem idegen nyelv tanításán alapul; a francia gyermekeket sem tanítják ebben az életkorban más idegen nyelvre ezzel a metódussal, csak az anyanyelvükön. Tudományos kutatások bizonyították, hogy az idegen nyelvvel való ismerkedés csak 7-8 éves kor után eredményes, korábban nincs értelme. A gyermekek nagy része 9 éves kora után érett viszont arra is, hogy egyidőben több idegen nyelvvel ismerkedjen. Az óvodai nevelés alapdokumentumaiban és az óvodai nevelés gyakorlatában ezért nem is szerepel a más népek nyelvével való ismerkedés. Ennek ellenére megyénkben is — elsősorban a szülők kérésére vagy az önkormányzatok hatására — néhány éve több helyen próbálkoznak illegálisan óvodai nyelvoktatással. A legalizáláshoz kísérleti terv elkészítése és kísérleti engedély szükséges. Ez a gyermekek érdekében van így, mivel nem mindegy, hogy ki, hol, mikor, mit, milyen módszerekkel és minek a rovására végez (kísérletez) az óvodásokkal. Az óvodapedagógusok többsége is azért zárkózik el a korai idegen„nyelv óvodai nevelésben való alkalmazásától, mert a többéves kísérleti próbálkozások eddig nem jártak eredménnyel. Támogatásra, segítésre méltónak tartok én is minden olyan kezdeményezést, ami a gyermekek érdekét szolgálja, egészséges, harmonikus fejlődésüket segíti elő. A megjelent cikkek alapján a francia nyelvű Freinet-óvodáról nem tudom végül is, hogy mi lesz: magánóvoda, ahol francia nyelvet tanulnak a gyermekek (havi 4.000 forintért, kísérleti jelleggel) vagy Frainet-pedagógiai gyakorlaton alapuló óvoda (ez esetben mi lesz a nyelvtanítással), vagy egyáltalán óvoda lesz-e? Kovács Éva a Somogy Megyei Pedagógiai Intézet munkatársa Bölcsődei ankét A bölcsődei dolgozók országos ankétját tartották a múlt hét végén Szolnokon a megyei művelődési és ifjúsági központban. Bene Béla, a Népjóléti Minisztérium család-, gyermek- és ifjúságpolitikai főosztályának vezetője előadásában rámutatott: a bölcsődék jelentős része válságos helyzetbe került, új bölcsődei koncepciót kell kidolgozni. A helyi önkormányzatok döntik el: hol van szükség ilyen gyermekintézményekre. A tárca törekszik a nyitott bölcsődei rendszer megteremtésére, a magasabb színvonalú gyermek- védelemre. Az ankét szakmai programjában a három nap alatt negyven előadás hangzott el. A fö iparág: a kábítószer Szervezett bűnözés Európában (3.) A bűnelkövetők szervezetei — amelyeknek legfontosabb célja a minél magasabb haszon — ma már úgy működnek, mint a legjobban szervezett vállalatok, egy-egy specializálódott „üzletág” vagy akár egész iparág. Erre a legjobb példa a nemzetközi kábítószer-kereskedelem, amely mindmáig a szervezett bűnözés legjellemzőbb megjelenési formája. Tavaly az európai biztonsági szervek összesen több mint 6 tonna heroint, majdnem 17 tonna kokaint és legalább 266 tonna kender-alapanyagú kábítószert (hasist, marihuánát) koboztak el. Ez az elképesztő mennyiség magukat a szakembereket is meglepte. A szervezett bűnözés más területeihez hasonlóan a kábítószer-kereskedelemben is (Az alábbi exkluzív sorozatot a német Die Welttel együttműködve készítette a Ferenczy-Europress sajtóiroda.) egy sor „család” és bűnszövetkezet működik. Néhány szövetség nemzetközi kartellé szerveződött, s ennek tagjai — gyakorlatilag — felosztották maguk között az egész világot. Közben együtt használják a tranzitútvonalakat, a közvetítőket, gyakran még a raktárokat is. A dél-amerikai kartellek be* folyása miatt Európa az Amerikai Egyesült Államok után a kokainkereskedelem második legnagyobb célterülete lett. Ezt mutatja az a tény is, hogy míg 1979-ben egész Európában „csak” 155 kilogramm kokaint foglaltak le, addig ez a mennyiség 1989-ben már nyolc tonnára emelkedett, azaz tíz év alatt megötvensze- reződött. Több nagy idei — köztük még egy magyarországi — letartóztatás során is bebizonyosodott, hogy a lefoglalt kábítószert nemcsak az érintett ország ellátására szánták. Erre utal az is, hogy a letartóztatottak között egy-egy bandán belül is több náció képviselteti magát. A legtöbb kábítószer az európai országok közül Spanyolországba és Hollandiába érkezik, ott raktárakban tárolják, és kivárják, amíg kedvező lehetőséget látnak a továbbszállításra. A társadalomra rendkívül veszélyesek a kábítószer-élvezők, akiknek nagy része bűntett révén szerzi meg azt a pénzt, amelynek révén rendszeresen hozzájuthat adagjához. Emiatt sok kábítószeres maga is árul drogot, és így hozzájárul a szenvedély terjedéséhez. A legtöbb kábítószeres bolti lopásokat vállal, de ha kell, részt vesz gépkocsik kifosztásában is. Németországban például már minden harmadik lakás- vagy épületbetörést és minden ötödik rablást is kábítószeresek követnek el. A kábítószer társadalmi kára valójában felmérhetetlen. A kábítószer-élvező nemcsak .önmagát, hanem egész családját tönkreteszi. Hatalmas kiadások hárulnak azonban a társadalombiztosításra is. Pár évvel ezelőtt a szakértők kiszámolták: annak a költsége, hogy egy kábító- szeres karrierje derékba törik vagy meg sem kezdődik — kiegészítve az össze vele kapcsolatos szociális és egészségügyi kiadásokkal —, személyenként egymillió márkára rúg. Arról nem is beszélve, hogy egyre nő a halálos áldozatok száma. A kábítószer-kereskedelemből származó jövedelmek a kartellek számára sajátos problémát is jelentenek. Nem mindig könnyű ezeket hivatalos csatornákba terelni. Emiatt a pénz „tisztára mosásának” mind bonyolultabb trükkjeit alakították ki. Becslések szerint a kábítószerből származó pénz és másfajta vagyon értéke már több országban — például Olaszországban — több milliárd dollár, s ennek nagy része azonnal visszafolyik a legális gazdasági életbe. Az Amerikai Egyesült Államokban például 1989-ben 580 millió dollár értékben foglaltak le kábítószer-kereskedelemből és csempészetből származó pénzeket, tárgyakat, és bizonyos, hogy ez csak a „jéghegy” csúcsa volt. De míg Amerikában szigorú törvények segítik a rendőrök szervezett akcióit, addig Európa nagy részében nem elég felkészült a jogrendszer és az igazságszolgáltatás ahhoz, hogy mindig kellő eréllyel le tudjon csapni. így például hiába tartóztattak le nemrégiben a német határon egy török állampolgárt, 700 000 márka készpénzzel a kezében, közvetlen bizonyítékok hiányában futni hagyták. Pedig a török is tudta, hogy a német rendőrök mindent pontosan tudtak róla. Hiába, mégis „törököt fogtak”... Ehhez hasonló példákkal a magyar rendőrök is szolgálhatnak, joghézagot és azok következményeit emlegetve, nem éppen dicsérő jelzőkkel. (Folytatjuk) Ferenczy-Europress
