Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-22 / 196. szám

6 SOMOGYI HÍRLAP — GAZDASÁGI HORIZONT Harckocsik halála A haderőcsökkentési meg­állapodások nyomán, s az el­avulás következtében harcko­csik százait mustrálja ki, s ítéli halálra a Magyar Honvédség. Jószerével semmit sem lehet velük kezdeni, hiszen erőgép­ként, jáműként egyaránt használhatatlanok. Eredeti feladataik elvégzésére pedig csak költséges felújítás után lennének alkalmasak. Múze­umi darabként — ócskavásá­ron — csak néhány példány találhat gazdára (pedig keve­sen tudják, hogy tulajdonkép­pen bárki megvehet egy va­lamikor félelmetes erőt képvi­selő acélszörnyet, aki felmu­tatja a rendőrség által kiadott, hatástalanított fegyverre ér­vényes tartási engedélyt). A kiszolgált tankok kohászati hasznosítása — beolvasztása — pedig csak akkor gazdasá­gos, ha viszonylag olcsón szét tudják bontani őket. A Varsói Szerzőflés egykori tagállamait csaknem kizárólag szovjet gyártámányú harckocsikkal látták el, főként a második vi­lágháborúból jól ismert T-so- rozat régebbi és valamivel korszerűbb, újabb típusaival. A T-sorozatot a harmincas évek közepétől gyártja a szov­jet hadiipar. 1940-ben került a csapatokhoz a világhírű T-34-es első változata, a 32 tonna súlyú, erős páncéltestű közepes harckocsi. A most ki- selejtezésre kerülő T-34-esek már a régi típus továbbfejlesz­tett változatai. Képünkön a Gödöllői Gép­gyár szerelőcsarnokában egy T-55-ös harckocsit bontanak szét. Miért baj, hogy adót csalunk? Lesz Argosz? Új mezőgazdasági biztosí­tótársaság alapításáról szóló szándéknyilatkozatot írt alá a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Taná­csa és a belga Általános Pa­raszt Szövetség. A szükséges engedélyek beszerzését köve­tően várhatóan még ez év őszén Argosz néven meg­kezdi működését az új biztosí­tótársaság. Az Argosz minde­nekelőtt a szövetkezetek, a magángazdálkodók, valamint a kis- és középvállalkozók, il­letve a magyarországi érde­keltségű vállalatok biztosítója kíván lenni. Tajvan - Szovjetunió A tajvani kormány azt fon­tolgatja, hogy közvetlenül vagy nemzetközi szervezetek útján pénzügyi segítséget nyújt a Szovjetuniónak. Bár diplomáciai kapcsolatot egy­mással még nem tartanak fenn, Tajvan az utóbbi évek­ben egyre jobban szorgal­mazza a nem hivatalos kétol­dalú viszony javítását. Hantarex Pécsett A firenzei Hantarex számí­tástechnikai cég olasz-ma­gyar vegyes vállalatot alapított Pécsett Hantarex Hungária Ipari Kft néven. Az ősztől mű­ködő vegyes vállalat a Mech- labor pécsi gyáregységével kötött szerződést gyártó és összeszerelő üzem létesíté­sére, ahol ipari monitorok ösz- szeszerelését és gyártását végzik majd, eleinte száz, majd kétszer ennyi ember fog­lalkoztatásáról gondoskodva. A magyar állampolgárok ta­valy becslések szerint mintegy 100-150 milliárd forint jöve­delmet rejtettek el az adóha­tóság elől. Ez a költségvetést mintegy ötvenmilliárd forint bevételtől fosztotta meg. A tavaly befizetett 117 milli­árd szja több mint kilencven százaléka az alkalmazottaktól származik, akik — ha hinni le­hetne e számoknak — a leg­jobban kereső réteghez tar­toznak. Hangsúlyozom a számok szerint, hiszen keve­sen hisszük el, hogy a való­ságban is ez a helyzet. Szinte hihetetlen például az az adat, amely úgy szól, hogy tavaly kevesebben adóztak borra­való és hálapénz után mint egy évvel ezelőtt. Elgondol­kodtató az is, hogy a nyugdí­jasok — akiknek járadéka elv­ben adómentes — több szja-t fizettek be mint az egyéni vál­lalkozók. A furcsa adatok mö­gött az a mindannyiunk által ismert gyakorlat húzódik meg, hogy az „állami” munkahelye­ken szinte kizárt az adócsalás — legalábbis a dolgozó szja-kötelezettségének eltitko­lása — a privát szférában és az árnyékgazdaságban vi­szont a legtermészetesebb dolog. Amikor a szerelő azt kérdezi, hogy számlával vagy anélkül,- szinte habozás nélkül „anélkült” mondunk. Csak­hogy ez sokkal hamarabb visszaüt ránk, mintsem gon­dolnánk. A költségvetés ugyanis minden évben beter­vezi az szja-ból származó be­vételeit. A jövő évi számot, 165 milliárd — már lehet is tudni. Ezt az összeget bizto­san meg akarják kapni. És mi­nél többet nem vallanak be azok, akik megtehetik ezt, an­nál többet vetnek ki azokra, akik bérből és fizetésből él­nek. Hiszen ez utóbbiak min­den felvett forintja nyomon kö­vethető. Az utóbbi egy évben külö­nösen meglódult az adócsalók fantáziája. A munkabéreket, de legalábbis azok egy részét a szja és a társadalombiztosí­tási járulék miatt költségtérí­tésbe, ruhapénzbe, életbizto­sításba, gépkocsihasználatba, szociális segélybe „menekí­tik”. Olyan munkahelyeken kapnak hivatalos minimálbért — tehát napjainkban alig hé­tezer forintos munkabért — a dolgozók, ahol ennek még le­galább a kétszeresét kiutalják nekik adó- és tb-mentes csa­tornákon, például drága nyu­gati gépkocsi használatában. Szakemberek körében ma­napság vita van azon, hogy ta­lán nem is az szja-val, hanem a forgalmi adóval kellene a láthatatlan jövedelmeket meg­fogni. Ez azt jelenti, hogy nem a jövedelem megszerzésekor adóztatnák a polgárt — hiszen ez a jelek szerint igen gyakran láthatatlan esemény — ha­nem a jövedelem elköltésekor, a vásárláskor. Ugyanis az is vásárol, aki jövedelméből nem adózott. így vagy úgy, min­denképpen igazságot kellene tenni adóügyben. A világ négy keréken Az elmúlt esztendőben kö­zel 36 millió személyautó ké­szült a világon (egy évtizeddel korábban „csak” 29 millió). A legtöbb személyautót, több mint tízmilliót, Japánban állí­tották elő, őt követi az Egye­sült Államok hatmillió, majd Németország négy és fél mil­lió kocsival. Az autógyári konszernek közül első a General Motors, a második a Ford, a harmadik a Toyota, a negyedik a Volks­wagen, mig a Fiat a nem egé­szen hárommilliós termelésé­vel a hatodik helyen, a Rena­ult pedig a nyolcadik helyen áll. A személyautók természe­tes elhasználódásával, selej- teződésével egy időben nő a világ útjain futó kocsik száma is. Tavaly földtekénken 419 millió személyautó rendelke­zett rendszámmal, amiből több mint százhetvenmillió jut Európára. Jellemző adat: az USA-ban 1000 lakosra 573, a Szovjetunióban 45 személy­autó jut. A „nagyok” mellett egyre több ország válik maga is gyártójává vagy összeszerelő­jévé a személygépkocsiknak. Köztük sok önálló autógyár is található - Angliában például 25 ilyen van -, de többnyire a nagy konszernek egyes típu­sait előállító kisebb gyárakról van szó. Jó példa erre Török­ország, amely a legutóbbi idő­kig nem tartozott az autó­gyártó országok közé. Most viszont már előállít Fiat licenc alapján személygépkocsikat. Az „ezerarcú” gumiabroncs A járműközlekedés különle­ges szerkezeti egysége a gu­miabroncs. Fő feladata a kap­csolat létesítése a jármű és a pálya között. Rendeltetésénél fogva a sokrétű igénybevéte­lek olyan bonyolult halmazá­nak kell ellenállnia, amire ke­vés példát találunk a techni­kában. A belső légnyomás által okozott feszültségek, a jármű súlyának függőleges terhe­lése, a teljesítményátadással kapcsolatos erők és a kanya­rokban fellépő oldalerők ki­egészülnek a gördülés dina­mikus igénybevételeivel és az útburkolat egyenetlenségei­vel. A sebességgel, a gyorsu­lással ezek az igénybevételek fokozódnak. Az egymásnak gyakran ellentmondó köve­telmények csak az abroncs­szerkezetek szüntelen töké­letesítésével elégíthetőek ki, ez viszont megköveteli a szer­kezeti anyagok szilárdságá­nak, dinamikus ellenállásá­nak, tartósságának, kopásál­lóságának javítását. Vietnamban a gumiipar fej­lesztésére nagy figyelmet for­dítanak. Mivel itt a kerékpár nélkülözhetetlen közlekedési eszköz, elsősorban a bicikli- köpeny-gyártás került az elő­térbe, de hozzá kapcsolódóan egyre fokozódik a teher­autó-abroncsok gyártása is. Szétbontják az acélszörnyeket 1991. augusztus 22., csütörtök ---------------------------------------------------3----------­í gy látja a Kermi Már nem büntetés Az új piaci helyzet új helyzet elé állította a Kermh-t, az áruk minőségével foglalkozó inté­zetet is. Vajon miként tükrö­ződik mindez a minőséget el­lenőrzők munkájában? - ezt kérdeztük dr. Huszay Gábor igazgatótól. — A Kermi tulajdonképpen a régi jogszabályok szerint dolgozik, jóllehet a körülmé­nyek alapvetően megváltoz­tak. A kereskedelem nagyfokú liberalizálása, a behozott, for­galmazott árucikkek és a ke­reskedők, vállalkozók számá­nak növekedése bonyolul­tabbá teszi a munkánkat. — A jogszabályok még a régiek. Akkor mi változott? — A módszer. Módszerein­ket kénytelenek vagyunk eh­hez az áttekinthetetlen keres­kedelemhez igazítani. Ez egy­részt azt jelenti, hogy több el­lenőrzést végzünk, másrészt azt, hogy a monstre ellenőr­zések helyett előnyben része­sítjük a részvizsgálatokat és minden esetben igénybe vesszük a nyilvánosságot. Ko­rábban csak a kerületet, a vá­rost neveztük meg, most már a vizsgálataink konkrét hely­színeit, a vizsgált üzletek, áruházak nevét is nyilvános­ságra hozzuk. — Mit várnak ettől a gyakor­latban? — Többet, mint a mai tíze­zer forintig terjedő pénzbünte­téstől. Ha egy-egy rossszul működő boltnak sikerül rossz hírét kelteni, az nem csak szégyen, előbb-utóbb kár is, mert forgalomcsökkenéssel jár. — Sok a vásárlói reklamá­ció önöknél? — Általában évente 40-45 ezer a vásárlói reklamáció. Cipőből például az idén az első öt hónapban már több volt, mint tavaly egész évben. A vásárlóknak általában a rek­lamációk 70 százalékában igazuk van, de sokszor nin­csenek tisztában jogaikkal. Akár kisebb, akár nagyobb ér­tékű áru reklamációjáról van szó, mindenekelőtt az üzlet­ben, az eladónál kell érvényt szerezni a vásárlói jogoknak. Csak ha ott nem boldogulnak, akkor kell hozzánk jönni. — Honnan kell tudni a vá­sárlónak a jogairól? — Sokszor a vásárló meg sem nézi mondjuk a lejárat idejét a tejfölnél vagy a tejnél. Otthon felháborodik a romlott áru miatt, és esetleg egyene­sen hozzánk jön. Pedig, ha ki­csit figyelmesebb, elkerülhető az egész herce-hurca. Mi ép­pen a fogyasztói érdekvéde­lem javítását tartottuk szem előtt, mikor létrehoztunk Bu­dapesten, a Kermi épületében egy tanácsadó irodát. Itt tesz­tek és vizsgálatok alapján tá­jékoztatjuk a hozzánk betérő­ket még vásárlás előtt, hogy mit érdemes megvenni. Segí­tünk a döntésben, ha például 15 féle hűtőt kínál a kereske­delem, megmondjuk melyik­nek mi az előnye-hátránya. Segítünk eligazodni mit, hol, mennyiért és milyen minőség­ben kap meg a vásárló. Ha reklamáció végett kere­sik fel irodánkat, akkor is segí­tünk az elintézésben, felvilá­gosítjuk az illetőt, mit kell ten­nie. Gyakran előforul például, hogy az 1 éves garancia lejár valamilyen tartós fogyasztási cikkre, és az éppen egy-két héttel utána romlik el. Még­sem kell drága pénzen megja­víttatni, hanem érvényesíteni kell a 3 évre szóló szavatos­ságot, a cég köteles ingyen megjavítani a meghibásodott árut. Új vonás a munkánkban, hogy vállalkozók és kereske­dők is jönnek, tanácsot, véle­ményt kérnek, megvették ezt vagy azt a méterárut vagy más árucikket, megfelel-e a minősége. ■ — Mit várnak a készülő, új vásárlói törvénytől? — Mindenekelőt azt, hogy a most sokfelé szétszórtan és szinte hozzáférhetetlenül meglevő jogszabályok végre egy helyre kerülnek. Bécsi dicséret A mi csődünk kisebb Van Bécsben egy kutatóin­tézet, amelynek immár évek óta a kelet-európai gazdasági változások vizsgálata az egyik fő profilja. Most közzétettek egy részletes elemzést, amely a KGST összeomlása utáni helyzetet és a volt szocialista országok elkövetkező hónap­jait vizsgálja. A Nemzetközi Gazdasági Összehasonlító Tanulmányok Intézete szerint a szovjet piac beszűkülésére visszavezethető külkereske­delmi csőd katasztrofális a ke­let-európai országok iparára, hatalmas munkanélküliséget és egész ágazatok tönkreme- nését hozza magával. A szovjet gazdaság össze­omlása alapvetően veszélyez­teti ezeknek az országoknak az energiaellátását is, hiszen évtizedeken át onnan kapták a kőolajat, a földgázt, a villamos energiát. A bécsi intézet szerint az 1989-es 56,4 millió tonnáról az idén 30-ra, jövőre pedig akár 20 millió alá is csökken­het az olajszállítás a kelet-eu­rópai országokba. Az energiakrach azonban nem egyformán sújtja e térség államait. Mi magyarok szeren­csére viszonylag jobb hely­zetben vagyunk, legalábbis a többiekhez képest. A bécsiek szerint ez abban nyilvánul meg, hogy idejében, még a nyolcvanas években elkezd­tük nyugatról is behozni a kő­olajat, továbbá a belföldi ára­kat folyamatosan felemeltük a világpiaci színvonalra. A bécsi kutatók óvják a volt szocialista országokat attól, hogy a hiányzó szovjet kőola­jat a hazai széntermelés foko­zásával, és szénnel működő erőművek építésével pótolják. Ezek ugyanis olyan súlyosan szennyezik a levegőt, hogy az európai normákat követni szándékozó országoknak fel­tétlenül más, környezetkímélő megoldásokat kell keresniük. A kelet-európai országok energiafogyasztása az elkö­vetkező négy évben várha­tóan 10-15 százalékkal csök­ken, ám ez nem kis részben az ipar hanyatlására, a kor­szerűtlen termelő ágazatok leépülésére vezethető vissza. A bécsi intézet szerint a lehet­séges és szükséges ener­gia-racionalizálástól még igen messze vannak ezek az or­szágok. A kelet-európai országok ipara ugyanis hozzávetőlege­sen annyi energiát használ fel mint a Nyugat, ám csak har­madakkora a termelékeny­sége.

Next

/
Thumbnails
Contents