Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-18 / 194. szám
8 SOMOGYI HÍRLAP — EMLEKEZET 1991. augusztus 18., vasárnap NEMESKÜRTY ISTVÁN A TÖRVÉNYHOZÓ----------yolc pergamenlap a nemzet könyvtárában. Az V ezerszázas években má- solták-írták; világosan áttekinthető, szép betűk, néhány nem túl cirkalmas betűdíszítéssel. 1934-ig — amikor az Országos Széchényi Könyvtár megszerezte — az ausztriai Admont bencés kolostorában őrizték. 1846-ban döbbent rá egy német tudós, hogy a kódex Szent István törvényeinek legrégibb, általunk ismert szövege. N yolc lap, alig több nyomtatott oldal. De benne sűrűsödik az állam- alapító szent királynak és törvénytudóinak minden bölcsessége. Ezek a törvények határozták meg a magyar társadalom életének alapjait. Évszázadokra. Ma hány lapot tesz ki egy törvény- könyv? Kötetek sora, és milyen hamar elavul! Szent István ezekkel a törvényekkel teremtett otthont népének. „ Megszabtuk népünknek, hogy mi módon élhet tisztes és háborítatlan életet. ” A letelepített, addig gulyái-méne- sei-nyájai legelőigénye szerint mozgó-vándorló lakosságot a vásárok helye és a templomok kijelölése segítette állandó, egymást ismerő közösséggé válni. „ Tíz falu építsen templomot, melyet adományozzon meg két házzal és ugyanannyi szolgával, lóval és kancával, hat ökörrel és két tehénnel, harminc aprómarhával. Ruhákról pedig és a térítőkről a király gondoskodjék, papról és könyvekről a püspökök. ” ,, Vasárnaponként minden ember jöjjön össze a templomban, nagyok és kicsinyek, férfiak és nők, kivéve, akik a tüzet őrzik." Mindez messze túlnő a vallás gyakorlásának keretein. A tíz falu népe, mely saját erőből megépítette a templomát, valahol a tíz község középpontjában, jól láthatóan, lehetőleg dombon, a közös munkában összeforrott, és a rendszeres heti találkozásokon, mise előtt és után, eszmét cserélt egymással. Lelki életük ura nem a világi hatalom volt immár, hanem a pap, aki esketett, keresztelt, temetett, ügyes-bajos gondokban tanáccsal szolgált; betűvetést is tanított. A papot kész ház várta, benne lovak, tehenek, ökrök, tyúkok és libák. Viszont a templomi berendezésre már nem futotta volna a tíz falu népének; arról a király gondoskodott: miseruhák, kelyhek, szentségtartók, füstölők, harang, oltárterítő. A király tehát egyszersmind az ország legfőbb főpapja is. A plébánosok fölött pedig a püspök áll, aki a misekönyveket, imakönyveket köteles beszerezni. Mivel ezeket kézzel írták, igen drágák és becsesek voltak. A megszerzett, meghódított haza fokozatosan otthonná vált. Amit pedig valaki saját magának szerzett, az elidegeníthetetlen tulajdonává vált. „ Elhatároztuk királyi hatalmunkkal, hogyminden embernek hatalma legyen sajátját szétosztani, ráhagyni feleségére, fiaira, lányaira és rokonána, vágy az egyházra, s az ő halála után ezt senki megdönteni ne merészelje. ” Ez a cselekvési szabadság Szent István törvényeinek nagy vívmánya. Elámulunk, amikor a kis híján ezer évvel ezelőtt fogalmazott tömör törvénysorozat huszonkettedik cikkelyében ezt olvassuk: „ Minthogy pedig Istenhez méltó, s az embereknek igen jó, ha minden egyes ember szabadságban éli le életét, királyi rendelettel úgy intézkedünk, hogy ezentúl senki se merészeljen szabad embert szolgaságra vetni." Most, ma 1991 -ben is érvényes és megszívlelendő szavak, különösen az elmúlt évtizedek tapasztalatával lelkűnkben. A honfoglalás korának és az azt követő évszázadoknak jeles tudósa, Györffy György joggal állapította meg, hogy István király törvényei, melyek nem szolgai átvételei az akkori környező országok törvényeinek, hanem a magyar hagyományra támaszkodnak, a szomszédos országokhoz képest sokkal humánu- sabbak voltak. „Jogbiztonság tekintetében Szent István Magyarországa az élre került a középkori Európában”. (Szent István törvényeinek kézirata, 1988. 38. lap.) Mivel a király hatalmánál fogva biztosítani tudta a törvények betartását, a környező országokból valósággal áradt hozzánk a legkülönbözőbb nemzetiségű szakképzett munkaerő (némi túlzással, mai kifejezéssel élve: vállalkozó). Ezek menbecsüléséről az Intelmek sok-----o---------------------- -s zór idézett sorai tanúskodnak. Tanulságos, hogy ez az idegenáradat, ez a sokféle nyelv és szokás sem magyar államiságunkat, sem nyelvünket nem fenyegette. A jövevények — hiszen jól érezték magukat — szívesen, önként és gyorsan hasonultak magyarrá. Az Árpád-házi királyok korában német, olasz, francia, arab, zsidó, jász, kun, besenyő, görög népek, kereskedők, iparűzők, állattenyésztők éltek, mi több: szinte nyüzsögtek hazánkban. Mind magyarként, hungarus öntudattal. Ezek a törvények és a betartásukat biztosító királyi hatalom fellendítette az „idegenforgalmat", az átmenő kereskedelmet és zarándokjárást. Györffy Györgyöt idézem: „1018-ban István király megnyitotta a Jeruzsálembe vezető szárazföldi zarándokutat Magyarországon át... A zarándokok nem voltak többé a hajósok kapzsiságának és a kalózok veszedelmének kitéve, hanem olyan szárazföldi úton mehettek, melynek biztonságát királyi várak sora őrizte, és az ellátásról a várak alatt létesített piacok gondoskodtak.” Még útikalauzok is készültek; továbbá Jeruzsálemben, Bizáncban, Ravennában és Rómában magyarok számára szállást és ellátást biztosító zarándokházak épültek, a Stefanita-rend pedig gondoskodott fenntartásukról, betegek ápolásáról, a zarándokok gondviseléséről. A velencei bencés kolostor szerzetese, Gellért is zarándokútján került Magyarországra, így települt le nálunk a királv személyes kérésére, s lett belőle Csanádi püspök. (A velencei kolostorszigeten ma is ápolják Szent Gellért emlékét.) Mint arra már többször utaltunk: nem elég törvényeket hozni, azok betartásáról, érvényesítéséről is gondoskodni kell. Szent István könyörtelen eréllyel szervezte meg hatalmát; határőrsége, katonái, ispánjai, püspökei a hatalmas kiterjedésű ország egyik végétől a másikig biztosították az egységes köz- igazgatást, a jogrendet, őrködtek a közbiztonság felett. Egyetlen ember, ha még oly hatalmas is, egyedül nem gyakorolhatja hatalmát. István király kiváló érzékkel választotta ki kormányának férfi- ait: tudósokat, törvényismerőket, katonákat, papokat. Alkalmas emberek kerültek a képességüknek legmegfelelőbb helyekre. Az általa létrehozott szervezet, mind a megyék ősei, a várispánságok, mind a hadsereg felépítése, mind az egyházi intézmények (tíz faluként egy templom, országosan tíz püspökség és két érsekség; a bencés szerzetes- rend tudományos központja (Pannonhalmán) oly hatékonyan működtek, hogy amikor halála után trónutódlási zűrzavar tört ki (fia, a trónörökös, Imre királyfi fiatalon meghalván, az ország nem fogadta el sem az István által kijelölt, túlságosan „nyugati” tájékozódású unokaöcs- csét, Pétert, a velencei dozse fiát, sem pedig a vezérektől származott rokonát és nádorát, Aba Sámuelt) — a kijevi emigrációjából hazahívott Endre, az István által félreállított, megkínzatott Vazul fia, az épségben talált, működő Szent István-i köz- igazgatást és törvényhozást felhasználva, folytatni tudta a nagy államalapító munkáját. edig érzelmileg minden oka P meglett volna, hogy az apját bántalmazó Istvánt gyűlölve, életművével szembe- fordulva azt lerombolja (amint a Gellért püspököt meggyilkoló csőcselék remélte). Endre azonban felismerte, hogy hazája, népe és nemzete érdekében folytatnia Vall R7ont Ictuán r^pniélis él«tIIIM l\ÚM---- ■% IW>> w . m űvét, mely, mint ma már láthatjuk, ezer év viszontagságait állta ki. Ez is Szent Istvánnak, a törvényhozónak érdeme. Amikor tehát régi hagyományként nemzeti ünnepünkön: augusztus húszadikán Szent Istvánra emlékezünk, szálljon gondolatunk az életművét tudatosan folytató Árpád-házi királyok felé is, és lélekben vessünk egy pillantást Endre tihanyi sírjára, a kereszt alakú karddal megjelölt márványlapra — az egyetlen épségben maradt magyar királysírra az Árpádok korából. A Magyar Szent Korona zománcképei bár, de mindig visszakerült az országba. Története valóságos krimi, véres botrányokkal körítve. A korona, mint méltóságjelvény, .már az ókorban ismert volt. Formája évszázadok során többször változott. Asszíriában, Babilonban. Egyiptomban, Rómában szalagszerű pánt volt. Zárt formája Bizáncban alakult ki. A magyar korona is ehhez a típushoz tartozik. Két, később ösz- szeillesztett részből áll. A felső, latin feliratos, kettőske- reszt-pántos zárt koronát a hagyomány szerint II. Szilveszter pápa küldte Szent Istvánnak. Ezzel koronázták meg első királyunkat. Az alsó abroncskoronát Dukasz Mihály bizánci császár küldte I. Géza királynak. Feltételezhetően 1074—1077 között készült, s a bizánci ötvösművészet egyedülálló remeke. A két korona egyesítése a kutatók szerint III. Béla uralkodása idején történhetett. Nyáry Éva festőművész az egyedülálló műalkotás és nemzeti ereklye iránti alázatos tisztelettel hosszú tanulmányok után nagyította fel a történeti szempontból is igen fontos kicsiny műremekeket, melyeknek közeli megtekintése a korona jelenlegi őrzési helyén, a Magyar Nemzeti Múzeumban csak keveseknek áll módjában. Ez avatja dokumentumérté- küvé a festménysorozatot, mely egy évezred távolából hozza közeibe a történeti szereplőket. Portrészerűen hiteles az adományozó Dukasz Mihály és Konstantin bizánci császár, valamint a megajándékozott, I. Géza királyunk mellképe. Bizánci szokás szerint az ábrázoltak mellett nevük is szerepel, így semmi tévedés nem történhet. A vallásos ábrázolások a bizánci kereszténység ikonográfiái programját mutatják. Középen Krisztus, a Pantokrátor, a világ ura, méltóságos, ünnepélyes ábrázolásban, trónon ülve. Jobb kezét áldásra emeli, bal kezében a Biblia, feje körül keresztes dicskoszorú. Mellette kétoldalt két feléje forduló arkangyal, Gábriel, az angyali üdvözlet és Mihály, az Utolsó ítélet angyala. A pántokon körül az apostolok: Péter, Pál, Tamás, János, András, Fülöp, Jakab, Bertalan mellképei. Szent György és Szent Demeter, a katonaszentek és a két orvosszent Kozma és Damján zárják be a sort. A Törökországban élt, Szíriában tanult Nyáry Éva festőművész külföldön, főleg Törökországban de Franciaországban szerepelt eddig önálló és csoportos kiállításokon impresszionista ihletésű tájképeivel és portréival. Hazai bemutatókon hat év óta láthatók munkái, csendéletek, Pantokrátor tájképek. Debrecenben, Szolnokon, Gyulán, de Budapesten is bemutatta Szíria magyar szemmel és Csontváry nyomában című reflexiós sorozatát. Két éve alakította meg a hazai Szent Lázár-segélyszervezetet, melynek lovagja és magyarországi vezetője. A Magyar Szent Koronáról festett sorozatát a külföldön élő magyarságnak is bemutatja és tervbe vette külön kiállítását a Budapesti Világkiállításon is. Brestyánszky Ilona Nyáry Éva festőművész a Magyar Szent Korona 18 zománcképét festette meg félméteres nagyításban és a Budapesti Történeti Múzeum kiállításon mutatta be az alkotásokat. Az évszázadokon át hányatott sorsú, néhány évvel ezelőtt ünnepélyes külsőségek között hazatért korona első nagy királyunk, Szent István koronázása óta a nemzet legfontosabb történeti ereklyéje, Magyarország szimbóluma. A feudalizmus idején kialakult elméletét Werbőc- zi István Tripartituma rögzíti, eszerint az államhatalmat I. Géza király és az egész magyarságot, valamint Magyarország területét foglalja magába. A korona eredetileg az uralkodói hatalom legfontosabb jelvénye volt; az uralkodó csak akkor vált törvényessé, ha a koronázási szertartáson az előírt törvények szerint fejére helyezték, és az esküt elmondta. A koronázás csak akkor volt érvényes, ha a Szent Koronával történt. Ebből következett hányatott sorsa évszázadokon át. Az egyes pártok és a trónkövetelők még ellopásától sem riadtak vissza. Kalandos utakon # *#A *«l
