Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-14 / 190. szám
1991. augusztus 14., szerda SOMOGYI HÍRLAP A megyei önkormányzat számít a fiatal szakemberekre Kényszerből bontott szerződés Rádiójegyzet Varga Béla visszaemlékezései A Somogy! Hírlap augusztus 6-I számában Befellegzett az ösztöndíjasoknak címmel (rás jelent meg arról, hogy a megyei önkormányzat megszüntette az ösztöndfjszerzödéseket. Az újságíró valós problémát boncolgat, s lényegében a szerződésbontáshoz vezető okokat valósághűen sorolja fel. Éppen ezért nem kiigazítani, hanem csak néhány tekintetben pontosítani szeretném a leírtakat. Az írásból az olvasó könnyen azt a következtetést vonhatja le, hogy a szerződések felbontásának oka elsősorban az anyagi fedezet hiánya volt. Ez azonban korántsem így vank. Amikor ezt a kényszerű lépést fontolgattuk, a pénz mint ilyen szóba sem jött, hiszen mindannyian tudatában voltunk és vagyunk annak, hogy a szellemi tőke értéke felbecsülhetetlen, s a haladás, a fejlődés egyik alapvető feltétele a „kiművelt emberfők" megyénk számára való megnyerése, Ez nem múlhat 700 ezer forinton. A döntés meghozatalában tehát nem a pénz és a megyei Önkormányzat valamilyen takarékosságra törekvő önös érdeke volt a motiváló tényező. Mégis miért döntöttünk így? A szerződések évekkel ezelőtti megkötésének az volt a célja, hogy a falvakban, városokban működő államigazgatási szerveknek, intézményeknek jól képzett szakembereket biztosítsunk. Tudtuk és tudjuk, hogy a megye mint közigazgatási egység akkor működhet jól, ha jól dolgoznak a megyét alkotó települési önkormányzatok, szervezetek. Az önkormányzati és az ezt követő hatásköri törvény alapvetően meghatározta és átrendezte a feladatokat. A megyei Önkormányzatnak nincs lehetősége, hogy akár a helyi önkormányzatoknál vagy a hely! Intézményekben elhelyezze ösztöndíjasait. Ma már ez a jog- és hatáskör, a szakember-utánpótlás a települési önkormányzatoknál van, A szerződések felbontásának tehát alapvető és fő oka az volt, hogy a települési önkormányzatoknak legyen lehetőségük szerződést kötni azokkal a fiatalokkal, kiket minden bizonnyal visszavárnak. Ml lett volna a helyzet, ha a szerződéseket a feltételek lényeges megváltozása ellenére is hatályban tartjuk? — Megítélésünk szerint a tanulókat abban a tévedésben hagytuk volna, hogy a szerződés változatlan tartalommal fennáll, tehát elhelyezésükről gondoskodunk. — Indokolatlan kötöttséggel kizártuk volna annak lehetőségét, hogy egy kedvezőbb ajánlatot a települési Önkormányzatoktól vagy más munkáltatótól elfogadjanak. Ebben az általunk sem kívánt helyzetben azt a megoldást láttuk tisztességesnek, hogy a szerződéseket nem 1990 szeptemberében, hanem 1991-ben a tanév vágón felbontjuk. A kényszerű szerződésbontás azonban nem jelenti azt, hogy lemondtunk és lemondhatunk azokról a somogyi fiatalokról, akik a felsőfokú oktatási intézményben tanulnak, akár volt velük szerződésünk, akár nem. Az egyetemeken, főiskolákon továbbra Is működtetjük a somogyi diákklubokat azért, hogy a „szülőföldtől" távol tanuló diákok ne szakadjanak el szűkebb hazájuktól, s érezzék, hogy számítunk rájuk. A továbbtanuló diákok egy-egy csoportját esetenként vendégül látjuk a megyében, ahol megismertetjük velük eredményeinket, gondjainkat, tájékoztatást adunk lehetőségeinkről. Ezeket a nem szerződésben szabályozott kapcsolatokat a továbbiakban is tartani, sőt erősíteni kívánjuk, mert meggyőződésünk, hogy a belső Indíttatástól vezérelt cselekedetek hatékonyabbak lehetnek, mint ajog, esetleg egy szerződés által vezéreltek. Dr. Klsgyura Attila főtanácsos Különkiadással jelentkezett Sebestyén János népszerű műsora, az Egy rádiós naplójából hétfőn este a Kossuth adón. Balatonboglárt mutatta be a 40-es években, a 44. évi száműzetés után Amerikából hazatelepült Varga Béla, pápai prelátus visszaemlékezése alapján. Igaza volt a műsort bevezető Göncz Árpád köztársasági elnöknek: Varga Béla történelmi élő emlékezetként tért visz- sza Balatonboglárra. Sebestyén Jánost Szőllősi Ferenc bogiári plébános és Gergely Imréné ösztönözte a műsor elkészítésére. A sorozat tapasztalt szerkesztője több beszélgetés magnófelvételéből ügyes kézzel válogatta ki Varga Béla egyházi pályafutásának legjellemzőbb mozzanatait. Három éve volt pap, amikor a püspök Boglárra küldte. Nem gondolta, hogy 1929-től 1947-lg (Magyarországról való elmeneküléséig) tevékenykedik ott. Varga Béla felidézte a templomópítés történetét, a háborús éveket, amikor befogadták a lengyel, a francia menekülteket, aztán a német megszállásról, az 1945 utáni évekről. Sok kortársáról festett érzékletes képet, köztük Id. Antall Józsefről, aztán Gaál Gaszton- ról, a kisgazdapárt megalapítójáról. Varga Béla optimizmusára jellemző, hogy szeretné a világ elé tárni a magyarok es lengyelek együttműködését. Reméljük, hogy meglesz hozzá az ereje, tevékenységének és politikai Lajos Géza A Kis-Balaton kincsei Régészeti kiállítás Marcaliban A kis-balatoni víztározó leendő területén 1983 óta végzett legfontosabb ásatások leleteiből válogatták azt a nemrég megnyílott régészeti kiállítást, amely a marcali Helytörténeti Múzeumban várje az érdeklődőket. A különlegességekben gazdag anyag mindeddig ^£i Somogy Megyei Múzeum fíá*rom termében adott áttekintést a lelőhelyek feltárt kincseiből, és teljességre törekedve igyekezett keresztmetszetet adni a terület régészeti korszakairól is. E tárlat bővített változata látható most egy évig Marcaliban. A mintegy hét évezredet felölelő leletanyag igényes kiállítású tablklépeken és nagy műgonddal berendezett tárlók segítségével nyújtja a múlt fölfedezésének élményét. Ezen belül igen jelentős a bronzkor szinte teljes időszakát tükröző, négy nagy lelőhelyről kiásott anyag. A korai bronzkori leletek közül kiemelkedő az a hatalmas mennyiségű kerámia, mely a vörsi Tótok-dombján részben feltárt árokból került elő. Ennyi kerámia ilyen kis helyen ebből a korból még sehol sem került felszínre. Ezekből csak egy szűk válogatást tud nyújtani a kiállítás. Tudományos szempontból nagy értékű az a mintegy 120 késő bronzkori sír, amely két temetőből került elő, Vörs határában. Olyan korszakot képviselnek, amelyet eddig csak telepeiről és kincsleleteiről ismertünk a megyében. Kiemelt figyelmet érdemelnek azok az apró bronztárgyak, melyek segítenek megtalálni a kapcsolatot a korszak nagyszámú kincsleletével. A Vili—X. században a Kis-Balaton szigetei ismét sűrűn lakottá váltak. Jelentős lelőhelynek számít ebből a korszakból a Vörs határában levő Papkert, ahol települést és temetőt egyaránt találtak. A bemutatott leletanyag érzékelteti azt a gazdagságot, amit a később kirabolt sírokban a sírrablók által csak érdektelen kacatként meghagyott anyag is bizonyít. Az előkelő családok kései avar viseletben eltemetett tagjainak aranyozott bronz öv- vereteit, aranyozott, ezüstözött vas és bronz lószerszám-vere- teit láthatjuk, A Kis-Balaton térségének a török időkben is nagy jelentősége volt, ugyanis itt húzódott a királyi végvári rendszer első vonala, melynek egyik láncszeme a ma Fonyed határához tartozó Vársziget palánkkal erősített földvára volt. E he(Fotó: Gyertyás) lyütt töredékeiben is csodálatos szépségű edények kerültek felszínre. E régészeti kiállítás létrejöttében, az ásatások levezetésében többek között dr. Honti Szilvia, dr. Költő László, dr. Magyar Kálmán és Német Péter játszottak óriási szerepet. (Balassa) BRITTA WINCKLEB; Riválisok fehér köpenyben Egy fél órával később együtt ültek dr. Wrangel szobájában. . Caria mindkét orvost magá- íoz hívatta egy rövid megbeszélés- e. — Tehát a fivérem megnősül, és tekem lesz egy szeretetre méltó só- lornőm — mondta. — Ez eddig rendien van. De még nem vagyok teljesen slégedett a fejleményekkel. — Ráné- :ett dr. Kellerre. — Mi van magával, /latthias? Dr. Keller megértette a szavakat kiérő pillantást. — Nos, nagyon jól el tudnám én is épzelni, hogy legyen valaki, aki hoz- ám tartozik—jelentette ki. — Kiszemelt már valakit? — kérdez- 3 halkan Carla Eichhoff, és nem vette 5 a szemét a doktorról. — Igen... — Es? — faggatta halkan Carla lichhoff. — Még nem kérdeztem meg, hogy ajlandó-e — válaszolta dr. Keller. — Akkor tegye meg, Matthias! Dr. Keller kihúzta magát. — Azt tereztem, hogy ezt ma este, a szolgálat efejezése után teszem meg. Carla Eichhoff értette dr. Keller sza- ait. — Helyes, tehát ma este—mond- i mosolyogva. Dr. Wrangel vidáman nézett a nővérre és azután dr. Kellerre. — Nagyon örülnék, Keller doktor — mondta —, maga miatt és magam miatt is. — Magad miatt? Mennyiben? — Carla Eichhoff kutatva nézett testvérére. — No igen — mondta ez —, te örülsz a sógornőnek, és ami engem illet, jól el tudnék képzelni magamnak egy sógort. — Aha — bólintott Carla Eichhoff.— Ámde akkor meg kellene osztanod az igazgató főorvosi hatáskörödet is. Most dr. Wrangelen volt a csodálkozás sora. — Hogy értsem ezt, Carla? — kérdezte. Caria Eichhoff néhány mondatban . elmondta, hogy mit tervez. — Éppen tegnap beszéltem az ügyvéddel, és ő is jónak látná, ha a Szent Anna Kórházat kibővítenénk. Azt tervezem, hogy hozzáépítünk és berendezünk egy belgyógyászati szárnyat... — Hogyhogy tervezi? — Dr. Keller nem fogta fel teljesen a helyzetet., Dr. Wrangel átvette a szót. — Azt tervezi és azt is fogja tenni—erősítette meg. — Ismerem a nővéremet. Nem tudta, hogy Caria a kuratórium elnöknője, és itt minden az övé és az enyém? Dr. Kellernek néhány másodpercre volt szüksége ahhoz, hogy felfogja a hallottakat. — Ezt... ezt... nem tudtam — válaszolt zavartan. Caria Eichhoff elkomolyodott. — Mivel a klinikának a kibővítése kedves testvéremet nagyon igénybe venné, helyesnek tartottam, hogy a Szent Anna Kórház vezetése céljából egy másik igazgató főorvost is kinevezzek. Tehát két igazgató főorvos lesz, és mindegyikük önállóan felelős a saját ügyköréért. Akarjátok tudni, hogy ki lesz a második igazgató főorvos? — Azt hiszem, tudom — mondta mosolyogva dr. Wrangel. Dr. Keller egyikről a másikra nézett. Örömteli izgalom fogta el. — Ez azt jelenti, hogy engem szemelt ki erre? — Eltalálta, Matthias — erősítette meg Caria Eichhoff. — De ezzel kapcsolatban van egy feltételem: el kell fogadnia az öcsém ajánlatát, alá kell vetnie magát az operációnak, hogy kifogástalanul munkaképes legyen. — Áthatóan nézett dr. Kellerre. Dr. Keller arcán belső küzdelem látszott. Erre igazán nem volt felkészülve. Nehéz elhatározás előtt állt. — Az én kedvemért, Matthias — mondta halkan Caria Eichhoff. Dr. Keller egy pillanatig még habozott. De aztán felülkerekedett a félelmén. — Rendben van, Wrangel doktor úr — mondta —, jelölje ki az időpontot.' — Köszönöm, Matthias — szólt örömmel Caria Eichhoff. No tessék, mit el nem ér egy nő, ha nagyon akarja—csodálta meg gondolatban a nővérét dr. Wrangel. — A jövő héten megbeszéljük — mosolygott—, igazgató főorvos úr. Caria Eichhoff felállt. — Akkor mindent tisztáztunk — dr. Kellerhez fordult. — Most rögtön Bécsbe megyek egyet-mást elintézni; de úgy gondolom, meghív vacsorára. — Ezennel megteszem, Caria — válaszolta boldogan dr. Keller. —Örülök neki—Caria Eichhoff szorosan Keller mellé lépett. — Tudja, Matthias, még minek örülök? A lányának... — Tehát tudja... — Pszt, Matthias! Én nagyon sokat tudok. Dr. Wrangel felállt.—Tehát fejezzük be a... konferenciánkat — mondta könnyű mosollyal. — Javaslom, hogy most mindhárman menjünk Barbarához, és tegyünk neki jelentést. Örülni fog. —Jó ötlet—mondta egyszerre Caria Eichhoff és dr. Keller. Röviddel azután már úton voltak Barbarához. Szembe jött egy nővér. — Igazgató főorvos úr — kiáltott izgatottan —, von Angern kereskedelmi tanácsos úr megérkezett, és el akarja vinni az unokáját. Lent vár a látogatóteremben. Mit csináljak? Dr. Wrangel meg dr. Keller egymásra nézett, és mosolygott. — Adja át üdvözletemet a kereskedelmi tanácsos úrnak — utasította a nővért dr. Wrangel. — És kérjen tőle még vagy tízpercnyi türelmet. Megyek, és személyesen adom át neki az unokáját. Azután követte nővérét és a főorvost, akik már előrementek. (Vége) Fordította: Kalocsai Mária
