Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-13 / 189. szám
1991. augusztus 13., kedd SOMOGYI HÍRLAP 5 Pályázatot írt ki a megyei közgyűlés közelmúltban megalakult kisebbségi és vallásügyi bizottsága a helyi társadalmi összefogással kezdeményezett, megalapozott akciók támogatására, kivéve a műemlék és műemlék jellegű templomok felújítását, mivel erre külön is lehetőség van. Somogy megye közgyűlése 2 600 000 forintot szavazott meg a kültségvetés elfogadásakor a kisebbségek, az egyházak és az ifjúság céljaira. Ebből 1,3 millió forintot lehet felhasználni szeptember 30-ig, a többi pénz a tartalékalapban van. A kisebbségi és vallásügyi bizottság ezt figyelembe véve bírálta el a beküldött pályázatokat s fogadta el három változat közül a legjobban megfelelőt a templomfelújítások támogatására. Horváth István, a megyei önkormányzati hivatal társadalompolitikai irodájának főtanácsosa elmondta: a bizottság pályázatára 36-an jelentkeztek, egy pályázat pedig az összesítés után futott be. A kiírás feltételeinek megfelelt 20, csak részben 5 pályázat. A 26 pályázó 11 473 700 forint támogatásra tartana igényt. Tízen műemlék jellegű templom felújításához kértek segítséget, egy pályázó pedig új templom építéséhez. A kisebbségi és vallásügyi bizottság alapos mérlegelés után azt a változatot fogadta el, amely tizenhat pályázót azonnal támogatásban részesít 900 ezer forint összeggel, kilencnek pedig a tartalékalapból juttat 600 ezer forintot. A döntést az is befolyásolta, hogy így 500 ezer forint marad arra az alapítványra, amelyből közösségi házak (templomok, gyülekezeti házak, művelődési és ifjúsági házak) felújítását támogatják. A 25 pályázó 25, 50, 75 és 100 ezer forintos támogatást kap a bizottság döntése alapján. A katolikus egyház 10, a református 9, az evangélikus 3, az izraelita hitközség, a pünkösdi közösség, az egyik önkormányzat pedig egy-egy pályázatára kap pénzt. Hat pályázó százezer forint támogatásban részesült, közte a kaposvári izraelita hitközség a Kunffy család mauzóleumának rendbetételére. A római katolikus egyház a somogyfajszi, a kaposhomoki, a fonyódi templom, az evangélikus a porrog- szentkirályi, a református pedig a mezőcsokonyai templom felújítására kap ugyanekkora összeget. Ez a támogatások nem nagy, a költségvetés azonban csak ennyi pénz odaítélését tette lehetővé. így helyi, társadalmi összefogás nélkül nem tudnák felújítani a templomokat. A bizottság döntése alapján 1992. augusztus 31-ig kell majd elszámolniuk arról, miként használták fel a támogatást. Lajos Géza A Soli Deo Gloria Szövetség 70. évfordulója alkalmából a közelmúltban avatták fel Andrássy Kurta János szobrászművész alkotását a siófoki Jókai parkban, az alapítás színhelyén. A magyar református egyház, a Soli Deo Gloria Szövetség tagjai, valamint a siófoki önkormányzat emeltette az emlékművet. Fotó: Gáspár Andrea Másfél millió templomfelújításra ELBÍRÁLTÁK A PÁLYÁZATOKAT Pénzt pótló fantázia FESZTIVÁL TANULSÁGOKKAL ÉS ŐRSÉGVÁLTÁSSAL Privatizáció az oktatásügyben ÖTVEN MAGÁNISKOLA VAN AZ ORSZÁGBAN Bajban van az edinburgh-i nemzetközi művészeti fesztivál. Elérte a fesztiválok sorsa: elszegényedett, és mind kevésbé érdekes... Az évente megrendezett skóciai világzenei, világszínházi, világfilm- és világfestészeti találkozó most vasárnap kezdődött, és augusztus utolsó napjáig tart. 1947-ben rendezték először. Az akkori szenzáció az volt, hogy a Bécsi Filharmonikusokat ismét Bruno Walter vezényelte. Az edinburgh-i fesztivál zenei műsorfüzetei sokáig olyanok voltak, mint valami exkluzív ,,Ki kicsoda?” lexikon: Callas, Gobbi, Sutherland, Giulini, Barenboim szinte évente zarándokolt skót földre. 1977-ben a Carmenben Placido Domingo énekelt és Claudio Abbado vezényelt. S talán ez volt az utolsó legendás év. A nyolcvanas években ugyanis fölerősödött a fesztiválok versenye szerte a világon, valóságos „fesztiválinfláció” volt. A nagy együttesek, szólisták pedig nekiláttak túrázni. Ma már senkinek sem kell a világ végére, Edinburgh-be mennie, ha Pavarottit vagy a Berlini Filharmonikusokat akarja látni legjobb formájukban. Az idén is lesznek szép fellépések: zenében a leningrádi Kirov Opera ígérkezik csodásnak, színházban pedig, például, a craiovai román Nemzeti Színház Macbeth-részletekkel fűszerezett Übü királya vonz majd sok nézőt az edinburgh-i fesztivál mintegy 200 ezer látogatója közül, de a kritikusok méltatlan- kodnak: az utóbbi években mind több olyan nagyság szerepelt a fesztiválon, aki vagy már túljutott a csúcson, vagy még az oda vezető út felét sem tette meg. Hát igen, a pénz. A munkáspárti városi tanács 553 ezer font sterlingről 695 ezerre emelte a támogatást, a helyi vállalkozók 700 ezer fontot adtak össze (kétszer annyit, mint tavaly). De mit ér mindez, amikor még egy névtelen külföldi szimfonikus zenekar-előadás — szólisták nélkül — is legkevesebb 45 ezer fontba kerül darabonként? Frank Dunlop, a fesztivál igazgatója az idén utoljára vezényli a parádét. Utódja, Brian McMaster, a walesi Nemzeti Opera eddigi főnöke azt mondja: „képzelőerővel kell pótolni a hiányzó pénzt, nem a jegyek árának emelésével”. Nem rossz jelszó, ha meggondoljuk, hogy az edinburgh-i fesztivál három hét alatt 50 millió font sterlinget hoz — no, nem a fesztiválnak, hanem a városi, vidéki üzletembereknek, vendéglősöknek, szállodásoknak, kereskedőknek. A jelek szerint az új fesztiváligazgató hajlandó növelni bevételüket azzal, hogy három hétről akár egész évre is elhúzza a fesztivált, ha cserébe több anyagi segítség olajozza majd „képzelőerejét”. Mészáros György Az oktatási intézmények átalakulása a múlt tanévben kezdődött el; akkor jelentek meg a tanügy „térképén” az első magániskolák. Kezdeményezőiknek az érvényes előírások is lehetőséget biztosítanak arra, hogy a korábbi kötöttségektől, központi direkcióktól mentesen új profilú, új módszereket alkalmazó oktatási intézményt működtessenek. Mint a művelődési tárca illetékeseitől megtudtuk: egyelőre nincs pontos helyzetkép a privatizáció üteméről, a „maszek iskolák” teljes köréről és megoszlásáról. így a különféle csatornákon beérkezett információk alapján csak megközelítő pontosságú adatnak tekinthető, hogy jelenleg mintegy 50 magániskola működik az országban, s közülük több mint 30 normatív állami támogatásban részesül. Az oktatásügy jelenleg ismert magán- szektorában — amelyet zömmel alapítványi fenntartású intézmények alkotnak—körülbelül 25 százalékot képviselnek az óvodák, mintegy 35 százalékot az általános iskolák, a fennmaradó 40 százalékot pedig a középiskolák és az óvodai, az alsó és középfokú képzést kombinált tanintézetek. A Rogers Személyiségközpontú Alapítvány Budapest II. kerületében általános iskolát üzemeltet, s ugyancsak a fővárosban, a III. kerületben működik a Genius magán-általános iskola. Néhány vidéki alsó fokú tanintézet: Székesfehérváron a képességfejlesztő magániskola, Móron a Katolikus Iskolaalapítvány általános iskolája; Sárszentmihályon speciális magániskola. Kombinált típusú magániskolát (általános iskola és gimnázium) működtet Budapest VII. kerületében a Zsidó Alapítvány, a VI. kerületben (óvoda—általános iskola—gimnázium) a Lau- der Alapítvány. Az oktatásügyi szakemberek véleménye szerint az 1991/92- es tanévben minden bizonnyal fölgyorsul majd a privatizációs folyamat, s mind a fővárosban, mind vidéken jelentősen bővül a magániskolák hálózata, a speciális képzést nyújtó tanintézetek köre. Erre való tekintettel a minisztérium kézikönyvben tette közzé az iskolaalapítással összefüggő követelményeket és egyéb szükséges információkat. Stiedl Gábor BRITTA WINCKLER: Riválisok fehér köpenyben Már majdnem kora délelőtt volt, amikor Barbara Fern- bach fölnyitotta a szemét. Az első pillanatban nem tudta, hol van. Koponyájában lüktető fájdalmat érzett. Fejének jobb oldalán különösen érezte a hasogató nyilallást. Amint óvatosan odanyúlt, megérezte a kötést. — Úristen, mi történt velem?—suttogta maga elé. Anélkül, hogy fájó fejét megmozdította volna, pillantásával körül pásztázta a helyiséget, s világossá lett számára, hogy kórházi ágyon fekszik. A fejében zakatoló, tompa zúgás és dübörgés ellenére Barbara megpróbált összefüggő képet alkotni arról, ami történt. Visszaemlékezett az elmúlt estére a „Wienerwaldklausé” vendéglőben, ahol Joachimot az idegen nővel látta. Könnyes lett a szeme, amikor erre gondolt. Eszébe jutott dr. Keller, és a nála tett látogatás. De ezután nagy üresség tátongott az emlékezetében. — Hol vagyok most? — kérdezte hangosan. — A Szent Anna kórházban, doktornő — hangzott a nyíló ajtóból. Egy nővér lépett be éppen. Barbara ismerte őt is. — Hogy érzi magát, doktornő? — Anélkül, hogy kérdezte volna, a nővér elmesélte, amit tudott. Nem volt éppen sok. —Agyrázkódása és koponyasérülése van — mondta. — A főorvos úr eltávolított néhány üvegszilánkot. Egyébként ő is idejön, hogy ellenőrizze... — Balesetem volt? — kérdezte hangosan. — Igen, doktornő. Nem tudja? — De igen, már emlékszem — mormolta Barbara. Gondolkodott. — Az igazgató úr a házban van?—kérdezte. — Természetesen, doktornő—jött a válasz. — Már háromszor is volt itt; megvizsgálta, de maga mélyen aludt. — Itt volt? Háromszor? — Barbara agyában a gondolatok szédítő gyorsasággal űzték egymást. —- Tulajdonképpen ki hozott ide a baleset után? — Én — hangzott az ajtóból. — Maga? Kicsoda maga? — Barbara szeme villámokat szórt. Elöntötte a harag. Nem törődve a fájdalmával, felemelte kissé a fejét. — Mit akar itt? Tovább akar kínozni? Kíméljen meg ettől... — Kimerültén hanyatlott vissza a párnára. Carla Eichhoff a nevem, és... — Nem érdekel — kiáltotta Barbara. — Menjen csak vissza dr. Wrangelhoz, és... és — Barbara nem tudta hogyan folytassa. Carla Eichhoff szeme mindent megértőén csillant fel. Valamit homályosan sejtett, úgyhogy nem esett nehezére felismerni az összefüggéseket. — Látott engem együtt dr. Wrangel- lel? — érdeklődött. — Igen, igen, igen — tört ki Barbarából —, mindent láttám. —Azt is, hogy én őt megcsókoltam? — Azt is — nyögte ki Barbara —, de hagyja abba kérem, ne kínozzon! Carla Eichhoff finoman mosolygott. — Szereti dr. Wrangelt? — kérdezte egyenesen. — Igen—kiáltott Barbara gátlástalanul—, azaz már nem... De mi köze van magának ehhez? Carla Eichhoff titokzatosan mosolygott. Szeme sarkából látta, amint az ajtó lassan, halkan kinyílik, és fivére lép be a betegszobába. — Azt hiszem, ezt az öcsém jobban meg tudja magyarázni — mondta Barbara Fernbach utolsó kérdésére. — Az öccse!? — Barbara nagyra nyitotta a szemét. — Ki... kicsoda...? Mi...? — dadogta. — Én vagyok az — lépett dr. Wran- gel szorosan az ágy mellé. — Megengeded, hogy bemutassam? — A nővérére mutatott: — Carla Eichhoff asz- szony, a testvérem, és egyszersmind a kuratórium elnöke, társtulajdonosa a Szent Anna Kórháznak, valamint a te jövendő sógornőd. — Gyengéden megsimogatta Barbara homlokát. — Meg vagy elégedve? Barbara arca először falfehér lett, azután mélyen elpirult. Nem tudta, mit mondjon. Kimondhatatlanul szégyellte magát. — És én... Én azt hittem, hogy te... hogy te... — Tudom, hogy mit gondoltál, Barbara — szakította félbe leendő feleségét dr. Wrangel, és mosolygott. — Még egy orvosnő is tévedhet néha — fűzte hozzá. — Meg tudsz nekem bocsátani? — suttogta Barbara boldogan ragyogó szemmel. — Már megtörtént, Barbara — válaszolt dr. Wrangel. — Ámbátor egy feltétellel, nevezetesen, hogy többet nem fogsz más férfinak házassági ajánlatot tenni, és utána összetörni magad. Barbara összerezzent, és hirtelen elmúlt az emlékezetkiesése. Egyszerre eszébe jutott a látogatása dr. Keller- nél. Mélységesen szégyenkezve nyúlt Wrangel keze után. — Nem fogok, soha többé—lehelte. — Öntől is bocsánatot szeretnék kérni a gyanúsításért—fordult Carla Eichoff felé, de az közben már eltűnt. Sem Barbara, sem dr. Wrangel nem vette észre, hogy halkan kiosont a szobából. Kint a folyosón szembe jött vele a főorvos, aki Barbara állapotát kívánta ellenőrizni. Carla Eichhoff visszatartotta. — Jól érzi magát — mondta —, nagyon is jól. Az öcsém van nála... Ne zavarjuk őket! Dr. Keller megértette. — Igaza van, asszonyom... — Szólítson egyszerűen Carlának — mondta mosolyogva Carla Eichhoff. S az a pillantás, amivel közben megajándékozta, aláhúzta szavait. Dr. Keller arca felragyogott. — Nagyon szívesen, Carla—mondta örömmel. — Nos... Áz én nevem... — Matthias, tudom — mondta ki helyette az utolsó szót Carla Eichhoff. Fiatalos mozdulattal csúsztatta kezét dr. Keller karja alá, és gyengéden másfelé irányította. (Folytatjuk)
