Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-13 / 189. szám

1991. augusztus 13., kedd SOMOGYI HÍRLAP 3 Az aratás befejezé­sén dolgoznak a so- mogyjádi termelő- szövetkezetben. A szalma tetemes ré­szét felbálázták, s most minden lehető­séget kihasználnak, hogy mielőbb a szé- rüskertekbe hordják. Még a lovas fogato­kat is „bevetették”, hogy a letakarított táblán elvégezhes­sék a tarlóhántást. Fotó: Király J. Béla A PAPALATOGATAS ELŐTT Az evangélium szellemében Keresztes Sándor; hazánk vatikáni nagykövete: „Bizonyos erkölcsi, szociális lazulás tapasztalható" Megkezdődött a kárrendezés A Ferenczy-Europress saj­tóügynökség budapesti irodája római állomáshelyép hívta föl telefonon Keresztes Sándort, hazánk vatikáni nagykövetét, hogy 11. János Pál küszöbön álló magyarországi látogatása kapcsán érdeklődjék arról: a múlt év szeptembere óta kinn dolgozó magyar diplomata ho­gyan ítéli meg a magyarországi út előkészületeit, a pápai láto­gatás várható eredményeit. Az interjút, amelyre a nagykövet készséggel vállalkozott, az alábbiakban közöljük. — Önnek, mint vatikáni kép­viselőnknek milyen feladatokat kellett megoldania a hazánk és a Szentszék kapcsolatában mérföldkövet jelentő látogatás előkészítésében ? — Előre kell bocsátanom, hogy — mint ismeretes — a pápának szóló meghívás és annak elfogadása a Németh- kormány idején történt. A két állam közötti diplomáciai kap­csolatok felvétele a múlt év feb­ruárjára, tehát szintén a válasz­tások előtti időpontra esett. Ebben a periódusban készült el az egyházügyi, vallásügyi tör­vény is, amelyet itt, Rómában úgy ítéltek meg, hogy — mini­mális korrekcióval — lényegé­ben teljes garanciát nyújt a val­lásszabadságnak, az egyházak szabad működésének. Ismere­tes, hogy ilyen törvényi biztosí­ték megteremtése volt az alap- feltétele a diplomáciai kapcso­latok minden konkordátum nél­küli felvételének. Jómagam, a Keresztényde­mokrata Néppárt akkori elnöke­ként részt vettem a törvény ki­dolgozásában, hiszen akkor már folytak a kerékasztal-tár­gyalások, s bizony nemcsak elvben, hanem bizonyos vonat­kozásokban gyakorlatban is közel álltunk a békés átmenet megvalósításához, a kibonta­kozáshoz. Vatikáni nagykövetként a pápalátogatás előkészítésében — a dolog természeténél fogva — inkább csak közvetve, mint közvetlenül tudtam és tudok részt venni. A II. János Pál kül­földi útjaival összefüggő elő­készítő és szervezőmunka irá­nyításával a Szentszéken belül egy, erre a célra létrehozott tes­tület foglalkozik; szigorúan „belterjes ügyként”, az egyházi körökre tartozó feladatként ke­zelik a pápai utazást; ők tárgyal­nak a fogadó ország illetékesei­vel a körút főbb állomáshelyei­től kezdve a biztonsági problé­mákon át a fölmerülő liturgikus kérdésekig mindenről. Állandó meghívottként viszont tagja vagyok otthon annak a nemzeti bizottságnak, amely Pálos ál­lamtitkár úr vezetésével mun­kálkodott a program kidolgozá­sán és a magyarországi látoga­tás lebonyolításának érdemi kérdésein. —A magyar állami és egyhá­zi vezetés részéről sokféle for­mában megfogalmazódott, hogy jelentős eseménynek te­kintjük II. János Pál jövetelét. Önnek azonban nyilván vannak „helyi” tapasztalatai arról, hogy vatikáni körökben milyen remé­nyekkel és várakozásokkal te­kintenek a magyarországi út elé. — Erre vonatkozóan tulaj­donképpen maga a Szentatya szolgált orientációval, amikor — megbízólevelem átadásakor — csaknem félórás eszmecse­rére nyílt lehetőségünk. Ő- szentsége hosszan beszélt ha­zánkról, s szavaiból kitűnt: nemcsak mindenre nyitott, álta­lános érdeklődésű emberként, hanem történelmünket évszá­zadokra visszanyúlóan ismerő, a lengyel—magyar kapcsolatok históriáját külön is számon tartó egyházfőként is figyelemmel kíséri sorsunk alakulását. Külön kitért arra: a Szentszék és Ma­gyarország kapcsolatai hagyo­mányosan oly szorosak és ál­landóak voltak, hogy a kontak­tusok 45 éves megszakadása az egyház számára is egyfajta hátrányt, szegényedést jelen­tett. Szavai, amelyeket nem az udvariasság diktált, nem csu­pán ránk vonatkoztak, hanem az egész közép-keleti térségre, amely hosszú ideig szinte her­metikusan el volt zárva a pápai államtól. — Tapasztalatai szerint mi­lyen politikai célok határozzák meg a Szentszék külpolitikáját? Hogyan fogadták az egyházi javak visszaadása körüli vitát? — A Vatikán diplomáciája, a Szentszék roppant méretű ap­parátusának egész tevékeny­sége egyébként a földkerekség minden részén arra irányul, hogy legyen bármilyen előjelű az uralmon levő rendszer, biz­tosítsa az evangéliumi tanok terjesztése, a szabad igehirde­tés lehetőségét. Ezen a téren széles körű tapasztalatokkal rendelkezik, rugalmas gyakor­latot folytat, s kész olyan komp­romisszumokra, amelyek nem ütköznek az egyház küldetésé­vel. Mint említettem: a Vatikán fo­lyamatosan nyomon követte a magyarországi eseményeket, kivált az egyházi igehirdetés fel­tételeinek alakulását és ered­ményességét. Konstatálták — egyéb problémáink mellett' — azt is, hogy bizonyos erkölcsi, morális lazulás tapasztalható nálunk. II. János Pál látogatása — hasonlóan eddigi külföldi útjai­hoz — minden bizonnyal pasz- torális jellegű lesz, amelynek nincs politikai célzata. Nem a római katolikus egyház műkö­dési kereteinek biztosítására irányul, hanem valóban az evangélium szellemében való tevékenységet szolgálja. Sze­mély szerint a pápa mint Péter utódja, mint az egyház feje, erre törekszik s az ilyen irányú er­kölcsi megújulást várja és sze­retné elősegíteni. — Meggyőződésem, hogy mindez összhangban van a Magyar Köztársaság politikai céljaival. Harmonizál azzal, hogy ebben a térségben a szomszéd népekkel nem rivali­zálni akarunk, hanem valódi partneri kapcsolatokat építeni. Ha a római katolikus egyház az előbb vázolt szándékok jegyé­ben sikerrel munkálkodik nem­csak nálunk, hanem a térség többi országában is e morális, gondolkodásbeli megújuláson, akkor szinte mélyszántást vé­gez számunkra a politikai uga­ron. Természetesen vatikáni kö­rökben is ismeretesek azok a napi problémák, amelyek anya­gi kérdésekkel, az egyházi ja­vak visszaadásával kapcsolat­ban vitákat keltettek. Itt az a megítélés, hogy valójában helyi egyházi és önkormányzati ügy­ről van szó, a viták nem lényegi és nem alapvető kérdések körül zajlanak, s az érintettek meg fogják találni a megnyugtató megoldásokat. A Vatikán véle­ménye szerint az egyházat ért régi sérelmek nem lehetnek semmiféle konfliktus forrásai a Szentszék és hazánk kapcsola­taiban, amelyek jelenleg telje­sen problémamentesek. A mai Magyarországról alko­tott igen pozitív képben egyéb­ként benne van annak elisme­rése is, hogy nálunk ma már személyi kérdésekről az egyhá­zak teljesen szabadon, önál­lóan dönthetnek. Ezt annak ismeretében értékelik, hogy a hajdani úgynevezett főkegyúri jogot — azaz az előzetes egyeztetés jogát — a Horthy- rezsim is vindikálta magának, a legutóbbi időkig pedig az állam­párt nagyon „keményen” érvé­nyesítette a 22/1957-es tör­vényerejű rendeletet, amely gyakorlatilag megfosztotta az egyházakat személyi kérdé­sekben az önrendelkezéstől. — Ön az előzőekben arra utalt, hogy meggyőződése sze­rint a pápai látogatás térsé­günkben az országok közötti partneri kapcsolatok építését szolgálja. Jogosnak tartja azt a várakozást, hogy a Szentatya megnyilatkozásai segítik a ha­tárainkon túli magyarok helyze­tének jobbulását, a kisebbségi problémák rendezését is ? — Igen, feltétlenül. Szeretnék emlékeztetni — csak példaként — a gyulafehérvári püspökség érseki rangra emeléséről szóló minapi híradásra. Ezt egy olyan folyamat részének tekinthetjük, amely a II. vatikáni zsinattal kezdődött. Ismeretes, hogy ott és akkor kapott polgárjogot az anyanyelv a liturgiában. De föl­idézhetjük a pápa 1989. januári szózatának a nemzeti kisebb­ségekre vonatkozó részét is, amely morális támogatást adott a határainkon túli magyarság nemzeti, kulturális tudatának erősítését célzó külpolitikánk­nak. Ugyanezt tapasztalhattuk a helsinki gondolat jegyében megtartott bécsi utóértekezle­ten vagy a legutóbbi genfi ta­nácskozáson, ahol a vatikáni küldött megnyilatkozása volta­képp a kisebbségi kérdésekben elfoglalt magyar álláspontot erősítette. Összegezve tehát: a római katolikus egyház morális elkötelezettsége alapján a Szentatya részéről számítha­tunk és számítunk is a kisebb­ségben élő magyarságért fele­lőséggel érző, jogos igényeiért síkra szálló magyar külpolitika támogatására. — Önt most valószínűleg sokezren irigylik, hiszen mint nagykövet hivatalból szem- és fültanúja lesz a történelmi jelen­tőségű pápai vizitnek... — A látogatás idejére termé­szetesen „elhagyom” állomás­helyemet. Személyes szeren­csének tartom, hogy részese lehetek Magyarország és a pápa találkozásának, bár a programban rögzített esemé­nyeknek csak egy részén le­szek jelen. A szorosan vett egy­házi jellegű eszmecserék, talál­kozások és egyéb aktusok meghívott vendégeinek köre — a protokoll zord szabályai sze­rint — igencsak behatárolt, és a diplomata gyakran e körön kívül esik... Bajnok Zsolt (Folytatás az 1. oldalról) — Ezen az igazoláson pél­dául rajta van az ingatlan terüle­te, helyrajzi száma, pontos címe, de nem tartalmazza az aranykorona-értéket — mutat egyet a nem éppen ideális ese­tek közül a hivatalvezető. A helyrajzi szám alapján csak a földhivatal tudja kikeresni a bir­tokíven az aranykorona-érté­ket. így ezt is vissza kell vinni a kérelmezőnek. A következő érdeklődő szülei Jugoszlávia területéről kerültek át Magyarországra. Leszárma­zottjuk ottmaradt ingatlanuk fe­lől érdeklődött. Dr. Matusik Val­ter türelmesen magyarázta meg, hogy csak a Magyar Köz­társaság területén elszenvedett jogsérelmekért igényelhető kárpótlás. Egy hajdani munka­szolgálatosnak sem tudta az ügyét a hiatalvezető intézni, hiszen az ilyen jogsérelmeket Budapesten rendezik. Az adat­lapok kitöltését kérdezte a kö­vetkező ügyfél. — Az „A” jelűt minden kérel­mezőnek ki kell tölteni, az „F” jelűt azoknak, akik termőföldjük után kérik a kárrendezést. A,, H” jelű adatlapot azok töltik ki, akik ház- és üdülőingatlanuk után, a „V” jelűt pedig azok, akik gyá­ruk, üzemük, vállalkozásuk után kérik a kárrendezést. (Folytatás az 1. oldalról) Az északi parton is kiveszik részüket a munkából, annak el­lenére, hogy a megerősödött déli szél ellenére nem tapasz­taltak nagyobb mennyiségű te­temet. A Veszprém megyei Ví­zig 4 rohamcsónakkal és 14 emberrel segíti a továbbiakban a polgári védelmi alakulatokat. Kovács Árpád, a Dél-dunántúli Környezetvédelmi Felügyelő­ség munkatársa a déli partsza­kasz gyalogos bejárása során tapasztaltakról számolt be. Szerinte is a legszennyezet­tebb a fonyódi kikötő és térsé­ge. A hegy alatti partszakaszon reggel 8 órakor, négyzetméte­renként 10-12 darab tetemet számoltak össze. A parti és vízi munkák szervezettsége javult; mindenképpen a tetemek gyor­sabb elszállítására kell megta­lálnia lehetőséget. Lukács Csa­ba fonyódi állatorvos hihetet­lennek és egyben szenzációs­nak ható bejelentést tett. Sze­rinte az ország minden tájáról felkért szakemberek túlzott akarása, hogy nem figyeltek fel az angolna biológiai ciklusát kísérő jelenségre. Vizsgálata Dr. Kovács Miklós, Boglárlel- le polgármestere adta a követ­kező tájékoztatást. Augusztus 12-én a reggeli órákban illetve a délelőtti repü­lés alkalmával tartott szemlén megállapítottuk, hogy Boglár- lelle teljes partszakasza és a Boglárlelle előtti vízterület tisz­ta. A vízterületen elvétve lehe­tett felfedezni egy-egy haltete­met. A város változatlanul készen­létben áll, és ha bármilyen válto­zás következne be, úgy az elta­Szombaton lépett életbe a törvény, ettől az időponttól pos­tára is adható volt a kérelem. Megérkezett az első, hivatalos szállítmány. A Somogy megyei Kárrendezési Hivatal címére az első munkanapon mindössze két levél jött, ebből egy felel meg az előírásoknak. — Sajnos, a pontatlan vagy hiányos kérelmekkel nem tu­dunk foglalkozni, visszaküldjük a feladónak. Kérjük, hogy a to­vábbiakban Pf. 129 Kaposvár címre küldjék anyagukat azok, akik nem személyesen kíván­ják intézni ügyüket. Egyelőre naponta 3/4 8-tól fogadják délután 4-ig az ügyfe­leket az Ezredév utca 12. alatt. Később, amikor már teljes erő­vel beindul a kérelmek feldolgo­zása, szabályozzák az ügyfél- szolgálat munkarendjét. Reklámszatyorból, viharvert irattárcából kerültek elő az újabb iratok. A hajdani,,Önkén­tes felajánlás” szövegét alig lehet már kibetűzni a megsár­gult papírlapról. A földhivatali igazolásról itt is hiányzik az aranykorona-érték. A tizedik kérdés után is csak a szinte elvi­selhetetlen hőségre panasz­kodnak a hivatal munkatársai. Az új feladat izgalma sok-sok türelmet igényel, s ennek nin­csenek híján. szerint a szaporodni vágyó ha­lak ivarnyílása megduzzadt, a gyulladás következtében elzá­ródott, és ez okozza pusztulá­sukat. Véleménye szerint az ivarzás ciklusa befejeződőben, tehát egy héten belül befejeződ­het az idei angolna-vész. Horváth Gábor a felmerült kérdésekre válaszolva kijelen­tette: ebben a helyzetben jo­gukban áll akár lefoglalni az üdülők csónakjait is a hatéko­nyabb munkavégzéshez. A ví­zen szerzett tapasztalatokat összegezve várható még újabb tetemek partra sodródása, kü­lönösképp ha a szél felkavarja az iszapot. Reininger Tamás kora regge­li, repülőről szerzett tapasztala­tait ismertette a bizottság tagjai­val. Sajnos, az aszófői öbölben is nagy tömegben sodorja a víz a tetemeket, s a szigligeti öbölig a partmenti sávban, a nádszé­len egyre növekszik a mennyi­ség. A kárelhárító tevékenység ugyan megnyugtatólag hat, de a parton tapasztalható, gyo­morfordító bűz még arról tanús­kodik: sok a tennivaló. Mészáros Tamás karítást — hasonlóan a július 15-től végzett folyamatos mun­kánkhoz — elvégezzük. Köszönetemet kívánom kife­jezni azoknak, akik több mint 4 hete idejüket és energiájukat nem kímélve részt vettek a munkákban, és azoknak is, akik most a hét végén a polgári vé­delem riasztására azonnal je­lentkeztek és még azt is vállal­ták, hogy közigazgatási terüle­tükön túl segítséget adjanak a Boglárlellénél veszélyeztetet­tebb területnek.., Mészáros Tamás Nem is olyan rejtélyes a halpusztulás A bog lóriéi lei part tiszta

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents