Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)
1991-08-12 / 188. szám
1991. augusztus 12., hétfő SOMOGYI HÍRLAP 3 Sátrak menekülteknek Hatvanmillios beruházás Tábori A Balaton-Textil Kft. nem kért hitelt Két üzemrészből álló gyártócsarnok épül Cukorfölösleg Az idén mintegy 150-200 ezer tonna cukorfölöslegre lehet számítani — mondta Göndör József, a Földművelésügyi Minisztérium főosztályvezetőhelyettese. Korábban cukorból önellátó volt az ország, s ha netán többlettermés volt cukorrépából, akkor is legfeljebb 50- 70 ezer tonna jutott exportra. Az idén nemcsak a várhatóan rekordtermés miatt jelentős mennyiségű a cukorfölösleg, hanem az erősen visszaesett cukorfogyasztás miatt is. Export az araboknak Jelentősen nőtt a magyar export az első félévben Öbölháború ellenére több arab és észak-afrikai országba. Izraelbe és Marokkóba — a múlt év hasonló időszakához képest — több mint kétszeresére nőtt a kivitel; ez 21, illetve 12,5 millió dolláros értéket jelent. Szíriába 50, Algériába pedig 40 százalékkal nőtt az export. Az iráni kivitel 25 százalékos emelkedése 51 millió dolláros exportot jelent. IKR-búza a Közel-Keletre A bábolnai központú IKR Termelésfejlesztési és Kereskedelmi Részvénytársaságnál, illetve a két és félszáznál is több partnerénél 178 ezer hektáron termelt búza teljes mennyisége vevőre talált. Az IKR búzájának nagyobb része idehaza marad, a gabonaipar által le nem kötött mennyiséget pedig négy országba — Szovjetunióba, Egyiptomba, Iránba, Szaúd- Arábiába — exportálják. A Tabon és vonzáskörzetében kialakult foglalkoztatási gondokkal, a munkanélküliek számának növekedésével többször is foglalkozott lapunk, írtunk arról a munkástoborzóról is, amelyet az év elején tartott a művelődési központban Nagy Lajos közgazdász, a Balaton- Textil Kft. ügyvezető igazgatója, remélve, hogy e beruházás is javíthat a nehéz helyzeten, írtunk a német—magyar kft. vezetőjének elképzeléseiről, a cég továbbfejlesztéséről, a tervezett létszámnövekedésről, valamint az új termékek bevezetéséről. Akik ezekben a napokban Bábonymegyer felől közelítik meg Tabot, láthatják, hogy az út jobb oldalán, a város szélén már dolgoznak a szakemberek. Épül a Balaton-Textil Kft. gyára. A cég telepítéséről másfél évvel ezelőtt kezdődtek a tárgyalások. Az elsősorban menekültsátrakat gyártó—kizárólag külföldi piacra termelő — kft. a Videoton helyi gyáregységéhez tartozó területet vásárolta meg. — Ez itt a fémüzem — magyarázta Nagy Lajos, a társtulajdonos. —A Videoton raktárából alakította ki a tabi termelő- szövetkezet építőbrigádja. A hőszigetelt, korszerű és tágas üzemcsarnokban lesz a sátorrudazat- és alumíniumedény- gyártás, valamint az egyéb fém- munkakészítés, s itt állítjuk össze a tábori ágyakat is. Augusztus 20-a után tíz-tizenket- ten kezdik meg itt a munkát, ám a későbbiekben — a piaci igényekhez alkalmazkodva — akár harmincán is dolgozhatnak az üzemben. A gyártáshoz szükséges gépek (excenerprések, célszerszámok) nagy része már a helyén van. A befejezéshez közeledik az egyik szociális blokk kialakítása. Talán nem lesz akadálya annak, hogy augusztus végén meginduljon a termelés. — A közúttal párhuzamosan 1700 négyzetméter alapterületű, két üzemrészből álló gyártócsarnok, szociális egység, irodahelyiségek, étkező, 100 négyzetméter alapterületű gondnoki lakás készül a tamási Építőipari Kft. kivitelezésében — mutat körbe Nagy Lajos.—A tervek szerint szeptember végére készül el, s október közepétől ötvenen kezdik meg itt a munkát. A későbbiekben azonban száz dolgozót foglalkoztat majd az üzem. A Balaton-Textil Kft. a 60 millió forint értékű tabi beruházásához nem vett föl hitelt. Krutek József Nincs helye a személyes ellentéteknek Gázvezeték-építés bonyodalmakkal Kaposfüreden személyes ellentét hátráltatta egy ideig az Állomás utcai gázvezeték-építést. A kedélyek valamelyest csillapodtak, az augusztusi városi közgyűlésen pedig már szó lesz a vezetéképítésről. Mi történt hát Kaposfüreden? — Dr. Szabó Árpádné, Füred önkormányzati képviselője javasolta, hogy össze kellene írni az érintett utcákban, kik egyeznek bele a gázvezeték-építésbe — mondta Táskái Istvánná, aki Füreden lakik az Állomás utcában. —Alakult egy háromtagú építőközösség, amely Légrádi Ist- vántbízta meg, legyen ő az utca képviselője. Versenytárgyalást tűztek ki az Agrobernél július 29-re. Ehhez egy kérvényre lett volna szükség, a képviselőnő azonban nem juttatta el a kaposvári önkormányzati hivatalba, így nekem kellett megírnom. A képviselőasszony azt mondta, hogy tud olcsó lehetőséget a gázvezeték megépítésére, ezert nem küldi el a kérvényt. Közrejátszhatott az ügy elakadásában, hogy Légrádi urat bízták meg az utcában élők, aki segíteni akart, a képviselőnő azonban nem nézte jó szemmel. Kertész Gyula, az Agrober munkatársa: — A városi önkormányzattól kaptunk megbízást, utána árajánlatokat kértünk a gázvezetek építésére. A versenytárgyaláson az utca képviselője vett részt, továbbá az önkormányzat egyik munkatársa. A megbeszélés közben betoppant dr. Szabó Árpádné, s hangos veszekedés tört ki közte és az utca képviselője között... Egy nyitva hagyott kérdés miatt délután még egyszer össze kellett ülniük, s akkor végül eldőlt, hogy kiket bíznak meg a munkálatokkal. — A veszekedés amiatt tört ki, hogy a képviselőnő kifogásolta: nem ő a tárgyalópartner. Mi mindig az utca képviselőjével tárgyalunk ilyen ügyekben... Mit mond dr. Szabó Árpádné: — Én elindítottam a gázbevezetést, de időközben levettem róla a kezemet, mert egy illetéktelen személy közbeavatkozott, aki nem is egy pártnak, csak a párt egy helyi baráti körének a tagja.. — Ügy tudom, megbízták önt, hogy egy bizonyos kérvényt juttasson el az önkormányzathoz, amely fontos szerepet játszott a terv megvalósulásában? — El is küldtem, még jóval a versenytárgyalás előtt... Dr. Kéki Zoltán, Kaposvár jegyzője elmondta, hogy önkormányzati támogatást szeretnének nyújtani a vezeték építéséhez. A kialakult konfliktusról megjegyezte, hogy van egy olyan szakasz, amikor a társadalmi aktíváknak már háttérben kell maradniuk. Szakmai kérdésekben már sem Légrádi úr, sem a képviselőnő, nem illetékes, dr. Szabó Árpádnénak azonban joga volt rá, hogy részt vegyen az Agrobernél tartott tárgyaláson. Dr. Kéki Zoltán szerint már nyugvópontra jutott az ügy, a képviselőasszonyt biztosították jogairól. Semmi sem késettel, a vezetéképítést kellően előkészítették. T. K. „Ötven—száz magyar üzemre gondoltunk...” Repcével „repülnek” a dízeles kocsik Az osztrákok kizárólagos jogot is adnának a Somogyi Zöldért Rt.-nek — Nem kacsa ez az olaj — Somogynak jól jöhetne Első hallásra abszurdumnak hat a dolog: repcével is száguldozhatnak a dízelmotoros autók és traktorok. Gáspár úr értetlenül nézi, hogy miért nem értem az egészet, pedig pofon- egyszerű. Szerinte. Nekem nem az. Ő ül a rábatótújfalui kocsma árnyas fája alatt, miközben a legújabb magyar nagyurak is helikopterrel mennek hozzá. Iszogatja az ásványvizét, s közben akkora üzleteket köt, mint... Gáspár úr egyszer már be- pörgött azért, mert „kacsának” tartották azt, amit mondott. Gyorsan levelet írt a Vas Népe szerkesztőségének és felajánlotta, hogy dízeles Mercédeszét oda viszi a szerkesztőség elé: próbálja ki az, aki akarja. Kollégáink nem mondtak nemet. A kannában szállított repceolajjal is száguldott a kocsija. Gáspár úr mosolyog az árnyas fa alatt.. Szerinte nekünk, magyaroknak az a legnagyobb bajunk, hogy semmi újban nem akarunk hinni. Ő megtanult egy másfajta szemléletet. Ha átnézünk a kocsmaudvaron, akkor ott van a szomszédos Ausztria, ahová egy meggondolatlan estén átsétált. A kocsmaudvarba csak nosztalgiából jár át. Itt született az egykori családi házban, s osztrák vállalkozó lett. Ha nem mondaná, nem gondolnám, hogy túl van már a hetvenen. Kis- és nagykereskedéssel foglalkozik, mellesleg felvállalta egy osztrák, pontosabban gráci találmánynak a támogatását. Ehhez keres magyar partnereket. A Vogel és Noot részvénytársaság ajánlja a biodízelt. — Ha nem hiszi el hogy nem „kacsa”, akkor menjen és nézze meg a güssingi üzemünket! Hetesi Ferencnek, a Somogyi Zöldért Rt. igazgatójának társaságában elfogadtuk az invitálást. Elmentünk Güssingbe (Németújvárra). Egyszázadforduló környékén épült vasútállomásra emlékeztető épületben találtuk meg az üzemet, amely repceolajból készít üzemanyagot. Jött a traktor, leömlesztette a repcét, aztán különböző fel- dolgozási folyamat után tartályokba jutott az olaj. Ezt finomították, s közben a „maradványból” jól értékesíthető takarmánygranulátumot is készítettek. Az egész rendszert egyetlen ember és egy számítógép irányította. Ami a számítógép grafikonjain feltűnt: viszonylag sok glicerin képződik. Dr. Jasin- ka Jánostól már itthon hallottam, hogy ebben sincs semmi csoda. T ulajdonképpen minden növény tartalmaz glicerint. A vörös boroknál például ebből állapítják meg a borszakértők, hogy mennyire „kemény" a bor. — Gáspár úr, nekem egy gyermekvers jut eszembe a glicerinről, miszerint Nobel Alfréd... — A glicerint tovább akarjuk finomítani, s kozmetikumokhoz fogjuk felhasználni. — Mennyibe kerül egy a güs- singenihez hasonló létesítmény? — Tizennyolcmillió schilling- be. Az épülettel együtt. — Megéri ennyit beruházni? — kérdeztem Hetesi Ferencet, aki szorgalmasan tanulmányozta a rendelkezésünkre bocsátott szakmai leírást. . —Mindenképpen. Az osztrák tapasztalatok szerint 3000 kiló repcéből 1000 liter olaj és 2000 kiló táp nyerhető. — Uraim, számoljanak azzal is — szól közbe Gáspár úr —, hogy a magyar repcéből sokkal több olaj nyerhető ki. Legalább ötven-száz üzemet telepíthetnének. — Üzlet ez nekünk? — Mindenképpen, hiszen köztudott, hogy a somogyi homokháton igen kicsi sikértartalmú gabona terem. Itt elsősorban ipari növényeket kellene termelni. Ha felépülnének a güssingihez hasonló üzemek, akkor mindenki jól járhatna. A biodízel, környezetkímélő. Olcsóbb az olajszármazékoknál, s nagyon jól hasznosítható a tömegközlekedésben. Vendéglátónk erre csak any- nyit mondott, hogy szívesen lát minden somogyi szakembert egy tanulmányúton, s ha felépül az első somogyi referencia- üzem, akkor kizárólagos jogot ad a gyártás szervezésére a Zöldértnek. Most már csak partner kerestetik. Nagy Jenő ADÓSTATISZTIKA Az Apeh, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal elkészítette a múlt esztendő adómérlegét. Örömmel jelentem, hogy meg tudta vonni, mert jó ideje felszólított, rendezzem egyenlegemet, és én tisztába is tettem, föladtam neki kétezer forintot, éppen azon a napon, amikor egy orvos ismerősöm örömmel jelentette, hogy havi tiszta jövedelme rekordot döntött: 200 000 forintot vitt haza apránként a bríftasnijában, sőt éppen azon a napon jelentette örömmel: a biztosítótól is begyűrt makulátlan 100 000 forintot, amiért csak annyit kellett tennie, hogy két-három hol volt, hol nem volt, sose volt aranyláncot is odahazudjon a betörők szatyrába. Ez a 100 000 forint az én tavalyi egész esztendei tiszta jövedelmem fele. Örömmel jelentem: a legtöbb személyi jövedelemadót az alkalmazottak fizetik. A befolyt összeg 90,5 százalékát a főállású munkaviszonyban levők adják az államnak. Az egyéni vállalkozók (a kisiparosok, a kiskereskedők — összemosva az egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkezőkkel) a teljes személyi jövedelemadónak csak egy parányi hányadát, összesen 2,3 százalékát. Ki keres tehát a legtöbbet? Kinek a legnagyobb a jövedelme? A hivatalnoknak, a munkásnak, a tsz-tagnak, a tanítónak, a tanárnak, a lelkésznek, mindenkinek, aki havonta papírt kap a munkáltatójától: „ennyiért dolgoztál, nem épp semmiért”. Ők 1990-ben átlag 150 000 forintot kerestek, az egyéni vállalkozók viszont csak 101 000-et. A nyugdíjasok az összes személyi jövedelemadó 5,7 százalékát fizették be. Eszerint az ösz- szes személyi jövedelemadó 96,2 százalékát számon tartották. A Magyar Nemzeti Bank, illetve a Központi Statisztikai Hivatal , .feldolgozott és értékelt adataiból” kiszámíthatóan állítólag 50 milliárd forinttal rövidítették meg a személyi jövedelemadót fizetők az államot. A teljes befizetés 117,5 milliárd volt, vagyis jócskán kevesebbet adóztunk (adóztak némelyek, akiknek nem is olyan némi csekély a számuk), mint amennyit kellett volna. Az 50 milliárd forint például a szovjet hadsereg követelésének a fele, legalábbis ebben a pillanatban, amikor ezeket a sorokat a papírra vetem. Svihák derű? Jóízű szélhámosság? A cikkíró nem minősíti sehogy a statisztikát, csak azt írja, hogy a jövedelmeket ezután szigorúbban regisztrálják. Mi a szigorúság? Ellenőrzik a nyugtaadást. Ha a jövedelmek ellenőrzésének a szigorítása csak ennyi, ha ilyen marad az adózási rendszer, ezután is az alkalmazottak meg a nyugdíjasok gombolják le a legtöbb adót. Nagyon örülök, hogy orvos ismerősöm többre viszi az életben, hogy egy másik ismerősöm nevetségesen kevés, afféle jelképes személyi jövedelem- adóval járul hozzá a költségvetéshez, s közben olyan szépen gyarapodik, mint eddig sohase, bár közben arra gondolok: nem azért olyan szerény az én havi, számon is tartott, gondosan megfigyelt jövedelmem, mert ők elviszik az orrom elől a többet? Nem tudom, jó-e a mai adórendszer. Lehet, hogy igazságos, hogy jó, engem azonban — személy szerint — a tavalyi jövedelemadó-statisztika igenis mélységesen felháborított. 1990-ben új adórendszert hoztak, átalakították a régit. Ebben az állt (a Révai lexikonból idézem): „Vallomást adni nem kötelesek... a közszolgálatban levők és ezek özvegyei, árvái a közpénztárakból felvett járandóságaikról...” Közszolgálatban állóknak az állami, a törvényhatósági, a városi és községi szolgálatban állók: a tisztviselők, az orvosok, a hivatalnokok, a lelkészek, a közjegyzők, a vasutasok, a tanítók, a tanárok, a tényleges katonatisztek stb. számítottak. A csoda tudja, elég rokonszenves adótörvény. Azt hallom, hogy az idén újabb kivé- telezettségeket szüntetnek meg. Nagyon helyes. Sőt arra kérem az illetékeseket: szíveskedjenek emelni személyi jövedelemadómat a többi főállású munkaviszonyban lévővével együtt. Fogják meg, akiket meglehet, az élhetetlenek vigyék csak minél kevesebbre! Győri László
