Somogyi Hírlap, 1991. augusztus (2. évfolyam, 178-204. szám)

1991-08-10 / 187. szám

1991. augusztus 10szombat SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 15 FORMA—1 MAGYAR NAGYDÍJ A világ leggyorsabb milliomosai Mit adhatok? Egy Cessna tí­pusú magánrepülőgépet? Egy jachtot? Esetleg mindkettőt? A Forma—1 pilóták „milliomos­klubjának” tagjai nem nyúlnak a pénztárnál túl mélyen a zsebük­be, amikor ilyeneket vásárol­nak, hiszen tekintélyes dollár- kötegek vándorolnak évről évre a bankszámlájukra. A legtöbbet — 17 millió dollárt — Ayrton Senna kasszíroz a Philip Mor- ristól (Marlboro), a Nationaltól és a McLarentől. A brazíliai Sao Paulóban nagy farmja, Monte Carlóban lakása van. Lear típu­sú repülőgépével igazán nem gond a kettő közötti távolság megtétele. Nigel Mansell bevételeit 13 millió dollárra becsülik, tehát — nem fizet rosszul a Williams és a Renault — sem. Portugáliá­ban résztulajdonosa egy golf­pályának, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen fanatikus golf­játékos. Floridában villája van, s ő is, miként legnagyobb vetély- társa, Learral repül. A háromszoros világbajnok Alain Prost szintén 13 millió dol­lárért ül bele a „papucsba”, a számlát a Philip Morris és a Ferrari állja. Egy franciaországi golfpálya társtulajdonosa, villá­ja van a Genfi-tó partján, s „maradék” pénzét ingatlanok­ba és részvényekbe fekteti. Kevesebbet, „csupán” hét­milliót kap a Philip Morristól és a McLaren cégtől a második szá­mú pilóta, Gerhard Berger. Va­gyona egy részét a Lauda Légi- társaság részvényeibe, illetve egy gyönyörű jachtba fektette. 7 millió dolláros gázsijával bizonyára nem panaszkodik Nelson Piquet sem. A brazil versenyzőt jelenleg a Ford és a Camel szponzorálja. Monte Carlo partjai előtt horgonyzó jachtja, portugáliai golfpályája és floridai villája mellett egy Lear gép boldog tulajdonosa. A 27 éves, szupertehetség­nek kikiáltott francia Jean Alesi- nek (harmadik helyezett volt a legutóbbi Német Nagydíjon) még bőven van ideje pénzgyűj­tésre a Forma-1 -ben, bár a Fer­rari és a Philip Morris már most is 4 millió dollárt—utal át szám­lájára. Prost csapattársa is Monte Carlóban él, részvény- és ingatlantulajdonos. „Szerény" 2 millióra taksálják a 37 esztendős, olasz Ricardo Patrese érdemeit a Williamsnél és a Renault-nái. Hol is élhetne másutt, mint Monte Carlóban, s pénzét ő is ingatlanba fekteti. Thierry Boutsen teljesítmé­nyét a Gitanes és a Ligier évi 3 millió dollárral jutalmazza. A belga versenyző maga vezeti Learjét és „véletlenül” ugyan­csak Monte Carlóban lakik, s pénzét ő is ingatlanba fekteti. A sort Iván Capelliés Michele Alboreto zárja: egyaránt 1-1 millió dollárt kapnak a Leyton house-tól ill. a Footworktól. Van azonban valaki, aki egyedül sokkal többet keres a Forma— 1-es „cirkuszon”, mint az ösz­Még egy ellenőrzés a depóban Fotó: Kovács Tibor szes versenyző együtt: a toló­kocsihoz kötött „istállótulaj­donos", Frank Williams bevéte­leit évi 60 millióra becsülik! Ferenczy-Europress Megkezdődött... A McLarenek a legjobbak? Hatodik alkalommal is megkezdődött a Hungaroringen a világ leggyorsabb autói­nak száguldása. Bár több probléma is adó­dott az előkészületek során, most úgy fest, hogy minden a legnagyobb rendben. A reg­gel nyolc órai selejtezőkön rajtolt nyolc piló­ta közül négy azonban máris búcsúzni kényszerült. Nem volt szerencséje az AGS, valamint a Coloni csapatnak, mindegyikük csomagolhatott. A Footwork Team viszont —Alboretónak köszönhetően — biztosított magának helyet az edzésekre. Akárcsak a Brabham két pilótája, akik az első két he­lyen végeztek. A selejtező végeredménye: 1. Blundell (Brabham Yamaha), 2. Brund- le (Brabham Yamaha), 3. Gouillard (Fond- metal), 4. Alboreto (Footwork Ford), 5. Tar­quini (AGS Ford), 6. Caffi (Footwork Ford), 7. Barbazza (AGS Ford), 8. Chaves (Coloni Ford). A selejtezőt követő szabadedzéseken Senna volt a leggyorsabb, csapattársát Bergert megelőzve. A délutáni időmérő edzésre rekkenő hőség várta a pilótákat, akik nem is szívesen merészkedtek a pá­lyára. Legalábbis a menők, akik egymásra vártak. Kivétel volt közülük a francia Jean Alesi, aki Ferrarijával sokáig a legjobb idő­eredmény tulajdonosa volt. Az egy óráig tartó tréning 37. percében jött ki Ayrton Senna, s mindjárt átvette a vezetést. Ezu­tán érkeztek a többiek is, ötven perc eltelté­vel Senna, Alesi, Prost, Berger, Mansell, Capelli volt a sorrend. Még ekkor sem láttuk azonban Mansell csapattársát, Patrese-t, aki mindössze öt percet hagyott magának. Az utolsó körökre maradt némi izgalom: Berger remek kört produkált, s az első hely­re ugrott. Patrese-nek egy gumicsere is be­lefért az öt percbe, s új gumikkal hatodik lett. Nem hozott tehát nagy speglepetést az első nap, a három esélyes csapat verseny­zői állnak az élen. A holnapi edzésnapon természetesen még módosulhat a sorrend, de az már biztosnak látszik, a McLarenen, a Ferrarin és a Williamsen kívül aligha szólhat bele bárki is az első hely sorsába. Az első időmérő edzés végeredménye: 1. Berger (McLaren), 2. Senna (McLaren), 3. Prost (Ferrari), 4. Senna (Ferrari), 5. Mansell (Williams), 6. Patrese (Williams). Kele János Összeomlik a jugoszláv sport? A Jugoszláviában folyó etnikai harcok és Horvátország bpjkottja összeomlással fenyegeti az ország sportéletét is. A sors iróniája, hogy a jugoszlávok főleg a labdajátékokban szerepelnek hagyo­mányosan jól, márpedig a jelenlegi helyzetben csapatokat, nemze­ti válogatottakat kiállítani felettébb hálátlan feladat. „A politika lerombolta a sportot. Ki tudja, mikor fog a csapatom megint teljes összeállításban szerepelni?" — kesergett Ivica Oszim, a labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya, aki az olasz- országi edzőtáborozásra nem vihette magával három horvát nem­zetiségű jelöltjét (Zvonko Boban, Davor Suker, Drazsén Ladics). Mint ismeretes, a horvát vezetők visszahívták sportolóikat, felszó­lítva őket, hogy ne képviseljék a jugoszláv színeket. Hasonló gon­dokkal kell szembenéznie a világ legjobb férfi kosárlabda-együtte­sének. Két húzóembere, Toni Kukocs és Drazsén Petrovics szin­tén horvátok, ráadásul a mostani és egykori BEK-győztes, a POP ’84 Split és a Cibona Zagreb nélkül kezdődik meg szeptemberben a hazai bajnokság is. Férfi vízilabdázásban és a kézilabdázásban szintén a világ élvo­nalába tartoznak a plávik. A teniszezőket is felettébb érzékenyen érinti a horvátok kiválása, hiszen a Davis Kupa elődöntőjébe jutott gárda két erőssége bejelentette, hogy jelen helyzetben nem vállal­ják a szeptemberi fellépést. A két Gorán, Ivanisevics és Irpics egyetért abban, hogy amíg ártatlan embereket ölnek meg, amíg a széthullás fenyegeti a szövetséget, addig nem hajlandók a kék­fehér színekben szerepelni. „Évekig a sport volt az egyetlen jól működő rendszer Ju­goszláviában. Most ez is összeomlott" — ez volt a tömör vélemé­nye Darko Pancsevnek, a Crvena Zvezda macedón labdarúgójá­nak. 32. Kézilabda Balaton Kupa Folytatódott Siófokon a Bala­ton Kupa kézilabdatorna. A csü­törtök délután legnagyobb meg­lepetését az NB I B-s Nagyka­nizsai Tungsram szolgáltatta a VB-re készülő junior válogatott legyőzésével. Pénteken dél­előtt aztán a Dunaferr megállí­totta a szovjet idegenlégióssal megerősített kanizsaiakat. A férfi nagy esélyese, a győri Rába ETO simán halad a cso­portelsőség felé. Eredmények: Csütörtökön délután: férfiak: Nagykanizsai Tungsram—Ju­nior válogatott 26-25 (11-15), Komló—Hőgyész 29-16 (15-7), Dunaföldvár—Dunapack 22-18 (16-6), Rába ETO—Komló 32- 22, Békéscsaba—Alap 31-32 (16-12), MÁV Előre— Vác 25-22(13-10). Nők: Győri Sportközpont— Caola 35-16 (18-5), Békéscsa­ba—Győri Kinizsi 30-19, Cao­la—Hernád 24-19. Péntek délelőtt: Férfiak: Komló—MÁV Előre 31-21 (13-10), Rába ETO—Hőgyész 33- 25 (17-13), Dunaferr— Nagykanizsai Tungsram 30-28 (19-13). Nők: Győri Spotközpont— Győri Kinizsi 29-15. Fónai Imre Kupamérkőzés később Tegnap kaptunk hírt a K. Épí- egyezéssel augusztus 14-re, tők labdarúgó-szakosztályától, szerdára halasztották. A talál- hogy a Szekszárd elleni Magyar kozó Kaposváron, az Arany Kupa-mérkőzést közös meg- úton lesz 16.30 órai kezdettel. METTŐL KÖZÜGY? Válás magyar módra Majd megszakadt a szívem, amikor Kozma Mihálynak, a Bp. Honvéd szakosztályvezetőjé­nek a magyar labdarúgásért ag­gódó nyilatkozatát olvastam. Szemére veti a siófokiaknak, személy szerint Andre Ritter- nek, az új mecénásnak, hogy a hazai játékos piacon annyira felveri az árakat, hogy magyar klubok rövid időn belül lehúzták a rolót, mert sorra tönkremen­nek. Nyomban fel is teszi a „költői” kérdést: „meddig lehet ezt még bírni?” Eme borúlátá­sában partnerre lelt az egykori sokszoros válogatottban, aki mindezt megkontráztatva kinyi­latkoztatta: (idézem) „véget kell vetni az össznépi fosztogatás­nak, mert rohamosan a csőd felé száguldanak a klubok”... Talán ha nem a kispesti klub képviselőinek szájából hangza­nak el mindezek, még valahogy napirendre tériem volna fölötte. Ám az ő elkeseredésük nem tudott a szívemig hatolni. Mert hát kérem sokakkal együtt én sem vagyok feledékeny. Még karnyújtásnyira vagyunk attól a korszaktól, amikor a Honvéd a „nagy hármak” egyikeként va­lósággal ráterpeszkedett az egész magyar labdarúgásra, és olyan kiváltságot élvezett, ami csak „egyeseknek” dukált. Akadt-e játékos a hazai piacon, aki nem lett az övék, ha szemet vetettek rájuk? És ezért még a pénztárcájukat sem kellett túl sokat kinyitogatni. De hát ki mert akkoriban ellenkezni? És kit érdekelt, hogy néhány klub emiatt indult meg a lejtőn. A szakosztályvezető aggódik a magyar labdarúgásért. Sze­retném emlékeztetni a máig is tisztázatlan debreceni mérkő­zésre, vagy hozakodjanak elő a korábbi Volán elleni 6-6-al, ami­kor a közlekedésieknek a pont, a kispestieknek pedig a gólok kellettek Esterházy gólkirálysá­gához? Nem emlékszem, hogy akkoriban is így „siratta” volna a magyar labdarúgást. Ezek után én is fölteszem a kérdést: ki tette, ki teszi tehát tönkre a magyar labdarúgást? Az a klub, amelyik erejét meg­feszítve és szakítva a hazai hagyományokkal azon igyek­szik, hogy a legjobbak idehaza maradjanak. Vagy netán az, amelyik évek óta legnagyobb hazai játékos exportőr? Kozma úr bizonyára ismeri a számokat, hogy mennyit is kasszíroztak nyugatról. Gondolom néhány Gregort a mellényzsebből is megvehetnének most rajta. Sajnos, van egy olyan érzésem, hogy a kispestieknek nem is a gólkirály távozása okoz fejfá­jást. Legfeljebb az, hogy hova is költözött. Mert hát az ominózus riportban arra is választ kapunk, hogy a klub mindent elkövetett, hogy Gregor külföldre kerüljön. A spanyol Castellon és egy francia klub neve is szóba ke­rült. De hát ez a „hűtlen” Gre­gor, inkább Siófokot választot­ta! Azt hiszem érthető. A somo­gyi klubtól alig csurrant-csep- pent hárommillió, míg egy nyu­gati klub ennek bizonyára a többszörösét fizette volna. Nos, innen hát a magyar futball „fél­tése”. De hát ki hallott már olyat, hogy a válóperi tárgyaláson a feleség megszabja a „szaba­dulni vágyó” férjnek, hogy az utána kivel léphet házasságra. Hallgatom Mészöly Kálmán szövetségi kapitány minap nyi­latkozatát. Új válogatott kere­tében egy tucatra való idegen- légiós labdarúgó található. Emiatt érthetően nem repes a boldogságtól, hisz közismert, hogy ez mennyi gonddal-baj­jal jár. Á közeli napokban alkal­mam volt szót váltani a Siófok­ra szerződött hat válogatott labdarúgóval. Kivétel nélkül valamennyien azt mondták, hogy ha nem jön Ritter úr, gon­dolkodás nélkül külföldre szerződtek volna. Jobban járt volna a magyar foci? Kezemben az Európai Lab­darúgó Szövetség (UEFA) hivatalos közlönyének máso­lata. Szomorú hírt közöl a szá­munkra. Az elmúlt öt év ered­ményei alapján rangsorolja az országokat. Mi, az egykori „világverők” a 31 értékelt or­szág között huszonharmadi- kak vagyunk a rangsorban. Előttünk Törökország, Bulgá­ria és Finnország, velünk egy szinten Izland, Málta és Albá­nia. Hogy ennek nem csak erkölcsi súlya van? Sajnos, nem. E sorrend dönt ugyanis abban a kérdésben, hogy a nemzetközi kupákban hány klubcsapatot indíthatnak az országok. Amíg a legjobbak hatot, addig mi ennek csak a felét. Lám újabb pofon a ma­gyar labdarúgásnak! Kovács Ferenc, az UTE edzője, aki annak idején a Videotonnal a kupadöntőig jutott (ebből éltek eddig klub­csapataink) szomorúan mondta a minap: „nincs igazi profizmus, nevelő ország let­tünk, ahonnan a nyugatiak elviszik a játékosokat.” Hát igen e tekintetben Zambiával Mozambikkel kerültünk egy szintre. És ebben a kaotikus állapotban vannak, akik kér­dőjelekkel dobálóznak, hogy aki maradni akar, az vajon miért is teszi. És most visszakanyarod­nék Siófokra. Én nem tudom, hogy André Ritter mennyire gazdag, ez az ő magánügye. De az már nem, hogy alapo­san megkavarta a hazai fut­ball állóvizét. Mélyen a zsebé­be nyúlt és megtette azt, amit idehaza még senki. Segített itthontartani hat válogatott labdarúgót. Ez hát az ő nagy „bűne”, amiért — ha hibáz — gondolom nem is kell monda ni, majd „vezekelnie” kell. El­lenségei lám máris csoporto­sulnak és irigykedve figyelik, hogy valóban sikerül-e átraj­zolnia a magyar labadrúgás térképét. Nem kell hozzá népszava­zás, hogy megtudjuk a vá­laszt. A magyar futball rajon­gói (mert ezért vannak még szép számmal) nem a spa­nyol Castellont kívánják látni a kontinens élvonalában és még csak nem is egy francia csapatot. És nem is a Gentet, vagy a Feyenordot, vagy ép­pen a Milánt. Elkelne ott végre ismét egy magyar csapat, mégha az mindjárt a Siófok lenne is. És itt találkozik egy klub ügye az egész sportágé­val. Mert a jó nemzetközi sze­replés nemcsak a Balaton- parti klub érdeke, hanem az egész magyar labdarúgásé. Jutási Róbert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents