Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)

1991-07-30 / 176. szám

1991. július 30., kedd SOMOGYI HÍRLAP — SPORT 7 A rám háruló feladatot készséggel vállalom Beszélgetés Fodor Imrével, a siófoki karmesterrel Megvallom őszintén, kevés olyan labdarúgóval hozott össze a jósors, aki hozzá ha­sonlóan, szinte egyik napról a másikra lett népszerű vezetők, szurkolók és játékostársak kö­rében. A tavaszi hatodik fordu­lóban „csöppent” a csapatba, s már a legelső mérkőzésen úgy mozgott, dirigált, irányí­tott, mintha évek óta ezt tette volna a Balaton partján. Hová tették a szemüket a kispes­tiek? — hallani egyre több felé. Egy ilyen játékosról csak úgy lemondani, s szinte tálcán felkínálni a somogyiaknak, túl­tesz a józan megfontoláson. Sohasem felejtem Varga Ist­ván vele kapcsolatos szavait. „Fodorban megtaláltam azt az embert, aki minden edző szíve vágya. Nemcsak remekül ját­szik, szervez, hanem ott belül úgy irányítja a társait, amire a kispadról egyetlen edző sem lehet képes.” Újabb sikereinek színhelyé­től meglehetősen távol, a jeso- lói hotel hűs teraszán hozom mindezeket szóba. Ez óhatat­lanul kínálja az első kérdése­met: - Fodor Imre ilyen alkat, avagy a körülmények szeren­csés egybejátszása hozta úgy, hogy ilyen villámgyorsan mindenki kedvence lett? Arcán az öröm kifejezése, s a következőképpen válaszol a kérdésre: — Nagyon jó hal­lani, amiket mond. Nagyon örülök, ha valóban így ítélnek meg Siófokon. De hogy vála­szoljak a kérdésére: én mindig arra törekedtem, hogy a játé­kom révén is elfogadtassam magamat a társaimmal, veze­tőimmel. Ennek a magánéle­temet is alárendelem. Ettől függetlenül nem tartom ma­gamat angyalnak, nekem is megvannak a hibáim, de en­nek a tudatában vagyok, s igyekszem is őket minél keve­sebbre csökkenteni. Érdekes módon engemet ugyanígy el­fogadtak a Honvédnál és előtte az MTK VM-nél is, de csak addig, amíg jöttek az eredmények. Utána érdekes módon ez a kép változott, anélkül, hogy én megváltoz­tam volna. Ezért is adtam szinte gondolkodási idő nélkül igenlő választ a siófokiaknak, s mondhatom, eddig nem bán­tam meg. Itt egy merőben más, számomra is kedvező közegbe kerültem. Udvarlás nélkül mondom, hogy ittlétem óta is felmérhető az az érési folyamat, amely mind a kö­zösség kialakulásában, mind a csapatjátékban megmutat­kozott. Ha ebben valami ici-pici szerepem nekem is van, annak őszintén örülök, i — Éppen ezért nem érzi jobban a felelősség súlyát itt Riótokon? Nem hárul túl nagy 'jher az ön vállára?-— De igen, tudom, hogy isi a felelősségem, amely ötvöződött egyfajta bizonyítási vággyal is. Megmutatni, hogy érdemtelenül mellőztek előző klubomban, s bizonyítani az it­tenieknek, hogy nem csináltak velem rossz cserét. — Azt hiszem, hogy ez vá­rakozáson felül sikerült. Fodor Imre gazdag kárpótlást kapott. A különböző rangsorolások­ban, az év csapatában kivívott helyezése ezt fényesen iga­zolja. — Igen, sikerült kihúzni ma­gamból azt a kis tüskét, amely annak ellenére bennem ma­radt idejövetelemkor, hogy már tudtam a siófokiak távlati elképzeléseiről, s éreztem, hogy nem csinálok rossz cse­rét. De a legnagyobb elégtétel mégiscsak az volt, amikor a Honvédőt ott a kispesti pályán legyőztük. Megvallom őszin­tén, hogy meghatott a fiúk hi­hetetlen lelkesedése, mert úgy éreztem, hogy valameny- nyien nekem akarnak segí­teni. Ez végtelenül jól esett. Ekkor váltam igazán siófoki já­tékossá. E mérkőzés után bementem az öltözőbe és mindenkinek külön-külön is megköszöntem ezt a szép gesztust. — Bizonyára a sok ismert játékos idehozatalával sem csökken a felelőssége? — Minden bizonnyal. De szeretném tudatosítani min­denkiben, hogy a felemelke­dési folyamat már az előző bajnokság hajrájában elindult Siófokon, és az újonnan érke­zőkkel ez csak felgyorsulhat. Itt most valóban megvan a le­hetősége annak, hogy egy nagycsapat kialakuljon. Sze­retném megélni, hogy átrajzol­juk Magyarország futballtér- képét. — Csák nem szövöget itt is bajnoki álmokat? — Még korai lenne ezt kije­lenteni, de megígérem a baj­noki rajtra, hogy mire minden tisztázódik és kialakul az új együttes, már bátrabban fo­galmazok. -Ha úgy érzem, ak­kor majd kijelentem, hogy esé­lyesek lehetünk akár a legfé­nyesebb érem megszerzésére is. Egy a lényeg; most nagy nyugalomra és higgadt, kitartó munkára van szükségünk, s bár egy hónap van még a rajt- ig, már most kimondom: sok-sok türelemre is. Igen, bi­zalomra és türelemre. Ha ezt nem kapjuk meg szurkolóink­tól, ők is veszélyeztethetik a cél elérését. Álljon itt a Hon­véd friss példája. Csak az ötö­dik fordulóbeli FTC elleni dia­dal hozta meg az első győ­zelmüket, s lám, bajnok lett a csapat. — Azért jó lenne nem ilyen vereségsorozattal rajtolni... — Természetesen, de el kell hinnie mindenkinek, hogy itt nagyszerű futballisták ran­devújából egy nagyszerű csa­pat alakulhat ki, de nincs a vi­lágon olyan szakember, aki ennek a folyamatnak a hosz- szát előre prognosztizálhatná. Én bízom abban, hogy a rajtig sok minden kialakul, és hiszek abban is, hogy a következő évben ez a csapat meghatá­rozó szerepet tölt be a magyar bajnokságban. — Csak önmagamat ismét­lem: Fodor Imrére továbbra is óriási feladat, s egyben fele­lősség hárul. Érzi ennek máris a súlyát? — A rám háruló részt kész­séggel vállalom. De hadd mondjam el, hogy egyéb am­bícióim sohasem voltak. Én soha nem futottam például a csapatkapitányi karszalag után. Játszottam azt, amit rám szabtak, s úgy érzem, hogy a pálya pattanásig feszült légkö­rében valaki(k)nek segíteni tudtam, azt megtettem. Ez a felfogásom ezután sem válto­zik. — Ennyi elismerés köze­pette, amelyekben most a bajnoki záráskor részesült, gondol-e újabb válogatott­ságra? — Minden labdarúgó gon­dol rá, még az is, aki tud(a, hogy sohasem érheti el. En eddig ötször játszottam a nagyválogatottban, de három­szor csak csereként léptem pályára. Inkább kerülöm a nagy szavakat, de higgye el: valóban úgy érzem, hogy a vá­logatottság óriási megtisztelte­tés. Eddig is mindig ott voltam a tűz közelében, de ... Szóval a jövőben ezt csak úgy tudom elképzelni, ha azt mondják: nézd, most te leszel a váloga­tott, kapsz ennyi és ennyi le­hetőséget, s rajtad áll, hogy miként élsz vele. Bizalom, tü­relem nélkül ott sem lehet gyökeret verni, legyen bármi­lyen képességű is az illető labdarúgó. — A zárókérdésem: ha egy év múlva ismét beszélgetünk, s azt kérdezném öntől, hogy elégedett, igennel vála­szolna:e? — Én mindig maximalista voltam. Ezért most is azt mondom: a felhőtlen boldog­ságomhoz az kellene, hogy megnyerjük a bajnokságot, jussunk ki a nemzetközi po­rondra, esetleg jöjjön egy újabb nagyszerű Magyar Kupa-siker, no és ez a Siófoki Bányász adjon minél több vá­logatott játékost. Egy olyan társaság alakuljon ki, amely nemcsak küzdeni képes, ha­nem tagjai barátként is kezelik egymást. — Csak ennyi? — Csak ennyi! — Hát ez igazán nem sok. Bízzunk benne, hogy teljesül. Én jómagam előre is szívből kívánom, hogy így legyen. Jutási Róbert Alex Kupa nemzetközi kettesfogathajtó-verseny Szántódpusztai színek Pulykadombi méreg Meredek domboldal, vaskos cölöpök a laza földben, a cö­löpök közt pedig néhány akácfa. Ez az a bizonyos „hír­hedt” szántódpusztai Pulyka­domb. A versenyzők vélemé­nye szerint a legkegyetlenebb akadály a maratonhajtásban. Ennek megfelelően itt gyűlt össze a legnépesebb szurko­lósereg. A nézők azt láthatták, hogy Benkő és a romániai Molnár lovai úgy feltekerték magukat az oszlopokra, hogy onnan nem volt sem előre, sem hátra... A siófoki Nagy Sándor valamivel szerencsé­sebb volt, hiszen bár nekive­zette lovait az egyik fának, s le is esett a bakról, de azért foly­tatni tudta a versenyt. Kegyet­len akadály ide vagy oda, úgy látszik, mégiscsak ez kell leg­inkább a közönségnek... Kemény kalap Eső, sár, napsütés, menny­dörgés. A vasárnapi akadály­hajtás napja. A versenyzők sutba dobva a megszokott, elegáns öltözéket, hosszú esőkabátban, melegítőben vagy épp anorákban hajtottak a pályára. A cudar időjárással dacoló fogathajtók kemény legények, a versenybíróság vezetője vi­szont igazi úriember, hisz eső ide vagy oda, ő bizony előí­rásszerűén kemény kalapban, nyakkendősen fogadta a ver­senyzők köszöntését... „Szilvalekvár” Vég nélkül sorjáztak a jel­lemzések az esőáztatta aka­dálypálya milyenségére. A „díjnyertes” a műsorközlő volt, aki így jellemezte a verseny­zőkre váró sártengert: „olyan, mint amikor éppen jó a szilva­lekvár...” Propaganda Van közönsége a fogathaj­tásnak. Öröm volt látni a szombati maratonhajtás során a sok magyar és legalább ugyanannyi külföldi érdeklő­dőt. Sokan dacoltak vasárnap is az esővel. A kérdés csak az: ha a propaganda, a hírve­rés fel tudott volna nőni a ver­seny színvonalához, akkor mekkora tömeg vándorolt volna akadályról akadályra...? Most ugyanis minimális hírve­réssel sikerült ekkora tömeget megmozgatni. Reméljük, hogy legközelebb már nem lesz ilyen kifogásolnivaló, s még ta­lán azt is megérhetjük, hogy a maratonhajtás akadályainál elektromos időmérő és han­gosbemondó tájékoztatja a publikumot... Fónai Imre (Kovács Tibor felvétele) Kerékpározás Somogyi helyezések A hét végén Kisdorogon rendeztek kerékpárversenyt a tavaly tragikus körülmények között fiatalon elhunyt kerék­párversenyző, Antlfinger Gréta emlékének adózva. A kisdorogi versenyen mindkét somogyi kerékpárosszakosz­tály - a Kaposvári Furlan SC és a Siófoki Eurocommerce Radclub (korábban Ezüstpart SE) - versenyzői is részt vet­tek. Nem kis nehézséget je­lentett a sok indulónak a sza­kadó esővel, állandó vízátfo­lyásokkal megbirkózni. A somogyi vonatkozású eredmények. Felnőttek: ... 14. Pálinkás Andor (Eurocommerce Rad­club, Siófok), 15. Prohászka Attila (Eurocommerce Radc­lub, Siófok). Serdülők: ... 4. Radványi László (Eurocommerce Rad­club, Siófok), ... 6. Rhotmer Ákos (Furlan SC, Kaposvár), ... 8. Szolnoki Róbert (Furlan SC, Kaposvár), ... 11. Mizsér Zsolt (Eurocommerce Rad­club, Siófok). Kezdők:... 9. Esküdt Roland (Furlan SC, Kaposvár). f f étmilliót ér a telitalálat • A Szerencsejáték Rt tájé­koztatása szerint a totó 30. já­tékhetére 2 188 370 darab szelvény érkezett be. ! A nyeremények: 13 plusz egy találatos szel­vény 2 darab volt, a nyeremé­nyük egyenként 2 022 053 fo­rint. A 13-asok (2 db) 982 140, a 12-esek (129 db) 20 303, a 11-esek (1561 db) 1678, a 10-esek (11 589 db) 339 forin­tot érnek. II. Aranypart Kupa Siófokon Közbeszólt az időjárás A rossz idő ellenére is majd kétszázan töltötték a hét végét a siófoki Aranyparton a Városi Sportegyesület által másodíz­ben megrendezett Aranypart Kupa sporthétvége keretében. A szabadidősport-rendez­vényt eredetileg öt sportágban hirdették meg, ám az időjárás közbeszólt, s csak a teke és a kispályás-labdarúgás küzdel­meit tudták lebonyolítani. Eredmények. Teke. Férfi csapat: 1. Aranypart Üdülő, 2. MTSE (Budapest), 3. „Nyerni aka­runk” (Budapest). Női csapat: 1. „Győzelem” (Budaörs), 2. „Tigrisek” (Ka­posvár). Férfi egyéni: 1. Spanyhel Ernő (Siófok), 2. Hájas Gábor (Siófok), 3. Demjén Ferenc (Budapest). Női egyéni: 1. Galambos Andrásné (Budaörs), 2. Füller Kitti (Siófok), 3. Michele Zol­tánná (Oroszlány). Kispályás labdarúgás (9 csapat indult): 1. Filodoró (Budapest), 2. GOV (Siófok), 3. HSC (Budapest). A tenisz küzdelmei a héten folytatódnak, de nem marad el a strandtollaslabda és a vízife­jelés sem. Az előbbit július 30-án és _ 31-én a SZOT Ezüstpart Üdülő strandján, az utóbbit pedig augusztus 3-án 10 órától a siófoki nagystran­don tervezik lebonyolítani. (Fónai) Nagy készülődés Balatonszárszón A balatonszárszói asztalite­nisz-csapat nem kis bravúrt hajtott végre az elmúlt bajnok­ságban; első helyen végezve az NB l-be jutottak. Egy hónap van még hátra az újabb baj­noki rajtig. Fehér Sándor szakosztályvezetőnél érdek­lődtünk, hogy mi újság az együttesnél. — Kik távoztak Szárszóról? — Két meghatározó játéko­sunk külföldön folytatja pálya­futását. Popovics János Belgi­umba, dr. Bodrogi József pe­dig Németországba ment ját­szani. Előbbi edzőként is te- vénykedik új csapatában. — Sikerült-e a helyükre úja­kat igazolni? — Tóth Tamás és Meggyes Egon érkezett az Út-Vasút szintén élvonalbeli egyesület­től. Utóbbi még ifjúsági korú sportoló. Kádár Adorján a Ganz-Mávagból, Nagy Balázs pedig Budaörsről jött hozzánk. Tárgyalásokat folytatunk még az Ólaszországból hazatérő, korábban Kaposváron is ját­szó Tóth Bálinttal. — Várhatóan kik lápnak majd asztalhoz közülük? — Milos Imre, Kádár Ador­ján, Hutvágner Károly és Tóth Tamás a legesélyesebb a csapatba kerülésre. De ké­szenlétben áll Balázs II. Mik­lós, Nagy Balázs és a tavaly még ifista Téglás Péter is. Ifjú­sági játékosként Meggyes Egon helye biztos, őt Papp Lambert helyettesítheti. — Milyen helyezésre lehet jó ez a társaság? — A benntmaradást tűztük ki célul, s bízunk benne, hogy ezzel a játékosanyaggal sike­rül is teljesíteni a tervet. — Edzenek-e már? — Természetesen igen, bár több asztaliteniszezőnk lakó­helyén készül, így nálunk csak kevesen gyakorolnak. Egy német együttessel játszottunk előkészületi mérkőzést, 9-9 lett az eredmény. Már az új formában bonyolítottuk le a ta­lálkozót: az egyesek után két páros meccs is szerepelt. így lesz ez ettől az évtől az NB l-ben is. — Tudják már, hogy ki lesz az ellenfél a nyitányon? — Még nincs sorsolás a bajnokságra, de mindenkép­pen Szárszón szeretnénk le­játszani az első élvonalbeli mérkőzésünket. Kértük a szö­vetséget, hogy a sorsolásnál vegyék ezt figyelembe. Re­méljük, teljesítik kérésünket, s mi igyekszünk ünnepélyessé tenni a nagy eseményt.-Kele­Jutái és böhönyei (sport)segítség Mint már arról korábban hírt adtunk, a Jutái Sportkör a ka­posvári Zsidákovits Zita külföldi orvosi gyógykezelésének költségére jótékonysági ifjúsági és felnőtt labdarúgómérkő­zést szervezett vasárnap: a jutaiak ellenfele a Böhönyei Sportkör volt. A remek hangulatú és sportszerű mérkőzése­ken az ifjúságiaknál a vendég böhönyeiek, míg a felnőttek­nél a hazaiak győztek. A két mérkőzés teljes bevétele - a já­tékvezetők is felajánlottak tiszteletdíjukat e nemes cél érde­kében - 12 100 forint volt.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents