Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-27 / 174. szám
1991. július 27., szombat SOMOGYI HÍRLAP 3 Éjfélkor tört a vihar a falvakra ítéletidő Somogybán (Folytatás az 1. oldalról) — Amikor éjszaka hazajöttem a munkából, leültem, hogy egy gombatermesztési könyvet megnézzek. Hirtelen jött az egész. Szinte hihetetlen... A kaposvári tűzoltók egyszerűen nem akartak hinni a szemüknek, amikor a kapus szobájában a konnektorból kicsapott egy fénylő csík. Aztán elnémult a rádiójuk, mert villám csapott a tűzoltóságba. Rejtély, hogy egyórai szünet után miként szólaltak meg újra a készülékek. Nem értjük, hogy tegnap délután miért nem tudtak a siófoki metero- lógiai obszervatóriumban erről a viharról. Egyetlen jelentésben sem szerepelt. A metero- lógusok tőlünk hallottak róla először. Vihar ettől még volt. Bizonyítják fölvételeink is. Végigsöpört egész Somogyon. Szennában, Zselickisfaludon, Bárdudvarnokon, Csökölyben, Kutason és Nagyatádon is pusztított. A természeti csapást hatalmas eső követte. Volt ahol 40,6 millimétert mértek: a legnagyobb kárt szenvedett zselici dombság kezdeténél. Elnémultak a telefonok, szünetelt az áramszolgáltatás is, mert vezetékek szakadtak le, betonoszlopok dőltek ki. A Dédász kaposvári üzemigazgatója, Sebestény Gyula elmondta,hogy a 20 kilovoltos vezetékeik tizennégy helyen rongálódtak meg. Tegnap este is volt több olyan kistelepülés, ahol szünetelt az áramszolgáltatás. Villany nélkül maradtak a kisbajomiak, a se- gesdiek és a szabásiak is. Azt ígérték: a hét végére mindenhol lesz áram. A Távközlési Igazgatóságtól kapott délutáni tájékoztatás szerint egyetlen település sem maradt hírközlés nélkül. Bár minden vonalat nem tudtak megjavítani. A falvakat járva megtudtuk, hogy csupán . Nagyberkiben néhány óra alatt száz bejelentést tettek a károsultak a Hungária, az Állami, és a Garancia Biztosítónak. Az ügyfelek ugyancsak indulatosak voltak. Kőrútunk során aztán kiderült, hogy a biztosítók minden mozdítható emberüket a környékre küldték. A hét végén is Kovács Tibor felvételei ügyeletet tartanak. Az Állami Biztosító például Budapestről is kért kárszakértőket, hogy mielőbb segíthessenek a helyreállításokban. Az előzetes becslések szerint több százmillió forintra tehető a kár. Tragédiát is okozott ez a különös vihar. Életét vesztette a kaposvári szeméttelep éjjeliőre, az ötvenhárom éves Bogdán János, akit a villám- csapás sújtott agyon. Nagy Jenő Kisimította a vihar a búzatáblát Csökölyben Nem kímélte az ítéletidő a csökölyi határt sem. Balogh Imre elnök a szövetkezet tábláit végigjárva azt gondolta: padlóra kerültek. — A rekordtermést ígérő búzatáblánkat vasalóval sem lehetett jobban elsimítani, a repcetáblák helyén a kinyílt becőktől minden úgy fehérlett, mintha hó borítaná. Körülbelül 600 hektár területünk lett totálkáros. Több gazdálkodó istállóját romba döntötte a vihar. A vágásra alkalmas kihelyezett hízómarhákat napokon belül elszállítja a Kaposvári Húskombinát. — Mintegy 12-15 millió forintos árbevétel-kieséssel számolunk. A jól ismert körülmények miatt biztosításunk nincs. Térségünkben a jövő teljesen bizonytalan — így az elnök. Tabot és térségét már este nyolc óra előtt elérték a viharfelhők. A kisváros utcáin hömpöly- gött a víz. Kovács Lászlóék családi házába villám csapott, ledöntötte a kéményt, amely beszakította a tetőt. Többen érdeklődtek az ÁB tabi fiókjánál aziránt, mit fizetnek a villámcsapás miatti károk után. A bejelentéseket csak hétfőre várják — tudtuk meg pénteken délután. TUDNIVALÓK A KÁRPÓTLÁSRÓL (3.) Milyen okmányok kellenek? A kárpótlási törvény alkalmazásával kapcsolatban számos részletkérdésre várnak választ az érintettek. Ezekre dr. Tütős Sándor és Nagy Ferenc a Kárpótlási Hivatal két illetékese válaszol. — Mikortól él a kárpótlási törvény? — Á július 11 ,-i kihirdetést követően 30 nap múlva, augusztus 12.-én lép hatályba — válaszolta Tütős Sándor. — Ez az a nap, amikortól kezdve az igényeket be lehet jelenteni a kárpótlási hivataloknál. — Az űrlapokat is attól a naptól lehet megvásárolni és kitölteni? — A hivatalokhoz csak 12.-én reggel lehet bemenni. Ezek a hivatalok minden megyeszékhelyen működni fognak kárrendezési hivatal néven. Az említett adatlapot egyfajta útmutató egészíti ki, s ez rögzíti, hogy melyik ponthoz mit kell beírni, illetve, hogy milyen okmányokat kell csatolni. — Tehát az útmutató támpontot ad például ahhoz is, hogyha ilyen kérdés áll az adatlapon: „Hányán vannak testvérek?”, s akkor az egyes igénylőre mennyi rész esik? Ennek függvényében kell kitölteni az adatlapot? — Elégséges az okmányokat egy testvérnek beszerezni és benyújtani. A többieknek az adatlapon csak utalni kell arra, hogy testvérük már minden dokumentumot benyújtott a hivatalnak. — És ha nem beszélnek a testvérek egymással? — Akkor is meg fogjuk őket találni és nem fogunk tőlük hiánypótlást kérni, hiszen valamennyi tulajdonhoz minden személyt hozzá fogunk kapcsolni és minden személyhez minden tulajdont. — Akinek nincs meg a papírja, az hogyan értelmezze ezt a jelentkezési lapot, és egyáltalán hogyan vegye fel önökkel a kapcsolatot? — Mindenféleképpen érdemes fölhasználni azt a néhány napot is, amely a törvény hatálybalépéséig még hátravan — ajánlotta Nagy Ferenc, a hivatal munkatársa. — Keressék fel például — ha földről van szó — azt a földhivatalt, amelyhez lakóhely szerint tartoznak. A földhivatalok fölkészültek arra, hogy az eredeti tulajdonokról a szükséges adatokat és igazolásokat kiadják. Lehet, hogy előkerülnek olyan bizonyítékok is, amelyeket a tájékoztató nem említ. Például adóívek és más bizonyítékok, ezek szintén segíthetnek a földtulajdon aranykorona értékének meghatározásában vagy a tulajdonos személyazonosságának felderítésében. (Folytatjuk) Vizsgál a versenyhivatal A Gazdasági Versenyhivatal egyidejűlég öt megyei gabonaforgalmi és malomipari vállalat ellen indított versenyfelügyeleti eljárást. Az erőfölénnyel való visszaélés gyanúja merült fel az eredetileg szerződött ár csökkentésével kapcsolatban. Az öt cég nevét nem hozták nyilvánosságra. Képviselők vakációja „Nem az a fontos, hogy a parlamentben ki beszél szépen...” Németh Béla országgyűlési képviselő saját bevallása szerint 30 éve nem volt valódi szabadságon. Néhány napnál többet sohasem töltött távol munkahelyétől. Most, nyugdíjba vonulása után a parlamenti szünetben egy hét pihenést „szavazott meg" magának. Ezt családi körben tölti bogiári otthonában. — Most nyugodtan végiggondolhatom a parlamenti munkámmal kapcsolatos dolgokat. Olyan összefüggéseket és tanulságokat, amelyek kiértékelésére az évközi erőltetett tempó közben nincs mód. Rendezem az irataimat és készülök az újabb feladatokra. Elvetélt javaslatok Foglalkoztat például, hogy miként lehetne gyorsabbá és megalapozottabbá tenni a törvényalkotást. Az önkormányzati vagyon fölosztásával kapcsolatban 19 somogyi polgármester véleményét kértem ki, s ésszerű javaslataik alapján nyolc módosító indítványt tettem. Ezek között olyan is volt, amelyet a gazdasági bizottság is elfogadott és kiegészített, a plenáris ülésen azonban mindössze 5-10 szavazatos többséggel valamennyit elvetették. Ez nagyon bosszantott. Ugyan miért szavaznak le nyilvánvalóan konstruktív javaslatokat? — Talán azért, mert az ön- kormányzati vagyonnal kapcsolatban is sokféle érdek ütközik. Más képviselők talán mást ítéltek konstruktívnak... — Szerintem nem biztos, hogy a szavazógomb megnyomásakor minden képviselő végiggondolja az adott módosító indítvány jelentőségét. Esetleg csak annak alapján szavaz, hogy a javaslattevő vele „egy oldalon” ül-e... Szerintem azon is érdemes elgondolkodni, hogy egyáltalán szükség van-e a parlamentben általános vitára. Tapasztalatom szerint ugyanis az ennek során elhangzók ritkán viszik előre az ügyet, a felszólalások többsége a tv-kamerák- nak szánt szónoki produkció. Az elmúlt őszi hosszadalmas retorikai csatározásokkal elvesztegetett idő nagyon hiányzott most a parlamenti évad végén, amikor összetorlódtak a feladatok. — A kisgazda-frakción belüli „szakosodás" alapján ön a kárpótlási kérdésekkel foglalkozott a legtöbbet. Ez az a téma, amelyről az egyes pártokon belül is megoszlottak a vélemények... „Egysoros törvény...” — Úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság döntése nyomán megváltoztatott kárpótlási törvénynek több olyan pozitív vonása is van, amelyről alig esik szó. Rendkívül jelentősnek tartom például annak a követelménynek a megszűnését, hogy valaki csak ott kérhet kárpótlást, ahol a kár sok évvel ezelőtt érte. — Hogyan vélekedtek választói a második törvény változatról? — Az emberekbe túlságosan beleoltódott az „egysoros törvény”. „47-től mindent visz- sza.” A tényleges törvény vaskos kötetet tesz ki, s jóval összetettebb, mint néhány jelszó- szerű követelmény. Úgy tapasztalom, ezt az emberek nem értik igazán. Nem értik például a licitálás kérdését, tartanak ettől. Nos, meglehet, hogy ez gond lesz mondjuk a Balaton-parti térségben, viszont előny máshol, ahol valóban csak a művelés céljából kell a föld. Valószínű, hogy egy, a megye belső részén levő település határában, ahol kevés lesz a földigény, valaki egységnyi kárpótlási jeggyel akár kétszer akkora földhöz is juthat. Igaz, a Balaton-parton vélhetően kisebbhez, csakhogy itt ez a kisebb is többet ér. Szóval én nem tartok úgy ettől a licitálástól, mint kisgazdapárti képviselőtársaim jó része. — Hogy látja a Kisgazda- párt jelenlegi helyzetét, illetve a két kisgazdapárt egyesülésére vonatkozó találgatásokat? — Ez utóbbiak jelentőségét eltúlozzák. A másik kisgazda- párt nyolc század százaléknyi, azaz elenyésző szavazatot szerzett a választásokon. Ennek megfelelő az esetleges egyesülés jelentősége. A Független Kisgazdapártba havonta annyian lépnek be, illetve onnan ki, mint amennyi a Nemzeti Kisgazdapárt össz- létszáma. Az esetleges „házasság” amúgy sem ígérkezne felhőtlennek. Méghozzá a két vezéregyéniség, Torgyán József és Boros Imre hasonló erőszakos, a legkisebb kompromisszumra sem hajló karaktere miatt. A halogatás ára — Számos kisgazda-frakci- óbeli képviselővel beszélgetve úgy látszott, hogy többségük nem rokonszenvez Torgyán úr politikai stílusával. A négy somogyi kisgazda képviselő közül például hárman egyértelműen helytelenítették Torgyán József több megnyilvánulását. Ő mégis e jól érzékelhető frakcióbeli ellenszélben is följebb lépett. Nem lappang mindebben valamilyen ellentmondás? — A kormánykoalíció nagy hibát követett el, amikor ennyi ideig elhúzta a kárpótlási törvény megalkotását. Meggyőződésem, hogy a parlamenti évad kezdetén , „lendületből” jobb kárpótlási törvényt is lehetett volna alkotni. Nem így történt, s a halogatás hónapjai tág teret adtak az indulatok fölkorbácsolásának, az érzelmi alapokon való politizálásnak. Ziccert kínált ez a „koalíciós ígéretét megszegő kormány” bírálatához éppúgy, mint a kisgazdapárti vezetés elmarasztalásához. Jól hangzott őket felelőssé tenni a törvény korábbi meg nem születéséért. Ez a bűnbakosdi önmagában is igazságtalan, hát még ha az a személy, aki ezt meglovagolta, maga is részese volt a párt összes eredményének és kudarcának. Végül is a személyeskedő hatalmi harcok és a demagógiától sem mentes politikai stílus azzal a veszéllyel járnak, hogy a párt sokak józan érvei és erőfeszítései ellenére is komolytalanná válik. Jó volna, ha az emberek mielőbb fölismernék, hogy a törvényhozás komoly és szakszerűséget követelő munka, s hogy nem az a fontos, hogy a parlamentben ki beszél szépen, hanem az, hogy ki milyen, valóban hasznosítható! mond. — A korábbi években számos illúzió alakult ki a választópolgárokban a képviselő lehetőségeivel kapcsolatban, aki előtt „minden ajtó megnyílik", s akinek bárminek az elintézése „csak egy telefonjába kerül”... Tapasztalja-e a hasonló hiedelmek továbbélését? Nem „kijáróember” — Tény, hogy a mi szerepünket sokan összetévesztik a kormányéval. Több képviselőtársam között én is kaptam olyan levelet, hogy ne menjünk szabadságra, inkább adjuk el a fölösleges gabonát és sertéshúst. Ez persze szélsőséges példa, ám mutatja, hogy a napi ügyekben nem a parlamentnek kell cselekednie. A képviselő nem tud munkalehetőséget vagy piacot teremteni. Ami az ajtókat illeti, azok valóban megnyílnak a képviselő előtt. Ez nem azt jelenti azonban, hogy egyetlen képviselő is vállal olyan „kijáró” szerepet, mint a múltban, vagy hogy a képviselő esetleges ilyen törekvését bármely kormányhivatal támogatná. A pártok most árgus szemekkel figyelik és kontrollálják egymást. Szóval esélye sem lenne az „elin- tézősdinek”. A képviselő felelősséggel csak azt vállalhatja, hogy útbaigazítja azt, aki hozzá fordul, tanácsot ad, hogy egy gondot miként lehet orvosolni a törvényes keretek között. Vagy épp segít egy törvénytelenség megszüntetésében. Bekötőutat „ajándékozni” azonban nem tud. Bíró Ferenc
