Somogyi Hírlap, 1991. július (2. évfolyam, 151-177. szám)
1991-07-24 / 171. szám (172. szám)
4 SOMOGYI HÍRLAP 1991. július 24., szerda Az MTA Martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetének fitotronjában a több hónapig tartó rekonstrukciót követően ismét megkezdődött a kutató-neme- sítő munka. A rekonstrukciót a Magyar Tudományos Akadémia támogatásával világbanki hitel segítségével végezték el. Az ötvenből harmincnyolc klímakamra berendezését lecserélték, s speciális berendezésekkel elérték, hogy a fajtürő képességet vizsgáló kamrákban mínusz 25 és mínusz 40 fok közötti hőmérsékletet tudjanak produkálni. A jelenleg Európa legnagyobb fitotronjának számító létesítmény nemcsak a martonvásári kutatókat szolgálja, hanem lehetőséget nyújt más intézményeknek is búza és kukorica-kísérleteik lefolytatására. A parancsnok bátorsága Négy másodperc „...aztán folytatódott a szolgálat...” Lóvá tett versenyzők Kétszázezer dollárt loptak el a Buenos Aires-i Palermo városrész nemzetközi hírű lóversenypályájáról. A rablást az első futam közben hajtották végre. Hét-nyolc elegáns „úriember” szállta meg a pénztárakat és húsz perc alatt betakarította a termést, anélkül, hogy erőszakot alkalmazott volna. Szélesebb út Európa felé Megkezdték a soproni közúti határátkelőhely átépítését. Ezt követően a Magyarországra tartó, illetve az Ausztria felé irányuló forgalmat elkülönítik. Az átépítés után 9 kifelé és 7 befelé vezető forgalmi sávon haladhatnak a járművek. Egyszerre történik majd az útellenőrzés és a vámolás. Pelé és a környezetvédelem Pelé, a brazilok világhírű egykori futballistája lesz a „védőszentje” az ENSZ rendezésében jövőre tartandó környezetvédelmi és fejlesztési konferenciának, amelyhez foghatót mindeddig nem látott még a világ. Pintér István főhadnagy, a századparancsnok kissé meglepődött, amikor megkerestem. Szerinte nem történt semmi különös. Csak azt tette, ami a feladata volt. Azt mondja, hogy hasonló helyzetben más is úgy cselekedett volna, mint ő. Július 16-án a kaposvári hadtest Zselic rendészeti kommendánszászlóalja a megyeszékhely melletti lőtéren hajtott végre éles gyakorlatot. Este hét óra után tíz perccel az egyik másodidőszakos sorkatona hajított kézigránátot. — Ő volt a 90. Az előkészítő foglalkozásokon nem volt vele gond. Amikor el kellett volna dobnia a kézigránátot, látszott rajta a félelem. Ilyen máskor is előfordulhat. A tűz-vezényszó után nem tudta rendesen eldobni a gránátot. Az tőlem másfél méterre esett le. Négy másodpercem volt a cselekvésre. Kiadtam a feküdj!- parancsot, s a fiú, illetve a gránát közé vetettem magamat... Robbant a gránát, s újabb másodpercek teltek el, mire kiderült, hogy szerencsére nem történt tragédia. Pintér főhadnagy felállt, folytatni akarta a gyakorlatot, de a tőle néhány méterre álló mentőautó orvosa azt javasolta, hogy kisebb sebeit ki kellene tisztítani a kórházban. A parancsnoki kocsi vitte be, s miután ellátták, ismét jelentkezett a lőtéren, majd a laktanyában is ott volt a fegyverek elhelyezésénél. Mintha semmi sem történt volna. Nem szeretem a „mitörtént- volnaha” kérdéseket. Most mégis kénytelen voltam feltenni. Pintér főhadnagy úr csak mosolyog. Azokban a másodpercekben nem gondolt a családjára. Pedig öt gyermek várta otthon. Hős lenne? Megszállott? Vagy egyszerűen csak egy olyan ember, aki eleget tett a vállalt kötelezettségének? — Találkozott a katonával? — Még akkor este. Ő jobban megijedt, mint én. Nekem kellett megnyugtatnom... — Ezredes úr, azt már tudom, hogy ritkán történik hasonló baleset, mint a mostani. De az utóbbi időben egyre több katonai mulasztásról hallani — jegyzem meg Cserhalmi Mihály ezredesnek, a kaposvári hadtest törzsfőnökének. — Ez csupán a sajtónyilvánosság miatt tetszik soknak. Korábban is voltak mulasztások és katonai balesetek, de ezekről nem beszéltünk kifelé. Most, hogy majdnem minden ügy nyilvánosságra kerül, érthetően sokan azt gondolják, hogy egyre több a mulasztás. Statisztikákkal tudom bizonyítani, hogy csökkent a katonai balesetek és fegyelemsértések száma a hadtestnél. A rendkívüli események az év első felében a tavalyi hasonló időszakhoz képest 33 százalékkal csökkentek. Vagy egy másik adat: az önkényes eltávozások miatt feleannyi intézkedésre volt szükség, mint tavaly január és május között. A mostani esetről csupán annyit, hogy ilyen bármikor előfordulhat. A gyakorlatot vezető századparancsnokot mindenképpen elismerés illeti. Nagy Jenő Kegyeleti üzlet nyílt Kaposváron Fekete-fehér ruhaszalon — Koporsó kívánságra Nemcsak a Törzsök-féle műszaki kereskedés tarka reklámzászlói táncolnak a szélben Kaposváron, a Dombóvári úton. A vállalkozás fekete lobogói is felkerültek a rudakra, hogy tudtunkra adják: hétfőtől kegyeleti tárgyakat árulnak itt. A tulajdonos, Törzsök Lajos a közelmúltban vásárolta a műszaki kereskedése mellett lévő, 3 Pont lakberendezési üzletházat. Nem a korábbi profilt akarta bővíteni, csupán újabb ötletéhez kellett a négyszáz négyzetméteres terület. Az elegáns földszinti eladótérben fekete-fehér divatszalon kapott helyet. Az állványokon öltönyök, kosztümök, világos és sötét blúzok sorakoznak. — Ha valaki elveszti hozzátartozóját, nálunk tetőtől talpig felöltöztetheti és önmagának is vásárolhat gyászruhát — mondta Törzsök Lajos. — Azt szeretnénk, ha vevőink egy helyen meg tudnának mindent vásárolni. így a temetés előtti napok elviselhetőbbé válhatnának. A gyászolók kiegészítőket, cipőt, esernyőt, kézitáskát szintén beszerezhetnek itt. A fekete és a fehér ma is divatszín. Tehát esküvőre, ballagásra éppúgy alkalmasak ezek a ruhadarabok. Egy vőlegény vagy egy érettségire készülő diák is felöltözhet a Törzsök-féle üzletházból. Az emeleten díszes fa- és fémkoporsók, koszorúk és szemfödelek. A gyerekkoporsók, az urnák és a sírkeresztek láttán nemcsak a gyászolók rendülnek meg... — Életünkhöz a halál is hozzátartozik — magyarázza a tulajdonos. — Éppen ezért tartom természetesnek, hogy koporsókereskedéssel (is) foglalkozzam. Arra törekszünk, hogy a hozzátartozók meg tudják adni a végtisztességet szeretteiknek. Tizenötféle koporsóból és ennél több fajta szemfödélből, tucatnyi fejfa közül választhatnak a vásárlók. S a koporsó egyéb kellékei is megtalálhatók nálunk. Sokan nem tudják, mi szükséges a Koporsóba. Ezekből bemutatót rendeztünk. Rózsafüzérekből, imakönyvekből és keresztekből szintén nagy a választék. Harminc kilométeres körzetben díjtalanul házhoz szállítjuk az árut. Élő koszorút és sírcsokrot is rendelhetnek az ügyfelek. A selyem- szalagokat itt, helyben írjuk. Törzsök Lajos csaknem négymilliós árukészlettel nyitotta meg kegyeleti üzletét, amelyhez — az országban elsőként — fekete-fehér ruhaszalon társul. Később varra- tással és ruhakölcsönzéssel, halottszállítással is foglalkoznak majd. Mindenszentekre pedig temetői virágvázákkal, mécsesekkel bővül a kínálat. (X) Pillangók a Kinizsi utcában Ez a vállalkozás is láthatatlan jövedelmet hoz, bár a pénzforrás nyilvánvaló. Olyannyira, hogy a férfiaknak majd kiesik a szemük, ha végigsétálnak a siófoki Kinizsi Pál utcán, a Moteltól a szállodasorig, a női bájak meghökkentően gazdag piacán. Itt aztán senki sem leplez semmit — a szó szoros értelmében —, a vevő kellően megbecsülheti — gusztálhatja az árukészletet. A választék —- el kell ismernünk — változatos, zsákbamacskáról pedig szó sem lehet, hiszen az alig-szoknyák, éppenhogy-blúzok a korrekt üzlet lehetőséget demonstrálják. „Ez van, apuskám, ezt tudom nyújtani X összegért.” Az „apuska” pedig, ha kedve, s pénze van hozzá, kiválasztja a neki legjobban megfelelő „portékát”, kifizeti a kívánt összeget, s irány a sötét parkoló, a gyem gén megvilágított part vagy — ritkábban — hosszabb időre szóló bérlet esetén a férfi (férfiak) lakása, illetve orgia színhelye. Tulajdonképpen tavaly augusztusban, a szezon utolsó heteiben tűntek fel először a régimódiasan és finomkodóan szólva „éjjeli pillangók” a siófoki szállodasorra merőleges Kinizsi utcán, de akkor — feltehetően a rövid kifutási idő okán — még nem tudatosodott a város közvéleményében, hogy Siófok immár nemcsak a balatoni idegenforgalom, hanem a prostitúció központja is. Az idén viszont már a szezon elején megjelentek a bájos hölgyek, s valósággal ellepték az alkalmasnak bizonyult „placcot” (amely ilyenkor a szállodasor mellett a város legkedveltebb sétálóutcája), megelőzve a turistákat. A közvélemény most már rádöbbent a nem éppen dicső tényállásra, s hallatni kezdte dörgedelmeit, mondván: csak ez hiányzott siófok jó hírének: nem elég a méregdrága vendéglői ár, s lépten-nyomon a különböző átverések? No meg a rejtélyes halpusztulás, amely ugyancsak lehangoló esemény. Eddig csupán a szalmonella réme kísértett, ezután vajon az AIDS gyors terjedésétől is rettegnünk kell? Mi jön még? Netán a narkó?! Csak a naív lelkes, a javíthatatlan illuzionisták gondolják, hogy eddig nem volt prostitúció Siófokon. Volt. Ha egyszer, majd valamelyik tapasztalt szállodaportás megírja emlékiratait, bizonyára külön fejezetet szentel ennek a témának, az úgynevezett repi k...k, s a velük kapcsolatba hozható kellemes „jattok” emlékének. Mert — vitathatatlan — ahol idegenforgalom van, általában prostitúció is létezik, persze nem mindegy, milyen formában, keretek között. A siófoki közvélemény most há- borog. Az utóbbi hetekben többen megállítottak az utcán (ismerősök, ismeretlenek), s mindenki a Kinizsi utcai „jelenségről” akart valamit mondani; „Mikor írja már meg?” Egy idős úr a bordélyházak visszaállítását sürgette, „egészségi okokból”, s volt aki berontott szerkesztőségünkbe, és szónokias kérdést intézett hozzám: „Vajon miért és meddig tűri Siófok önkormányzata ezt a szégyent a város legfrekventáltabb pontján? Netán valami oka van rá?” Ezt kérdezze meg a képviselő uraktól, javasoltam. Eszembe jutott, hogy valamikor — nem is olyan régen — ha egy fiatalnak hosszabb volt a haja a megszokottnál, biztos lehetett abban, hogy „kiszúrja” a rendőr, esetleg be is kíséri. A Kinizsi utcai hölgykoszorú megítélésem szerint nem az idősebb korosztályból való, sőt — ne legyen igazam — gyanítom, hogy úgynevezett fiatalkorú is akad közöttük. Olyan, akinek szülei Budapesten, vagy Nyíregyházán azt hiszik, hogy kislányuk teszem, azt a barátnőjénél nyaral. Ő pedig egy „pártfogó”, (közismert néven strici) hálójában éppen most rontja el az életét. Szapudi András \ Kereskedelmi Bank i;t. örömmel tájékoztatja tisztelt ügyfeleit, hogy az eddigi kisvállalkozási csoport kibővítésével megalakult a bank kisvállalkozói és lakossági osztálya. Az új osztály új helyen, a volt Dorottya Szálloda földszintjén (Kaposvár, Széchenyi tér 8.), 1991. július közepén megnyíló irodájában várja a vállalkozókat és magánszemélyeket. Szolgáltatásaink társas- és magánvállalkozók számára: elszámolási és egyéb számlák vezetése, lekötött betétek fogadása, privatizációs hitelek, vállalkozási kölcsönök és vállalkozásfejlesztési hitelek nyújtása, befektetési és egyéb bankári tanácsadás. Szolgáltatásaink magánszemélyek számára: értékpapírok forgalmazása, őrzése és kezelése, külföldi fizetőeszközök vétele és eladása, befektetési és egyéb bankári tanácsadás. Minden szolgáltatásunkat egy helyen veheti igénybe! Gyors és színvonalas ügyintézéssel várják munkatársaink új irodánkban. AHOL A PÉNZ DOLGOZNI KEZD. Kaposvár, Széchenyi tér 8. (113562)
